Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-11 / 257. szám

DCLMA Csütörtök, 1937. nov. ti. Politikai napilap XIII. évfolyam 257. sz. Toll és törvény Van vasry tizenöt éve annak, horrv az ak­kori majryar kormány rend-törvény megalkotásával akart védekezni a felforgató törekvések ellen. Moszkva röpitettc ki akkor a fölforgató törekvéseknek mikrobáit. Á tör­vényjavaslat elkészült, a törvényből nem lett semmi, a kormány és a hatóságok meggyő­ződtek arról, hogy elég parancsa, tilalma és büntetése van az életben levő törvényeknek is ahhoz, hogy ha meg akarják őrizni a ren­det, akkor azt a hatályos törvény segítségé­vel meg is lehessen védeni. , Nem fejezzük ki magunkat szabatosan, amikor azt mondjuk, hogy a javaslatból nem lett törvény. Mert törvénnyé vált a magyar kormány javaslata, csakhogy nem Ma­gyarorszá g-o n, hanem Romániá­ban és Csehszlovákiában, egyes rendelkezé­seit azonban adoptálta az utolsó Pasics-kor­mány is. A magyar kormány rendtörvényja­vaslata volt a jogforrás Bukarest és Prága számára s amit Budapesten megszö­vegeztek, abból az utódállamokban fontak ostort a — magyar kisebbségek megkorbá­csolására. -f Nem tudjuk, törvénnyé fog-e emelkedni az a szöveg, amelyik uj és kivételes bíróságot, rendkívüli birói eljárást s a snjtórendészet szigorított rendelkezéseit igéri, de félünk at­tól, hogy ha nem is lesz belőle törvény Ma­gyarországon, törvénnyé válhatik Romániában s amit az igazságügyi kor­mányzat a szélsőségesek fékentartására gon­dol ki, annak segítségével a magyar kisebb­ségeket fogják letörni a gyorsan tanulók, minden újítást frissen ellesők ós szorgalmasan utánzók. Mi majd átvészelünk valaKogy ezen a tör­vényen is, ha a javaslat törvénnyé sulvoso­dik, elvégre, mint ahogy a parti erődök al­kalmazkodnak a hajóágyúk hordképességé­hez, éppugy alkalmazkodik — lásd: Rá­chel siralma, lásd: A madár fiai­hoz, — a toll a törvényhez. Talán csiszol­tabbá válik a stilus, hajlékonyabbá a kifeje­zési mód, halkul majd talán a hangsúly s változik a szavak tempója, de amit a közér­dek védelmében s a nemzet szolgálatában a toll, vagy az írógép a nyilvánosság elé akar tárni, az, legfeljebb nem ünnepi beszé­dek páthoszával, hanem a fülgyónás sutto­gásával mégis oda fog kerülni. Mi majd átvészelünk ezen a törvényen is. mint ahogy átvészeltünk forradalmakon és kurzu­sokon s azokon az időkön, amikor centrum­má vált a kilengés s államférfiuvá ért a szél­sőség, — de mi lesz az elszakított ma­gyarsággal, ha egvszer a példán felbuz­dulva helyi viszonyokhoz alkalmazva s he­lyi erkölccsel ádengve törvénnyé válik majd számukra a budapesti szöveg eltorzi­tott és fölnagyított tartalma. ' 5 Mintahogy a- jámbor muzulmán minden imájával Mekka felé fordul, nekünk, is min­dig az elszakított magyarság felé kell fordulnunk s minden szó kieitése s min­den elhatározás foganatosítása előtt gondol­nunk kell arra: nchezitjük-e. vagy könnyit­iük a kisebbségi sorsba szakadt magyarság keserves életét. Nekünk nemcsak a magunk képére és hasonlatosságára szabad alkot­nunk törvényeket s életre hivni intézménye­ket, arra is ügyelnünk kell, nem lesz-e bi­lincs mások kezén az. amit mi karperecként veszünk kezünkbe s amivel mi a magunk nyugalmát kívánjuk megszilárdítani, .abból nem lehet-e siralomház s temetői csőnk sze­gény magyarok számára. Kétarcúnak kell lenni minden magyar szónak és minden magyar cselekvésnek, mert két mértéket kell mindig betöltenie s a magyarság érde­két egyformán kell szivére venni a határon belül és a határon kivül egyaránt. S még ha mi várhatnánk tőle valamit! El­indul a törvényalkotás azzal, hogy megrend­szabályozza a szélsőségeseket s el fog jutni oda, hogy e 1 h a 1 k i t j a, vagy elnémít­ja a szabad magyar*szót. A fölforga­tók majd importálják „sajtótermékeiket", a fölforgatóknak lesz szervezetük arra is, hogy f ö 1 d a I a 11 terjesszék mérgező Írásaikat, —­hiába szigorítják meg a sajtórendészet bün­tető tételeit, akik a fölforgatás szolgálatába állnak, azoknqk érdemes lesz vállalni a kockázatot s azok meg fogják találni a mód­ját annak, hogy a törvény hálóin hogyan úsz­káljanak keresztül. A törvény, — attól fé­lünk, — inkább azokra fog lesújtani, akik álarc és vértezet nélkül állnak ki hajthatatlan meggyőződésük parancsából s akik, amikor lelkük szerint az országnak és a jövendőnek tesznek szolgálatot, nem is ve­szik számba, eszükbe sem jut, hogy a szélső­ségesek és fölforgatók megfékezésére hozott törvényes