Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-24 / 293. szám

8 délmágyarorszag Péntelc, 1937. december 24. Karácsonyi vásár HORDA HáZl MMÍ Tiroli ruhíH S*enz£ciós olcsó árak ABC, Herme*, Ka'ász. Városi |Alétt iifa!v*nyok HORDA nyaKHenno KORDA un divat mm mtszadoság Sztctienni tér. á DtlmagyororsiAg ragíny* MÉGIS ÉLEK f • a Rutikabánvat II amAr, Elek arra gondolt, hogy bezzeg a belgyógyá szaton meg a sebészeten szanatóriumi tisztaság uralkodik, akár ebédelni lehetne a parkettáról. Na, de ezután itt is így lesz. Az a két sárgapofúju csirkefogó meglakol. Dolgavégeztével kinvitotta az ablakot és lekiáltott a kertbe egy napozó betegnek. — Eredj az irodába s hívj orvost. Aká.rkit. Mondd, hogy nagy baj van a fertőzőknél. — Aztán leült egy haldokló mellé és várakozott. Nem sokáig. Éppen kezelő-orvosa jött. Mikor meglátta Eleket, amint a haldoklót simogatta, ráförmedt. — Maga hogyan került ide, maga szerencsétlen? És mit csinál? Mi? Megőrült maga? — Elek az élettől búcsúzóra mutatott. — Jelenleg ennek a szegénynek segítek meghalni, •— mondta szemrebbenés nélMostan is muszáj lenne. Szégyeljétek magatokat! Gyáva dögök! — sarkalt beléjük, — takarodjatok! — lökdöste őket lefelé a lépcsőn, hogy gurultak. Azután másfélórát töltött a betegeknél. Amelyik nem tudott egyedid enni, annak felemelte fejét s kanalanként adagolta szájába a levest, — hogy hálálkodtak érte, hogy szorongották a kezét. — Caporal, hozzám is gyere... Caporal, segits rajtam... — úgy néztek fel rá, mint valami csodára. Elek nem félt, hogy megfertőzik: és ha igen, hát úgyis mindegy, — jutott eszébe. Ágyakat igazított, véres lepedőket cserélt, akinek az arca is véres volt, azt megmosdatta, a jégtömlőkbe friss f"gpt rálőtt. Szakadásig dolgozott, de könnvitett a szenvedőkön. Olyan elhanyagolt állapotban voltak ezek a kórsúgos páriák, akár a disznók, sokan saját piszkukban fetrengtek. A gondozásukra rendelt ápolók kizárólag vizitek idejére tették őket tisztába, hogy az orvosok ne lássák ezt o poklot, holott óránként kellett volna. Mikor Elek megkérdezte, hogy miért nem tesznek panaszt a mcdecin marar-nál, azt felelték: hiába, az anamitok ravaszak, letagadjak, elhitetik a doktorral, hogy ők. igenis, becsületesen végzik kötelességüket, egy szó sem igaz az egészből, a betegek fantáziálnak... és látszólag igazuk is van, mert amikorára az orvosok jönnek, valóban minden ragyog... addir a pár percig, l ül. — Dohát elment az esze? Az istenért! — p doktor vállonregadta és tuszkolta kifelé. — Menjen! Menjen! — Hagyia csak, uram ... most már igazán nem sürgős... Már másfélórája idebent vagyok, — tért ki Elek a keze elől, majd bőven áradó szóval beszélni kezdett tapasztalatairól. Hogy mi volt itt és hogy ! az ápolók bitang gazemberek, akik megérdemelnék a legkeményebb büntetést is, — szeme szikrázott a felháborodástól s egyszerj egyszed az értelmükbiró betegek is közbeszóltak: minden úgy van, ahogy a káplár mondja. Közlései észrevehetően nagy hatást ! tettek a doktorra. Eleket mindazonáltal megszidta, amiért bemerészkedett ide a ragályosokhoz és megszegte a kórházigazgató tilalmát. Hallatlan vakmerőség volt, komolyan. — Egyéb sem hiányzik magának, mint hogy maga is megfertőződjön s az egész kórházban széthurrolj'a a bacillUsokat, — dohogott mérgesen — még éppen ez hiányzik... ámbár nem tagadom, emberi szempontból dicséretes dolgot művelt, de mégis, gondolja «,!... Bolond ember az, oki készakarva vesztét keresi. Most pedig jöjjön, menjünk innen — karolt Elekbe; miután megnyugtatta a zúgolódó betegeket, hogy ne aggódjanak, jótevőjüknek nem lesz bántódása, elhagyták a termet. Kint a folyosón a^t mondta Elejcnek: — Tudja, hogy holnap kellett volna Oránba utaznia? Menetlevele ott van az irodá•ban ... Emiatt nem mehet. Legalább egy hétig megfigyelés aletr kp.ll -tartanom. Nem sajnálja? — Nem: A doktor mosolygott és szótlanul kezetnyújtott. A fertőtlenítőbén aztán tetőtől-ta'pig ledörzsölte Eleket alkohollal, még haját i? bekente, szájába és torkába meg valami mentholos folyadékot fecskendezett. Valósággal megfürösztötte. Az egyhetes türelmi idő simán eltelt, Elek nem kapta meg a tifoidot. Teljesen külön szobában fektették le ós á-doktorok egymásnak adták nála a kilincset. Egv hétig 6 volt a kórház szenzációja. Az.orvosfőnök kitüntetést igért s elméséltette.magának Elek egész élettörténetét; végül azt kérdezte, nincsen-e valami különös kívánsága, amit teljesíthetne? — és rögtön hőmérőt dugott hóna alá, amikor Elek feleletül odanvilutkozott, hogv egy injekciót szeretne, amitől örökre elaludna, — az őrnágvórvós' nvilvárt arra gondolt, hogy ez már okvetlenül az idegláz... Pedig Elek józanul, őszintén beszélt. Naprólnapra gyengült, tüdeje szúrt, mintha állandóan dárda lett volna a mellében, kegyetlen derékfájásai voltak s ehhez járult még az újra kigyulladt és szűnni nem akaró hőség. Nem birta az ágyat, a fentlétet sem bírta, csak lézengett s szüntelenül köpte a vért. Olyan gyenge volt, hogy mikor nyolc nappal később Oránba érkezett, úgy emelték le a vasútikocsiból. Egy darabig az állomáson szolgálatot tévő szanitécek támogatták befelé a városba, de hamarosan belátták, hogv így gyalogosan nem tántoroghatnak végig az uccákon ezzel a holteleven káplárral, hát leültették a tengerparti sétányon, ők maguk meg visszamentek a kórházba kocsiért. A pad, amelyiken Elek hátradőlt, pálmák, citrom — és olajfák, agavék árnyékos sátorában volt felállítva, szemben a tengenrel. A tenger szelíden, lágyan ringott s hűvös levegőt szitált a gyilkos lángolásban fakón-párás nagyvárosra. S ez a hűs szitálás Eleken is könnyített. Ugy tünt, hogy szabadabban lélekzik; még alig-alig pillantotta meg a tengert és máris, mintha lemosódott volna róla valami Afrikából. Ez legalább nem a sivatag és nem Sidi-bel Abbés a maga véges, szűk határaival, ez már egy kicsit Európa előszobája. —• Azé az Európáé, melyet én sohase fogok többé viszontlátni, — bomlott fel benne szomorúan. — Jó, hogy apáék nem tudják, milyen beteg vagyok. Apáéknál is bajok lehetnek, legutóbb azt írták, háromezer koronába kerül egyetlen villamosjegy. Az egész világon bajok vannak. Ezért volt háború? Ki keresett ezen a háborún? Na, igen ... Erdélv, Bácska és a Felvidék, de ez még nincsen elintézve, még nincs ... Egyesegyedül Udvari Elek élete van elintézve, de az aztán végérvényesen ... — Gépiesen letört egy darabkát egyik agave-levélről. — Az el, végleg, — köhögött s vért buggyantott zsebkendőjébe. — Agavé... a nedv, mely a megmetszett végriigyek sebeiben összegyűlik, adja az agavebort, belőle készül a részegítő pulque, — apró szálacskákra tépdelte a levelet, nézte a vastag rostokat, csipegette — ebből lesz az aloékender, amiből kötelet csinálnak... — Emberek sétáltak előtte le-fel. Jól szemügyrevették, akárhányan vissza is fordultak. — Mit néznek? Ilyen ijesztő kinézésem van, hogy megbámulnak? ... Mennyi szép női Vígan nevetgélnek. Majdnem valamennyit férfi kíséri. Nekik jó. Övék az élet. Hogy zúg ez a város. Minden nagyváros ígv morajlik? Hány ezer lakosa lehet Orónnak? Hogy sistereg, hogy pezseg, lüktet... bizony szokatlan már, nagyon szokatlan és fárasztó ..: az élet ritmusa ez. érdekes és én is hallom, a félhaloítak is érzékenyek az élet. ritmusára? Í£Cn? — furcsa — lehunyta szemét s aléltan ült, sokáig. fFolvt knv.) Iskola ós aktatáskák lero'o( ibb-m a készitónót a* ma* bőröndül, Szto lenyi itt 8KB* UflTs4Bl A Korzó Mozival szomben. 0 csá karácsonyi árak! 1 L likór 2.80 1 1. édes bor — 40 I. r. rétes lisztek, dióbél, mák, fűszerek legolcsóbb beszerzési üzlet KERTÉSZ liszt, fűszer Mikszá h Kálmán-u. 4. Több mint félszáz portrét közöS at Délmagyarorsszág karácsonyi könyve.