Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-12 / 283. szám

Bőrkeztyűt vegyen karácsonyra ajándékba Hőffle kezfyüstöl, Klau/.él-tér 3. faiii m\\ nappa p 4.8O noi niuai betett . i> s.so ft Pélmogyartrii 4g rsgftny* MÉGIS ÉLEK t(« OtutVob Javat FUmér. 49. Elek még soha nem hajlott olyan bensőségesen Istenhez, mint ezekben a napokban. A templombajárás nem volt kötelező, közös misék nem voltak, csak évenkint kétszer-háromszor, nemzeti ünnepek alkalmából és húsvétkor. Elek most rákapott a templomozásra: Kamilláért s önmagáért imádkozott, de nem mindig tudott zavartalanul imádkozni, különösen pedig vasárnapokon, amikor a kicsi templom zsúfolásig megtelt hivőkkel. Aztán a francia nyelven végzett szertartás is háborította, fülének, lelkének egyaránt hiányzott a latin szó, mely gyerekkorától beleidegződött. Sokszor ugy érezte, hogy emiatt nem tud teljesen elmerülni az istenhivásban. A berendezés is szokatlan volt, a padokat székek helyettesitettél . s ezek a székek a bejárat mellett voltak felhalmozva, onnan vett magának, aki le akart ülni. Nagyobbára aszszonyok és leányok látogatták a miséket, férfiak alig, legfeljebb néhány öreg. Eleket ez is zavarta; a lányok mind szépek és fiatalok, kívánatosak, — hiába buzgólkodott, nem állhatta meg, hogy minduntalan rájuk ne nézzen : — ennek, milyen formás a lába, ennek üde, finom szappanszaga van.:. ól — mélyet Iélekzett, lehajtotta fejét s elölről kezdte az imádságot: drága, jó Jézusom, könyörülj rajtam, segítsd meg Kamillát és engem is segíts meg és anyáékat, — ez a múltkor kék ruhában volt, mostan sárgában ... milyen hosszú, árnyékos szempillái vannak, bizonyoson spanyol, — nem bánom, velem akármi lesz, csak Kamilla legyen boldog, csak őt tedd boldoggá, édes Istenem, nekem már úgyis mindegy, — ezt a kis szőkét Margueritonek hívják, legutóbb hallottam, mondta az nz idősebb nő, aki vele volt, igy szólította, — jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, igen, igen, legyen meg, teljesedjen be rajtam, amit rámmértél... bocsásd meg a mi vétkeinket, — talán az anyja volt, mert hasonlított Majrgueritere, de akkor Marguerite nem ezt a homlokán felcsapott kalapot viselte; — igy rendre, állandóan ebben a zagyvaságban botorkált, térdrehullottan, mégis telesdetele profán gondolatokkal. — Né. annak a melle, majd átböki a ruhát, errefelé, miért fejlettebb a nők mellet?... cipője sarka félarasz, hogyan lehet ilyen sarkokon járni, szinte a levegőben ? — Egyikmásik leányt látásból már ismerte, ha bejöttek, odabólintott nekik, azok meg vissza. Széket vitt utánuk, vagy ha a székek véletlenül elfogytak, átadta azt, amelyiken ő iilt. Ilyenkor, mögéjük állt, nézte a nyakukat, fülük mögött huncutkodó apró haiszálak kötötték le figyelmét, a párás, meleg asszonyi testek közelsége ellankasztotta s még kevésbé tudott imádkozni. Maga sem értette: tulajdonképen semmit se akart ezektől a nőktől, dehogyis akart, csupán jó, előzékeny ér. barátságos szeretett volna lenni mindenkivel, ezért köszönt a lányoknak, többnek egyszerre s sohse kísérelte meg, hogy valamelyiket is megszólítsa, ezért udvariaskodott velük, de ugyanezt megtette másokkal, vénemberekkel is, pusztán a jóság öröméért; szükségét érezte most ennek a világot átölelő jóságnak, mintha azt akarta volna vele bizonyitanl, hogy méltatlunul szenved Kamilláért és mindenért, •— hite szerint azonban mégis vétkezett. Azelőtt régen, otthon, észre se vette volna ezeket a lányokat. -Kik voltak ezek a 'áhvok ? Hivatalnokok gyermekéi, gépírónők, masamódok, kereskedők meg kispolgárok ivadékai, akik valaha teljesen kívül estek az ő életén; mostan pedig ugy érezte, — ez volt a legrosszabb — hogv sokkal felette állanak. Ugy nézett rájuk, mint kiváltságosokra, akiknek megvan a maguk szilárd helye a társadalomban : irigyelte őket. Mindegyiknek saját otthona van ,fehér abrosszal terített asztalnál esznek, maguknak dolgoznak, beletartoznak a nagy emberi közösségbe, mindenkor szabadon, gátlások nélkül követhetik egyéni hajlandóságaikat és ő kicsoda? — káplár az idegenlégióban, félrabszolga. Valami őrült vágy kerekedett fel benne, hogy bárcsak cselélhetne velük, akármelyikkel, mondjuk a legszegényebbel, már a szoba-konyhás függetlenség is csábította. Felkavarodott, mint viharban a tenger vize. Senkiségén kesergett s ezután szivesebben járt hétköznapokon a templomba, mikor egyedül lehetett. Egyszer estefelé a plébános oltárt díszített az egyházfival, panaszkodott, hogy vacsoráig sem lesznek készen, mert hát na, két temetés sok egy délutánra, sok időt elvesz, viszont ezt is muszáj megcsinálni, okvetlenül, holnap ünnep .:, Gyertyák imbolygó fényénél