Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-29 / 247. szám

Péntek, 1937. oki. 29. II magánalkalmazottak munkaideje Rövid kéthónapos.időközben az ipari és kereskedelmi érdekképviseletek a második rendelet tervezetét kapták meg, amely a ma­gánalkalmazottak életkörülményein van hi­vatva javítani. Az első rendelet, amelynek kibocsájtása a legközelebbi napokra várható, az évenkénti fizetéses szabad­ságról intézkedik. A mostani tervezet ál­talánosságban szabályozza az ipari, kereske­delmi és bányavállalatokban alkalmazott tisztviselők munkaidejét. Nem ál­lítjuk, hogy ez a rendelettervezet forradalmi változást jelentene a magántisztviselők vi­szonyaiban. Azt sem mondjuk, hogy nincse­nek országok, amelyek már messzebbre nem mentek el az alkalmazottak szociális helyze­tének törvényes megvédelmezésében. Ná­lunk is vannak vállalatok, amelyek saját jó­szántukból már eljutottak ugy a heti negyven né gy órás munkaidőig, mint a szombat déltől hétfő reg­gelig terjedő pihenőig, mégis együtt érzünk a magántisztviselőknek azzal a szé­les rétegével, amely különösen azért fogadja örömmel ezeket, a rész-intézkedéseket is, mert bennük a kezdetét véli látni egy olyan szociálpolitikának, amely a termelő társada­lomnak eddgi legkevésbé védett rétegét ki­váhja védelemben részesíteni. „A tisztviselő ur" sokszor irigyelt és kívánatosnak tekintett fogalma gyakorta nagyon kevéssé irigylést eméltó valóságot takart. A tisztviselő ur, aki a kereskedelmi vállalat, pénzintézet, vagy gyár irodájában körmölt reggeltől estig, a munkaadó érde­keltségéhez számított, aki nem részesedhe­tett a munkások tömegerejéből folyó hely­zeti előnyökben. A tisztviselő, aki vasalt nad­rágban volt kénytelen az irodán kivül meg­jelenni, egy helytelen fikcióból kiindulva duplán adóztatta meg az állam, mintha bi­zony az anyagi gondokkal küzdő magántiszt­viselők mindegyike vezérigazgatói fizetést vágott volna zsebre és mintha a magántiszt­viselők között oszlott volna meg a kevésszá­mú konjunkturális vállalatok minden jöve­delme. A társadalom az élen állók kis száma mögött nem látta meg a szerény fizetésű, de annál jobban kihasznált kis tisztviselők nagy tömegeit. A társadalom általánosított és ez az általánosítás bosszú esztendőkön keresz­tül sokezer családfőnek és még többezer családtagnak és hozzátartozónak reményte­len és vigasztalan küzdelmét jelentette. Pedig a tisztviselők problémája nem egy­szerű pénzkérdés és nem intézhető el egy­szerűen a havi javadalmazásnak némi fel­emelésével, vagy drágasági pótlék és éwé­gi renumeráció engedélyezésével. A tiszt­viselők problémája egyúttal a munkaerő kérdése, annak a munka­erőnek kérdése, amely a termelésnek és gaz­dasági értéktöbbletek létrehozásának legha­talmasabb tényezője. A tisztviselő munkaereje nemzeti érték, része a nemzet termelő tőkéjének. Ezt a tőkét oko­san kell használni, mert a kamatozó pénztő­kével szemben az a sajátossága, hogy érté­két a használat állandóan fogyasztja. A mes­terségben való rutin növekedhetik, az évek ra—mmaaammmmmmm Politikai napilap száma eredményezhet bizonyos időmegtaka­ritást jelentő gyakorlatot, a természet örök törvénye szerint maga a munkaerő a használat folyamán állandó ér­tékcsökkenésneek van alá vet­v e. Ezért kell a munka folyamatába az idő­közi pihenőket beiktatni és ezért kell a napi és heti kihasználás mérve elé törvényes kor­látokat állítani. Mikor az állam saját tisztvi­selői utan a magántisztviselők sorsát sem tekinti közömbösnek, nem jótékonysági és könyöriiletességi akciót kezdeményez, ha­nem értéket konzervál és befektetést eszközöl, amely a munkateljesítmény megja­vulásában jut legfőkép kifejezésre. Vannak, akik a mostani két rendelettől,— a