Délmagyarország, 1937. december (13. évfolyam, 274-298. szám)

1937-12-01 / 274. szám

DELMAGVAKORSZAG Szerda, 1937. dec. I. Politikai napilap XIII. évfolyam 274. sz. flz uj díszpolgár Mélységes tisztelettel köszöntjük Szent­Györgyi Albert professzor urat, akit a város közönségének törvényes képviselete, a törvényhatósági közgyűlés ma dclben sok­kal kevesebb ünnepélyes külsőséggel, mint belső örömmel választ a város díszpolgárává. A diszpolgárságot a politikának kiszolgált közélet eléggé lejáratta országszerte, de mi, itt, Szegeden, meg tudtuk őrizni a szegedi diszpolgárságnak töretlen fényét. Ez a vá­ros többet adni nem tud, mint ha polgári jogainak díszeibe öltözteti azt, akit maga fölé emelve tüntet ki. Nincsenek — elkobzott bir­tokaink, hogy azokat mellékeljük az armális mellé, amit átnyujtunk; de tudjuk megbe­csülni az értéket és hálával tudjuk szerezni azt, akinek a város' köszönete nem tudja le­róni tartozását. Ez a város soha nem borult le a hatalom urai előtt, hogy díszpolgári ok­levelekkel hódoljon előttük, — egyetlen esetben választott ez a város a hatalom urát díszpolgárnak, de akkor — egyszer még szó lesz majd róla, — a v á r o s békéjét akarta vele megőrizni. S ha Páris megért egy misét, talán a város közbékéje is megért ab­ban a nehéz atmoszféráju levegőben egy dísz­polgári határozatot. Mély hálával áll most a város népe a tudós ,/rofesszor elé.s megköszöni azt, hogy sze­mélyében szegedi tudós szerezte meg a vilaghirt a város egyetemének és az egyetem városának. Szerte szikrázott az egész világon a stockholmi hir s nyomában fölragyo­gott a fény Szeged fölött s ez a fény bevilágította a várost az egész világ előtt. Minél régebb idő óta tart sorsunk eisőtétitési gyakorlatot felettünk, annál nagyobb volt a vílágitó ereje annak a fénynek, amelyet a Nobel-dij dicsőségének fáklyája sugárzott szét Szeged felett. Most kezd teljesülni a ki­rályi s valóban királyi ígéret: a város szebb lesz, mint volt. Minden szépíti, ami kultura, — dicsőség reflektora az emberi szellem alkotásait aranyozza be ragyogó fé­nyével. Amit Szent-Györgvi Albert a tudománynak adott, annak méltóbb és hivatottabb érték­mérői azok, akiknek Ítélete szamára a tudo­mányos munkálkodás legnagyobb pályadiját adták meg. Vun azonban ünnepelni való ab­ban is, aminek jelentőségét és súlyát fel tud­juk mérni mi is. S ez Szent-Györgyinek em­beri megnyilatkozása; A világsiker babérko­szoruzta tudós soha nem szólalt még meg a nyilvánosság előtt, hogy az emberi szo­lidaritás érzését ne mélyitotte volna sza­vával. S minél nagyobb siker ad márkát sza­vának s ad súlyt megnyilatkozásának, annál messzebbre hallatszik s ónnál inkább csele­kedettel ér fe! minden szava, amikor, test­véri .megértésrő 1, a megbékélés parancsáról beszél s szinte evangélistá­jává válik annak az emberi együttmüködsé­nek. amit nem zavarhat meg faji probléma,, felekezeti kérdés, vagy társadalmi osztálykü­lönbség. S z e n t-G y ö r g y i Albert nagyapja hirdette ki Erdélyben azt a törvényt, mely Magyarország és Erdély unióját mondotta ki s mintha az unoka folytatná a családi hagyo-" mány ápolását: nem két országnak,/ hanem minden embernek unióját szeretré megteremteni. Tudjunk egyesülni a munká­ban, egy égi testet né parcellázza fel se gyű­lölködés, se irigység, se gonoszság, se értel­metlenség, A lélek szabadsága, a tu­domány szabadsága, a munka sza­badsága,.— ennek szent háromságnak igehirdetője a Nobel-dijas magyar tudós. Ha ötszáz évvel ezelőtt él, talán ő fedezi fel Amerikát. A középkorban talán szabad­sághős, lett volna vagy a lélek szabadságának prédikátora. Valami hősi, szinte eposzi kaland várt rá, ha száz évvel korábban születik, talán ő járta volna meg először az észoki sarkot, vagy ő kutatta volna fel Afri­ka sötét területeit. Dc mert a mi kortársunk, a háború utáni nemzedék „örök útitársa", a tudomány szolgálatában vállalkozott hősi ka­landra. Egy nagy és modern — milyen rit­kán lehet ezt a két jelzőt együtt használni, — angol iró azt irta, hogy minden emberrel történik az életében valami, ami nagyon ha­sonlít hozzá. Szent-Györgyi