Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-24 / 243. szám

Vasárnap, 1937. okf. 24 Politikai napilap XIII. évfolyam 243. sz Irta: Csekey István Alig távozott el körünkből Jaakson ezredes, észt közmüveldési miniszter, már is uj vendégünk érkezett északról. Dr. Uuno Hannula közoktatásügyi miniszter, a finn testvérnép követe. Eljött közibénk a magyar-finn kulturegyezmény aláírása végett. Elkísérte őt utján az anyai ágon magyar származású Paasonen Aladár ezredes, a finn köztársasági elnök első szárnysegéde. „Tervetuloal" Legyenek üdvözölve! „Elaköön Suomi!" £1pen Finnországi Suomi, az „ezer tó országa". Amikor 1924 nyarán a Kogutowicz—Teleki-féle északkelet-európai földrajzi tanulmányut során végigszántottuk vonattal, hajóval, autóval és „sellőjáró csónakokon" hatalmas testét a Finn-öböltől az Északi jegestengerig, azt kérdeztem vezetőnktől, Granö geográfus-professzortól: ugyan hány száz lehet az az ezer tó? „Közepes nagyságú katonai térképen harmincötezer, a valóságban azonban százezernél is több" — volt a felelet. Ugyancsak meglepett a finnekre jellemző válasz. Ha a mi hazánknak százezer tava lenne, bizonyára a „milliárd tó országának" hivnók. Bámulatosan ellentétes irányú fejlődést futott meg a finn és a magyar nép, amióta vagy háromezer évvel ezelőtt együtt t'It az Ural-begység lejtőién és völgyeiben a finnugor őshazában. A finn északnak vándorolt és a lehetőségig megőrizte faji és nyelvi tisztaságát. Az ugor törzs pedig délnyugatnak vette utiát és hamarosan törökfaju népek erős befolvása alá került. Tatán emiatt alakult ki nálunk a tévhit a magyarság ázsiai eredetéről, aminek ma már jórészben ellentmond a tudomány. Ámde nemrég is, amikor Juliánus barátnak szobrot állítottunk, lapjaink ugy emlékeztek meg a dominikánus szerzetes hétszáz év előtti uijáról, hogy Ázsiába ment az ottmaradt magvarok felkutatására. Pedig a fennmaradt tudósításokból ki világi'k. hogv európai Oroszország területén, a Káma és a Bjelaia foiyók'mentén találta meg Magna Hungáriát, az ugor törzsből mór kialakult magyarság őshazáját. Ellenben amikor ezt az ősnomád korban előjövő fogalmakat kifejező mondatot: „Eleven halak úsznak a viz alatt", a finn igy mondia: Elavöt kalat ujskenteleevad vesien alla:': akkor szinte elemi erővel tolul föl a két nép nyelvi és egykoron faji rokonságának érzete. Mindenesetre van a két nép életsorsóban valami közös tragikus vonás. Nvelvileg és fajilag elszigetelten élve Európában, ütköző harcosaivá váltak annak a nagy küzdelemnek. amelyet Nyugat és l"df»t évszázadokon át folytatott egymással. Miként mi morzsolódtunk egyfelől a török-tatárral, másfelől a némettel való viaskodásban: azonképnen őrlődtek a finn fajtájú népek az északi sz'áv kolosszus és a germánság közt vivott élethalál küzdelmükben. E harcban csak a finnek és észtek tudtak fennmaradni. A livek, kurok. inkerek szinte maradék nélkül elvesztek. Pedig a IX. század első felében európai Oroszország jórészét még finnugor néoek lakták. Ma ellenben még megmaradt törzseik most viviák haláltusáinkat a vörös szörnveteg ölelő karmai között. A finnek már a XIII. század második felében elvesztették" önáílóságukaf, .ele fejlődésükre rendkívül szerencsés volt, hogy olyan országnak voltak alattvalói, amely nem törekedett beolvasztásukra, hanem szabad szellemi és gazdasági fejlődést biztosított részükre. Közel hat évszázadon át tartott ez a korszak, amelyben a közigazgatásilag egészen önálló finn nagyhercegség részese lehetett a protestáns skandináv kulturvilógnak és annak a nagyszerű fejlődésnek, amelyen Svédország nagyhatalmi állásának kifejlődéséig keresztülment. Amikor azonban XII. Károly svéd király Nagy Pcter cártól vereséget szenvedett, Finnország délkeleti része és a Baltikum lett a békekötés ára. Bár az 1808—1809-i orosz-svéd háborút követő orosz uralom a finn nagyhercegség autonómiáját egyelőre elismerte, nemsokára az oroszositós és az üldözés korszaka következett be. Mennyivel nehezebb volt az orosz rabigában görnyedő finn nép sorsa, mint e megcsonkított hazában ma küszködő magyarságé. Az elnyomatás azonban csak megacélozta a grónitlelkü finn nép erejét. És amikor ütött a történelem nagv órája, hatalmas, müveit, az európai népek koncertjében komoly szavú Finnország emelkedett föl Európa északán akkora területen, mint NagyMagvarországé volt és negyedfélmillió lakossal. amelvnek csak tiz százalékát teszi ki a svéd kisebbség. Évszázados elhagyatottságában a magyar egyre csak Keletre tekintett és szittya őseit Ázsiában kereste. Szinte forradalmat idézett elő, amikor nyelvészeink a XVIII. század vége óta a „halszagú rokonokéval" kezdték hasonlítgatni a nvelvét. Bámulatos azonban a tudomány diadalmas ereje. Mig a finnugor nyelvrokonsóg gondolata félszázaddal előbb is csak a professzorok előjoga volt, additr ma nincs olyan finn, észt, vagy magyar, aki ne tudná és ne érezné, hogy a tudósoktól kibogozott nyelvi összeköttetésen kivül erős faii, származási és történelmi imponderábibák fűznek bennünket szorosan egymáshoz. Ma már, hala Istennek, tul vagyunk azon, hogy csak a nyelvhasonlítás derékban tört betűi teremtsenek kapcsolatot tudósaink között. Ezt meglátta a mi élesszemü kultuszminiszterünk is, amikor sietett északi rokonainkkal kulturális cjgyezményeket kötni és igy kulturjavaink kicserélését intézményesen biztosítani. Ma már minden finn és észt leghőbb vágya az ősi kulturáju, nemes, lovagias déli rokon megismerése. E tekintetben kint élő és dolgozó hazánkfiainak oroszlánszerep jut. És boldog büszkeség tölt el, amikor arra a különvonatra gondolok, amelyen 1938. júniusában közel ezer északi testvért hoztam a budapesti ül. Finnugor Kulturkongresszusrn magammal, mint annak idején a tartui egyetem tanára. A kulturegvezmények ünnepélyes aláírása s a fehér csillogrendek és fehér rózsarendek hullása közben azonban ne felejtkezzék meg a magyar közvélemény azokról a hősies úttörő tudósokról sem, akik kezdeményezői voltak rokonnépeink közt a kulturális érintkezésnek. A Regidvak, Hunfalvyak, Budenzek, Szinnyeiek, Munkácsiak, Gomboczok, Vikórok és Bánok nevéről. De azokról sem, akik népszerűsítették a tudomány megállapításait és akik valóban kulturdiplomáciai munkát fejtette ki. Ne feledjük el, hogy a tartui észt egyetemen 1923. óta, a helsinkii finn egyetemen pedig 1928. óta magyar tudományos intézetek működnek virágzó könyvtárakkal, kiadványokkal, lelkes lektorokkal. Egy vérbeli fiatal magyar tudós, dr. Weöres Gyula 1925. óta tanitja a magyar nyelvet és irodalmat a helsinkii egyetemen, finn nőt vett el feleségül és igazgatja a Helsinki Egyetemi Magyar Intézetet. Északi testvéreink példája mutatja, hogy nincs okunk a kétségbeesésre. Finn és észt rokonainkat magas kulturájuk mentette át évszázados elnyomatásukból nemzeti önnállcságukba. Ennek tudata felemelő vigaszul szolgálhat elesettségünkben. Emellett biztos ígéretül a jövőre, hogy a magas kulturáju magyarság is sértetlenül ki fogja birni a jelen teherpróbáiát. Finnország hat évszázados svéd és több, mint egy százados orosz, Észtország pedig bét évszázados idegen uralom után csorbítatlan nemzeti létnek örvendf. Ilyen gondolatok közt köszöntjük a nemes Suomi követeit körünkben: Londonban ismét komolyra fordult a helyzet Keddire (jalassxák a benemavatkoxási bixotíság üléséi. — Btxonyialanná váll ax önkéntesek Haxasxálliiása London, október 23 Az angol sajtó ismét . A benemavatkozási bizottság albizottságá« kedvezőtlenül látja a helyzet alakulását, a I nak legközelebbi ülését kedden délutánra haspanyol kérdésben ismét a pesszimizmus kerekedik felül és nyoma sincsen annak a bizakodásnak, amely a benemavatkozási értekzelét szerdai ülésén létrejött elvi megegyezés után megnyilvánult. Az angol sajtó rendkívül komolynak tartja a helyzetet, de nem egészen reménytelennek A Daily Mail lehetségesnek tartja, hogy bizonyos számú önkéntes jelképes hazaszállításának a tervét elejtik, ha az elszállítás áthidalhatatlan nehézségekbe ütközik. Iasztották, hogy az egyes kormányoknak több idejük legyen az állásfoglalásra. Ezen az ülésen valószínűleg Eden elnököl. A Presse Association szerint az ujabb nehéz" ségek ismét súlyos próbára teszik Anglia türelmét. Londonban ugy vélik, hogy nem volna értelme a bizottságokat Spanyolországba küldeni az önkéntesek számának megállapító tara. ba a kormánvok nem egyeznek meg előre abban, hogy kötelezőleg fogadják el a bizottság jelentését. Német, olasz és portugál köröU,