Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-21 / 240. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Csütörtök, 1937. okt. 21. A szabadság védelmében A belügyminiszter ur az ország rendjének fenntartásáról megtett — régóta várt, —nyilatkozatában többek között a következőket is mondotta: — Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy azok a jogszabályok, melyek a gyülekezési, egyesülési, stb. jogra vonatkoznak, már régebbi keletűek. Ezek keletkezése óta megváltozott a világ, változtak az emberiség életfeltételei, hajlamai és ösztönei, változtak a világnézeti irányok is. Régen, egy évszázad alatt sem született annyi ködösfejü, zagyva, silány álpróféta, mint amennyi ma egy év alatt felbukkanik. Természetes, hogy ezeknek fékentartására a régi, békés időkre szabott rendszabályok nem elég hatásosak... A belügyminiszter ur nyilatkozata két irányban tartalmaz fenyegetést, egyfelől a szélsőségeseket fenyegeti meg, másfelől a gyülekezési, egyesülési szabadság régi szabályait. És van még itt egy veszedelmes satöbbi, ami — attól tartunk, — éppen ennyire tárgya a fenyegetésnek. A belügyminiszter ur megállapítja az elavultságát a gyülekezési, egyesülési, „s t b." jogra vonatkozó rendszabályoknak. Mit takarhat itt ez az óvatos, minden feltűnést elkerülő, halk és szerény „s a t ö b b i"? Jelentheti a sajtószabadságot, jelentheti a szabadságjogokat, melyeket a felsorolás csak hiányosan emlit meg. Nem kételkedhetünk a belügyminiszteri kijelentés korrektségében és jóhiszeműségében, de nem hanyagolhatjuk el azoknak a tényezőknek figyelembevételét sem, melyek a kormányzat eddigi politikáját, intézkedéseinek megtételét és elmulasztását megszabták. S annak a félelmünknek adunk hangot, hogy a kormányzat egészen bizonyosan he fogja váltani fenyegetését a szabadságjogok uj értelmezése tekintetében, de n em bizonyos, hogy a szabadságjogokra törő lázadást meg fogja-e ugy bénítani, mint a szabadságjogokat? Nem értünk valamit a belügyminiszter ur programjából. Nem értjük azt, hogy miért kell a szabadságjogok uj korlátaival harcolni azok ellen, akiknek ez a szabadság is sok? Ha a szélsőségesek — quod Deus avertat, — csak egy órára uralomra jutnának, ekkor ugyanazt tennék, amit most a belügyminiszter ur velünk szemben vesz tervbe, korlátoznák az egyesülési és gyülekezési jogot cs mindazt a jogot, amelyik osztozkodni szokott a gyülekezési és egyesülési jog sorsában. Hát most azt kérdezzük: lehet a szélsőségesek ellen hatásos eszköznek tartani azt, amire a szélsőségesek is törekednek? Lehet ugy harcolni ellenük, hogy programjuk egy részét megvalósítsuk ? Lehet a szabadság korlátozásával küzdeni azok ellen, akik korlátozni akarják a szabadságot? Hát nem látja, nem tudja mindenki, Kogy a szélsőségesek ellen csak egy kormányzati elv lehet hatásos: a szabadság. Azt követeli mindenki, hogy a törvényeknek szerezzenek érvényt, de azt nem követeli senki, hogy szűkebbre szabják a mi szabadságunk mértékét is. Hiszen igy nem azokat büntetik, akiket bele akarnak törni a rendbe, hanem azokat, akik panaszkodnak a közrend támadóiPoliíikal napilap ra? A demokratikus alkotmányt hiába döngették a parancsuralmak apostolai, diktatuTa csak ott van, ahol nem volt szabadság. Oroszország rátérhetett a diktatúra sötét útjaira, mert nem volt demokráciája és nem volt Oroszországban alkotmányos szabadság. Németországban sokkal erősebb volt a császári hatalom, mint a demokrácia s az olasz nép sohasem tudta szivére ölelni a „százszorszent, égi szabadsdg"-ot. De Anglia soha nem gondolt arra, hogy a szabadságjogok korlátozásával védekézzen a szélsőségesek ellen s íme, Franciaországban is győz a szabadság szeretete s a demokrácia tisztelete minden szélsőséges irányzat fölött. Nem az a baj, hogy régiek nálunk a közszabadság intézményei, hanem az a baj, hogy a végrehajtó hatalom szabhatja meg a közszabadság mértékét. Mintahogy vendéglőben adagolják a menüt, ugy adagolhatja a végrehajtó hatalom a gyülekezési jog levesét, a sajtószabadság pecsenyéjét és az egyesülési jog tésztáját. Az a baj, hogy k i vételes és háborús rendelkezések