serénykedtek, Eleket nem láthatták, aki az egyik sötétbevesző sarokban térdepelt. De Elek tisztán hallotta a pap aggodalmait. Odament hozzá és ajánlkozott, hogy ha megengedi, örömmel segit nekik, amit a plébános boldogan fogadott. Mire elkészültek a munkával, egészen összebarátkoztak. Elek őszintén felelgetett az abbé kérdéseire, elmondta, hogy azért jött el hazulról, mert reménytelennek ítélte a jövőjét, Kamillát is említette, nagyon szerettük egymást, atyám, talán jobban már nem is lehet szeretni, éppen feleségül akartam kérni, mikor orosz fogságból megérkezett a vőlegénye, akit halottnak hittünk, nekem másnap menekülnöm kellett a kommunisták elől, Kamilla nem szerette a vőlegényét. engem szeretett, — ugy hullott ki Elekből ez az állítás, olyan határozottan a visszhangos, üres templomban, mintha egyenesen az Istennek jelentené — az egész házassági tervet apja erőszakolta, — a pap szaporán bólogatott: ouí, oui... cjuel dommage..: igen, igen, milyen kár, — szóval elhagytam, kényszerűségből, különben a kommunisták elfogtak, megöltek volna, a másik meg ott maradt Kamillával, érti, szentatyám ? ... és odahaza is baj volt. a szerbek megszállták a várost, ahol apámék laktak, az ország kétharmadrésze idegen uralom alá került, hiszen ezt olvashatta, olvasta is ? na, ugye ... második éve szolgálok a légióban... — A plébános dicsérte francia kiejtését és helybenhagyta, hogy természetesen igaza van, ilyen rövid idő alatt csakugyan nem lehet mindenről kimerítően beszélgetni. — Hanem, tudja mit, szerencséltessen holnap ebédre, —• mondta. — Akkor majd nyugodtabban diskurálhatunk. — A vendéglátás vége pedig az lett, miután Elek néhány dal előadásával bizonyságot tett éneklő képességéről, hogy az abbé beleegyezett: jó, énekeljen, tessék, mához egy hétre-a tizórás misén, ami a próbát illeti, állapodjon meg az orgonistával, nerrt, nem számit, hogy magyarul fogja mondani a szöveget, végre is ez igazán mindegy, a Jóistennek is, a hívőknek is, nekem is, fő a dallam, az meg nagyon szép, áhitatot kelt és van benne valami fenséges. Még a> szöveg kivonatára sem volt kíváncsi, a kántor mégkevésbé. Sőt, midőn engedélyt kért az éneklésre, Elek se gondolta át. Nem szándékosan csinálta. így esett aztán, hogy március utolsó vasárnapján, áldozás után, Sidi-bel-Abbesr ben felcsendült a könyörgő ének: Nagy aszszonyunk, hazánk reménye... — magyarul, magyarokért, — Afrikában 1 — bus nemzeted zokogva esd, — kezdetben kissé elfogódóttan, később mind bátrabban, szélesebben és melegebben; — Nyújts irgalom jobbot feléje, botlásiért, óh, meg ne vesd, — sokan hátrafordultak, felnéztek a kórusra, az ismeretlen szavak, az ismeretlen hang odavonzották a szemeket; az orgonista kicsit sietett; a pap elzárta a kelyhet; — miért rohan ugy ez a kántor, kézintés, lassabban, kérem; — lent kezdett homályosodni a kép, Elek pilláim könnyek szivárogtak; — Mi tesz belőlünk, hogyha te elhagysz, — egy katona teljesen hátat forditott az oltárnak, egy légionista, egy magyar I az, az, feltétlenül, előveszi zsebkendőjét és sir, még valaki sir, Elek is sjr, — jaj, csak botrány ne legyen — sir, folyékonnyá lesz lelkében n honvágy! — Bu^ árvaságunk sirba hervaszt, szent Sziizanyánk, szent Szüzanyánk, óh el ne hagyj. 7. —. hősiesen nyeli a könnyeket, — ó, él ne hagyj, — a kántor önkénves futamot iktat közbe, azután ismétli: Mi lesz belőlünk, hogyha tei elhagysz, — követni kell, nehéz követni, do nincs nardon, bug az orgona, muszáj énekelni, kell és énekel és csurog a könny, futói eszmélés: anva, Kamilla, apa, otthon, minden, mindenki; az utolsó magas hangot, mintha mesterségesen, kiszámitottan rezegtetné, mintha a hatást akarna fokozni vele^ holott majd összerogyik mór, aztán a magas hang lehajlik a mélybe, végicúmit a hivők lehorgadt fején — s vége ... Elek ráborul at kórus párkányára és sir, sir. sir, most kezdi igazán sirni, ugy tör ki belőle a sirás, mint augusztusi égből a zápor: mi lesz belőlünk ? (Folyt, köv.) Hócipők, hócsizmák, Mos eslllyi sport és vadászcipők Legnagyobb választék Modell CÍBÖháZ"ban $ze9ed' Klauzáltér 3. • %l|ft#Wlimi Nemzeti Takarékosság", .Hermes* eladási belya. Páratlan heiiuezinanii a neimagyarorszán oiuasűínaH A főváros egyik elsőrangú családi szállodájával, a csendes és központi fekvésű ISTVÁN NIHÁLY SZÁLLODA VI, PODMANICZKY UCCA 8. SZ. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, Hogy olvasóink 20 százalékos kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, központi fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos kedvezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmnqyarország kiadóhivatal* diimenteseu bocsájt olvasói rendelkezésire.