Alberttel most valami történt, ami nagyon hasonlít hozzá. Világhír jutalmazza munkáját s világhír állit megafont minden szava elé, amivel a béké­nek, a szellem szabadságának s az emberiség testvériesülésének messzezongö igéit hirdeti. Napsugár nélkül nincs vitamin s a szabad­ság börtönébe, az üldözöttség katakombáiba nem hat le a napfény. A szabadság sze­retete s a vitaminkutatás — egy anyaméhből születtek. S talán egy­szer Szent-Györgyi Albert szárnyaló lelkének nyomdokain' meg fogjuk találni majd azt a vitamint is, ami a szabadság hitévél és a sza­badság vitalitásával fogja megajándékozni ezt a rab-világot, a testvértelen embert, a le­bilincselt szellemet. , Ez a város kitárja lelkét és két testvérke­zével szorítja magához a világhírű tudóst, a béke prédikátorát, a szeged'i "polgárt: Szent-Györgyi Albertet. Teljes angol-francia megegyezés Londonban Kedden este mtí erleh a megbeszélések, bizakodó lementést adlak kl - „A nemet gtjarmatok visszaadásáról csak erOs blzíositekok elleneben lehetne szó, de Anglia es Tranclaország nem hallandó Németországnak szabad kezet adni Hözepcurópában" Részletes hivatalos felentes az enrópal es a világpolitika ósszes kér­déséiről London, november 30. Kedden folytatódtak a megbeszélések Londonban az angol és fran­cia államférfiak között. Az angol lapok nyil­vánosságra hozták a tanácskozások első nap­jainak eredményét. Az értekezleten lord H a ­lifax részletesen beszámolt berlini útjáról. A lapok szerint Anglia és Franciaország meg­egyezett abban, hogy a volt német gyarmatok vissza­adásáról csak akkor lehet szó. ha Németország kész a világbéke fenntartását célzó intézkedésekről tárgyalni. A Daüv Express szerint a terv az volna, hogy Németország' nyersanyagforrásokat és piaco­kai kapna a gyarmatokon. Tónvleges vissza­adásról: csak biztosítékok ellenében lehetne szó. Megállapítják az angol lapok, hogy sem Anglia, sem Franciaország nem lia ilamlá Németországnak Középeurópában szabadkezet en­gedni, még a gyarmati követelés szüneteltetése ellenében. sem. Párisi jelentés szerint a francia közvéle­mény általában megelégedett a londoni tár­gyalások eredményével. A lapok hangsúlyoz­zák, liogy a megbeszélések rendkívül szívélyes légkörben zajlottak le és a főbb kérdések tekin-' tétében úgyszólván azonnal sikerült megégve-' zést létesíteni. Delbos és Chautemps ma már ugy ismeri a berchtesgadeni megbeszéléseket, mintha ott lelt Volna. Anglia nem tanúsíthat ugyanolyan érdeklődést a középeurópai kérdé­sek iránt, mint Franciaország, de viszont teljes mértékben szabadkezel enged Franciaország­nak baráti kapcsolatai művelésére, feltéve, hogy ezek a kapcsolatok előmozdítják az álta­lános enyhülést. Angliának és Franciaország­nak az a véleménye, semmi olyan változást' nem lehet engedni, amely Csehszlovákia va«v Ausztria szú­. verénilisát • megsértené. Hivatalos közlemény a tárgyalásokról I ondón, november 30. A miniszterelnök keddi megbeszélése után a következő hivatalos közleményt adták ki:. — Chautemps francia miniszterelnök és Delbos külügyminiszter megbeszélést folyta­tott Neville Chamberlain miniszterelnökkel és F,den külügyminiszterrel, valamint a/ angol kabinet tagjaival. Lord Halifax. ismertelte a francia miniszterekkel Xémeotrszághan nem­régiben folytatolt megbeszéléseinek eredmé­nyét, Chautemps cs Delbos örömmel állapítot­ták meg, hogy lord Halifax látogatása, amelytől magán- és nem hivatalos jellegénél fogva, nem lehetett közvetlen eredményeket várni, hozzájárult -a nemzetközi félreértések okainak tisztázásához és természeténél fogva alkalmas volt a légkör megjavításához. — Az angol és francia miniszterek Delbos külügyminiszter közép- és keleteurópai látogatásáról is beszéltek, örömmel állapították meg a két kormány kölcsönös érdekét a béke fenntartása tekintetében ezekben az országokban. — A megbeszélések tárgya volt a spanyol viszály és a Földközi­tengeri kérdés - • is. Megegyeztek abban, bogy minden nehézség ellenérc a benemavatkozás politikája teljes be­igazolást nyert és hozzájárult a viszály kitérje-.

Next

/
Oldalképek
Tartalom