Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-25 / 294. szám

délmagyarország Szombat, TQ37. december 25. lélethez, kenyérhez és kulturához való jogukat. Ez a karácsony legyen — adventje énnek á kézszoritásnak, a jugoszláviai magyarság prófétája és apostola legyen ennek a testvériesülésnek. Békül jön meg egymással az a két nép, ahonnan eljött és ahová elérkezett. Rorate copli — ezt a békét harmatozzák az egek, ennek a békének talaját tegye termékenyebbé könny, vér és verejték, ami elhullott fölötte, számára ez a béke fogja jelenteni az idők teljességét, szent karácsony békéjét, áhítatát és vigasztalását. Az emberiség akkor kapta leggyönyörűbb ajándékát: a betlehemi gyermek születését, amikor a pogány templomokon fehér kendők hirdették, hogy a római birodalomban elült a háború. Határon innen, határon tul most fehér zászlókat lengethetnek a szivek is. nincs köztünk háború, lélekben már megbékült egymással a „magyar és szerb bánat", csak még, testvérek, a kézfogás van hátra. Kinyílt szivek és kinyílt kapuk ünnepelhetnék ezt a békét s a politikai határ ne legyen már vizválasztó a két ország közölt, melynek könnye, vére, hulló verejtéke úgyis összefolyt a multak tengerében. Ez a karácsony legyen születésnapja a két nemzet békéjének s ha halandó ember a béke isteni oltára mellett minísztrálva fokozhatja gyönge lelkének lelkesedésével és szent akaratával a karácsonvi ünnep áhítatát, szimbólumának mélységét, vigasztalásának földöntúli erejét, fokozzuk azzal, hogy az Isten békéjét megszerezzük magunknak s két népnek, mely testvérkézfogással áll most a szent fa alá, hogy ünnepelje az isteni kisded s az isteni gondolat megszületését s világra főttét annak a békének, melv az Isten legcsudálatosabb, legtermékenyebb. legióságnsabb ajándéka volt és marad mindörökkön örökké. Téli soortja és utélyt már nem aond ma önnsk, mart E L I T E odrásszalon KOZMETIKA, u«pitqtool*«. Széchenyi tér 3. Telefon 15—54* KMRáCSONy Irta KÉTHLY ANNA Az igazságot Nagypénteken megfeszítik, harmadnapra feltámad. De a konok ember tavasztól télig megint csak belenyomja a megismert jót és tökéletes saját tökéletlenségének iszapjába és az igazság kénytelen mindig újjászületni, kénytelen ujból megajándékozni önmagával a világot. Karácsony, az ártatlan, tiszta Gyermek születésének ünnepe szimbóluma az ember tétova tapogatózásának is. Az ember keres és bukdácsol, csukott szemmel elhalad a helyes ut mellett, mig véletlenül reá nem téved. Néhány percig követi a jó irányt, majd ujból elveszti a megtalált igazat, elbukik, de az uj rátalálás magasabb szinten szüli ujíá az embert. Tétova tapogatózás borítja el életünket ezen « szomorú karácsonyon is, keressük a fonalat, amely kivezet bennünket az útvesztőből. Amit szemünkkel, gondolatainkkal átfogni képesek vagyunk, nem nyújtanak biztonságot, megnyugvást. Otthonunkat, háztartásunkat fojtogatja az elviselhetetlen és szinte pillanatrólpillanatra növekedő drágaság, az elértéktelenedő kereset, vagy jövedelem, a holnap kilátó stalansága, gyermekeink ismeretlen sorsa. A belpolitika gomolygó felhői között csak a legbeavatottabbak ismerik ki magukat. Hová, merre fordul a hatalom, kik kerítik kézbe az intézkedés jogát, ki áll biztosan a helyén: senki sem tudja megcáfolhatatlanul megállapítani. A karácsonyelőtti politikai életet teljesen elfoglal ia a választójogról való találgatás. Olyan vad hirek keringenek a választójog feltételeiről, a kerületi beosztásról, a választási eljárásról, hogy a legreakciósabb elképzelés sem lel bennük kivetni valót. Ne higyjük el a közvélemény nvugtalanitására szánt eme kísérleti léggömböket? Az utolsó évek politikai tapasztalatai — sajnos — megtanítottak bennünket arra, hogy a lehetetlenben se kételked jünk. Hogy a hat elemi követelése kiszorítja az állampolgárok sorából a falu népének nagv többségét? Hátha ez a cél a ..népies" politika korszakában! Hogv a halévi helvbcnlnkás a munkake resés okából vándorlásra kényszerült dolgozók elleni támadás? Aki nem tud a helyén marad ni, abból bizonyára hiányzik a politikai felelősséghez elengedhetetlen polgári nyugodtság is! Hogy a kis közületekben viselt tisztség előfeltétele legyen a passziv választhatóságnak? Igy kialakul a „hivatásos" közéleli emberek tipusa, kiket munkájukban nem zavar a „dilettánsok" akadékoskodása. Hivatásos törvényalkotó és hivatásos végrehajtó jobban megértik majd egymást, ha az amatőrök nem jönnek elő mindig uj és u j ötletekkel földreformról, progresszív adózásról, szociális haladásról, népkulturáról és hasonló, „fajunk sajátosságaival" össze nem egyeztethető dolgokról. A külpolitika szinte arra kényszeríti az ijedt embert, hogy fejét a homokba dugja, semmiről ne vegyen tudomást és ájultan várja be, mig a vihar a mi földünkig elér. Az újságokban csak a nagybetűs címeket olvassák el és sietve tovább lapoznak, ahol már nincs szó felkelőkről és törvényes kormányról, benemavatkozásról, hadüzenet nélküli háborúról, elsülyesztett hajókról, bocsánatkérésről és arról az izgalomról, hogy meddig mehet ez még igy. Nem a mi dolgunk — gondolják —, hogy a demokrácia és a diktatúrák világmérkőzése milyen eszközökkel folyik és hol a határ, amelynél megtorpannak. Ha az áradat elönti maid azt a kis szigetet is, amelyen mi éljük a ..béke" napjait, ráérünk majd törődni azzal, hogy miképpen mentsük ki életünk cserepeit a romokból. Igy alkudozik a cselekvésre képtelen ember önmagával és az események eközben mennek a maguk utján. Él-e még a szabadság ragyogó eszméje? Lehetséges-e, hogy a béke gondolata valamikor valósággá válik? Eljut-e a hasznos munkát végző ember a jólétnek olyan világába, amikor nem kell minden falat kenyérért verejtéket és lelket fizetni? Ez. a hármas igazság olyan álom-e, amit csak vigasztalásunkra küld a jótékony eszmélctlenség ideje alatt gonosz sorsunk? Rossz emberek gáncsvetései közölt kínlódva, jó emberek tehetetlensége fölött kétségbeesve sokszor tűnődik ezen a balokkal küzdő, birkózó ember. De minden csüggedésé1x51 fölemeli a fáradtat, kimerültei néha egy-eyg üzenet, amelv ujból megerősíti őt abban, hogy utja nem zsákucca, erőfeszítéseinek erednie£ Vas Páli villany, rádióéi Eladás — Szerelés — J>-sj Széchenyi fér 13. | nye van és lesz. Büszke öröm és elégtétel számomra, megánéletünk és a bel- és külpolitikai helyzet szomorúságai és szörnyűségei között az, hogy igy ilyen üzenetet éppen Szegedről kapott a világ a legutolsó hetekben. A tudós üzent a világnak és a világban saját népének is. Nem csak arról beszélt, hogy tudományos munkássága mit eredményezett, nemcsak laboratóriumának ablakait nyitotta ki, hogy a laikus kíváncsiság betekinthessen, nem elégedett meg azzal, hogy tudományos képleteket fordított le mindennapi nyelvre, hogy a lehetőség szerint a nagyközönség is megértse azokat. Ennél sokkal többet és felmérhetetlenebb értékűt adott a világnak. Visz. szaadta és megerősitette bennünk a hitet az emberi jóságban és az ember jóravaló akaratában. „Békesség a földön a jószándéku embereknek..." — igazi karácsonyi üzenet volt, amit szétvitt a világba Szegedről a távíró, a rádió és ezt a karácsonyi üzenetet ismétli mindenütt Szent-Györgyi Albert, ahol alkalma nyilik a szóra. Magas toronyban él a tudós és ez a torony egyként lehet az ember megvetésének elcfántcsonttornva vagy kilátó messzi horizontokra. Messzeségekbe és — a tudós tudja legjobban — mélységekbe is, mert a közönséges szintén túlemelkedő magasságokból még a mélységeket is jobban láthatják. A természet titkainak fürkészése közben nem vesztette el kapcsolatát a természet tökéletességében is tökéletlen alkotásával, az emberrel serrt. Nem zavarja őt a politika, elérhetetlen magasságokban áll a kicsinyes játékok fölött, de nem is kényszeríti őt tétovázásra, megalkuvásra a félelem. Mikor első nyilatkozatát olvastam, ugy megrázott és olyan örömet váltott ki bennem, hogy sirvafakadtam. Nem vagyok érzékeny, keményre kovácsolt az a feladat, amit vállaltam és végzek. De ha eljut hozzám a szó, amit oly ritkán hallunk az ágyuk és bombák robbanásában, az ige, amelynek valóságában kételkedni egvre több jel kényszeríti a világot, ujból és ujból elönt a könny, nem a gyöngeség. hanem a megnyugvás, a bizalom, a reménység könnye. A tudóst Nobel-díjjal jutalmazták azért, amit az emberek testi jólétének szolgálatára fölfedezett. De a tudós nem maradt meg ezen az aránylag szük területen, nemcsak^ a laboratórium macasrendü szakmunkása ő. Ember is, igazi szolidáris, az ember valódi céliait és rendeltetését ismerő, valló és ezért küzdő ember is. Olyan magasan áll, hogy senki sem venné tőle rossz néven, ha elfordítaná fejét és érdeklődését a mindennani gondokkal verekedő társairól. Mi köze neki a kenyér árához, a paraszt választójogához, a shanghai-i hidon bukdácsoló batvus gvermekekhezi ő mégis keresi mindennek végső okát — a szétszaggatott emberi közösséget — és végső orvosságát — a gyakorlatban érvényesülő emberi jóságot! Kell tehát, bogv amikor a Gyermek születésekor kisebb-nagyobb sebeinket mutogatjuk, kishitüen és fáradtan, a tudós karácsonyi üzenetét is emlékezetünkbe idézzük, vigasztalóul és erősítőül életünk göröngyös országútján.