Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

Szombat, 1937. december 25. DÉLMAGYARORSZÁG 13 Bőrkeztyűt vegyen karácsonyra H ajándékba Höfle kezfyüstöl. Klauzál-tér 3. f&ií naieii naona i> 4.so inh divai neieit P 5.8Ü Az Ady-probléma Irta SIK SÁNDOR* Ady Endre alakja, köztudatban és iroda­lomban, még ma is: izgató probléma. A költő és a kor, melynek kifejezője volt, ma már a történelemé. A magyarság hajóját más hullá­mok hányják, az irodalom csarnokai uj iró­generáció szavától hangosak, az Ady-iroda­lomnak csak címjegyzéke is iveket tölt meg, az Ady-adatok cs tények gyűjtése, kiadása ha­talmasan megindult, a tárgyilagos megértés jobbról is, balról is megkezdte munkáját. És mégis, a költő emberi egyénisége, magyarsá­ga, művészi értéke: még mindig alig csendesü­lő irodalmi harcok középpontja. Az egyik ol­dalon tiszteletreméltó férfiak, puritán jelle­mek, nagymultu hazafiak, önfeláldozó neve­lők, az Ady-kul túszban bálványimádást, szel­lemi járványt, lelki ragályt, működésében csak a forradalom és összeomlás előkészítőjének herosztratoszi müvét, benne magában, ha te­hetségét ugy, ahogy el is ismerik, legföllebb „a nemzeti szellemmel ellentétes és idegen hatások jármában ferdére nőtt és veszendőbe ment magyar tehetségei" látnak. Ezzel szem­ben a másik oldalon olyanokat olvasunk, hogy ezek „a kicsinyesség és a Jiozzánemértés jelentéktelen kifogásai", hogy Ady „a világ­irodalomnak talán legnagyobb lírikusa, a magyar költészetnek Petőfi mellett egyetlen zsenije ,az egyetlen vallásos költő", a „humá­num minden irányú átélésében és harmoni­kus életlátásnak legnagyobb lirikusa az egész világirodalomban". Benne „a magyarság és az emberiség prófétáját" látják, „az életnek napsugárlelkü királyfiát és a halálnak dia­dalmas leigázóját", és vallják, hogy a ma­gyar ifjúságnak „Ady költészetéből kell meg­ismernie a jövő titkát". Mikor az ember eze­ket a himnikus túlzásokat olvassa, önkényte­lenül is a primitív vallások henotheizmusára kell gondolnia. Viszont mikor az előbb emii­tett aggodalmak sóhajtásait halljuk, minden tiszteletünk, mellett is a legtöbbször lehetetlen elfojtanunk azt az érzést, hogy itt nem Ady költészete egészének, hanem csak egyes, nem szerencsésen, talán éppen tendenciózusan ki­választott szemelvényeknek ismerete szól, — és fájó melanchólia szállja meg a lelket: ime, azt a tragikus szakadékot, amelyet a történe­lem titánmarka szakított két generáció kö­zött, a legnemesebb jóhiszeműség és a legtisz­tább hazaszeretet sem tudja áthidalni. Ugyanilyen meglepő ellentétekkel találko­zunk költészetének esztétikai megítélésében is. Egyesek ugy tekintenek rá, mint a francia dekadens iskola magyar meghonosítójára, má­sok szerint maga az egészség és eredetiség. Van, aki szerint forradalmár ujitó, van aki a XVI—XVII. századi népies költészet folyta­tóját látja benne. Eléggé általános megállapí­tás, hogy költészete szimbolista költészet; de van egy vélemény, amely szerint egyáltalán nem az. Verseléséről leghivatotabb értői vége­szakadatlan vitákat folytatnak. Sokan ma is érthetetlenek vallják; mások nem győznek eleget csodálkozni, hogy valaha is lehettek, * A szegedi irodalomtörténeti tanszékének ki­vájó papköltő-tanára a most befejeződött félév­ben fejezte be nagyszabású Ady-kollégiumát, amelyben összefoglaló, széles távlatú rajzát adta Ady Endre egyéniségének és költészetének. Egye­temi előadásai után közöljük most átfogó tanul­mányának ezt az érdekes fejezetét, amelyben szin­te bevezetőt ad Ady művészetének megismerésé­hez és megértéséhez. akik homályosnak' talál'lák". Akárhonnan kö­zelitünk feléje; ellentétes ítéletek disszonan­ciája zug elénk. A fiatalság pedig — legalább egy értékes része — kineveti a vitatkozó grammatikusokat: az ó számára már nincsen Ady-kérdés, ő már megoldotta a problémát, — persze a maga fiatal módján: szentté avatta a költőt és leborul előtte Kétségtelen: Adyval szemben nem könnyű mentnek maradni az egyoldalúságtól. Az emberi természet sokkal bonyolultabb, mint az emberek óriási többsége sejti és csak a legnagyobbak, a Szent Ágostonok, Danték, Dosztojevszkijek, Prohászkák világítanak be olykor-olykor azokba a rejtelmes mélységek­be, melyek fölött a legtöbb ember naiv sejtel­mellenséggel kormányozgatja a maga kis csó­nakát. Ady azok