érvényesülhetnek még ma is Xni. évfolyam 240. sz. s a közszabadság — rendészeti teendők közé tartozik. Az a baj, hogy volt már olyan belügyminiszterünk, aki a nyilasok mozgalmát csak azért tartotta alkotmányosnak, mert a nyilaspártnak törvényhozási képviselete van s ezzel a felfogással a nyilaskeresztes mozgalmat legalizálta legalább forma szerint a többi, az alkotmányt védő •politikai párttal egy sorba helyezte a közigazgatási és rendészeti törvények alkalmazása tekintetében. ^ N e az alkotfnányhoz hü, a jogrendet féltő, a parlamentarizmust oltalmazó polgárságot sújtsák a közszabadság korlátozásával, —< sújtsanak azokra, akiket sújtani akarnak. Minél kevesebb a szabadság, annál termékenyebb talaja van a kótyagos terveknek. Minél több a polgári szabadság, annál erősebb bástyák védik az alkotmányosságot. Miért félünk a politikai kalandoktól? Mert féltjük a szabadságot. De ha ez igy van, akkor lehet-e á szabadság korlátozásával harcolni azok ellen, akik korlátozni akarják a szabadságot? Az utolsó pillanatban mégis sikerüli az első megegyezés Londonban Nemzcfhöil bizottsflaof Küldenek hl SpanuolorszáöDa az önkéntesek elszállításának előkészítésére - Olasz közvetítő lavaslot A deleaáiosok érintkezésbe lepnek kormányaikkal, a semleges seai bizottság pénteken ismét összeül London, október 20. A keddi, teljesen eredménytelen tanácskozás után a diplomáciai tárgyalások London és Páris közölt egész éjszaka tartottak. Angol részről a legnagyobb súlyt helyezték arra, hogy biztosítsák a semlegességi bizottság konferenciájának folytatását. Az angol kormány tagjai délelőtt minisztertanácsra ültek össze. A tanácskozás tárgya a semlegességi bizottságban beállott helyzet és az alsóházi külügyi vitának előkészítése volt. Eden a minisztertanácson beielentette, hogy a semlegességi bizottság tárgyalásai ismét holtpontra kerültek és véleménye szerint a nehézségek ebben a pillanatban megoldhatatlannak látszanak. A bizottság délután 3-kor ült össze döntő üléséret Amikor az ülés este fél 7 órakor véget éri, a következő hivatalos közleményt adták kí: — A különböző kiküldöttek" nvilalk'ozalaínnk "'allaalása után. miután tudomást veitek arról a jelentékeny haladásról, amelv a szőnvefen fortfó főkérdések körül a nicrgvczések iránvában s'keri'lf. elérni, az államok kénviselni mesigérlék, hogv kormáuvaiknnk ielontést tesznek a tanácskozások lenvecréről. Az albizottság megegyezett abban, hogv a legközelebbi tanácskozás előtt az elnök legye megfontolás tárgy ává, hogv milyen szervezetre veira szükség a mcegvezéq tárgyául szolgáló javaslatok végrehajtásához Az albizottság legközelebbi ülését! pénteken délután tartja. A közlcményhea csatolt függelék Grandi olasz nagykövet nyilatkozatát tartalmazza. Az olasz javaslatról kiadott közlemény szerint Grandi olasz nagykövet az ülésen kijelentette, hogy az olasz kormány hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy nemzetközi bizottságot küldjenek ki késedelem nélkül a spanyolországi önkénteseié elszállításának előkeszitésére és ellenőrzéséi tv, E bizottság utazzék haladéktalanul Spanyolországba, hogy megállapíthassa mindkét küzdő fél táborában harcoló idegenek pontos számát. A vizsgálat eredménye tenné lehetővé amink meghatározását, hogy miiven módon és aiányban szállítsák el az önkénteseket. — Az olasz kormány — folytatta Grandi —> a megegyezés szellemében hajlandó megfontolás tárgyává tenni az angol javaslat S-ik szakaszában és a francia nyilatkozat második) pontjában foglalt javaslatok gyakorlati megvalósítását célzó terveket. Mihelyt megkapla az albizottság a Spanyolországba küldendő bizottság jelentését, hogy mikor és milyen körülmények között lehet a küzdő feleknek r» hadviselői jogokat megadni, az olasz kormány hajlandó elfogadni az angol javaslatot, de az aneol kormány közelitse meg miiulk t felet az idegenek visszavonása ügyében. Grandi ezzel a kijelentéssel fejezte he beszédét. — Ugy érzem, hogy nyilatkozatom az angol és francia álláspont jelentékeny részének elfogadását ielcnti és hogy az általános megértésre fog találni. Ennek megfelelően enged-