Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-17 / 237. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG Csütörtök, 1937. október 14. Krómozás, nikkelezés Fritchmannál! Tarfás, olcsó, saépt ür. Jósika-u. 13. Telefon 32 84. Részt veszek végre én is a divat irányításában Levél a szerkesztőhöz Kedves Szerkesztő ur! Egy dúsgazdag francia nagyvilági hölgy járt mostanában Budapesten, az a hire, hogy döntő szerepe van mindazokban a divatkérdésekben, amelyekben Páris az egész világot irányitja. Mme Schiaparelliről mondja például, hogy szalónja a legkiválóbb festők és rajzolók tervei után dolgozik, az irók is közre­működnek a párisi divat tervezésében eredeti öt­leteikkel. Igy Jean Cocteau remek ruhát tervezett: a karon egy női fej van kihimezve, a csipörészen pedig egy kéz. Majd lelkendezve igy folytatja: — Én magam is szoktam néha ötleteket adni, tgy például az idei párisi divat legfrissebb új­donsága, hogy a zsebeket szájalakura formálják, a gombok pedig orrokat ábrázolnak, — nekem jutott az eszembe. De ez mind semmi ahhoz képest, ami ezután következik. — Regényt is szoktam Írni. Legújabb müvem illusztrációit selyemre, vászonra nyomták. A nőolvasók kivágták ezeket az illusztrációkat és blúzokat varrattak belőlük. Ha kimegyek az uc­cára, lépten-nyomon találkozom könyvemmel, szép asszonyok és fiatal lányok testén. Megval­lom, eleinte meglepett, amikor azt láttam, hogy nevem a fiatal leányok keblére van irva... Kedves szerkesztő ur, ön jól ismer és tudja rólam, hogy javíthatatlan divatbolond vagyok. Én találtam ki a zöld patinával átitatott ferencz­józsef kabátot, a felemás cipőt, (amin a másik fele talnalási kurzuson járt. én a finoman rojto­rott aljú nadrágot és plasztrónnal helyettesíthető Incét, amit finom snárfa-hnzalok kötnek össze a kauesnk-manzsettával. Én nem könnyen ülök fel a triikköknek. de azt sem engedhetem metr. hogv mások elébem vágjanak csak azért, mert közis­mert szerénységem tiltakozik ellene, hogv napi tizenöt óránál többet beszéljek önmagamról. Jean Cocteau 'lehet nagy művész, de fiatal, viszont én bárkinek megmutathatom azt a kabá­tomat, amelvnek karjón nem ls egv, hanem szám­talan női fei puderlenvomnta igazolja az elsőbb­ségemet. Aztán hol volt még hátulgombolós régi­ókban Cocteau ur, mikor a női ruhák csipörésze­1n mecietrntrk uti. sőt tenvértenvomatalmt Tud­nék erről többet is mondani, de hasztalan biztat­nak a nők, hogy rsak legyek bátor, én szemér­mes embernek születtem. Kedves Cocteau, ón nem ismerte gyermekkorom Lencsi nevű szolgálóját, kölömben szerénvebh volna. Lenest nagyon sze­rette a fehér blúzokat, de a bét bizonvos napián a világért se vett volna fel ilvent. Jó apám ugyanis, hazatérvén a hivatalból, nyomban meg­állapította. hogv kúménysenrő járt a házban. — Honnan gyanitja a tésur? Látom, bolond, az ujjlenyomatait a blúzo­don. — Igaz, felelte Lencsi nagy közvetlenséggel, de hiába beszélek annak a szemtelennek, hogy enné le a fene a kezét. Ezért szombatonklnt nem alkalmazott fehér blúzt, sőt ha soronkivüli kéményseprés jelentke zett, villámgyorsan termeibe vonult és fekete mezt öltött Sorsát ugyanis senki el nem kerül­heti, viszont a sötét ruha nem olyan indiszkrét. Nahát, nekem akar ön ezek után beszélni? Hogy a zsebek száialakot öltenek, a gombok orrokat ábrázolnak, abban lehet valami mélyebb értelem. Néha a zseb, pláne ha flres, jobban or­dit, mint két pletykázó kofa. Mozilátogató bak­fis-barátnőmtől tudom, hogv a divatos zsebnek nincs is körülvarrott tartalma, az csak külsőleg mutatja a hivatását, belülről végtelen, mint a vi­lágűr. Ha tehát szivformát kan annak mólv köl­tői szimbóluma van. Mikor aztán arra kértem, hogy fejtse ki bővebben ezt a zsebkérdést, mert nem értem, — hidegen végigmért. — Ez nem öreguraknak való téma. Nem kö­tünk mindent az orrukra. Való-e, vagy sem, most nem bocsátkozom vi­tába, mert egész lényemet az illusztrációk fog­ták meg. Magasztosabbat el se tudok képzelni, mint hogy szép nők testén találkozzam a köny­vemmel. Csakis versekről lehet szó, persze, hi­szen maga a gondolat is százszázalékos lira. Rendezem hát titkos költeményeimet, gondosko­dom illusztrációkról s majd meglátom ,hol vise­lik azokat összegyűjtött ideáljaim? Rendkívüli hatást várok például ettől az ihlet­ben fogant kél sortól: Szivem mélyéig általhafa Piros ajkad szamóca-zamata. Senkit sem akarok befolyásolni, de gyöngéd tá­jékoztatóul fel kell jegyeznem, hogy ez a rész a íátyol szegélyén foglalhat legméltóbban helyet. Ott,ahol az ajakkal érintkezik. A fátyolra lehet szamóca-szemeket hímezni, dupla célzással. Elő­ször is vonatkozással az annak idején bevezeté­sül véghezvitt ajaki himezésre és hámozásra, má­sodszor pedig hogy vessünk fátyolt a múltra. (Is­tenem, mennyi fátyolra volna szüksége az embe­riségnek !; Van a költészetemben Ilyen gyöngysor is: A szert lem dús asztalánál To soha jóizíin nem ettél, Mint a pákosztos rossz gyerek Csak csipegettél, csipegettél, A lelkedet csak cicomázva Láthattam, nem őszinte-pőrén. S mikor megjött a textiles, Engem ájnc-cváj kirúgtál dőrén. Erre vonatkozólag több illusztrációt is el tudok képzelni, részleiekbe azonban nem bocsátkozom, igy azt se mondom el, hogy hol képzelem a csi­pegetős jelenetet, hol a kirugásost. — Építészeket, lakásberendezőket van hivatva inspirálni ez a pár sor: A szivedben, hol annyi hall van, Álmodoznék a forró nyárról, De nem vagyok éves lakó, Csak proletáros ágyrajáró. Rajta urak és hölgyek, rajzolómüvészek, itt az alkalom ,liogy szárnyat bontsatok. Lássuk azokat az illusztrációkat, amikkel meghódítjuk az uj idők szellemét. Igaz, hogy szavamat ne feledjem, a dedikálás is fontos, majdnem kimaradt. Aszon­gya hogy aszor.gya: Drágám, legújabb könyvemet, Mint jól tudod, testedre szabtam, Szebb olvasmányt nem ismerek, Most azt lapozom szakadattan. Némely helye tán gyűrött is lett, Mint hajnalba bágyadó álom, De fenntartom minden jogom S az utánnyomást ki nem állom. Bizom a nagy sikerben, ami — remélem — vég­leg a legszerényebb keretekbe szorítja Schiapa­ralli őnagyságát és Cocteau urat. Hafiz Etnekir. Az 1938. évi összes w Gyári UJ RADIOK di'falan bemuta ása. Régi rádióját becserélem. Kedvező részletfizetés. Kelemen Mártonnál, Szened, Kelemen ucca 11. -J mM mmmma 1 •r* VEGVIÖRUR HÖZTARTfol CÍKKEIC m VALftia-TÍft páratlan neaveznaii a DiUnamarorszag oiiasúinal A főváros egvík elsőrangú családi szállodájával, a csendes és központi fekvésű ISTVÁN KIRÁLY SZÁLLOBI VI, PODMANICZKY UCCA 8. SZ. igazgatóságával sikerült olyan megállapodást kötnünk, hogy olvasóink 20 százalékot kedvezménnyel kaphatják a szálló minden modern komforttal (hideg-meleg folyóvíz, köz­ponti fűtés, telefon, lift stb.) berendezett ragyogó tiszta szobáit. — A százalékos ked­vezmény igazolvány alapján vehető igénybe, melyet a Délmagyarország kiadóhivatal* díjmentesen bocsáit olvasói rendelkezésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom