Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-16 / 286. szám

8 DÉL MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1957. december 10. Több mint félszáz portrét közöl a 'Délmagyarország karácsonyi könyve. t D*lmcrgyororjidq r.gfny* MÉGIS ÉLEK f > a B aiiV-okínyol Fl»m<r. Elek azt gondolta: ugylátszik, Chanrnud­nak igaza volt. Sidi-bel-Abbés csak Afrika... Az idegenlégió itt kezdődik.:. Meg valami történt, ami mindnyájukat egyformán érzékenyen évintette. Valaki lé­ket ütött a vizeshordón és a viz mind egy cseppig elfolyt reggelre. A forróság pedig nem enyhült. Vakitó fehéren szikrázott a napsütés, mintha tüzes kohóban lépdeltek volna. Testüket apró, piros kiütések lepték el. akárha hangyák rágnák a lélekzésre kép­telen bőrt, pokolian viszketett, szájszélük felrepedezett ,nyelvük megdagadt — és nem volt viz. Egyetlen korty sem. Menetelés közben az üres kulacsok bosszantóan zö­rögtek, minden lépésnél emlékeztették őket a valóságra, —• nincs viz, nincs viz, nincs, nincs, — olyan semmiresejón, olyan sután lógtak alá a derékszíjakon, mint hűdéses ka­rok o vállakról. Mi lesz estig? — Hol ka­punk ivóvizet? — dörmögték a kétségbe­esett, szenvedő emberek. — Szomjan ve­szünk, megfulladunk a viztelenségtől. — Jensén kapitánynak is ilyen gondjai lehet­tek, mert igen ráncoltu homlokát. Laurent szerint Jenseh az orgyilkos arabra gyanako­dott, hogy az fúrta meg a hordót. Már-már a zendülés határáig fokozódott az elkesere­dés, mikor az első sorok meglódultak, — kút 1.'.. kút 1... — szédült versenyfutás kez­dődött, — vízi víz! vízi — Jensen kapitány szeméhez emelte messzelátójnt. Bőgött, mint az oroszlán. — En arriéreí. .. En arriérel... vissza, vissza.:. s'arrétez vousI! í... állia­nak meg, vissza, álljanak meg.7. — De hi­ába, senki sem hallgatott rá. Páran ököllel f- nyegettték. Jensen még egyet bömbölt. Nem volt gát, amelyik feltartóztathatta vol­na a vágtatást. Az elsők előrenyújtott nyak­kal száguldottak, hogy minél előbb ráhasal­hassanak a hűsítő vízre. A kapitány nem ki­áltott harmadszor ... felemelte revolverét, célzott és lőtt... A legelői futó légionista elvágódott. Ekkor megtorpant a veszett fal­ka. A halott úgy feküdt szétcsapott végtag­jaival a homokl>an, elnyúlva, mint kiszikkadt béka. Üveges szemek meredtek Jensenre. Jensen kapitánynak arcizma se rándult. Né­hányan feléje indultak. Szuronyok villantak. Sötéten, acsarkodva morogtak, — gyilkos, gyilkos. — Elek nem mert tovább odanézni, tekintetét az égre villantotta: a kút felett két óriási fekete madár körözött. — Ez sem szebb látvány. — Jensen állt, mint a kő­szikla; pisztolyát megint előreszegezte. — Aki moccanni merészel, keresztüllövöm!1 —• Egyik' hadnagy halálsápadtan kérdezte: mi­ért ölte meg, kapitány úr? — Jensen mesz­szehangzó szóval válaszolt. — Azért, mert a viz meg van mérgezve... Inkább ez az egv, mint az egész. Másképpen nem tudtam vol­na őket megállítani. - Az ökölbe görbített ujjak egyszerre kisimultuk, a hangoskodók bátrakotródtak. Megszégyenülten, lehorgadt fejjel igyekeztek eltűnni. Jensen kapitány aztán egyenesen feléjük fordult. — Értitek most már? — Értjük. — Valaki elkiáltotta magát. — Élien Jensen kapitányi-— Egcsz kórus harsogta utána: éljen! éljen! — Csak egy-két békétlenkedő okvetetlenkedett. — Dehát honnan tudta, hogy mérgezett a víz? — A kapitány mintha kitalálta volna gondo­lataikat, erre is megfelelt, kéretlenül. A kút­hoz terelte a legénységet és megmutatta ne­kik a mésszel rajzolt fehér karikát; a kút mindnégy oldalán volt ilyen ügyetlen kör. — Az arabok igy jelölik meg a mérgesvízű kutakat, — mondta. — Aki a sivatagban él, ezt hamar megtanulja. Én ismerem az arabo­kat. Az eszük járását is ismerem, hát bízza­tok bennem. Nektek pedig mindig csak ja­vatokat fogom akarni. Elhiszitek? Egy öreg légionista bagós nyálat köpött ki, hogy szólni tudjon: — Elhisszük... Ezt a halottat is ugyanúgy földelték' cl, mint De-Grottot és az őrt. Azzal a különb­séggel, hogy mostan Jensen kapitány is se­gített a sirásásban. Azután tovább, tovább, késedelem, gyengeség nélkül. Amikor beérkeztek az erődbe s ugyahogy elhelyezkedtek, Lauient megkérdezte Elektől: — Na, hogy tetszik Afrikának cz az oldala, pajtás? — Pocsék. — Azt hiszem, itt bőven lesz alkalmunk érdemeket szerezni.. . Laurent mosolygott. Elek r.em mosolygott. 51. Elek" csak napok múlva eszmélt rá teljes mértékben De-Grott tragédiájára. Nem tu­dott egyetlen szóval napirendre térni a do­log felett, amint a többség tette, számára sokkal több volt cz a balga fiú egyszerű bajtársnál: bizalmasa és segítője, akit most szívből meggyászolt. Látta De-Grottot egészségesen, józanul, ahogyan megismerte s látta őrültnek, kidülledt szemekkel, éjsza­kánként hallotta tébolyult nevetését, hang­ját is tisztán hallotta: .ennek a bitang Jensen kapitánynak a felesége vár... — felriadt, kábultan ült egy darabig, — Jensen kapi­tánynak nincs is feleségei szegény fiu, hogy megrendülhetett, hogy ilyesmi tépte szép az értelmét — nyögött, sóhajtott; körülötte mély alvók szuszogtak; ziháló tüdők neszez­tek s jóízűeket ittak a meleg csendből; — szegény gverek, — aztán erőszakkal letöröl­te szeméről az álmot, —r hátha ébren jobb lesz? — de így volt éberen is, nappal is, De-Grott emléke egyre kísértette, sokáig. Igaz, a körülményék sem olyanok voltak, hogy könnyen áthangolódhatott volna. In­kább nagyon is feltámadt mindenkinek a ma­ga baia ebben a Szahara szélére lökött erőd-, ben. Az övé is. Újra kisebesedett minden bánata, sőt ujak ukaszkodtak a régiekhez. Túlközel kerültek a halálhoz és a halál visz­szaélt ezzel a közelséggel, azt mondhatni, naponta elragadott közülük valakit, vagy még gyakrabban valukiket. Ahány járőr fel­derítő útra indult, az mind megfogyatkozva, egvizben meg egyáltalán nem tért vissza. Pedig akkor egyik hadnagy is velük volt. Felfalta őket u sivatag? — nem! — ráiuk­tört a láthatatlan ellenség. Az arabok. Elek már élvezhette harcmodorukat. Bizony ekkor is húszból, öten odamaradtak. Egy élelmi­szer-szállítmány elébe mentek, forgalmas karavánúton, alig órnjárásnyira az erődtől és lesből mégis sortüzet kaptak az oldaluk­ba; mintha a homokból bújtak volna elő_ a támadók, olyan meglepetésszerűen történt, fehér tevék, vagy talán öszvérek voltak? fe­hér burnuszok és fehér homok, agyatszik­kasztó délelőtt a nap izzása is fehér s a si­vatag folyton hullámzik, domb-völgy, domb­völgy, akár a tenger, homokóceán, domb­völgy: jó fedezék, könnyű a célzás, az utakon nincsenek fedezékek, nincsenek, de hiába is lennének, az európai szem pislog, hunyorog, nincs védekezés, orgyilkosok el­len különben is nehéz védekezni, mert ez az, igenis, közönséges gyilkosság, habár az arabok szent háborúnak hirdetik, — durrl — a halál kibontotta a szárnyát, errefelé a halál is fehér palástot hord, — durrl durrl pfiiií — golyók sivítottak, — öt ember fel­dőlt, jajszó nélkül, készre elnyújtóztak, mint a széítépett falevelek... Mire Elekék észbo­kaptak már csak a hajszolt állatok patái nyomán kavargó porfelhők hasába célozhat­tak. Jeropkin Sztyepánnak csúcsos sapkáját lukasztotta át egy golyó. Sztyepán azt mond­ta, nem bánta volna, ha alacsonyabbra si­kerül véletlenségből az a lövés. — Nem mindegy, mondd? — Majdnem, — bólintott Elek. — Sztyepán két nappal előbb kapott értesítést Beí-Abbésből, hogy Alexandrevics Iván, ahogyan ő nevezte: Jeropkin nagyapa nem birta fia és unokája nélkül s a foltozó bőrt összecserélte ütőerével, suszter dikics­csel léket vágott magán, éjjel csinálta, reg­gelre elvérzett. — Te, Sztyepán, hánv éves volt az öregúr? — Hatvannégy. — Hogyan vették fel a légióba? — ötvennek mondta mag eV. Ig azolást nem kértek ... velünk akart maradni. — Értem; — És most igy. —> (Folyt, köv.) • umumi B" wmm ÉHieggvüiiemMef, pénzes levélen érkezett bélyegeket magas áron veszem. BÉLYEGKERESKEDÉS, Dóm téren. (Iskola ucca 29.) PÁRISI KflGY ÁRUHÁZ RT, IZIQCD. CWFOU'N én U'ÍFT SAROK KARÁCSONYI ÉLELMISZEREK: 10 dkg méz, v. erős, v. savanyu cukorka —.18 10 dkg mézes csók —.18 10 dkg nápolyi —.20 8 leve] sütőpor, vagy vanilin —.21 6 drb kerek torta ostyalap —.21 1 drb citroir —.21 10 dkg csokoládés mignon —.24 1 doboz májpástétoin —.24' 1 üveg likőr, vagy rum csscncia ' > —.21 10 dkg vegyes teasütemény —.26 10 dkg mogyoróbél —.30 10 dkg csokoládé dara —.38 Figaró blokk sajt léi kg —.49 10 dkg mandula —.54 1 doboz 6 drb ömlesztett sajt —.57 Fél kg sima teakeksz —.64 1 kg narancs —.68 1 kg koszorús füge —.78, '• literes üveg oroszhal (üvegbetét —.20) P 1.28 óriási választék minden elképzelhető gyermek­játékokban.— Vétel kényszer nélkül tekintse meg karácsonyi játék kiállításunkat emeleti helyi­ségeinkben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom