Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

Szombat, 1957 december 25. DÉLMAGYARORSZÁG 833 • í- * » • Karácsonyi legendák Valahol megszületett a Gyermek és a jászol felé,'amelybe szelidszemü tehénkék lebellete küldött .'simogató.:melegséget, megindult bárom haujjászületett benne a megvdMs legendája. Satka mosolygása, szemének gyémántfénye, alig Ötesztendős gyermeklelke, . patyolat-ártatlansága talnjás, komoly király, hogy leboruljon a pici élet. megváltotta a betegség és az élet goromba gond. bimbó elött, lerakja az istálló puha szalmájára . jaitól ezeket a félredobott, kinzó fájdalmak jászimbolíbus ajándékát, az aranyat, a tömjént és romjában nyögö embereket. Közelsége, lá'ésa a mirhát- ' j mosolygósra rendezte el az arcok ráncait, a nyűtt És a Gyermek, aki fölött ígéretes fénnyel ra- i szivek apás melegséggel ölelték körül, gyogott a csillag, rámosolygott, a királyokra. A ki- j Kit láttak benne, Salkában, ezek a betegek, rályök' pedig szerették volna szégyenkezve el, ' akiknek szeme néha föl tévedt a falon ékeskedő dugdosni ajándékaikat, mert érezték, hogy a Gyer- feszületre? Azt pontosan tudni, megmondani nem mek- egyetlen mosolya nagyobb kincs a föld,min, den arányánál,-' tömjénjénél és mirhájánál. Űn, nepj áhítattal emelték az élet legdrágább, leghat^lpi^sabb trónusára a Gyermeket, a maguk meleg embersziyébe és talán azóta trónol ezen a trónuson, minden igaz emberszivben, mint az élet legszentebb, legszebb Ígérete. Azóta, minduntalan születnek ujabb és ujabb legendák, csak az a hiba, hogy a süket ember a legtöbbször érzéketlenül fut el mellettük, nem vesz.'tudomást "róluk, pedig szépek, szentek és vigasztalók, mini ama betlehemi volt. Néha mégis megfogja a szivét egyik-másik. Ilyenkort megéli legsietősebb utján is, a szive megtelik melegséggel, a szeme könnyel és ugy érzi, mintha, halványan, bizonytalanul megsejtette volna, egye'.Jéh pillanatra legalább, az igazi, az egyetlen boldogság értelmét. *. Satka • w Satka öt esztendős. A" fehér kórházi ágy fejtáblájáról legalább is ezt lehet leolvasni. De le lene' róla olvasni azt is, hogy a mindig mosolygó, ragyogó -szemű legénykének az orvosok csak az operáló késsel adhatják vissza az egészségét. A többi beteg, a nagv kórterem fakóarcu, kínlódó lakói. azt is tudják már, hogy Satka apátlan. -anyátlan. lelenc, a gyermekmenhelyről vitték be á kórházba, a menhely az otthona, az apa, az anv^.és a szülői szeretet fogalmát nem ismeri, soh^ sem volt alkalma megismerni. Tizehkét ágy van a fehér kórteremben. Mind a tizenkettőnek van lakója. És tizenegy komoly felnőtt. Igencsak ötvenen felüli valamennyi. Arcukat már barázdásra karmolta az élet és látszik, hogy fekete éles'gondok guggolnak a homlokukon. Életgondok és betegség-gondok. Leginkább ítgvszerü emberek". Tanvai magva, tak, akik esztendőkig cipelték magukban a belső kórságot, amely vésül leverte a lábukról, orvoshoz, kórházba, műtőasztalra korbácsolta őket; elhasznált munkásemberek, napszámosok. Az egyiknek rázuhanó nehéz gerenda roppantotta össze a hordáit, g ip|siknak a kezét nvomoritotta meg a rép. Az egyik ágyban borotvált fejű rab fekszik. vskbéígvujtadássnl szállították a kórházba a Csillagból. Fz fiafalahb ember. arca nagvon halyány, hangja nagvon halk és ha kérdezik készségesen mondja. hom* emberölés k'sér!ef*Art lniztáb" rá nébánv esztendóra a rabruhát. Már tu! van az operáción, tegnap este eset! tul raíta, de egy-két nap múlva, ha a veszélyen is tul 'esz, TksriV ji nen, % rabkórM/ba. hogv ojt erősítgessék tovább, amig veszélytelenül elvisclbe'.i ismét a börtön levegőiét. Satka ott fekszik ezek kőzött az esett, térődött emberek között, min! az ő«zi erdő sötét avarjára tévedt nansíjgár. Kis, okos feie mélven sünned a fehér párnába, kis teste körvonalai kirajzolódnak a takarón, nagv szenie vidáman ragvog és csodálatos világossággal tölti meg az egész kórtermet. Mosolyog mindig, mint ahom-ap mosolyog gödrös arra is, pici keze is, amint játékosan ugrál a takarón. Minden arc — ezek a megkínzott, rérfe'en. ráncos-gondos emberarcúik — állandóan feléje fordul, a m*"'ört .fénvü szemek SatkAt fi érvelik, a gének zakatolásához, a kenvérkérő sírásokhoz szokott fülek Salka ezüsthangiát lesik. Tulajdonképen nem történt semmi . ebben a kórteremben, amiből mését lehe'ne írni, amit szavakba, mondatokba lehetne formálni és mégis lehet. | — Volt egy köztük, akinek gyógyulásáért hat [ kenyér nélkül hagyot; gyerek és egy mindig siró asszony rimánkodott Ez fölfohászkodoit. egyszer: — Ha én odavehetném ezt a Salka.gyereket magamhoz, a többi közé Apám pedig, akinek hetvenöt esztendős életét roltozgatják a doktorok és aki ágyszomszédja volt Satkának, „kis bujtárs"-ának, ;.kenyeres.pajtás". ának nevezte és keze minduntalan áttéyedt Satka ágyába, hogy megsimogassa a gyerek vékonyka karját, vagy legalább a takaróját. A látogatók, akik délufánOnkint, két és három óra körül állják körül a betegek ágyát, mind Satkához húzlak. Mindegyiknek volt szava hozzá, szelíd simogatása a számára. Ugy babusgatták, ugy ajnározták valamennyien, min '.ha betegjük legfőbb, legbiztosabb, legdrágább orvossága lelt volna. Talán itt van valahol az igazság. Mert néhány nappal késóbb, amikor Satkát helyreállított egészséggel visszavitték a menhelyre és a látogatók üresen talállak az ágyát, mind hiányolta és min. denkinek megnedvesedett a szeme. De sirlak — ki halkan, titokban, ki hangos zokogással a betegek is, az arcok sápadtabbak lettek,- a szemek mcgtörlebbek, a ráncok mélyebbek. A betegágyak fejlábláin pedig főijeié kezdtek kígyózni a lázgörbék . . . Ennyi az egész . . . A bunda és a csikós pólya A" sugárufon idegesen csönget a villamos, türelmetlenül üvöltenek az autók és az ostorok kegyetlenül csattognak a lovak hátán. Hetivásár van. A gvalogjárdákon nyugtalanul hullámzik a tümeg. Jönnek-mennek az emberek, mindenki siet és mindenki cipel valamit. Az asszonyok zöldséggel. csirkével és más konyhára valóval megrakott kosarakat, nz emberek nehéz szándékokat, su'vos számításokat. .Kinek mii mért a hátára a végzete. Annak" a hailotthátu, vézna asszonynak, aki olyan kicsi eredménnyel iparkodik előreverr'ődni a tömegben, bizony sulyos porció jutott. Hátát nehéz balvu nvomorilia. jobbkarján jól megrakott kosár, iobbkezében nehéz, teíeskanna, a halkoriával pedig csikós pólyát szőrit magához. A pólyában persze gyerek is van, amit abból is ki lehetne találni, hogy szüntelenül csecsemó-sirás rtuzsL. kál ki belőle. Gyönge ez a muzsika, gyorsan belevesz az ucca lármájába. Az emberek nem is hallják meg, amint elsietnek a nehezen vánszorgó, de kétségbeesetten iparkodó asszony mellett. Az asszony arca félve bújik el a sötét fejkendő árnyékán. És átvilágít rajta a szeme is, amely ijedt lázban ég. A mellén keresztbekötött nagy kendő alatt néha köhögés rázza meg vézna testét. Nagyon iparkodik, látszik rajta, hogy valamit c! szeretne érni, de nagyon lassan .hálaA. Most egy karcsú, prémbundás úriasszony éri utol. Talán ő az egyetlen, aki meghallotta a csikós pólyából kimuzsikáló gyercksirást. Néhány pillanatig tétovázva megy niőgö'.le, egyre mélyülő részvéttel figyeli nehéz iparkodását, .aztán melléje kerül, az arcába néz. A két: asszony tekintet ismerkedve, barátkozva ölelkezik össze. Az úriasszony halk, meleg hangon kérdi; — Mi baja van, hová igyekszik? A másik még bizalmatlan kicsit- Jobbkczével jobban megmarkolja a nehéz kosarat, baljával pedig a pólyát szorítja jobban magáhíoz. De a ránéző szemek szelid, mcelg fényében lassan mégis fölolvad. Kisül, hogy az apjával jött, be a városi piacra a messzi tanyák világából. Magával hozta a kicsit is, mert nem \ol: kire hagyni odahaza. Kocsival jöttek, az apja letette a ,piacon, aztán ment a dolgára. Megbeszéltek egy helyet, hogy majd o't találkoznak. El is indult a maradékporfékával. a tejeskannával, meg a kicsivel, de mijr későn érkezett. Az apja nem győzte várni, hinduit. Még Iát'a, amint kocsija befordul a sarkon. Nekiiramodott, hogv utolérje, de hiába iparkodik, nem viszi a lába. Ha siethetne, még elérhetné, mert egy helyen az apja hordókat rak a kocsira, de aztán mindjárt indul is haza, mer! a^t hiszi, hogy a lányát, aki nem jelentkezett idejében, a korábban induló sógorék vették föl és Vitték magukkal haza. Most az a veszedelem fenyegeti, hogy i'lmarad a városban, ahol senki!e ?incs, nem ismer senkit, nem tud hol meghúzódni. Az eset nehéz. Hiába ajánlkozik az úriasszony, hogy majd előremegy és megkeresi a kocsit, a menyecske nem tudja megmondani az ucca ne. vét. Csak a házat ismeri, de ennek sem veheti más a hasznát, mer! az apja a kocsival befordul az udvarba. Jöjjön hozánk, -pihenje ki ott magát,, egyen valamit, invitálja sajnálkozva az úriasszony és a szeme közben a muzsikáló' pölyá! simogatja, anyás vágyak lángolnak föl a szemében. Mintha azt suttognák ezek a lángok, hogy milyen felséges gyönyörűség lenne odahaza,, jó. meleg szobában, kihámozni ezt a nyöszörgő életbimbót a csíkos pólyából, parányi babtostét megfürdetni, megszárogatni és aztán tiszta,. száraz patyolatba öltöztetni. Milyen jó lenne dajkálni, babusgatni kicsiké', nem sokáig, csak addig, amig megnyugszik, rózsaszínű szemhéjai lecsukódnak és parányi szája köré mosolyt csókol az álom. A menyecske sirva vánszorgott tovább. Talán nem is hallotta meg az értelmetlen invitálást. De karja már egészen elzsibbadt és érezte, hogy egy perc múlva kicsúszik belőle a kosár is, a pólya is. Kétségbeesetten állt meg. ; — Adja ide a gyereket, rakja le a holmiját, aztán szaladjon előre, keresse meg az apját; majd én megvárom és vigyázok mindenre, — mondta határozottabb hangon az úriasszony. A csíkos pólya valósággal átcsúszott hozzá, a Kenje fel ujjával vékonyan az arcra a Hezolite-Rapid gyorsborotvakrémet és minden további várakozás nélkül borotválkozhat. -- Nem kell az arcbőrét percekig dörzsölni, mert a Hezolite-Rapid arcápoló gyorsborotvakrémmel víz, szappan és ecset nélkül egy perc alatt tökéletesen borotválkozhat, utána nem ég és nem patfcan fel az arcbőre, megszűnik az arcbőr száraz feikapartsága és arca bársonyosan Ude lesz. Próbádéhoz 24 fillér, ezt is viss-atérítem azután eredeti doboz vagy tubus vásárlásánál. Kapható minden szaküzletben és a készítős Dr. HOLCZER vegyész illatszertárában, Budapest, VI., Teréz, kőrút 8