Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-12 / 283. szám

Vnsnrnnp," TQ37. 'december 12. délmagyarország 3 Szent-Györgyi Albert a svéd király estebédjén Stockholm, decrmber 11. Gusztáv svéd király szombaton este a Nobel-dijjal kitüntetett tudósok tiszteletére ebédet adott, amelyen az ünnepelteken kivül résztvett a királyi család tagjai közül Gusztáv Adolf trónörökös, Károly herceg, a király öccse és felesége, Ingeborg hercegnő, Gusztáv Adolf herceg feleségével, Sybill hercegnő, a trónörökös öccse, Vilmos herceg. Résztvettek azonkivül az érdekelt államok: Anglia, Amerika, Svájc, Franciaország és Magyarország követei, továbbá a kormány tagjai cs igén sok polgári, katonai és udvari méltóság. Az ebédre mintegy 100 személyiség kapott meghívást. Az asztalnál Ma t uska Péter magyar követ jobbján Karrer Nobel-dijas tudós felesége, balján Dearing stockholmi amerikai követ ült. Az amerikai követtől balra ült 'Szcn t-Gy ö rgy i Albert, mellette V i g forss pénzügyminiszter. Szent-Györgyi Albertné mellett az egyik oldalon Maugras Rose francia követ, a másik oldalán Károly herceg, a király öccse ült. Asztalbontás után a király megszólítással tüntette ki a megjelenteket és hosszasan elbeszélgetett a vendégekkel, akik a legjobb hangulatban a késő esti órákig maradlak együtt. Varga Pezsö Vasáruháza •s Alföld látványossága. Salgótarjáni lolylonégfl kálvtiá<<! luntt Ittzhelyek Hazai szenekhez: Perpetuum neo perpetuum. Ka lor, Re*. Simplex P" a f ü t é s h e « L isitor fehér és fekete zománcozott kivitelben Kályha raktáramat •ételkölelezettség nélkül kérem megtekinteni Nagy választék Olcsó árak ! SZEREZZEN OROMÉT HA-HA cipővel Hócsizmáky hócipők, téli cipők dus választékban ABC és Kalászra ls. Szeged, Kelemen u. 12. „Az ifjúságnak legszentebb kötelessége a mágqar dolgozók mellé állni" A Márc'usi Front íróinak szombati előadása — Erdei Ferenc az igazi irodalomról, Németh Imre az irodalmi pörökröl, Kovács Imre az ifjúság kötelességéről és a paraszftömegek megmentéséről (A Délmagvarország munkatársától.) Meleg és bensőséges együttérzés jegyében tartották meg szombaton a „Hid"' irói előadóestjüket. A Márciusi Front íróinak estjén nagy szántban jelentek meg diákok és a társadalom számos rétegének képviselői, akik teljesen megtöltötték a Hungária nagytermét. Potóczky Kálmán, a MEFHOSz alelnöke hatásos bevezető szavak után bejelentette, hogy Németh Imre országgyűlési képviselő, valamint Zilahy Lajos, betegség miatt kénytelenek voltak iávolmaeadni, Illyés Gyula pedig azért nem jöhetett Szegedre, mert folyamatban levő irodalmi pere befejeztcig nem szerepel a nyilvánosság előtt. Ezután Palotás Béla öt megkapó 111 v é s-verset adott elő; előadását a közönség nagy. tetszéssel fogadta. Erdei Ferenc, a „Futóhomok" irója lépett ezután az előadóasztalhoz és „Az írói felelősség és a magyar Sorskérdések" címen tartott előadást. Mélyen átérzett előadásában olvan gondolatok hangzottak el, amelyek minden idők legjobbjainak lelkében születhetnek meg. — Mi az igazi irodalom? — vetette fel a kérdést. Az, amely a nép, a nemzet egészének problé. ináit tükrözi és törekvéseit szolgálja. Nem hunyja be szemét ezek előtt a problémák előtt, nem menekül előlük sem szigetre, sem a mindent megértő humanitás kétes felsőbbségéhez és nein is al jasodik le az üzleti alapon álló mulattató komédiás szerépéhez. De hiszen i minden értelmes ember be kell hogy lássa: a ' gigantikus arányúvá nőtt magyar sorsproblémák elől nincs menekvés! Ezek a problémák a legtávolabbi lelki szigetekre is utánunk nyújtják árnyaikat. Az igazi iró tehát,.— mondotta — valóság-irodalmat alkot. S ezt csinál ja a Hid, a Válasz és a Márciusi Front Írógárdája napjainkban. Nem verseket, regénveket, nem Széplélek-táplálékokat termelnek ezek az irók, hanem a legégetőbb magyar problémákat, a magyar agrárprolctáriátus, a „három millió magyar koldus" helyzetét tárják fél; nem tudományos Írásokban, nem tanulmányok keretén belül, hanem dokumentumértékű irói alkotásokban. A szuggesztív erejű előadást a közönség véBzlvárost Mozi 3, 0, 7, 9 órakor Ma és mindennap Mai lányok A legújabb magyar film. Földes Jolán regénye filmen. — Főszereplők: KUN MAGDA, GYERGYAY ISTVÁN, DAYKÁ MARGIT stb. S*écöenyl Mozi 3, 5, 7, 9 órakor Szombattól keddig 400 férfi, 4 kislány A legpazarabb vígjáték. DEANA DURBIN. a Három kis ördög csalogányának főszereplésével és a filadelfiai szimfónikus zenekar Stokovszkwal az élén. A legnagyobb élmény! kéklik a kőkereszt. — Dicsértessék — mondja Juli, vefi a keresztet, de jobb mellén megakad az ujja hegye. — Ne verj meg Menybéli — súgja és egyre nézi a húsvétra felöltöztetett Máriát. Olyan, mintha egyszer már állf volna igy a kereszt előtt, jobb keze szinte különváltan az ő akaratától, elindul a Mária felé, mindjárt megtalálja a meghurkolt fűzőt, eloldja és már oda is esett ölébe a renérvirágu fehérselyem. Béklije aljába gyűri, sietős léptekkel futna, de mégegyszer visszafordul. — Köszönöm Szűzanyám . . . Julika e'aludt a karján, barna haja kuszálódik a kerekedő alkonyali szélben, a keskeny szölőuton hahosodik a galagonya virága, két nap múlva nagyszombat, három nap inulva húsvétvasárnap, ne verj meg Menybéli, lesz már ünneprevalója a Jlikának. Lett is olyan, hogy rajzolni se leheleft különbet, fehér csipkével, apró fodorral cifrálta a Mária kötényét. An.ikor beöhóztettók a kislányt, M l.á'.v i szersnpta nagy. csontos tenyerét. -- Pécsen a k:j;ka|i babák se különbek" . Az öt éves delén-rékli eltakarta a Juli nyakán az operáló kés helyét, büszkén vitte a karján a húsvéti litániára kislányát. Nem állt az oltár elébe, tudta, hogy az első hely nem illeti, de azért vigyázott, hogy mindenki láthassa a kékszemű Julikáí. Elmondta a tanitó úrral az éneket, megmártotta ujját a szenteltvízben és lépegetett lefelé a kápolna-grádicson. A Kanász Böske mellett, trés inost a két keze, nem büszkélkedhet vadonatúj fazekakkal, mad'aras-fányérral, a gyerektelen asszonyok sóvár simogatásával nyuladozik Julika felé. — Aranyom , , . picikém . , : Dicséri a csipkés, fodros fehér ruhát és Juli azt mondja. — A szuromi Csillag-bólba vöttem, három pengőért adták méterit . . . A sánta Mari mély hangja ütődik a fülének. — Megállj Juli . . : őszülő bajusz-szálak látszanak a sánta Mari szájszegletén. Amig a katona-fia embersorba nem cseperedett, maga szruta'a le a disznót, fát vágni te eljárt az erdőbe. — Megállj Juli — morran jnégegyszer a hangja és a morranáa olyan kiabálássá vastagodik, magasodik, hogy eléri a kápolna tornyában harangot. — Szégyöntelcn, elloptad a Maria kötényét, a körösz'rü loptad el, osztán húsvét napján abba parád'éztatod a puffadt orcájú lányodat . . . Ilyen kravált se hallott még a kápolna tornyában harang. Nyelve megbénultan mered az crc falához, annál jobban forog a sánta Marié. — Egy-kettő a biró-házhőz! Majd én megtanítlak, golyvás-nyaku. öregapád, a nyálas Peti ts megve-lömlöcbe tanulta a kosárkötést, volt kire fajoznod! A fehér-selymöl lelopni a Szűzanyám! Az ötéves delén rékli ala't ugy ver a Juli beteg szive, hogy alig értetődik tőle a szava. — Ugy vöttem a szuromi Csillag-bő tba, három pengőért adták méterit . . . — Hazudsz, öregapád a nyálas Peti is hazudós vófr Láttam röggel, amikor misére möntem, hogy a körösztünkrü ellopták a Mária kötényét. Meg is jelentöt!em a plébános urnák . . j Ászondia, Isten ellen való vétők . . . A biró is azt mondja haragosra ráncolt homlokkal. — Isten ellen való vétők . . . Szegént Juli meg egyre csak azt hajtogatja. — A szuromi Csillag-bótóa vöttem, három pengőért adták méterit . . . — Eredj, aztán majd meglátunk — parancsolta a biró és szegény Juli ment a Bozsi-kut fe!é, karján a Julika, jaj, de nehéz volt a Julika, jaj, de nagyon vert a szive, öt éve feküdt az operáló kés alá, ha akkor meghalt volna, jácint. bimbózna most a sírján ... Úrjézus, ne hagy el... Mögötte a biró lépdelt, aztán a sánta Mari, azlán . . . aztán a fél falu asszonya, embere, meru soknak öröm a más szégyene a más bánata. Ment felfelé a hegyen, látszott már a kereszt csúcsa, kéksége beleolvadt az ég színébe. Az ájtatos Nanóka gyergyát ajánl a szuromi templom oltárára, a Kuvasz Kati azt, hogy mezétláb megy Gyüd.re, bucsut járni, mindenki fogadkozik, a biró botja kopan a száraz hanton, a sánta Mari cipője csikorog és o'.t elől Juli lépeget, mióta lépeget, hová ér cl, te tudod feleltünk való Isten . . . Megáll a kereszt előtt, hallja megint a pirosszemü olvasó csörrenését, ránéz a Máriára és látja rajta a fehérvirágu fehérselyem kötényt, portlivel nieghurkolva a nyakán. A megszögelt lábak alól ránéz nevetős szemmel a Szüzanva, olvan, mintha a kápolna tornyában harangoznának, az is lehet, hogy muzsikaszót hall és a muzsikaszóból tisztán értetődik ki a magasból hulló beszéd: ,,Néked adtam . . : magam adtam •:' :" — A biró rátámaszkodik vastag megyfahotjara. — Máskor jobban nyisd ki a szömödet Mari aztán ne (igy csúfot senkibü ... — A szuromi Csillag-bótba völlem ... — kezdené Juli, de inkább .hallgatja a muzsikát és lépdel, karján az alvó gyerekkel, a féltetőre épitelt ház felé. Két oldalt, a keskeny uton, a galagonyabokrok habos fehérsége kiséri.