Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-20 / 239. szám

Szerda, 1937. oki. 20. Politika* napilap XIII. évfolyam 239. sz. A lázadók ellen Szokatlanul kemény és szokatlanul bátor hang szólalt meg a magyar publicisztika or­keszterének jobb oldalán „a rft ü v e 1 e t ­lenségnek és gyűlölködésnek az abszolutizmusa" ellen, amelyik sza­badjára engedve folytatta agitációját az ezer­éves magyar alkotmány ellen. Szokatlannak csak azért mondtuk ezt a hangot, mert ha oly­kor a magyar katolicizmus nagyjai tiltakozó szavukat fel is emelték az izgatásnak az ellen a Tendszere ellen, mely egyre bátrabban és egyre hangosabban veszélyeztette az ország legnagyobb kincseit, ez a hang soha nem keményedett még meg követeléssé a kormányzat felé. S a kormányzat mintha egészen át akarta volna engedni a magyar ellenzéknek a közrend oltalmazásának, az al­kotmány mcgvé.désének hivatását, — az el­lenzék talán másfél év óta nem tesz mást, mint cselekvésre ösztönzi a kormányt a jobb­oldali szélsőségesek egyre hangosodó és egyre vakmerőbbé bátorodó luzitásaival szemben s a kormányzat másfél év óta csak csendes szemlélője annak, ami ebben az or­szágban végbemegy. A „Nemzeti Újság" vasárnapi vezércikke most mór nemcsak tiltakozás azzal a törekvéssel szemben, amelyik a maga ural­mát csak az ország alkotmányos kormány­zásának megszüntetése árán szerezheti meg, hanem most már félre nem érthető köve­telése annak is, hogy a kormány vessen véget a hallgatás és türelem, a megfigyelés és kontempláció csak egy irányban ki­használható metódusának s az államhata­lom csorbítatlan erejével védje a közrendet, az alkotmányt, a norlamentárizmust s azt a keresztény közszellemet, ami ellen az anti­szemitizmus internacionáléval törnek az uj pogányság szektájának elvakult •es elbódított hivei. Azt bálijuk, hogy a kormányzat n mellé­nek szögezett követelések erkölcsi súlya alatt végre elhatározta magát a cselekvésre s a — megengedjük: megbízhatatlan — hi­rek szerint, első intézkedése az egyesülési jog korlátozása lesz. Megmondjuk őszintén, — féltünk attól, hogy az orvosság rosszabb lesz, mint a betegség. Csak végig kell nézni a politikai pártok népgyüléseit, minden nép­gyűlés — igehirdetés volt az alkotmány lázadóival szemben, minden népgyűlés — keresztes hadjáratot sürgetett az uj­pogánvság ellen, minden népgyűlés — fo­gadalomtétel volt, hogy megvédjük az ezeréves alkotmányt s n nemzet alkotmányos szabadságát. S most a kormány — az ellen­őrizhetetlen hirek szerint. — a népgyűlések tartását akarja korlátozni. Mit fog ezzel el­érni ? Hogy kevesebb alkalom lesz tiltakozni az idegen áfium ellen, amivel a magyar néo lelkét mérgez' a. kibérelt lelki­ismeret. Kevesebb tiltakozás fog majd elhangozni, kevesebb alkalom lesz a nép és nolgársáo- felvilágosítására a fölfordu­lás szálláscsinálóival szemben. Ami eldig történt ebben az irányban, az csak nép­gyűlésen történhetett meg, a népgyűlé­sek világosították fel a magyar népet s nép­gyűléseken állították a magyar polgárságot az alkotmány védelmezői s a közrend őrei az alkotmánv elleni lázadás szervezői ellen csatasorba. S most — meg akarják nehezí­teni a népgvülések tartását, holnap jön a sajtószadság korlátozása nyomában s azután a többi szabadságjog megszükitése következbetik csak. A s'z o 1 g a s á g apos­tolai ellen a. szabadság korláto­zásával akarnak harcolni s akik a nemzet szabadsága ellen szerveznek láza­dást, azokkal szemben a szabadság megszü­kitésével akarják megvédeni a közrendet és biztosítani a polgárság békéjét? Micsoda szörnyű félreértése volna ez a kormány hi­vatásának és kötelességeinek! De most — tessék szint vallani! A lázadókat nemcsak azok bátorították, akik beálltak soraikba, vagy akik pénzt adtak zászlókra, egyenruhára, nyomtatványra és párthelyiség házbérére. A lázadókat bátorí­tani lehetett a sorok mögött és a sorok között, a szavak mélyén s csak felhan­gokkal megéreztetett akusztikával is. A lá­zadókat bátorítani lehetett azzal is, hogy vé­delmükbe vettek mindenkit, aki a lázadók­hoz tartozott és támadtak mindenkit, aki a házadókat támadta. A lázadókat bátorították azzal is, hogy becstelen komiszségok szá­mára találtak mindig mentséget s nem volt egyetlen elitélő szavuk, ha antiszemita jel­szavakkal a nemzet