közül a lírikusok közül való, akik, ha nem is látják a próféták döbbenetes világosságával, de a zseni ösztönös, viziós sejtclmcs­ségévcl sejtik, borzongják, szenvedik és éreztetik az énnek ezt a titokzatos, ismeretlen vulkaniz­musát. Aki erre a vulkanikus talajra követni nem tudja, akinek — akár lelke természetes, egészséges egyszerűségénél, akár szerencsé­sebb idők harmonikusabb világában egy ten­gely körül kijegecesedett gondolat- és érzés­világánál fogva — nem fejlődhet érzéke saját lelkének titokzatos, irracionális fenékíorrá­rásaival szemben: az Adyt mindig csak egyre ­tüen, egyéniségének csak egyik oldaláról fog­ja látni és sem igazi jelentőségét, sem igazi értékét meg nem értheti. Ha minden emberi lélek többé-kevésbé bonyolult, mennyivel in­kább az az Ady-féle lírikus zsenié, aki száz­szoros intenzitással éli az életet és voltakép semmi mást nem is él soha, csak mindig mindenben önmagát! Sokan azzal az elavult pszichológiai babonával próbálják magyaráz­ni Ady ellenmondásait, hogy a zseni szükség­képen diszharmóniát jelent. Nem, hála Isten­nek, vannak harmonikus zsenik is, — az előbb emiitett négy közül három az — de minden­esetre vannak nagyszámmal diszliarmóniku­sok is és Ady ezek közül való. Lelkének ez a diszharmóniája még fokozza, szinte zavaróvá, nyomasztóvá teszi egyéniségének kavargó komplexségét. Am e bonyolultság magyaráza­tához még diszharmóniájára sem szükség hi­vatkozni. Melyikünk nem érezte még magában azt a tragikus kettősséget, amely a keresztény etikának egyik alapgondolata s amelynek Szent Pál adott legklasszikusabb kifejezést, mikor az emberben lakó kétféle törvényről be­szél? Kit ne rezzentenének meg II ebbel melancholikus sorai: Da fühl ich micK dann schauernd Wie niemals noch alléin, Und der ich bin grüsst traucrnd Den, der ich könnte sein. Ha minden emberben más az, aki lett és aki lehetett volna, vagyis hétköznapi, durva, többé-kevésbé elrontott énje és az a másik, tisztább, mélyebb igazibb én, amely után leg­szentebb perceiben támad föl lelkében egy­egy tragikus vagy melancholikus sóhajtás, — mennyivel inkább meg kell mutatkoznia en­nek a kettősségnek a lírikusban, a zseniben, akinek egész élete nem más, mint egy nagy magamegmutatás. Egy német iró beszél valahol az éjjel három és négyóra közti időről, amikor az ember fel­riad és a virrasztó vesékig ható realitásában egyszerre máskép lát mindent: önmagát és az életet. A legtöbb ember .azután elalszik újra, másnapra pedig elfelejti az éjtszakát cs foly­tat mindent olt, ahol elhagyta. Ady az _ az ember, aki fölugrik az éj közepén és leírja nekünk azt, amit az éjtszakai lélck-óra su­gallt. Ki mondja meg, hogy a kétféle hang közül melyik az igazi, a nappali-e vagy az éjszakai? vagy talán mind a kettő? De cz a kettős én, — „aki vagyok" és „aki lehetnék" — még nem meriti ki Ady komplexitását. Van még egy harmadik énje is, aki talán nem is volt, akivé a szerencsétlen körülmények, rö­vidlátó ellenfelek és ártó barátok, szerencsét­len véletlenek és talán legelső helyen saját bűnei és gyöngeségei igazibb énjének ellenéra ostorozzák: a Muszáj-Serkules, a Sátán ke­vélye: az, amit gőgből, dacból, bosszúból akar, hogy aztán, a vegén, amikor egy világos pil­lanatban rájön ennek az öngyilkos cs lehetet­len sátánkodásnak képtelenségére, sirva verje a mellét és sirassa elrontott életét. Mindezek talán megsejtetik, mi az oka an­nak, hogy „Ady Írásaiból tetszés szerint ki lehet olvasni mindent." Adynak az embernek megértéséhez első­sorban ennek a sokrétű mélységnek megér­tése adja a kulcsot. Lelkisége megértésének hiánya magyarázza meg elsősorban azok állásfoglalását, akik költészetét nem értik és ezért nem is érté­kelik: de ebből érthető az Advért rajongó irodalom legnagyobb részének érdekes egyoldalúsága is. Azok a bonyolult egymásnak ellenmondó és mégis egymás nélkül egészen meg nem érthető vonások, amelyeknek szövevényére az imént többféle szempontból is megpróbáltam meg­Csillárt, rádiói „ METEOR Csillárgyárf egyeáárusiíásánál vásároljon 4 lánau ebédlőcsillár P 25 ­alabástrom be'éitel • Villamos vasaló jótállással p 7.­Az összes tipusu rádiókészülékek díjtalan bemutatása, felté'elek. — Kárász ucca 11. Unió könyvecskék érvényesek. Kedvező részleífizetésl Telefon 33-76.

Next

/
Oldalképek
Tartalom