Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

14 E levéllel együtt Szegedre fe. írjon róla a Hét-be. Nádasi úgyis Velencében van s most nincs senki, aki méltathatná. Engem pedig boldoggá tenne és megtisztelne. Sokszor üdvözli Kosztolányi 1910 szeptember 27-en lelezőlapot küld Ngs. Juhász Gyula tanár urnák, Nagyváradra. >— Kedves barátom — irja a lapon — az Életben egy uj rovatot indítottam meg mostanában Iróíejek cimen. Ebben a rovatban kéthetenként ismertetem a külföldi és a magyar uj írókat és költőket. A közeli számokban önről óhajtanék írni. Arra kérem tehát, hogy arcképét sietősen küldje el számomra. Igen kérnéoi a Holnap első kötetét is, mert ez a könyvem elveszett. (A többi könyvei megvannak.) — Bocsánat ezért az üzleti levé'ért. Máskor kedvesebb leszek. Mikor látom?... Igaz barátsággal rázza a kezét: Kosztolányi Dezső. Ugyanebben az évben képeslapot is kapott Kosztolányitól, még pedig Hadovából. „Sokszor üdvözli Kosztolányi.'' Ennyi szöveg van a lapon, de a kép Giatto: La fuga in Egitte-jának a reprodukciója. f Az Irodalom, az Ertek, a Tehetség nevében Ngs. Juhász Gyula poéta, Szeged. 1912 julius 23-án ismét levelezőlapot kap barátjától: A két költő és o Most azután ismét hosszú, hosszú szünet következik. Közben megváltozik a világ, végigviharzik rajta a négyesztendös világháború, a magyar világot pedig megtépázzák a forradalmak és az eHenforradalmak. Lehet, hogy a két költő ezekben a vérzivataros esztendőkben is érintkezett egymással, lehet, hogy leveleztek is, de ezek a levelek elkallódtak, .vagy még nem kerültek elő. Juhász Gyula szegedi remétévé vált, teljesen elszakadt Budapesttől, végleg megvált tanári állásától, szegedi redakciók robotosa lett belőle. Irtózott a Pesten uralkodó irodalmi zűrzavartól, amelyben. a politika vitte már a vezérszólamot és a tehetséget, a tehetség tiszteletét a világnézettel, a politikai pártállással helyettesitette be. Kosztolányi Dezső 1920 március 14-cn levéllel kereste föl ismét szegedi barátját. Ez a levél valamikor igen fontos dokumentuma lesz még ennek a zavaros korszaknak. így szól: — Kedves Juhász, a Petőfi Társaság mai ülésén tagjának választotta meg. — Én je'.öltem önt Horváth Henriikkel együtt és kérem, a tagságot fogadja el, bármi is volt a politikai meggyőzödébe, ne utasítsa vissza ezt az irodalmi koszorút, melyet az egész nemzet nyújt C r.ek. Soejtes és értéktelen emberek is lerántják, de ez kell épp, hogy sarkalja az értékeseket: nem szabad elhagynia a magyarságot semmi körülmények között. Régi szeretettel Kosztolányi Dezső. A mérték betelt... Két hónappal később, 1920 májusában ujabb levelet kap Juhász Gyula. Ezt a levelet már zöld tin iával irta Kosztolányi és nz utána következőket is, valamennyit. A levél igy szól: —• Kedves Juhász, annakidején levelet irtam önnek és kértem, fogadja el a Petőfi Társaság tagságát. melyre és ajánlottam s egy szégyenletes •— Drága barátom, az ön kötetének ügye már nem kétséges. Gőmöri tavaszi elhatározása nem végleges. Akkoriban azonban annyira megdöbbentett, hogy foglalkozni sem volt kedvem vele, most pedig nyár van, nincs itt, valahol Privigyén nyaral ősszel azonban okvetlenül megjelen. Mi veszszük a kezünkbe —• én és Szász Zoltán — s az Irodalom, az Érték, a Tehetség nevében kiadjuk a kötetét. Ez biztos. — Mit mivel Szegeden? Én korrigálom uj nagy kötetemet, a Mágiát, amely Teván kiadásálban jelenik meg, kora összeL Néhány novellát irtam, sok cikket, egy verset, a Méz-et... (De a fiatalság elmúlik.) írjon nekem hosszan. Látta a vasárnapi Világot ? Közöltem értesitőbeli cikkét. Addio. Kosztolányi. 1912 augusztus ft-én: — Kedves barátom, Szabadkán vagyok, több napig itt maradok, szeretném látni. Majdnem azért jöttem le, hogy lássam, egy napot együtt töltsünk eL Vasárnap legyen vendégem, jöjjön át még reggel, evezünk, fürdünk, vészelünk. Van kedve? Okvetlenül jöjjön, sürgönyözzön, öleli régi barátja: - . Kosztolányi. 