szabadságát, az alkot­mány uralmát s még a keresztény szellem hatalmát is veszélyeztették. Hiába emelte fel messze zengő szavát Krisztus földi helytar­tója, a bátorságköszöntők lelki bá tori tói csak azokra támadtak, akik a nemzet erkölcsi javait féltették a kótvagosak, kalandosok és lázadók lelkiismeretlen pró­bálkozásaitól. • A Nemzeti Újság világos, félreérthe­tetlen megnyilatkozást követel mindenki lö­széről, akinek a magyar alkotmányosságban, Magyarország alkotmányos kormányzásában része van. Mély tisztelettel hozzáfűzzük eh­hez a magunk kívánságát is, necsak azok nyilatkozzanak meg világos és félreérthetet­len szavakkal, akiknek a kormányzásban van részük, hanem azok is, akik a végre­hajtó hatalom részesei. Necsak a kormányzat élén állók nyilatkozzanak meg világosan és félreérthetetlenül, hanem azok is, akik a vidéken a végrehaj tó ha­talmat gyakorolják s akikben, — azt akarjuk hinni, hogy minden alap nélkül, — rokonszenvet föltételeztek az idegen szellem importőrjei. Világos és félreérthetetlen mó­don nyilatkozzon meg minden köztiszt­viselő a magyar alkotmányosság védelme és sérthetetlensége mellett s a hallgatás, a túlzott tapintat és az eljárások sikertelensé­ge még a tébolyodott lázadók részeg lelké­ben se ébreszthesse fel azt az álhitet, hogy támogatót és „néptársat" találhatnak a vég­rehajtó hatalom egyik, vagy másik részesé" ben. Az alkotmány védelme követeli a leszámo­lást. S ebhez a leszámoláshoz nem is kell más, csak — bátorság! Nincs eredmény Londonban Az olasz, nemei es portugál meőbizotlátt elnlasilolláh a francia fa­vas'afohaf es c*ah a fulinsi angol tervről haflandőh tárgijalnt — A többi delegátuson a francia favaslat melleit foglaltak állást Edén: „A het álláspont kőzött örvenn tátong" — A lelfes eredmény­telenség előtt szerdán meg egy íánácskozással kísérleteznek London, október 19. A semlegességi főbizott­ság kedden délután l'eszüit légkörben folytatta tanácskozásait. Az ülés jelentőségét fokozta, hogy azon ezúttal E d e n külügyminiszter el­nökölt lord PJymouth helyett. Mielőtt az ülés­re sor került volna, Eden Corbin francia nagykövettel közel egy óra hosszat tanácsko­zott, majd C h a m b e r 1 a i n miniszterelnök­kel folytatolt megbeszélést. A bizottság ülése délután 4 órakor kezdődött és este 7 óráig tar­tolt. Eden elnökletével elsősorban az önkénle­sek ügyéről folyt a tanácskozás. A tanácskozáson elsőnek Grandi olasz megbízott szólalt fel. Nem akarja, hogy kor­máilvát halogató taktikával vádolják "meg — mondotta —, ezért mindjárt kezdetben Ic akaria szögezni, hogy a bizottság azért ült ösz­sze, hogv a juliusi angol javaslatot tárgyalja. Az angol tervvel szemben a francia javaslatok tekintetbe nem jöhetnek. Ezután Corbin francia megbízott hang­súlyozta, hogy egységes egésznek kell a francia tervet * tekinteni. A felszólalást vita követte Grandi és Corbin között az angol és francia terv egymás­sal való viszonyáról. A portugál követ hosszabb beszédben a be­nemavatkozás megsértésével vádolta a szovjet kormányt. Sürgette, hogy minél előbb adják 1 meg Franco tábornoknak a hadviselői jogokat. Wörmann német követségi tanácsos, aki a távollevő Ribbentrop nagykövetet helyette sitette, melegen pártolta az olasz javaslatot ér szintén az angol terv megvitatását ajánlotta. A cseh, belga és svéd megbízott a francia ja­vaslatot támogatta, végül a szovjet megbízótI beszéde után Eden 4 a helyzetet röviden összefoglaló megjegyzéseié ben megállapította, hogy a szovjet kormány és a portugál kormány kész szigorúan őrizni a Spanyolországba irányuló liadianvag­szállitást és ez az egyetlen, amelyben eddig megegyezés jött létre. Ekkor szünetet adott, majd hat óra 15 pere­kor nvitotta meg újból az ülést Eden és ki­jelentette, hogy a helyzet nagyjában a következő: — A francia tervezetre leadott válaszok nem egybehangzók. Igy a szovjetmegbizolt határo­zottan kijelentette, hogv a hadviselő jogok megadása az összes önkéntesek elszállításától kellene, hogy függjön. Olaszország viszont előbb akarja megadni a hadviselői jogokat. A helyzet komolv és nem volna helves a tanács­kozást határozatlan időre elnapolni. A jelen pillanatban örvény látong a kél álláspont kö­zölt, és ez az örvénv már íulius öt a meg van, de

Next

/
Oldalképek
Tartalom