rendelkezéseket más felfogás, más gondolkodásmód, más vérmérséklet az ö mellüknek is tudja majd szegezni. Csöndesebb és gyávább lesz a ma­gyar élet, halkabb lesz minden kiejtett sző s óvatosabb minden leirt betű, csak a szél­sőségesek földalatti frontján lesz élénkebb a nyüzsgés s a röpiratok importja .lendül majd fel. Minél csendesebbre kell majd a vé­dekezés szavait fogni, annál lármásabbak ős vakmerőbbek lehetnek majd a támadók. A törvény súlyát jobban fogják érezni a rend .amatőr védelmezői, mint a hivatásos fölfor* gatók. Attól félünk, hogy ez a törvényjavas­lat nem odasújt, ahová céloz és nem odata­lál, ahová ütni akar. Izgalmas interpellációt nap Fábián Béla ujabb interpellációja a köztisztviselők fizetésemeléséről — Rupert Rezső izgalmas jelene­lek között lette szóvá a vasárnapi lömegrazziát — Széli József belügyminiszter válaszában ki felen" lelte, Hogy szabálytalanság nem történt, a jogrendet és a közbiztonságot biztosítani iogfa Budapest, november 10. A képviselőház szer­dán folytatta a tűzharcos javaslat tárgyalását, majd több érdekes interpellációt mondottak el. A tűzharcos vita első szónoka I. á zár Im­re volt, aki arról beszélt, hogy a hadviseltek 80 százaléka a földművestársadalomból kerül ki, mégis mellőzik őket, nem jutnak előnyhöz és a háborús pótlékot sem kapják meg. Nem akar általánosítani, de megállapítja, hogv a háborúban egyes tisztek nem becsülték meg eléggé a legénységet. Gróf T a k á c. li-T o 1 v a y József: Ezek nem magyar tisztek voltak! L á z á r Imre hangsúlyozta, hogy módosí­tani kell a törvénv javaslatot és feltétlenül in­dokolt lenne a háborús pótlék folyósítása. Csi k József: Az egész világ elismeri a ma­gyar katona hősiességét. Kérte, állítsák visz­sza a hadmentességi adót és ebből lámo.gas­sák a tűzharcosokat. Ezután áttértek az interpellációkra. A n d a h á z i-K a s n y a Béla interpellált elsőnek az iparügyi miniszterhez a Hutter és Lever szappangyár és érdektársainak a hazai szanpangyártás és nyersanyagbeszerzés kö­rüli szerepe tárgyában. A cég egy kivételével összevásárolta az összes olajgyárakat és igy csak azok gyárthatnak szappant, akiknek en­gedélyt ad. Az iparügyi minisztérium nem­zeti aiándékot adott ennek a két vállalatnak. Mi birla rá a minisztert, hogy cay idegen cég­nek ilven nemzeti ajándékot adjon? Kérdi- a minisztert, mi az oka annak, hogv ez a külföl­di érdekeltség a magyar termelés rovására olyan monopoliszlikus helvzetel tudott biztosí­tani magának, amit sehől a világon el nem érhetne. And ah á zy-K a sny a Béla második in­terpellációiéban előadta, hogv a Hutter és Le­ver elvállalta a lenmantcrmetest. de annvi len­magot sem termelt, amennyi egy kanári ma­dárnak elég lett volna. Kéri a tisztességtelen, verseny kiküszöbölését. Bornemisza Géza iparügyi miniszter válaszában sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Andaházy-Kasnya két nagy ipari cso­port veszekedését közérdek cimén a képvise­lőház elé hozta. Visszautasítja azt az állítást, mintha az iparügyi minisztérium bármely szerve nem a közérdeket, hanem a nagyipar érdekeit tartaná szem előtt. Nem tanúsított kariellenes magatartást, beszédeiben mindig megmondotta, hogv a gazdasági életben a kar­tellszervezkedésnek is megvan a jogosultsága, az államnak az a feladata, liogv őrködjék a természetes folyamat fölött és hallassa tiltako­zó szavát, ha az ilyen gazdasági szervezkedé­sek ki akarják használni a helyzetet. Kijelenti még, hogy a kispolgár jól fejfogott érdekei­nek szem elölt tartásával fog a jövőben is el­járni ebben a kérdésben. Z s i t v a y Tibor a kecskeméti teher- '<'% személypályaudvar korszerű rendezése tár­gyában interpellált s rámutatott arra, hogy! Kecskemét városa ötven éve sürgeti apályaud-; var rendezését, ami idegenforgalmi szempont­ból is fontos. B o r n e m i s z a Géza iparügyi miniszter válaszában bejelentette, hogy hajlandó erre « célra a jövő cvi költségvetésben 180 ezer pen­gői beállítani. Ezután Fabinvi Tihamér pénzügymi­niszter Pclro Kálmán interpellációjára vála­szolva, közölte, hogy a hegyvidéki minőségi borok értékesítése érdekében hajlandó belföl­dön és külföldön megindítandó propagandát pénzügyileg is alátámasztani. Bejelentette még a miniszter, liogv a szesztörvényjavaslatot még ebben az évben beterjeszti. Gróf Feste l'i ch Sándor interpellációjá­ban kérdést intézett a kormányhoz, hogy mi­kor hailandó a Franco-kormányt elismerni.-, m

Next

/
Oldalképek
Tartalom