Délmagyarország, 1937. november (13. évfolyam, 250-273. szám)

1937-11-20 / 265. szám

Szombat, 1937. nov. 20 Poliílkal napilap XIII. évfolyam 265. sz Karácsonyi segély Régen, nagyon régen elsülyedt az a kor­szak az idők végtelenségében, amely elszi­getelt magánügyként kezelte a társadalom egy-egy kategóriájának sorsát. Kemény lec­kék tanítottak meg bennünket arra, hogy lássuk, érezzük az összefüggéseket, hogy fel­ismerjük azokat a kapcsolatokat, amelyek egyetlen sorsközösséggé ölelik egész társadalmunkat. Csak végig kell lapozni a háboru-utáni ma­gyar törvényhozás évkönyveit, kiolvashat­juk belőlük, hogy ha nem is mindig tudato­san, de annál ösztönösebben, milyen roppant erőfeszítésekkel igyekezett a nemzet lelkiis­merete ellensúlyozni a társadalombomlaszló centrifugális erőket, amelyek igen könnyen érdek-atomokra, politikai molekulákra rob­banthatták volna az államélet előfeltételét je­fontő, tehát mindennél fontosabb egységet. Volt idő, amikor irigykedve gondolt min­denki a köztisztviselők megkülön­böztetett helyzetére, amikor a poli­ikai demagógia leghatásosabb szólama volt ?nnek az irigykedésnek a fölszitása, de ma nár mindenki tudja, hogy az ország gazda­sági életének átmentéséhez a tisztviselőtár­sadalom fogyasztóképessége is jelentékenyen hozzájárult a legveszedelmesebb válság ide­jén. Szerencsé, hogy legalább egy olyan ka­tegóriája volt a társadalomnak, amely fo­gyaszthatott akkor is, amikor a többi kategó­riák fogyasztóképességét majdnem a semmi­ve csökkentette a válság, hogy a köztisztvi­selők fizetésére elköltött milliók mégis vittek valami élénkséget a gazdasági élet veszedel­mesen akadozó vérkeringésébe. És most már az is vitathatatlan, hogy az fgész magyar élet megsínylette a tisztvise­lők fizetésének fokozatos lefaragását, amely éppen a legveszedelmesebb időben, a legna­gyobb pangás, a legszörnyűbb gazdasági der­medtség idején csökkentette egy jelentős fo­gyasztóréteg fogyasztóképességét. Azóta nagyot fordult a helyzet, megin­dult a drágulási folyamat, megkezdődött a közszükségleti cikkek ugrásszerű emelkedé­se és. a fogyasztótömegek egy szép napon arra eszméltek, hogy az élet alaposan meg­drágult ugyan, de a drágulás nyomában csak nem akar jelentkezni a szép szavakkal be­ígéri, a biztosra jósolt gazdasági föllendülés. Aki elgondolkozott kissé ezen a furcsa je­lenségen, igen hamar megtalálta rá a logikai magyarázatot is. Hiába drágult meg min­den, ha a dolgozó és a kereső rétegek mun­kabére a redukált réei maradt: a szükséglet, a fogyasztás, a termelés emelkedése nem kö­vetkezhetett be. A helyzet tehát még súlyo­sabbra vált, mert hiszen a drágulás követ­keztében a rögzített fizetések vásárlóereje is csökkent. A kormánv most dolgozik a köztisztviselők fizetés visszaállítása első lépésének előkészí­tésén. Ebben a híradásban az a lényeg, hogy illetékes helven végre fölismerték az annyi­szor redukált fizetések rendezésének szük­ségességét, rájöttek végre orra, hogy orszá­gos érdekek követelik a fizet és eknek' a megdrágult é 1 et h e z való h a n g o ­1 á s á t. Igaz, bogv a fizetésemelés tervezett mértéke messze elmarad a drágulás arányai­tól, de ez már igy szokott lenni. 'A fizetések mindig csigalassúsággal kullognak a magas­balendülő árak után. Á magyar városok hosszú esztendők óta nem adtak karácsonyi segélyt tisztviselőik­nek, főképpen azért nem, mert nem találtak volna rá fedezetet, de azért sem, mert nem akarták még jobban föltüzelni a tisztviselők iránt megnyilatkozó oktalan irigykedést. Az idén megtört a jég. Sorra jelentkeznek a városok és szavaznak meg kisebb-nagyobb kulcs szerint karácsonyi segélyeket tisztvise­lőiknek. A segélyt-megszavazó határozatok megokolásában pedig már nem annyira a tisztviselő nehéz helyzetére való hivatkozá­son van a hangsúly, inkább azon, hogy erre a segélyre elsősorban a város tengő­dő iparának és kereskedelmének van szüksége. A boltok igencsak üresek mindenfelé és csöndesek a műhelyek is, mert egyre keve­sebb azoknak a száma, akik vásárolni, csinál­tatni tudnak valamit. Nem keres az iparos és nem keres a boltos, a közterhek rája eső részét igy egyre súlyosabbnak érzi, egyre ne­hezebben tudja teljesíteni a város- és állam­fenntartó kötelességét. Minden reménységét karácsony havának hagyományos forgalmá­ba veti. Szüksége van erre a forgalomra, mint egy falat kenyérre. De