Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)
1937-11-30 / 273. szám
10 n 11 MAGYARORSZÁG Kedd, 1937. november 30, Uszinliáz £S müvem f • HETI MŰSOR: Kedden délután: Gólyaszanatórium. Filléres helyárak. Kedden este: A Troubadour. Helge Roswacnge és Valentina Arioo vcndépfellcptével. Bérlctszünet. A premierbdrlök 50 százalék kedvezményben részesülnek. Szerdán este: Mezei pacsirta. Bérlctszünet. Szelvény és kedvezmény érvényes. Csütörtökön délután: Orpheus a pokolban. Filléres helyárak. Csütörtökön este: Mezei pacsirta. Szelvény és kedvezmények érvényesek. Pénteken este: Mezei pacsirta. Szelvény és tedvezmény érvényes. Szombaton délután: Klták. Ifjúsági díszelőadás a Kormányzó Ur őfőméltósága névnapjának tiszteletére Ifjúsági előadás. Filléres heléárak. Szombaton este: Mezei pacsirta. Bérlctszünet, szelvények és kedvezményét érvényesek. Vasárnap délután: Mezei pacsirta. Délutáni bérlet 9. Rendes helyárak. Vasárnap este: Mezei pacsirta. Bérlctszünet. Kedvezmények érvényesek. -ooo— Csl7mazto Kálmán kénéi Kedden délelőtt érdekes képkiállítás nyilik meg a Hungária-szálló halljában, mányi Cziznxazia Kálmán festőművésze állitja ki művészetének legfrissebb termését. A kiállitás anyagát hétfőn délután mutatta be a sajtó képviselőinek. Czizmazia Kálmán művészetét már ismeri a város közönsége, amely komoly 'érdeklődéssel kiséri ennek a fiatal, tehetséges művészembernek állandó fejlődését. A most kiállított képek, csupapasztell és akvarell, arról tanúskodnak, hogy a mult évben rendezett .kiállitása óta még tovább mélyült és tisztult művészete. A kiállitott anyag a szinek és a formák látásának egységességéről, belső harmóniáról tesz bizonyosságot, de ezen a harmónián átizzik az örökszép lázas, céltudatos keresése. (Virágoskert, Cseresznyevirág, Erdőrcszlelek. Csend a Balatonon stb.) A laikus nézőt is bámulatba e.jti az a fölényes biztonság, amellyel Csizmazia a színeket kezeli, pedig nem egy képén üzen hadat régi, örökérvényűnek hitt technikai szabálynak. Fölényével, bátorságával uj hatásokat ér el és ezek á hatások kétségbevonhatatinaul művésziek. (Vásárfia, Kisbiróné.) Csizmazia Kálmán szive azokon a pasztellefcen és akvarelieken nyilatkozik meg a legmelegebben. amelyeken az erdőnek, az égnek, a fának, o virágnak, a szelíden tovasuhanó felhőknek vall szerelmet. (A természet temploma. Alkonyat, Szivek játéka. Fenyőfák.) Ez a szerelem teszi különlegesen széppé egyik leánvporlréját. A portré hátteréül festett levegős tájkép szelíd1 szépsége plasztikusan hangsúlyozza a modell arcának, alakjának finomságát. A képek között néhány portré is van, a miivé'sz legújabb kisérletei és valamcnynyi tökéletes karakterérzék bizonyítéka. Az anyag nem nagy. Negyvenegynéllány kép (liszili szép elrendezésben a paravánokat, de a látogató jóleső, meleg érzéssel tud elálldogálni majd minden kép előtt. Csizmazia Kálmán kiforrott, igaz művészete megbecsülésre méltó értéket jelciit Szeged számára. m. I. —oOo~ Harmonia hangverseny Szombaton Tisza, 8., mesterbérlet IV. Citerkassky zongoraest Műsorán: Barh-Liszt: orgonafantázia és fuga, Brahms: variációk egy Hiindel-téma felett. Chopin, Liszt-müvek. Jegy 2 pengőtől Harmóniánál és Délmagvarország jegyirodában. —oOo— 4 színházi iroda hirel A mai operaelőadás nagy autó- és személyforgalmára tekintettel, az igazgatóság kéri n t. közönséget, bogy 8 óra előtt mindenki foglalja el a helyét. Helge Roswaengc és Valenüno Arioo ma este f» .,Troiihftdour"-ban. Már csak néhány jegy kapható a földszinten és az erkélyen. A ..Mezej pacsirta" bombasikert aratott a rádióban. A szinház tömegével kapja a gratuláló leveleket. A „Mezei pacsirta" egész héten műsoron marad. Ma délután csak a 16 éven felülieknek „Gólyaszanatórium''. Filléres helvárak. A kormányzó ur névnapja alkalmából ifjúsági díszelőadás keretében szombaton délután a legszebb hun-tárgyú dráma, az „Ellák" kerül szinre, „Orpheus a pokolban" csütörtök délután. Filléres helyárak. H* Országos Stefánia Szövetség december 8-ifci gyevmehmaiinéiáva jegyek a Délmagyarország jegyirodában. ft Pélmagy arortzdg r»g«ny« MÉGIS ÉLEK rfa Rattltabónyal IJamári Akik azt képzelik, még ma is fennen hirdetik, hogy Afrika az araboké. Elek pedig még sohase járt errefelé, de azzal annál inkább tisztában volt, hogy Afrika ugyan nem az araboké többé, ellenben ezek a városokhoz ragadt arab szigetek jelentik a sivatagi törzseken kivül az igazi Afrikát. Tremiseau hadnagy a körfalon innen megtöltette a fegyvereket. Pár szót váltott az őrmesterrel és káplárokkal. Aztán szuronyt szegezve, futólépésben előre. Mikor elérték az első viskókat, valahonnan törtütemü dobszó s valami kerepelő hangszer csörgése hallatszott. Tremiseau dühösen morgott. — Bitang kutyák, már adják á jelet! — Néhol becsukták az ablakokat, néhol meg éppen kinyitották, sarkig, hadd lássák a légionisták, hogy nincsen rejtegetnivalójuk. Látszatra rendes hétköznapi élet folyt a mocskos, bűzös sikátorokban, mintha semmi sem történt volna. — Né, igazán??? gyilkosság történt??? ... komolyan mondod, uram? ... béke legyen szegény testvéretekkel... Mi csenj deskén éldegélünk itten a magunk egyszerűségében, a mi hitünk szerint és közöttetek ily csúnya bűnök pusztitanak? óóóóh — adta a szentet egy ráncosképü vénember, amig valaki pofon nem csapta, hogy feldőlt s bekalimpált sakál és oroszlánbőrei közé. Senki nem akart tudni semmiről. És hasztalan volt a fáradozás, nem is akadtak nyomra. Ebben az útvesztőben még akkor is nehezen tudták volna elfogni a gyilkost, ha személyszerint ismerik. Igy meg éppenséggel lehetetlen volt. Mikor egész uccarészek titkos átiárókknl voltak összekötve. S minduntalan fedett folyosók bontották meg a házak fellát, amelvek ki tudja, hová vezettek, melyik udvarra? vagy esetleg pont a föld alá. Ezen a népségen nem olyan könnyű kifogni, nem jönnek zavarba, hazugságra állandóan rájár az eszük kereke. Teljesen feleslegesen faggatta őket Tremiseau hadnagy, egyik sem botlott. — Nem tudok semmit, nem láttam semmit, — ismételték konokul. Ezt mondta a déligyümölcrös, aki kihallgatása végén egy doboz datolyát aiánlott fel Tremisenunak tisztelete jeléül: ezt mondta a lacikonyhás, aki előtt deszkából összetákolt asztalon Dorosodott a sütésre váró ürühús és a homokkal kevert lisztből készült ujjnyilapos kenyér, a kuszkusz, mindenki ezt mondta. A lányok is ezt mondták a cpndrák uccájában. Mind kisereglettek az ajtók elé s kórusban vonyították: nem tudunk semmit, nem láttunk semmit. Sárgára festett körmökkel, csuklóikon, bokáikon zörgő rézkarikákkol lekuporodtak a küszöbre és érzékies jelekkel mozdulatokkal ingerelték a katonákat. Az ajtókon piszkos cédülák fitvegtek; Peau Blanche. Toinette Vigoureuse, Folle Bouche, Demi Vierge, La Petite Reliefe .. T vagvis: Fehér Bőr. Erős Toinette, Bolond Száj, Fél I Szűz, A Kis Dombormű ésigvtövább, mindegyik cédula egy-egy lány valamely jellemző tulajdonságát hirdette. De a legjellegzetesebbet egyikőjük se reklámozta, ami pedig azonnal feltűnt; hogy nem igen szivelik a szappant... Folle Bouche maroknyi, meztelen mellét tenyerébe ölelte és odakínálta Tremiseau hadnagynak. — Gyere, mulassunk, ó uram... a katonáid is jöjjenek, elegen vagyunk itt lányok, — kicsikét perdült s már fátyla is lehullott testéről — gyertek, nal mulassunk... mulassunk! — Tremiseau ellökte magától. Hanyattesett. Meghempergőzött a porban, aztán kisujját szájába vette és csufolkodón mondta: ja, vagy ugy? azt hittem, férfiak vagytok — vihogott. A többiek is mindnyájan. Egy másik lány belecsípett Elek nadrágjába .:. Féléjszakát pocsékoltak el haszontalanul. Az arab-falu népe mélyen hallgatott a gyilkosról. Nem tudunk semmit, nem láttunk semmit. Hagyjatok nekünk békét. A hadnagy legsötétebb fenyegetéseitől sem ijedtek meg. Szemükbe volt írva: ugyan, úgyse meri megtenni, csak a szája jár... Hát. Csak henceg. Még ők adtak fáklyát Tremiseau embereinek, hogy mentől jobban lássanak. Kutassanak akár Ítéletnapig, ha kedvük tartja. Elek ekkor találkozott először szemtőlszembe a valóságos Afrikával. Ezen az estén rémitette meg elsőizben. Éjszaka nehéz, rossz álma volt. Mindazokról rosszat álmodott, akiket szeretett. Kamilláról a legrosszabbat. Szája szélét reggelre kicsipkézték a lázkiütések. 45. Sokáig haragudott Bernierre. Kezdetben azt remélte, bogy ha a kapitány nem is tartozott az idegenlégió kötelékébe, elutazása előtt legalább szól néhány jó szót az érdekében, megemlíti azokat a szolgálatokat, melyeket az uton tett neki Konstantinápolvtól idáig. Hogy szinte második tiszt völt mellette s minden. Hogy sok gondot levett a válláról. De ennek a szólásnak egyelőre nyoméit sem tapasztalta. Szikrányival se részesült különb elbánásban, mint akárki más. Csalódott Bemierben. Azt, hogy a kiképzés végén előléptették elsőosztályu katonának ... sóidat de premier classe-nak, nem Bernier csinálta, ez Udvart Elek érdeme, egyedül önmagának köszönheti az első piros csikót o zubbonyán. Eléggé megkinlódott érte. Bernier csupán a reményt ébresztette fel benne egy-egy elejtett szavával, mikor valamit ügyesen elintézett, hogy, na, majcl Sidi-belAbbesben igy s ugy, titokzatosan mosolygott, azután itt hagyta, mintha sohse lett volna közük egymáshoz. Kihasználta, aztán elrúgta, mint kutya a lerágott csontot. Nem ilyennek képzelte Berniert. (Folyt, köv.)