fizetéses szabadság és maximális munka­idő megállapítása, — egészen rendkívüli eredményeket várnak és azt hiszik, hogy (A Délmagvarország munkatársától.) Csü­törtökön, a késő esti órákLan érkezett meg a szűkszavú hir Szegedre, hogy Stockholmban megtörtént a döntés az idei orvosi Nobel-dij ügyében. A bizottság a Nobel-dijat dr. Szent­Györgyi Albertnek, a szegedi egye­tem világhírű tanárának Ítélte oda. Néhány nappal ezelőtt közölték a jelenlések, hogy SzentGyörgyi professzort is jelölte ennek a kitüntetésnek és húr a beavatottak számítot­tak arra, hogy a fiatal tudós megkapja ezt a világraszóló kitüntetést, a hir mégis a szenzá­ció erejével hatott. Csütörtökön este Szigethy József, a vi­lághírű hegedűművész tartotta nagy érdeklő­déssel várt hangversenyét a Tisza-szálló nagy­termében, amely zsúfolásig megtelt erre az ünnepi alkalomra. A város társadalmának szi­ne-java volt jelen ezen a nevezetes művészi eseménven. A hangverseny szünetében terjedt el a hir, hogy SzentGyörgyi Albert megkapta a Nobel-dijat. Óriási izgalom támadt a hang­versenyteremben, mindenki erről a nagy szen­zációról beszélt és az izgalom csak akkor csil­lapodott le. amikor hosszú szünet után a mű­vész ismét megjelent a dobogón és folytatta hangversenyét. Pedig az első percekben senki sem tudta pon- , tosan, hogv mi is történt tulajdonképen. A kö­zönség csak annyit tudott az izgatottan to­vábbadott hírből, hogy a szegedi egyetem tu­dós professzorát olyan kitüntetés érte, ami­lyent csak a legérdemesebbek is csak a leg­XIII. évfolyam 247. sz. •••••••••••••••nbii egy s-z erre tömérdek uj exisztett­cia fog elhelyezést találni az ipa­ri és kereskedelmi vállalatoknál és pénzintézeteknél. Ebben a vonat­kozásban mi nem vagyunk túlságosan opti­misták. Statisztikai adatokkal nem tudjuk ugyan alátámasztani, de az érzésünk az, hogy a mai magánalkalmazotti létszámmal még a munkaidő megrövidítése esetén is el lehet végezni a jelenlegi munkateljesitény zömét és legfeljebb rendkívüli esetekben kell majd igénybe venni a külön m e g f i z e te 11 hosszabb munkidőnek a jogát. Az u j exisz­t e n c i á k elhelyezkedését a konjunktura megjavulása fogja elősegiteni. A munkaidő törvényes rendezése a meglevő exisz­t e n c í á k védelmét szolgálja s a már mű­ködő munkaerőt lesz hivatva konzerválni, sőt gyarapítani. ritkább esetben értek el. Magyar tudós pedig még soha nem kapta meg a Nobel-dijat. Az első távirat Stockholmból érkezett és csupán ennyit mon­dott: A Karolin orvosi intézet ma döntött az orvostani Nobel-dijról és azt SzentGyörgyi Albert szegedi egyetemi tanárnak ítélte oda. Néhány perc múlva már uj, magyarázó táv* irat is érkezett. Stockholm, október 28. A Karolin-inté­zet néven ismert stockholmi orvostudomá­nyi főiskola az 1937. -vi élettan-tudományi és orvostudományi Nobel-dijat Ítélte Szent­Györgyi Albert szegedi professzornak az elégetés élettani folyamatai körül tett felfe­dezéseinek — különös tekintettel a C-vita* minra és a fumar sav katalizációjára —i. jutalmazásaképen. A városban ugy tudták, hogy a fiatal tudós nem tartózkodik Szegeden. A Délmagyarország munkatársa érdeklődött SzentGyörgyi professzor lakásán és telefonhívására maga a professzor jelentkezett. — Már tudom az újságot — mondotta ai telefonba — Stockholmiról kaptam róla te­lefonértesítést. Jelenleg Stockholmban tar­tózkodik egy magyar kollégám, 1) e z n á lí NOBEL-DIJAT NYERT SZENTGYÖRGYI ALBERT, a C-vitamin világhírű felfedezője Stockholm, október 28. A Karolin orvosi iniézeí ma döntött az orvos­tani Nobel-díjról és azl SzentGyörgyi Alberl szegedi egyelemi tanár­nak iíélle oda A szegedi egyetem fiatal tanára az első Nobel-dilas magyar tudós

Next

/
Oldalképek
Tartalom