aggodalommal kell látnia 'és tudomá­sul vennie, hogy éppen a fokozódó drágaság miatt nem igen számithat rá. Ha viszont a tisztviselők, legalább c váro3 tisztyiselői, kapnak valamelyes karácsonyi se­gélyt, az rögtön megkezdi körforgását, mun­ka lesz belőle az ipari műhelyekben, forga­lom az üzletekben, élénkség a hetipiacon. A tisztviselők karácsonyi segélyéből tehát jut öröm mindenkinek, az iparosnak, a keres­kedőnek, a gazdának, a kofának, sőt még aZ — adó hivatalnak is. Igy pedig közvetve visszatérül min­den fillér abba a kasszába, amelyből előke­rítik valahogy a karácsonyi segélyek fedeze­tét. A közalkalmazottak fizetésemelése a 33-as bizottság előtt A rendelet hatályon kivül helyezi az 1933-as fizetéscsökken­tést — „A törvényhatóságok követni fogják az állam példáját" Budapest, november 19. A 33-as bizottság pénteken ülést tartott, a bizottság napirendjé­nek első pontja a közszolgálatban álló tiszt­viselők és egyéb alkalmazottak illetményeinek, továbbá a nyugdijasok, özvegyek és árvák el­látása tárgyában készült rendelettervezet tár­gyalása volt. Csilléry András azt javasolta, hogy a javas­lat első szakaszának második pontjában fog­lalt kivételt, amelv szerint a fizetésemelés nem vonatkozik az I. és II. fizetési osztályba tarto­zókra és a VI. fizetési osztályban levő bírákra, ejtsék el. Lányi Márton imperativ rendelkezést tar­tana szükségesnek a törvényhatósági, megyei és a városi tisztviselők fizetésjavilása tekinte­tében. Ugyanilyen értelemben beszélt Petro Kál­mán. Eckhardt Tibor elfogadta a javaslatot, a gazdasági helyzet alakulásával szemben ag­gályát hangoztatta. Teleszky János elfogadta a javaslatot, mert a fizetésemelésre szükség van. Aggályosnak tartaná, ha a rendelet kötelezné a városokat a tisztviselői fizetések emelésére, helyesnek tart ja, hogy ezekre csak felhatal­mazást adott a mai szövegben. Mecsér András helyesnek tartaná a csa­ládi pótlék rendszeréiiek kiénitését és ennek fedezetéül az agglegényadó bevezetését jelölte meg. Csizmadia András elfogad ja a rendelet ­tervezetet. mert a tisztviselők fizetésére fordí­tott összeg a gazdasági vérkeringésbe kerül vissza. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter köszönetet mondott az általános megértésért. A rendelet az adott viszonyok között — mon­dotta — elmegy addig a határig, ameddig a mai önfeláldozóan és kitűnő 'munkát 'teljesítő köztisztviselők megsegítése terén elmenni le­het. A rendelet hatályon kivül helyezi az 1933. cv tavaszán történt legutóbbi fizetéscsökkenté­seket. sőt túlmegy azonfelül, amennyiben a 100 pengőn alóli nyugdijasoknál, akiknek f!­zetését 1933. tavaszán nem csökkentették, meg­adja ugyanazt az emelést, amelyben a 100 pen­gőn felüti következő kategóriák részesülnek, ez minimálisan a tényleges tisztviselőknél 5 százalékot, a nyugdi jasoknál 2 százalékot tesz ki. Az államra ebből háruló teher évi 17 mil­lió pengőre becsülhető,, az autonómiáknál pe­dig a fizetésemelésből származó teher 7 mil­lió pengőre tehető. Amennyiben az állam helv­zete a jövőben lehetővé tenne a családi pótlék rendezésének kiépítését, azt helyeselné. Gondoskodni igyekezett — folvlalta z a köz­tisztviselők betegúpolási Intézményeinek fej­lesztéséről. Bejelentette, hogy az OTBA-t rö­videsen u j rendelő intézettel egészilik ki, amelv december közepe előtt még felavatásra kerül. Kijelentette még, hogy az illetniénynövelés a karácsonyi segélyezésnek nem lesz akadáhú; Nincs kétsége aziránt, hogy az autonómiák a tisztviselői fize­tések emelése tekintetében követni fogják az állam példáját. A községi jegyzőkről és tisztviselőkről a ren­delet 8. szakasza kötelezőnek mondia ki az emelést. A pénzügyminiszter ezután * részletesen ki­téri a vita során elhangzott gazdasági és pénz­ügyi természetű észrevételekre. A bizottság ez­után a rendelettervezetet elfogadta azzal a módosítással, liogy hagyják ki a javaslatból azt az intézkedési, amely az illclménvjavitárs­ból kivette az első és II. fizetési osztályba tar tozókat és a birákat. A bizottság ezután letárgyalta" és tudomásul yellc a törlesztési kölcsönök .figyelembevételé­vel a védett birtokok teli errendezésé vei kap esolátban kiadott rendeletet. Végül a burgo­nyá áralakulásának és értékesítésének: szabá lyözását célzó diifizetésről szóló 'rendeletet tát-, svalta a bizottság. c .

Next

/
Oldalképek
Tartalom