1913-ban Párisból küldi ölelését egy képeslapon, amely a Pantheont mutatja. — Petőfi Társaság gyűlésen, melyen Kiss Menyhért 30 szavazatot, ön pedig — Juhász Gyula —« 7 szavazatot kapott, meg is választották. Ez a mérték. A mérték betelt s én, mint olvashatta, kiléptem a társaságból, melyet se irodalminak, se nemzetinek nem tartok, sőt kárát látom benne a nagy jövőre hivatott magyar műveltségnek. Ma már csak kis irodalmi aprószentek küzdő porondja. Kérem, ha érez velem közösséget és az ifjúkori szent céljainkat, egy szűkszavú levélben utasítsa vissza a tagságot, melyet úgyis szabódva fogadott el. Mi majd a magunk .módján alkotjuk meg az uj, magyar irodalmat. Do spanyolfalul ne használjanak bennünket semmihez. Petőfi társasága ne legyen a kis és nagy politikusok kaszinója, hanem a magyar tehetségek gyülekezete. Még egyszer: irja meg a levelét és értesítsen róla engem is, hogy hirt adhassak várt kilépéséről a lapokban. Igaz szívvel Kosztolányi Dezső, Hogy mi, lett ebből g harcból, azt már minden újságolvasó tudja. Több írás nem is szól róla. A szerzetesi fogadalom A gyűjteményben Jubíjss Gyula utolsó levele Szegeden, 1921 december 13 án kelt és igy hangzik: """'.". Kedves Dezső, sajnos, ném volt annyi időm félnapos pesti tartózkodásom alatt, hogy magát felkereshettem volna és „A véres költő" szépségét megköszönhettem volna. Megkaptam és álélveztexn. Gratulálok sikeréhez. Amint leint írni fogok róli Szegeden. Az első verseskönyvem magarpnák sincs meg, de ha megkaparintok még egy példányt valahogy, azonnal küldöm. Köszönöm a (püvésznek (nem Fehér Artúr?), hogy rám is gondol. Sok minden mondandóm volna és ke^és időm és helyem. A szerzetesi szegénységi fogadalmat megtartom egyre jobban, pedig le se tettem. Kedve-* feleségét és kedves fiát szeretettel üdvözlönii magát pedig a régi melegséggel ölelem Juhász Gyula, Egy éleire szóló emlék Három évvel később, 1923-ban felejthetetlenül! szép ünnepség folyt le Szegeden. Juhász Gyulát jubilálták költő pályafutásának huszadik évfordulója alkalmából. Részt vett ezen a meleg, családi ünnepen úgyszólván az egész régi baráti kör: Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, ott volt Móra) Ferenc, a fiatal Jószcf Attila, dr Szalay József, a „literátus főkapitány", aki alig két héttel élte tul Juhász Gyulát. Talán ez a jubileum volt a szegedi költő életének legboldogabb napja. De talán határköve is volt, mert utána lassan megkezdődött a teljes visszavonulás. 1923 junins 3-án Kosztolányi levelezőlapon emlékezik a szép napra: Igy ir: — Giulio, — minden feledhetetlenig szép volt — egy életre szóló emlék — nekem is — a jubileumi fény, az ön alakja, otthoni költészetével, Móra, ki megnyugtató, hogy van, a tömör babérkoszorú, aztán a másik, a virágkoszoru, halászié, bokabrekegés, Tiszapart, de ön — ezúttal végérvényesen szeretettel teljes, de szigorú ön — Ismét bújik, védekezik, nem felel, pedig Kuncz Aladár, jeles tanulmányírója, naponta rámsürget, életrajzi adatokért, vallomásért Küldje azonnal. Julius elején, de lehet hamarabb, junius derekán, talán, látom. Olasz barátommal közöltem cimét s kértem, keresse fel soraival. Mórának, Fest Guido urnák. Nagyfalusi doktor urnák, minden szegedi barátomnak és ismerősömnek kézszorítás, édesanyjának húgának kézcsők, önnek örök szeretet Kosztolányi Dezső. Ebben az évben több levél nincs. A következőben egy sincs. 1925-ben a Pesti Hiriap számára verset kér szűkszavú levelében Kosztolányi Juhásztól, 1927-ben, január ö-cn rövid levelet ir: — Kedves Gyulám, földim, vagy lelkim inkább, elküldtem Zolnaihoz — az ön számára — uj kötetemet, a szabadverseket, a Meztel-enül-t Olvassa el s ha érdemesnek találja a fáradságot, irjon a Széphalomba. Mikor látom? Mikor hallok már valamit magáról? Régi, hü szeretettel: Kosztolányi Dezső. N. B. Pár szót mégis a véres költőröl. Az eddigi kritikák nem emelték ki egyitk fő értékét: a történelemnek, hogy is mondjam csak — Kosztolányia éreztetését: a mult örök je'enné varázsolását, örök aktuálissá büvölését. Nekem ez a frisseség tetszett benne leginkább. És még sok minden. Némely részét kétszer is elolvastam* A két halott költő levelesládája kiürült. A gyűjtemény nyilvánvalóan hiányos, sok levél, értékes, fontos dokumentum, kortörténeti cs irodalomtörténeti adat elkallódott, a megmaradt levelekben sok homályos utalás történik, amelynek megfejtése, fölhaszná'ása már az é'etrajziró feladata lesz. Anynyit azonban meg szabad és meg lehet már most ebből a hiányos Ievélgyüjteményből is állapita®, hogy a két nagy költő hamar ki obbant eleten . magyar élet viharzott át a századforduló mindé hitéve!, minden csalódásával, minden ielkesedese vei cs minden fájdalmas csalódásával együtt. Á forradalmak utári