Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

Szombat, T937 december 25. DÉLMAGYARORSZÁG A legelső magyar és a legelső szegedi újság MERANO szálloda Budapest—Belváros IV. Bécsi-ucca 2 Központi fűtés, Folyó melegvíz Újonnan renovált, barátságos szobákkal, ki­tűnő konyhával, igen mérsékelt árakkal vár­juk L t. Vendégeinket. Hosszabb tartózkodásnál óriási árengedmé­nyek. íérien áraiánlaíof ! Nem lehet érdektelen kérdés a kulturanber előtt — jakinek napi olvasmánya között első bo­lyén szerepel az újság —, hogy hol és mikor jelent meg a világon az első hirlap. Ennek a kérdésnek eldöntésénél két álláspont áll szemközt egymással. Egyik álláspont a francia—angol sajtó­emberek véleménye, a másik a németeké. A fran­cia—angol áliáspont az, hogy a kezdetleges, első újság, azaz a mai újság őse Krisztus előtt 59-ben, Julius Caesar korában a táblára vésett Veti Sena­tus vo'.t, de itt is megoszlanak a vélemények, me.rt akadnak, akik a római Acta diurna u-bis et po­pu't-t tartják az első újságnak. A német álláspont az, hogy a legelső újság Krisztus után 713-ban jelent meg Pekingben King Pao cimen. A német tudósok érve'ése az, hogy meghatározták, mi az újság jellemző lényege. Álláspontjuk szerint: új­ság az, amely rendszeresen, megfelelő időközök­ben megjelenik és híranyagot közöl. A hiranyag­közlés teltintelében nincs is baj a francia—amgol álláspontnál, ellenben a másik követelményt ha elfogadjuk, mint az újság lényeges feltételét: a német áliáspont mellé kell szegődni, mart a pe­kingi King Pao volt a világon az első olyan sajtótermék, amely azonos cimmel, rendszeres idő­közönkint je'ent meg és híranyagot közölt. Kilenc évszázad szűrődött bele az idővégtelen­ségbe, amig Európában is megjelenik az első újság. 1609-ben Strassburgban lát napvilágot az első európai hirlap: Zeitung cimen. Közel száz esztendőnek kellett eltelnie azután, mig Magyar­országon kikerült a nyomdasajtó alól az első új­ság. Európában akkor már tiz országnak volt saj­tója. A hirlapindulások tekintetében tehát orszá­gunk a tizedik helyen áll. (Érdekes, hogy Ameri­kában csak egy évvel előbb, 1704-ben indult meg az első uiság.) Az első magyar újság A Rákóczi-kor idejére esik az első magyar új­ság indu'ása. A magyarországi hirlap indítása előtt a hazai és vi'ágeseményekről a közönség a német és lengyel lapokból szerzett tudomást. Francia és angol hírlapok csak a fejedelem: Ií. Rákóczi Ferenc udvarába jutottak el. A magyar közönség kezébe legnagyobb részt osztrák lap került. Auszt­riában a Wienersches Diarium jelent meg, amely a felkelő magyarokat rebelliseknek aposztrofálta és igyekezett a világ közvéleménye előtt a fejedel­met és a magyarságot a legteljesebben befeketí­teni. A koholt hirek legnagyobb része a magya­rok harci vereségeit kolportálta. Természetesen a magyar lakosság körében, de különösen a katonaság körébén egyre mérgesebb gyűlöletet termelt ki az osztrákok ellen a Wie­nerisches Diarium hazugságaival. Végül is Rákó­czinak egyik tábornagya oldotta meg a kérdést: hogyan lehet visszaverni az osztrák hírlapi táma­dásokat. Ez a tábornagy: gróf Eszterháry Antal volt, Thököly Imre fejedelemnek és herceg Esz­terházy Pál nádornak unokaöccse. Eszterházy Antal 1705 e'ején Kassán táborozott csapa'ával. Kisebb-nagyobb sikeres csaták, ma­gyar győzelmek után kezébe jutott a YVienerisches Diariúmnak az a példánya, amely ezekről az üt­közetekről számolt be. Az újság közleményei meg­döbbentő hazugságokat tartalmaztak. Ekkor tá­madt Eszterházy tábornagynak a gondolata, hogy miképen lehelne visszaverni az osztrákoknak ezt a támadását. Lapot kell kiadni, amely közli az igazságot! Tekintettel azonban arra, hogy a ma­gyarnyelvű lappal nem érhette volna el a ma­gyarság cé'jáf, mert a külföldi udvarokban és a követségeken a magyar nyelvet nem ismerték, Eszterházy gróf igen zseniálisan ugy oldotta meg a kérdéít, hogy a megindítandó magyar lap két nyelven: latinul és magyarul jelenjen meg. Az első magyar, de tulnyomórészben diáknyel­ven megje'ent újságot Pozsonyban kinyomatta és egy példányt 1705 április 14-én levél kíséretében Kassáról elküldött a fejedelemnek. II. Rákóczy Ferenc tábornagya gondolatát Jó­nak találta és engedélyt adott, hogy Mercurius Hungaricus cimen kinyomtatott újságot forgalom­ba hozhassa. A Mercurius Hungaricus legelső pél­dánya 17Ö5 április 30-iki dátummal jelent meg. A lap később szórványosan jelent meg és 1711-ben végleg megszűnt. Néhány németnyelvű lap után 1779 november 19-én jelent meg az e'sö magyar, nyelvű újság, a Magyar Hírmondó, amely ugyan­csak a pozsonyi nyomdában készült. Az első szegedi újság Szegeden csak a mult szazaa eiejen létesült nyomda. A török hódoltság kezdetén ugyan rövid időre Szegedre is került egy vándomyomda, amely azonban csak rövid ideig volt a városban. Az első királyi szabadalommal létesült nyomdát Grünn Urbán Fülöp létesiti Szegeden. 1802 októ­ber 22-én kapott Grünn Urbán Fülöp nyómdaalapi­tásra engedé'yt. Az első szegedi újság azonban csak negyvenhét év mu'.va: 1849-ben indult meg. Az első szegedi újság megindulása előtt is már napvilágot lát­tak szegedi események idegen újságokban. Igy a legelső ujságközlemény, amely szegedi eseményről számolt be, 1728-ban jelent meg a Frankfurter Journal-b&n. Ez a közlemény az akkori szegedi boszorkányégetésről számolt be. Magyar nyelvű lapban 1789-ben je'ent meg szegedi közlemény, »!evél», a Magyar Kurírban. A mult század elején pedig a fővárosi lapok­ban kerültek közlésre a szegedi események. Több fővárosi újságban: Honművész, Jelenkor, Nemzett Újságban, stb. jelentek meg úgynevezett szegedi levelek, amelyek a város nagyobb eseményeit tár­Karácsonyi mese Irta: BALL A SÁNDOR. Sürü pelyhekben hullott a hő s békitőleg borí­tott mindent fehérbe. A karácsonyi bevásárlásra készülődő emberek, mint nagy fehér lepkék, to­longtak a csábítóan kivilágított kirakatok előtt. Bizony gyakran előfordult, hogy egy-egy gyengébb idegzetű, de erösebb pénztárcájú »pille« be is szédült az üzletbe, hogy feleségének hernyóselyem harisnyát, vagy hat éves gyermeke számára játékot kérjen. A boltosok mosolyogva nézték a nagybaju­szu atyákat, amint válogatás ürügye alatt óra­számra eljátszogattak a játékszerekkel. Természe­tesen hamarosan rájöttek a 'játék egyszerűségére s kijelentették, hogy az ő gyermekük sokkal oko­sabb, semhogy ilyen naivságot lehessen a kezébe adni. Végül is a hat éves gyermek számára koc­kákkal kirakható logarithmus táblát vittek, ke­gyesen megbocsátva a kereskedőknek. A vidáman, vagy az árak magassága miatt töp­rengő komorsággal sétáló emberek között feltűnt Kovács Fidél volt magántisztviselő magas, éppen nem jól öltözött alakja. Ellenkezőleg, inkább el­hanyagoltnak látszott. Ruhája nagyon utolsó di­vat szerint készült s fekete esököpenyén nem tud­tak