Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-16 / 286. szám

Csütörtök, 1937. dec. 16. Politikai naoilao XIII. évfolyam 286. sz. fl püspöki beszéd Áz újság, amelyik nemcsak" történetírója a mindennapnak, hanem itclőbiraja is s napi eseményeknek, nem végezheti el kötelességét, ha átadja a nyilvánosságnak azt a magas színvonalú, gondolatokban gazdag s célokot kitűző beszédet, melyet a csanádi megyéspüspök ur tartott a felsőházban, de nem áll meg ez előtt az — esemény előtt e nem fáradozik azon, hogy közkinccsé váljon,, köztudattá szélesedjen az a hit és az a meggyőződés, aminek ez a beszéd hangot adott. Ha felsőház nem volna, már csak azért is meg kellene alkotni, liogy azok, akik a nemzeti szellem kialakítására és vezetésére hivatottak, felemelhessék messzezengő szavukat s hogy legyen szószékük a nemzeti nyilvánosság előtt azoknak is, akiket akár r.emes egyéni Ízlésük, akár a méltóság, amit betöltenek, a politikai harcoktól távol tart. A pásztoriévá! és az egyházi szónoklat, bármily méltó és bármily magasrendű közlési módja is a gondolatoknak, nem rendelkezik azzal a nyilvánossággal, amivel a törvényhozásban elmondott beszéd s a hivek bármily nagy csoportjának lelkéhez fűződik is, nem szól az egész nemzethez. Már pedig szegényebb volna ez a nemzet, ba nem hallhatna időnkint olyan meggyőződést irányitó, gondolatokat megtermékenyítő beszédet, mint amilyent Csanádegyházmegye püspöke tartott tegnap a törvényhozás felsőházában. A magyar történelem nem kezdődik sem Dózsa Györggyel, sem Hitler Adolffal, — mondotta Glattfelder Gyula s lehetne-e világosabban, érthetőbben s az értelembe könnyebben bevéshetően megformulázni ennek a mondatnak logikai és eszmei tartalmát? Ez az ország — szentistváni állam, nem az elkeseredett parasztságnak és nem az elkeseredett uri proletariátusnak forradalma fogja életben tartani, hanem az a bölcsesség, erély, világszemlélet és hitbeli erő, ami ezer esztendő távlatából is sugárzik és világit s aminek történelmet formáló hatalma, morális ereje és nemzeti öntudata biztosabb fundamentuma a nemzet életének, mint ködös elméletek vérről, fajról, származásról, küldetésről. Az ököl n©m argumentum — érződik ki püspökünk beszédéből a figyelmeztetés s aki öklét rázza, az nem érvel, mint ahogy nem argumentum az ablekbeverés, vagy — kockázat nélkül, — fejbeverés sem. S Ka mégis argumentum, nem azok ellen bizonyít, akiknek beverik fejét és ablakát, hanem azok ellen, akik ezeket a szörnyűségeket elkövetik. S talán bizonyít azok ellen is, akik biztosítják, vagy megszerzik a kockázatmentességet az ablak- és fejbeverők számára. Lehet-e az ország életét olyan meggyőződéseknek kormányzására bízni, melyeknek érve az e r ő sz a k ? Lehet-e megtagadnia szentistváni állam jogfolytonosságát vallásttagadó és egyházat üldöző uj pogányság kedvéért? Lehet-e átadni a vezetést azoknak, akiket ez a nagy beszéd „K i s k o r u k a 1 a nrl o r o k"-nak nevez, akik politikai cigánykerekeket hánvva, kínálják fel tiszteletlenül a magyar szent koronát. Van egy jogi műszó Q pengő „alákinálása'-ról. De milyen alákínálása a magyar koronának, ha kiskorú kalandorok akarnak ebben az országban koronázni s ha arra vetemednek, hogy — nem is n Duna jege, hanem a hangoskodó ucca I válasszon királyt Szent István királysága számára. Nekünk' csak egy kívánságunk" és egy fohászunk van, melyet szeretnénk — talán tiszteletlenül, de tiszta szándékkal, — a szárnyaló püspöki szavakba kapaszkodva elmondani. Azt szeretnénk, ha a püspök ur szavait lélekben engedelmeskedve fogadnák azok is, akik a világi élet zűrzavarában gyakran dicsekednek azzal, hogy egy magasabb akarat és nagyobb tekintély ministránsai. Hányszor látjuk elszomorodott szivvel, hogy a „kiskorú kalandorok" próbálkozásait azok is erősitik, akiket hivatali állásuk, a rájuk hizott mandátum, a lelki élet irányításának kötelessége, vagy az u hatalom, amit az ólommezők fölött nyertek, a szentistváni gondolat védelmére, az ablak- és fejbeverők s a kiskorú kalandorok megfékezésére és fölvilágositására kötelezne. Milyen sokan vannak, akik mindent még nemzetietlenséget, még hazafiatlansagot, még a szentistváni gondolat elleni támadást is meg tudnak bocsátani annak, aki — antiszemita. Látunk sajtót, amelynek sorai közül csak ugy süvölt ki a nyilaskeresztes szellem, amelynek nem volt egyetlen szava az uj pogányság apostatái elitélésére, de gyűlölködve támadt rá azokra, akik féltették tőlük a nemzet sorsát s a lelkek békéjét. Bár ő k i s azzal az engedelmességgel s a tiszteietnek azzal a mélységével fogadnák a püspöki szavakat, melyekkel mi köszöntjük a nemzet sorsáért s a társadalom békéjéért reszkető aggodalomnak tiszteletet parancsoló megnyilatkozását. Áhítatos lélekkel fogadunk engedelmességet a püspöki szavaknak, de r,e legyen senki olyan botor, vagy vakmerő, akinek példát kellene mutatnia az engedelmességre, hogy engedetlenül az tagadja meg a mélyértelmü tanítást. Izgalmas inferpellációs vita után megkezdődött a képviselőház karácsonyi szünete A Kultuszminiszter szigorú fellépést igért a társadalmi rend elten lázító szélsőséges izgatáson ellen — „Az elemi iskolától ai egyetemig nem tűrünk semmiféle pártpolitikai agltácíOi" Leszavaztak egy kormányparti indítványt Mllotay mentelmi ügyeken — Albrecht főherceg délomerikaí telepítési tervel, a törvényhatósági tisztviselők helyzete, a fttzifalnseg Budapest, december 15. A képviselőház ma délelőtt nemzetközi munkaügyi Egyezményekről szóló jelentéseket tárgyalt, majd élénk érdeklődés mellett az interpellációk hangzottak cl. Sztranyavszky Sándor elnök tiz órakpr. nyitotta meg az ülést. Indítványára a Ház kimondotta, hogy a képviselők egyenként 10— 10 pengőt ajánlanak fel a kormányzóné nyomorenyhitő akciója javára. Harmadszori olvasásban elfogadták a tegnap letárgyalt törvényjavaslatokat, majd a nemzetközi munkaügyi ^egyezményről szóló iparügyi miniszteri jelentés vitáját folytatták. Szeder János elvileg helyesli a negyvenórás munkahetet, de bevezetése ma meg időszerűtlen. A munkaszabadság törvénybciklatását sürgette. Gz ir ják Antal a bányamunkások lőrének egy nivóra való emelését tartja szükségesnek. Ember Sándor felszólalása után Bornemisza Géza iparügyi miniszter kifejtette, hogy a kormány nagy súlyt helyez a nemzetközi munkaügyi konferenciákon való részvételre. Minden jelentést, egyezményt és ajánlást azért nem fogadtunk el, mert arra a korrekt álláspontra helyzekedünk. hogy ha valamit elfogadunk, azt teljes egészében bc is tartjuk. Bornemisza miniszter ezután Peyer felszólalásával foglalkozik a negyvenórás heti munkaidőről. Szerinte Peyer, aki a francia helyzetet dicsérte, ugyanakkor gúnyosan foglalkozott. a Kraft durcli Freudé és a Dopolavoro intézményével. Ne jósol juk be előre, hogy ez ineg fog bukni.... Kéthly Anna: A munkásoktól levont pénzekből tartják fenn. Bornemisza a béke- és háborús évek munkásmozgalmaival foglalkozik és arra a következtetésre jut, hogy azokat az eredményeket, amelyeket a munkásosztály elért s a jövőben el fog érni, nem a szociáldemokraták harci készültsége vivta ki, hanem az, hogy megváltozott a közgondolkozás. A képviselőház elfogadta a javaslatot. Ezután mentelmi ügyek kerültek" a parlament elé. w Esztergályos János mentelmi jogának felfüggesztését kéri az ügyészség egy a Népsza-i vában megjelent cikk miatt. A mentelmi bizottság Esztergályos mentelmi jogának felfüggesztését javasolja és a Ház elfogadja. Ezután, ismét Esztergályos János ugye szerepel cü esetben egy nyilas lap szerkesztője kértfl Esztergályos kiadatását. A mentelmi bizottság zaklatást lát ez esetben fennforogni s a Ház nem adja ki Esztergályos Jánost. Harmadszor is Esztergályos mentelmi ügyével foglalkozik a Ház, mért a Népszavában Féja Géza, a Viharsarok írójának törvényszéki tárgyalásáról irt cikket s ebben az ügy észség bűntett feldicsérését látja. A mcntelnű bizottság Esztergályos kiadását javasolja. Takács István terjeszti elő a kisebbség^ véleményét. — Féja Géza könyvében felsorolta azokat A borzalmakat, amelyeket többi kcuxitt a béke j!