Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szombat, 1937 december 25. Tartós ondolálást t&affestésf, axőkltést végeztesse Somogy i-u. 23 sz. alá áthelyezett, modernöl újjáalakított sz. _aiá áthelyezett, urj. hölgyfodrász- KKETElodrászszon C7alnnhon ,Tornado" hajszári tó 9£alURlK»flP. 20 perc alatt szárit. Tulajdonos: PAIVOIGY! UJOSMÉ A kereskedelem fekete karáosonya Irta dr. KERTÉSZ BÉLA Chesterton, a nemrégen elhunyt híres angol író, egyik legutolsó regényében azt az önvallomást teszi, hogy egész életében legfőbb hivatásának tekintette, hogy általános érvényű, mindenki által ismert, közkeletű emberi igazságokat hangoztasson, mert meggyőződése volt, hogy az emberi igazságok is csak addig élnek, amiig azokat hangoztatják. Bármily deprimáló ez a chestertoni felfogás, napjainknak szomorú tapasztalata is az, hogy minden foglalkozási ág igazságát, Igazságtalan sérelmeit hangoztatni és felszínen kell tartani, hogy az ország sorsát iránvitó tényezők figyelmét a sokkal hangosabb, bár kevésbé jogos követelések ezekről el ne tereljék. A karácsonyi ünnep áhítatos hangulata, a lehúzott üzleti redőnyök mögötti ünnepi nyugalom alkalmat nvujt arra, hogy ismét szemlét tartsunk az esztendő végéhez közeledve a kereskedők három legsúlyosabb megoldatlan problémája: az iránvitott gazdálkodás megkötöttségei, a szövetkezetek versenye és a túladóztatás sérelmei fölött. A letelt esztendő nem hozott enyhülést az irányított gazdálkodás, a kereskedelem tervszerű irányításában jelentkező megkötöttség terén. Haladás talán e téren némileg csak erkölcsi vonatkozásban jelentkezik. Mert amig még néhány év előtt a tervszerű gazdálkodásnak, az irányított nemzetgazdaságnak voltak bevallott protogonistái, akik ezt a rendszert mint az eljövendő uj korszak rendszerét hirdették és dicsőitették, ma már a kormánytényezőket is beleértve, senki sem meri az irányított gazdálkodást dicsérni, ezt csupán átmeneti szükségesség gyanánt törekszenek igazolni vagy menteni. Ha az elvi téren haladás is jelentkezik, a gyakorlati élet terén az iránvitott gazdálkodás, a gazdasági kollektivizmus, a magángazdaság iniciativa megkötöttségének kiépítése annal jelentősebb lépésekkel halad előre. Nincs már a gazdasági életnek oly ága, amelybe az államhatalom korlátozóan bele ne nvult volna s úgyszólván nincs már a gazdasági életnek oly talpaalattnvi területe sem, amelyen az államhatalom közvetett és közvetlen anvagi segítségével rendelkező alakulatok és szervek az eddigi gazdasági F 3»f«d Mroott mejbirotUink I Szenest István, t>»mJ»nteh-«. T«l. 13-35. Szt. István Társulni, Kirásí-noo*. j harmóniát meg ne bontották volna. A kereskedelemügyi miniszter ez év augusztusában Szolnokon tartott kereskedői kongresszuson azt az ígéretet tetle, hogy most már szorosan el fogja határolni a szövetkezetek működési tej rületét a magángazdaság, a legitim kereskedelem jogos munkaterületétől s evégből közös tárgyalásokat fog iniciálni a kereskedelem érdekképviseletei és a szövetkezetek között. E tárgyalásokon a remélt megegyezés és összhang még nem alakulhatolt ki, de olvassuk, hogy azalatt, amig e ióhiszrmü tárgyalások folynak, egvik nagy szövetkezet már a maga részéről a készülő megegyezésnek elébe akar vágni s alapszabályait olyképen akarja módosíttatni, hogy üzleteiben nemcsak szövetkezeti tagjainak, hanem bárkinek is árusíthat. Hogy ezzel az alanszabálymódositással az illető szövetkezet a törvénnyel és a szövetkezeti eszmével jut összeütközésbe, ez a körülmény a szövetkezet számára elhanyagolhatónak látszik. Az irányított gazdálkodás intéz® ményes kiépítése — mint folyton növekvő áradás — mind nagyobb és nagyobb munkaterületeket ránt ki a kereskedelem lába alól. Mindinkább szűkül az a kör, amelyen belül a kereskedő megélhetését kereshetné, — de ezzel szemben a kereskedelemre nehezülő köz® terhek évről-évre súlyosabbakká válnak. Ha a kereskedelem adóztatását az elmúlt tiz esztendő távlatában vizsgáljuk, megállapítható, hogv bárba a kereskedő adóalanyok sfcáma e tiz év alatt évről-évre csökkent, sok exiszfeneia elhullott, a kereskedelem megélhetése az iránvitott gazdálkodás folytán mindinkább nehezebbé vált, az egész kereskedelemre nehezülő közteher összege mégis e tiz év alatt átlagosan 40—50 százalékos emelkedést mutat. Ezt az eredménvt a kincstár csak az igazságtalan adókivetési ebárás fenntartásával tudja a maga részére biztosítani. E rendszer titka az, hogy a kereskedőket az adóhatóság a könyvek vezetésére szorítja, de azzal a benső óhajtással. hní*v a könwszerü eredmény helyett mégis becslési eljárás utián magasabb ősszegben állapithassa meg a kereskedő adóiát. A kpreskedő könwe csak ellene képezhet bizonvitékot. ba mellette, érdekei védelmében jelent bizonvitékot, ugy az esetek legnagyobb számban valamely kifogás felhasználásával az adóhatóság a kön/vek eredményét figvelmcn kivül bagvhatia. A kincstár a kereske!ő üz.leti könvveivel szemben ugv vis®H-odik. mint a srén asszonv a szerelemmel: Irtván'a. de fái is tőle. Kívánta, hogv a kereskedő vezessen könyveket. de fél a mérleg eredménvélől s igyekszik azt valami kifogással elvetni. S énnen. mert a fennálló hiányos és hi+ás adókivetési ingszekálvok erre látszólag a kincstárnak módot adnak, a kereskedő tehetetlenül nézheti, hogv az egész éven át nontosan és lelkiismeretesen vezetett üzleti könyvinek eredményét egv tollvonással döntheti halomra hármelv kiküldött könyvvizsgáló. Ez az adókivetési mó+szer a mnnvnráznta annak, hogv a keres. kedel®m adóterhe ávrél-évTP emelk»'"'«fiV. jóllehet. hevételei csökkennek, megélhetése mind nehezebbé válik. A kötött gazdálkodás minden kárát a gazdasági fejlődést megbénító hatását már érzik maguk a városok is de a közel'övőben a zárszámadásaikon és költségvetéseiken keresztül fognak még ennek szomorúbb tudatára ébredni Legerősebb lesz a rendszer káros hatása a fejlődésben levő vidéki városokra nézve. A fejlődésben levő szervezet a káros befolyásokra erősebben reagál, mint a már erősen kifejlett lest. A naggyá, erőssé fejlett főváros kevésbé fogja érezni az irányítóit gazdálkodás bénitó hatását, mint a vidéki városok, nemcsak azért, mert naggyá, fejlődésénél fogva nagy belső tartalékokkal rendelkezik, hanem azért is, mert az irányított gazdálkodás egy további következménye az is, hogy a fővárosba irányit minden vállalkozást és minden hivatalt. El nem vitatható igazság az, hogy a vidéki városok fejlődéséhez a vidéki kereskedelem és ipar kifej, lődésc szükséges, e nélkül hiu remény az, hogy vidéki városainkból komoly emporiumokat alkothatunk. De miként fejlődjék a vidék kereskedelme és ipara és fejlődjenek ezen a réven vidéki városaink, amikor még az elsősorban érintett vidéki városokban sem alakult egy egységes közvélemény, amely e városok jövőbeli fejlődése érdekében egységesen szállana sikra az irányított gazdálkodás, a kereskedelem és ipar fejlődésének megkötöttsége ellen. A közelmúltban összehívott országos iparügyi ankét foglalkozott az iparügyi miniszter iniciativájára az ipar decentralizációiának problémájával, azzal, hogy miként lehetne az újonnan létesítendő iparüzemeket a vidéki városokba irányítani. Az ankéten töbh oldalról egyöntetűen megállapították, hogy nem a vidéki városok geográfiai fekvése, a nversanvagtermelő helvektől és a kész árut felvevő piacoktól való távolság a döntő körülmény, hanem az a tény, hogv a jelenlegi kötött gazdasági rendszerben, amikor a nyersanyag behozatala és a készáru kivitele, a termelési javak értékesítése számtalan hivatal és állami szerv jóindulatától és engedélvétől függ. amikor a modem gvárigazgalónak inkáhb kell a hivatalokban kilincselni. mint gvári üzemét irányítani,—e. hivalalrktól távol fekvő ipari üzemek nem prosperálhatnak. A kötött gazdálkodás molochja már pusztulásra Ítélte a vidéki kereskedelmet, megbénítja a vidék iparát is s ezzel lehetetlenné teszi a vidéki városok fejlődését. Ebben a kérdésben politikamentesen tisztán kell látnunk mindannyiunknak, akik hirdetjük, hogy e város sorsát és jövőjét szivünkön viseljük. S 100 Ili jF táncsláger i L V e S t e r Müv&szlemezek Gramafonok Rendkívüli alkalmi TŐtelek Kö osöoiAt Virosi liyomda Kárász ucca 9. s.« n Szegedi Leányegvlet tolyő évi december 26-án, vasárnap 50 ÉVES tennálásának alkalmából jubileumi ünnepséget rendez melynek programja a következő: 11 órakor istentisztelet a zsinagógában, fél 12 órakor díszközgyűlés a hitközség nagytermében, d. u. 5 órakor táncos diszhólabda a hitközség nagytermében. Ezen ünnepségekre hitfeleinket és az érdeklődőket meghívjuk és szeretettel várjuk. A Szegedi Leány egylet.