megkapaszkodni még a hópihék sem. Mikor megállt egy kirakat előtt, a kishitű közönség védekező mozdulattal tette kezét pénztárcája fölé, miközben a közelállók hátraléptek. Ez azonban nem zavarta Kovács Fidélt. Látszó­lag nyugodtan figyelte a kirakatokat. De agya lázasan dolgozott, mit vihetne haza két kis po­rontyának és feleségének. Különösen a gyermekek reményte'en várakozása a Jézuskára, fájt legjob­ban Fidé'nek. Egész délután az uccákat járta, de nem jutott eszébe semmi mentő gondolat. Kétség­beesetten sóhajtott fél a ragyogó kirakat előtt. Noha egyetlen fillér sem volt a zsebébén, mégis nagy gonddal tanulmányozta az árakat. »Alkalmi vétel. — 1200 P. — Legszebb ajándék az ék­szer!* — olvasta a felírásokat. Miből élr.ek ezek az ékszerészek? — tűnődött Fidél résztvevőén. Ki vesz ma 1200 pengős gyürüt?! — Istenem — sóhajtott fel —, mennyi telne egy ilyen vacak gyürü árából a gyermekeknek!... Cipő... Ruha... 1200 pengő... ezer cipő... ezer ru­ha... A drágakövek, mint vakitő égitestek szikráz­tak előtte. Borotválatlan arcát csodálkozva meresz­tette egy hatalmas gyürü felé... Mint a fiastyuk, amely körül büszkén ültek a többezer pengős fió­kák... Az aranyórák sora, mint tejút húzódott végig a kirakatokon és egymásután robogtak végig a csodálatos lát, amely már teljesen egybefolyt rajta a Gönczöl-székerek... Szemei lázasan itták előtte. Most már nem égitesteknek látszottak, ha­nem gyönyörűséges ezüstszövetnek, amely lágyai hulámzott s egyre jobban közeledett, önkéntele­nül is felemelte utáni a kezét, de csak a hideg üveget érezte... Ekkor a szövet apró fekete dara­bokra szakadozott, az ékszerek körül tüzes karikák forogtak s Kovács Fidél lassan, előrenyújtott kar­ral elterült a fehér havon. Percek alatt nagy tömeg vette körül s részvét­lenül nézte az alig lélegző embert. Idegeden fi­gyelt az ünneplő közönség, hogy boldog karácsonyt hangulatukat megrontotta tapintatlan viselkedésé­vel. Lehet, hogy az emberi nyomorúság láttára, melegen felöltözött lelkiismeretük is ingerelhette őket. Ezért megkönnyebbülten sóhajtottak fel, amikor valaki hangosan megszólalt: — Részeg! Be van rúgva! A tömegen rendőr furakodott át s lehajolt Fi­délhez. — Nem részeg ez a szerencsétlen, hanem csak összeesett. Azt hiszem az éhségtől, — mutatott Fidélnek sovány, beesett arcára. A környék pillanatok alatt megtisztult erre a kije'entésre. Bántotta az embereket, hogy nem tud­tak felháborodni s nem érezhették saját magasabb­rendüségüket és szerencsésebb voltukat. A rendőr egyik uccai padhoz vezette Fidélt s leültette. Meg­nézte iratait, majd megkérdezte, haza tud-e men­ni. Fáradtan bólintott s udvariasan megköszönte a segítséget. Kimerülten ült a havas padon. Néha egy-egy fillér esett az ölébe, majd résztvevő szavakat hal­lott: szegény... karácsony... a szeretet ünnepe... Hirtelen felállt s határozott léptekkel megindult volt főnökének háza felé. Habozás nélkül csenge­tett be. A szobaleány azonnal bevezette s a fő­nök szivélyes mosollyal fogadta, szivarral kínálta és örömmel újságolta: — Kedves Kovács ur, é'sejétől ismét alkalmaz­tam. Nagyon bántott az a múltkori igazságtalan­ság, ami magával történt. Ezért felemelem a fize­tését kétszázötven pengőre. Gyámoltalanul dadogta Fidél: — Kétszázötven? Jól méltóztatott mondani? Nem sok az? —- Uevan, ugyan. Tessék, itt van egy hónapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom