Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-03 / 226. szám

DÉLMAGYARORSZÁG = Vasárnap, T937 oktöoer 3. Ssörme, bunda, szabás ! Esti mind garantálja " __ AZJÉNTC/S SZŰCS ! Foraulfon Öoxzá bizalommal Vita azt a benyomást keltette, hogy végeredményben áthidalliatatlanok a különbségek, ámeiv egyfelől azok felfogása között fennforognak, akik kétkedésüknek adnak kifejezést, vagy fenntartással éltek a határozati javaslattal szemben. Ez a benyomás volt az indoka annak, hogy a magyar kiküldött módosító indítvánnyal lépett a közgyűlés elé, amely az utolsó órában végső erőfeszítést akar megkísérelni a megbékélés érdekében. Olyan határozati javaslatot terjesztett elő, ainelvből az ellentétes felfogásokat kiküszöbölték. Természetes, hogy a magyar küldöttség kész megvizsgálni minden a közgyűlés elé terjesztendő és ugvane célt szolgáló más módosítást, vagy indítványt. Tánczos Gábor után az osztrák megbízott csatlakozott a magyar megbizott indítványához, Upvanesak csatlakozását jelentette be Albánia dejegátusa. L i t v i n o v kijelentelte. hogy kormánya minden feltétel nélkül elfogadja a határozati javaslatot, a legsúlyosabb kikötést is, az önkénlesek visszahívását. Nagybritannia kiküldölte kijelentette, hogy a magyar és osztrák küldöttség módosító indítványa nagv figvelmet érdemel az abban rejlő békéltető szellemért. Sajnálja, hogv a módosító indítványt nem fogadhatja el. Bejelentette, hogy megszavazza a határozati javaslatot. Paul Boncour francia kiküldött kiielentette, hogy kormánya minden fenntartás nélkül elfogad ia a határozati javaslatot. Spanyolország ugyancsak a határozati javaslat elfogadását jelentette be. Ezután az elnök az ülést felfüggesztette. A közgyűlés újból való megnyitása után az elnöklő Ága kán először a magyar és osztrák küldöttségek módosító inditvánva felett rendelte el a névszerinti szavazást. Az elnök megállapította, hogy a közgyűlés elvetette a módositő inditvánvf. A magyar-osztrák módositő javaslat mellett hárman, ellene 32-cn szavaztak. Ezután a határozati javaslat egésze felett szavaztak névszerint. 32 szavazatot adtak le a javaslat mellett, két állam: Portugália és Albánia a javaslat ellen szavazott és 14 állam tartózkodott a szava11 • zástól és igy a határozati javasI lat nem nyert egyhangúságot. | Az ülést ezután befejezték anélkül, hogy a j napirendre kitűzött főmegbizotti jelentések tárgyalására sor kerüli volna. II SZI Dl VATCIPOK Kalász A. B. C. Vároal ntalTány hitel Iskola cipők, torna 6s házi cipők! OrlásI választék! Otcső gyári árak I VI ZSUDKAib cipőüllet, Kossuth Laios sugárut 6. n francia államfanács erélyes rendszabályokat határozott el a pénzügyi válság megoldására Rambui'let, október 2. A francia államtanács szombaton délután döntő fontosságú ülést tartott. Az államtanácsról a következő hivatalos közleményt adták ki: | | | |' '' — Az államtanács meghallgatta a pénzügyminiszter beszámolóját, majd egyhangúlag megállapították a következő nyilatkozat szövegét: — Az államtanács megállapítja, hogy semmiféle technikai ok sem indokolja az üzérkedést rohamot, ame'y az utóbbi időben a francia pénz e len megindult. — A költség'etés egyensúlyát helyreállítottuk, a kincstár helyzetét megerősítettük, igy tehát Franciaország pénzügyi helyzete egészséges. A kormány gazdasági tevékenysége arra irányul, hogy megszüntesse, vagy legalább is csökkentse a kereskedelmi mérleg hiányát, még pedig a termelés növelésével. Az államtanács meggyőződése szerint sürgősen szükség van arra, hogy eré'yes rend-,zabá'yokat hozzanak a pénzügyi vá ság orvoslására, elveti azonban a mlu.akorlátozds minden gondolalát. <— Az államtanács a miniszterelnöknek, valamint a munkaügyi miniszternek megbizást adott, hogy terjessze elő azokat a szükséges rendelkezéseket, amelyek | | a termelés ütemének meggyorsítására irányulnak, akár a vállalatok Racionalizálása, akár, pedig a 40 órás munkahétről hozott törvény módszereinek megfelelő alkalmazása révén. — A kormány felhivja minden francia állam* polgár figyelmét a közrendre és a szociális fegyelmezettségre. A kollektív szerződések megsértésé', a szakszervezeti szabadság meggútldsát, az üzemek megszállását és hasonló cselekményeket a közhatalom semmiképen sem hajlandó megengedni. — A kormánynak határozott szándéka, hogy véget vet francia fö dön egyes idegenek Izgatásának és üzetmeinek, éppen ezért az államtanács helyesléssel veszi tu* domásul azt a javaslatot, amely arra irányú', hogy ellenőrzést gyakoroljanak és minden megtorlást igénybevegyenek a külföldi agitátorod ellen, bárkik is legyenek azok. A Dunaparton Irta: DALLOS SÁNDOR Elmondok egy emléket csavargó éjetcmből, mikor Gyopárral jártunk még