Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

Szombat, 1937 december 25. D£LMAGYARORSZAG 7 BÚTORT ^ kárpitosmunkát WIESNER-lől Kiouzái fér t olcso — megbízható! Ki* kirakat, da annál nagyobb választék mindkát emeleten. Fogjatok kőzet, testvérek! Irta DETTRE JÁNOS é Szabadkán megjelenő Napló a kisebbségi magyarság legnagyobb és legelterjedtebb napilapja. Ebben a lapban karácsonyi vezéreikként jelent meg az alábbi cikk, melynek tartalma egyformán érdeketheti a két országot, akusztikai szempontból való megítélését érthetővé teszi az a hely, ahol megjelent. Tizenkét éve mult annak, hogv a Napló szerkesztőségében le kellett tennem a tollat. Az utolsó vezércikk, amit a szerkesztőségben Írtam, azt esdekelte: legyen béke. S amikor tizenkét év multán ezen a karácsonnyal már mesgyés napon újra kezembe veszem a tollat, hogv a régi hittel folytassam a régi harcot s a régi szóval szóljak a régi gyülekezethez, nem tudok más szót leirni köszöntőül és programul, csak visszhang iát a régi kiáltásnak, a csillagok közé felszálló fohásznak első-utolsó, örökzengésü szavát, azt, hogy — béke. S ez a béke most nemcsak az elfáradt testnek és meggyötört léleknek vágyakozása a pihenő után, nemcsak a lármában megszédült, zűrzavarban eltévedt embernek vágyálma, a nyugalom délibábját varázsló, — mind ennél sokkal több, valóságosabb és hitelesebb cél, konkrétebb feladat, elevenebb realitás. A kisebbségi harcoknak romantikus, énoszi ideie elmúlt. A kisebbségi magvarság fölkelt már abból a betegágyból, amelybe világtörténelmi nnrputációk fektették le. — megtanult újra járni, megtanult újra beszélni, uj hűségre, uj életének igenlésére nevelte lelkét s amit magával hozott az ezeréves múltból: államfenntartó ereiét szolgáltatta be a lélek adóiakért ui otthonának A kisebbségi sajtónak az első, vériszapos, földrengéses időkben az volt a feladata, hogy hüsitse a sebeket, fogja le a fölföltörő zokogást, tanítsa engedelmességre az olykor-olykor még lázadozó lelket s terelje össze az uj élelsors rengetegében eltévedt lelkeket. Talpra kellett segitenie az elesetteket, vigasztalni kellett a siránkozökat, a jó pap és a jó tanító misszióját kellett vállalnia, hogy a szétszéledt és megriadt nyájat össze tudja fogni a kenyér és szellem szabadságáért, a magyar kultura jogaiért elindult harcban s a lelkekben ki tudja nevelni'az u j haza törvényeinek kijáró engedelmességet. Az első felvonás véget ért s az el^ő feladatok elvégezve gazdagít iák már az u j államot s a benne éló magyarságot. Az első vetés beért, konkoly nem szennvesiti el a tiszta búzát s a gazda boldog elégedettséggel készül az uj szántásra. A politikai helyzet, a nemzetközi politika levegője s a tömeglélektani pillanat jelöli most ki az uj ut irányát. Jugoszlávia átvészelt már a diktatúrán, a parancsuralom epidémiájából kilábalt s boldog felszabadulással tért vissza az alkotmányosság formáihoz. S az alkotmányosság visszatérő szelleme békés atmoszférát áraszt a határokon belül és határokon tul. S ebben a békés atmoszférában megenvhült a magyarság helvzefe is, nem alattvaló többé, hanem állampolgár, nemcsak kötelességei vannak, vannak jósai is, nem a türelmetlenség üldözöttie s a bizalmatlanság stigmatizálta. de megbecsült tagia a nemzetnek s engedelmes fia az államnak. Kis magvarok csizmái taoossák nira a füvet, ami belepte a" magvar tekolák felé vezető utakat a nebézemlékü időkben s itt valahol, ott valahol. esett. szép. szomorú frtakkel nerfi kell inár néffv-öt magyarnak összehajolni, — a nngyar kultúra őrtüzei szabadon ragyoghatnak már föl m'ndenfelé. Vallani és vállalni kell azokat a feladatokat, melyeket az ui belvzet tár a kisebbségi magvar nemzet elé. Jugoszlávia magyarsága nem '•.légedhetik meg azzal, hogy meg tudta békíteni magával a nemzetet és az államot, — ez a béke többre kötelezi s nagyobb feladatot ró rá: meg kell békiteni régi hazáját is uj hazájával. A kisebbségi magyarság szerepe a — hídé: össze kell kötnie a testvér-partokat, mint szétvágott testet a kapocs, ugy kell összeforrasztani a kisebbségi magyarságnak a két nemzetet, az emlék-hazának és a valósághazának népeit. Ennek a kis magyarságnak kell meggyőznie a két testvérnépet a megbékülés kikerülhetetlen szükségességéről. A lelkek békekötésének feltételeit a kisebbségi magvarságnak kell megteremtenie. A magyar kormány nem egyszer jelentette már ki, hogv minden szomszédállammal keresi a békét, de ennek — számára, — az az elengedhetetlen csolnak országokra és népekre, a nemzetek összetorkoló utja, ami makadám- és betonkapcsokkal köti össze a két oisz.ág testét, az alkotmányosság és a demokrácia, ami mind a két nép számára hagyomány és posztulátum, a nemzeti lét cs állaraélet eategoricus imperativus-a, a Duna-medence békéje, ami egyben békéje a két államnak is, a inultnak, jelennek és jövőnek szentháromsága fűzi egymáshoz ezt a két népet s jelöl ki számára a világpolitikában is közös utakat. Ennek a két pépnek összei kell végre találkoznia, nemcsak „az eszmék barrikádjain", hanem egv tervszerű, racionális gazdasási együttműködés. .szabadságában is, — csak ki kell nvitni a sziveket és az utakat, meg kell nyitni az országutak sorompóit, hogy mindazzal, amit kéz és gondolat alkotni tud, gazdagítani tudjuk egymást. Nem ködös niithosz, nem délibábos igemagyarázat, nem rímeken kikovácsolt legenda, de történelmi parancs, gazdasági kényszer és világpolitikai szükségesség sürgeti a két testvérnép kézszorítását. Senki nem tudhatja, hogy a világpolitika ágyékából milyen veszedelmek szabadulhatnak ki s hogy a Középeurópára sulyosodó nyomás hol törheti bé s hol szaggathatta szét a — a világbéke fundamentumát. Magyarország és Jugoszlávia békekötése ui irányt szabhatna az európai politikának sn két ország, ha egymással kezet feg, úrrá lehetne a Duna "medencéiében. Jugoszlávia magvar kisebbsége nem akarhat történelem nélküli életet. „Példák nagyok, mint a Föld, intenek". Történelmi elhatározűés clalkudhatatlan feltétele, hogy a magyar sok kezdeményezésével vállalhat most szerckisebbségek kulturális cs politikai szabadsága biztosítva legyen. Jugoszlávia magyar kisebbségének történelmi feladata az, hogy bizony ilsa, mert immár bizonyíthatta: a magyar kormány közeledésének — halleluja! — nincs már akadálya. Erre a nagv találkozóra Jugoszlávia magyarságának kell előkészítenie a lelkeket. Ha Sztojadinovics miniszterelnök elmehetett Rómába s feffadhalta az olasz nép "éldatlanul meleg ovációiát, akkor annak sem tehet akadálya, bogv a magyar miniszterelnök •"Halogasson Ital "rúdba s bogv Jugoszlávia 'ormánvelnöke hivatalos látogatást legyen Ttudanesten. A két nép lelki alkata, az évszázados barátság. az „édes anvaföld" imádata, a néni politika. ami Jugoszláviában pobtikni valóság, Magyarországon pedig kormányzati program, a. gazdasági egvmásrautateóg. amit a geográfiai egvsé" törvényei, a földnek, vizeknek, éghajlatnak összedobbanó szent ritmusa puranpet a világpolitikában. Minden nemzet annyit ér, mint amennyit szolgálni tud a békének. S Jugoszlávia magyarsága ma többet tehet a békéért, mint amennvit eddig a Nobel-dijas békeapostolok összevéve tehettek. Jugoszlávia magyarságának lcetl összemelcnffclni azt a ltet népet, amelyek közül az egyikhez nyelvének és kultúrámnak közössége köti, a másikhoz ncdig állampolgársági hűsége, boldogulása, kenveer és békessége. Minél őszintébb és minél gyökeresebb a két nemzet között a béke. annál derűsebbek lesznek a magyar kisebbség nnpiai is. annál több ioga lesz nz ételhez és a knlé túrához s annál vitathatatlanabb lesz számára a kenvér b'z'on«áffa s a szellem szabadságé, S minél több félreértés mérvezj el a két ország viszonyát, minél több bizalmatlanság és türelmetlen féle'"m vesz raituk erőt. annál nvngtalanabb tesz a magyar . ncokischbség élete is s a jelszavakkal elbódított közszellem annál kisebb porciókba fogja . megszabni az TUNGSRAM tÁdUcdUce