Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-02 / 225. szám

MAGYARORSZAG Szombat, 1937. október 2. Rz egyetem szegedisége A városi parlament költségvetési vitájának egyik figyelemreméltó szónoka kétségtelenül az egyetem rektora volt és az elhangzott beszédek között az egyik figyelemreméltó kétségtelenül a rektor beszéde volt. Dr. Géléi József professzor uj rektora az egyetemnek és uj tagja a törvényhatósági bizottságnak. Beszéde elején kedves közvetlenséggel maga mondotta, hogy kissé zavarban van, mert nem volt szándéka felszólalni. A szándéka az volt, hogy — mint uj városatya, aki talán eddig nem is érdeklőlött tüzetesebben a várospolitika kérdései iránt —, csöndes, szerény hallgatója lesz csak a közgyűlés vitáinak és talán nem is él a felszólalás jogával. Ettől a szándékától azonban eltérítette néhány szó, amely a közgyűlési teremben az egyetemmel kapcsolatban hangzott el. Az egyetem képviselőjeként szólalt föl tehát, hogy a fölvetődött kérdéseket az egyetem szempontjából is megvilágítsa. A közgyűlés tagjai a rektori beszéd első mondotait sem több, sem kevesebb figyelemre nem méltatták, mint akármelyik másik beszédet. De amikor Gelei rektor tuljutott a bevezetésen és belemelegedett a témájába, az érdeklődés egyre jobban fokozódott mondanivalói iránt, lassankint mély csönd borult a közgyűlési teremre, a városatyák' mozdulatlanul ültek helyeiken, minden arc a csöndea-szavu szónok felé fordult, aki egyszerű mondatokkal, egészen világos okfejtéssel és olvan szerénységgel tárta föl az Alma Mater álláspontját amilyen szerénység csak egy igazi tudóstól telhetik ki. Ezekben a percekben a közgyűlési terem auditóriummá változott át, a pad, amelv mellett a törvényhatósági bízottság legújabb tagja beszélt, egvetemi katedrává, a városatyák komoly hallgatókká és az elhangzott költ ségvetséi beszéd előadássá." Az előadás témája érdekes volt: Szeged város és a szeg ed i Ferenc József tudományegyetem viszonya. A kérdésről már nagyon sok szó elhangzott az egyetem idetelepítése óta. Voltak, akik ugy találták, hogy ez a viszony nem kielégítő, hogy a város és az egyetem kapcsolata nem elég szoros, voltak, akik azt hangoztatták, hogy az egyetem elszigetel t, k ü 1 ö n életet él a város falai között, hogy nem mutat kellő érdeklődést, törődést a város ügyei iránt. Voltak, akik bizonyítgatták, hogy az egyetem nem érzi szegedi intézménynek magát, hogy ideiglenes szállásának érzi csak ezt a várost. De voltak olyanok is, akik azt hirdették, hogy a. város nem szereti kellőképen az egyetemet, Wiogv megtűrt vendégnek tekinti csak, idegenkedik tőle, „g yütt-mön t"-nek látja. A rektor költségvetési beszéde egyetlen csapásra eloszlatott minden félreértést. Az egyetem és a város viszonyát teljes precizitással határozta meg egy-két nemesveretü, szerény szavával: Az egyetem örök hálát érez a város iránt, amely anyagi áldozatával fennmaradását biztosította, de a városnak is fel kell ismernie azt az értéket, amelyet az egyetem jeleni a száméra. Ezután következtek a bizonyító adatok, a számok, a statisztika, ameivekkel nem is lePoliíikai napilap XIII. évfolyam 225. sz. Döntő tárgyalások Londonban a spanyol önkéntesek ügyében Ha nem sikerül a megegyezés Olaszországgal, Páris élni akar szabad rendelkezési jogával London, október 1. Rendkívül fontos diplomáciai tárgyalások folytak le tegnap Londonban és Rómában. Eden angol külügyminiszter egy heti szabadságra Yorkshire-megyébe utazott, előzőleg hosszasan tanácskozott Chamberlain miniszterelnökkel, aki teljes mértékben helyeselte a külügyminiszter álláspontját az Olaszországhoz intézendő angol-francia jegyzék ügyében. Eden a „Daily Mail" szerint Grandi londoni olasz nagykövettel közölte, hogy Anglia kész bizonyos körülmények között megadni JFranco tábornoknak a hadviselői jogokat, de kívánja az önkéntesek visszavonását biztosító megegyezést. A „Daily Mail" szerint Olaszország és németország megegyezett abban, hogy sző sem lehet ultimátumszerű angol-francia jegyzék elfogadásáról. Párisi jelentés szerint D e 1 b o s francia külügyminiszter Genfben kijelentette, hogy az Olaszországgal tartandó benemavatkozási tárgyalások legfeljebb 15 napot