együtt s éltük a munkanélküli kóborló emberek szenvedéseit. Egész nap munka után jártunk már kora reggeltől kezdve s holtfáradtan és minden eredmény nélkül érkeztünk ugy délután három óra felé tul Újpesten a Dunapartrá. Nem lehetett eredményt elérni, megint senkinek se kellettünk. Nemcsak a fáradtság volt bennünk, hanem a fáradtság alatt tompa, nehéz éhség is, hisz aznap még egy falat se volt a szánkban. A fáradtság azonban mindennel erősebb volt rajtunk, levógódtunk szó nélkül a homokba s ngv nyomott el bennünket az álom, mint a fulladás. Ha valaki] távolabbról néz bennünket, azt hihette, hogy halottak vagyunk. Előttünk lassan csúszott lefelé medrében a Duna és ez oly végtelenül szomóru volt, hogy csaknem zokogni kezdtünk tőle. Miért ilyen szomorú nézni az elhömpölygő vizet, mai napig se tudom, de most ts olyan szomorúság nekem folyóparton ülni, mintha a haláf'.ól kapnék eljegyzési üzenetet. Akkor is igy volt. Két gondozatlan, fáradt csavargó ültünk a vízparton és szivünk hangtalanul zokogott. Min'.lha az emberiség álmát vinné magában a fo]yó s az emberiség Itt maradna álom és remény nélkül. , Igazán senkink se volt akkor, nem volt kire gondolni se, cRak nézegettük a vizet és gondojom álmodoztunk. Mert álmodozni tudi'.unk még. Ebből az álmodozásból arra riadtunk fel, hogy láttuk, alig pár lépésnyire tőlünk valami tömeget vet ki magából a Duna. Ugy tette óvatosan és figyelmesen, mintha ölből csúsztatná ki, mint egy alvó gyermeket az anya. Mintha mondaná: megérkeztünk s aludjál. Nekem itrt kejl hagynom téged. Valami kékes tömeg volt a Duna utasa, hosszantan feküdt, ferdén part iránt, keze, lába, törzse kint a parton, lába azonban bent a vizben. Egy halott volt, valami asszony, vagy leány, kéktarka ruhában s ráfeküdt az egyik kezére. Olyan volt, mint egy jelenés. — Halló! — kiáltottam fej megrökönyödve, mert vizbefult halottat még sohasem láttam, de Gyopár lefogott, mint aki tudja, miről van szó. — Psztl — mondta. — Egy hulla. Ne kiálts. Iszonyú csend támadt körülöttünk, több az előbbinél, visszhangosabb és öblösebb. Halotti csönd, mint mikor a természet maga is csodálkozik. Közel-távolban nem mutatkozott emberi ]élek rajtunk kivül, a füzfabokrok alját sul'.yorogva mosta a viz, a nap bágyadón sütött, a sirályok halásztak és mi már igazán hárman voltunk: Gyopár, én és a hulla. — Meg keü nézni! — mondta perc múlva Gyopá. Gyere, vizsgáljuk meg, mi van vele. Végre is emberek vagyunk s mig formáját nem veszti, a halott is ember. Hogy emberek vagyunk, ez! aznap akkor éreztük őszintén legelőször. A halolt szegény, hanyatfekiidt a nedves homokban, blúza elől csaknem egészen nyitva volt, nyaka már elkékült s vékony aranyláncon kedves Szűz Mária-érem függött rajta, mint egv mosolvgásnyi remény az ég után. Gyopár körüljárta, aztán azt mondta: — Parasztlány. Biztosan az s már legalább egy hete halott lehet— Be kellene menni Újpestre s jelenteni egy rendőrnek. De Gyopár tiltakozott. — Ne tegyük. Kár. Csak háborgatjuk szegényt s tisztelni kell a halottakat. Ott felboncolnák és es nem szép. Ha a pap eltemetné jelentés nélkül, annak megmondanám. Álltunk ott és tanakodtunk; ilyen eseflünk so* hase volt még. Végre Gyopár azt mondotta: I — Legjobb lesz, ha szépen visszahúzzuk a víz* be. Legyen sirja a folyó, ha már el nem tudjuk temetni. Ez emberségesebb. — Igazad van, — mondtam. — Eleven emberek most már ne érjenek hozzá. A halottnak nyuga* lom kell. Emlékszem, hogy egy nádiveréb ült a partotí a közelünkben és nézett bennünket. Más nem lá* tott az egészből semmit. Az is elrepült, mikor megmozdultunk, hogy fűzfavesszőket törjünk a hálottszállitáshoz. Mert kézzel nem akartunk hoz* zányulni, hált ugy határoztunk, hogy vékony fűz* vesszőket hurkolunk a lábára s azokkal huzzulá be a vizbe. Rá Is hurkoltuk őket, levetkőztünk', de ahogy húztuk a testet, ez borzasztó brutális volt. hált Gyopár leintett: ' — Várjt , j 6 is tört egy vesszőt, áthúzta a nyaka alatt a testnek s igy emeltük. De a nyaka alaM kisiklott a vessző, leejtettük, hát a hóna alatt dugtuk ál és igy láboltuk vele áhítatosan a "vizet. Olyan vett ez, mint egy komoly temetés. Én mentem elől, Gyopár hátul, de aztán, hogy mélyült a viz, ne* krm ki kellett állnom, mert nem tudok úszni s Gyopár tempózott be a testtel a folyam közepe fejé. Mikor bent volt a viz sodrában, kitért pár tempóval az uszó testnok s eleresztette. — Megy! — kiáltotta, aztán nagy kanyarral tempózott viz iránt a part felé. Igy történt. Nem* sokára ott álltunk egymás mellett s láttuk a ha* lottat úszni a tükörsima vizén. Olyan volt, mint egy fejedelem. Haja a viz szilién úszott titána, mint env nehéz, ezüstlel átszőtt fekete fátyol. So*