vehetnek igénybe. Abban az esetben, f Ha 15 napon belül nem jönne létre a megegyezés Olaszországgal, Franciaország Anglia jóváhagyásával ki fogja jelenteni, hogy visszanyerte a szabad rendelkezési jogot a spanyol kérdésben és élni is fog vele. Az anqoMrancia iegyzék London, október 1. A szakértők ma végső simításokat yégezték az angol-francia jegyzéken. A Reuter Iroda szerint Grandi nagykövet két nappal ezelőtt közölte Edennel, hogyha a tervezett megbeszéléseket csak az önkéntesek elszállítására akarják korlátozni, akkor az olasz kormány nem fogadhatja cl a meghívást. Olaszország szívesen venné, ha a spanyol kérdéssel a semlegességi bizottság foglalkoznék, nem pedig a háromhatalmi értekezlet. Grandi azt a választ kapta, hogy Franciaország és Anglia nézete szerint ezt a kérdést gyorsabban lehet elintézni a három hatalom közötti megbeszéléssel, ami kevésbé körülményes eljárás, mint a semlegességi bizottság tanácskozása. Ugyanakkor biztosították Grandit, hogy nem áll fenn az a szándék, hogy Olaszországot a vádlottak padjára ültessék az önkéntesek ügyében. Elkeseredett küzdelem a frontokon Valencia, október 1. Aiagóniában és Asturiában elkeseredett küzdelem folyik a szemben állók között. A köztársasági csapatok több lielven visszaverték a felkelőket. Felsőaragóniában több községet elfoglaltak, az északi harctéren több helyiséget át kellelt engedniük a felkelőknek. A San Isidro-dombnál visszaverték a felkelők támadásait, akik mintegy 400 halottat hagvtak a csatatéren. Snlamancai ielentés szerint a felkelők Asturiában több köztársasági állást elfoglaltak, a lenni harctéren elérték Vigot és Cifinal községet. hetne vitába szállni. Akik végighallgatták a rektor beszedet, ugy érezték, — bármi is volt előzően a felfogásuk, — hogy uj megvilágitásban látják az egyetem szerepét és hivatását. Akik lemérték a rektor bizonyítékait, adatait, azok szinte egyik pillanatról a másikra felismerték az egyetlen elfogadható igazságot, hogy a város és az egyetem egye* jetent: Szegedet jelenti, hogy a két autonómia elválaszthatatlanul összeölelkezett egymással; egyiknek sem lehetnek külön, ellentétes céljai, törekvései ; mindkettő ugyanazért a célért küzd: Szeg-dcrt, Szeged fejlődéséért, szóval •— önmagáért. És megtudhatta a rektori előadás hallgatósága azt is, i. gynz egyetem a tudományokat kötelező szerénységgel végzi hivatását, hosszú esztendők óta dolgozik fáradhatatlanul, tervszerűen azért, hogy minél inkább szegedi elvétemmé, szegedi intézménnyé fejlődhessen, hogy teljes hitével, erejével előmozdíthassa a nagy célt: Szegednek igazi gravitációs centrummá való kiépítését. Gelei professzor sok mindent nem mondott el, tartózkodott a részletezéstől, le hallgatósága önkéntelenül is visszagondolt néhány olyan momentumra, amelyet annakidején mindenki elszigetelt jelenségként fogott föl. Bizonyosan sokan gondoltak arra, hogy miiven nagyszerű munkát végzett évekkel ezelőtt az egyetem a tifuszveszedelem megfékezése érdekében, hogy milyen értékes eredményeket ért el a másik szegedi veszedelem, a tuberkulózis elleni küzdelemben, hogy az alföldkutatás munkájának tudományos vezérkara is az egyetem intézeteiben dolgozik. És bizonyosan sokan meglátták most, a rektori beszéd szuggesztív hatása alatt, hogy ezek között a részletek' között milyen szoros összefüggés van és hogy az egész munka, minden részletével együtt mennyire Szegedért, a szegedi érdekekért folyik. Gelei professzor szerényen vetette fel a tudományos kérdést: mi lenne, ha Szeged gazdasági életéből hirtelen kiesne az egyetem? A kérdésre egyetlen számmal felelt: több, mint hárommillió pengő az az összeg, amely az egyetem által ut a város gazdasági vérkeringésébe évente. Ehhez az adathoz nem kell kommentár. De nem kell kommentár az egyetem rektorának ahhoz a megállaDitásához sem, hogy az egyetem, amely rangban mindig a második egyeteme volt ennek az országnak. Szeged város okos áldozatkészségének köszönheti létét, fönnmaradását, mert a szegedi polgárság áldozatvállalása nélkül a Kolozsvárról száműzött tudományegyetem már régen m e g s z.ü nt, vagy beleolvadt volna valamelyik másik főiskolába. Mindkét autonómiának tehát van oka ar-