Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)

1937-10-01 / 224. szám

Péníek, 1937. október 1. Glosszák a költfégvetéfhez A városi költségvetés tárgyalásának ekS napián telies tizenöt percen keresztül a köz­gyűlési terem karzatáról egy Amerikából visszatért magyar szemlélte érdeklődve Sze­ged helyiérdekű parlamentjét. Akkor lépett be a karzat ajtaján, mikor az első szónok széttárta karjait, jelezvén, hogy az elejétől végig kifogásolt költségelőirányzatot elisme­résének kifejezése mellett elfogadja és ok­kor hagyta el a termet, mikor a második szónok azt javasolta, hogy a borközraktár adassék valamelyik városi üzemnek — rossz nyelvek szerint a vizmütelepnek — kezelé­sébe. Az amerikás magyar, aki Newyork, Chicago, Cleveland méreteihez volt hozzá­szokva, kissé értelmetlenül hallgatta a neki nagyon is kicsiny számokat és nem tudott beleilleszkedni a második magyar város költségvetési tárgyalásának hangulatába. Csak két hete még, hogy idehaza van az ókontriban, még gyűjti a benyomásokat, horry majd esetleg hetek multával kritikát is tudjon mondani a látottakról és hallottakról. De egy szerény kis megjegyzést a negved­órás közgyűlési látogatás után is megkoc­káztatott: — Az önök közgyűlési terme nagyon szép. A plafonián az allegorikus képek nagyon tet­szettek. Az oszlopokon és a falakon sok az arany. De az ablakfüggöny rongyokban lóg... Idegenből jött embernek fel szoktak tűnni olyan dolgok is, melyeket az itthonvalók megszokottsáp-uknál fogva észre sem vesz­nek. Ki törődik például nálunk az olyan ki­csinyke kontrasztokkal, hogy a közcvülési teremben sok az aranv, de az ablak vászon­függönye cafatokban lóg? Ki veszi észre pél­dául, hogy az arany és rongy találkozása nem puszta psetlegesség. hanem van jellemző ereje? Egymás mellett az arany és rongy olyan, mintha a várós költségvetését akarná valaki elemezni és alkotó részeire szétbon­tani. Mi ennek a költségvetésnek és általában minden magyar városi költségvetésnek leg­jellemzőbb sajátossága? Az, hogy a városi költségvetésben az állami elemek domi­nálnak. A költségvetés alakulása mindig at­tól függ, hogv az állam. — miként Winkler Elemér az ellenzék Kelveslése mel­lett kifejezte magát: a szűkkeblű állam, mit vesz el a város bevételeiből, vagy mi­ivan uiabb állami terJ->Pl< viselését hárítja át a városra. Mert például nagyon szép és di­cséretes, ha a bortermelő gazdák érdekeit a szivén viselő földmüvelésüwi minisztérium a borfogyasztás fokozása érdekében elenged­teti a borfogyasztási adónak az egvik felét és ha azon töpreng, hogv nem volna-e rélszoni a másik ötven százalékot is nagylelkűen elengedni, hony lecyen hegyen­völgyön lakodalom Csónaktól Szatvmazig és Gvönwöstől Jánoshalmáig. De mit szólja­nak ehhez a nagylelkűséghez, a városok, ame­Ivek annakideién urrv kanták a borfogyasztá­si adót, hogv integráns része legyen bevéte­leiknek. ha elvesztése ellenében sem kapnak sommiféle kárpótlást? És mit szóljanak a vi­déki városok, amelyeknek háztartása igen nagy részben a forgalmi adóból predő bevételekre volt alapítva, ha azt látják, hogy Politikai napilap ennek az adónemnek az átalányozása óta a globális bevétel állandóan emelkedik, ők el­lenben akár százalékosan, akár fix számok­ban egyre csökkenő összegeket kapnak be­lőle? A város polgármestere és főszámvevője bizonyára igen szép éneket tudnának zenge­ni az ínségjárulékról is, amely min­den esztendőbén visszatérő refrénje a há­rom téli hónapnak. Talán számszerűleg is ki tudnák mutatni, hogy Szegeden, a minden erőforrásától megfosztott városban befolyó összegeknek hány százaléka megy el idegen vidékek szegényeinek segélyezésére. És mi­kor nyilvánvaló, hogy a város nem kapja vissza azokat a pénzeket, melyeket lakói fi­zettek be, hogy legyen miből fenntartani a népkonyhát, legyen miből támogatni a szel­lemi inségmunkásokat és legyen miből env­hiteni a téli nyomort, akkor halkan, de mél­tán felmerülhet az* a kérdés is, hogy akol­d u s n d ó néven ismert „társadalmi segély­akció" nem volna-e könnyebben lebonyolít­ható, ha a város rendelkeznék a saját inség­iárulékainak összegével? Akkor talán nem kellene inségjérulék, koldusadó és egyházi adó cimén nagyrészt azonos célokra ugyan­azokat az adóalanyokat háromszorosan meg­terhelni. Eddig az egyik oldal, a jövedelmek Iecsök­Lonclon, szeptember 30. A Daily Telegraph sanghai tudósítója azt közölte lapjával, hogy a papánok feltűnően nagy haderőt vontak ösz­sze Mandzsúriában, kétszer annyi csapatot küldenek, mint Északkinába. Mandzsúriába szállítják a legfiatalabb korosztályt, a leg­jobb ezredeket, a legtökéletesebb ágyukat és repülőgépek^!. Bogomolov, nankingi szovjet­nagykövet a legnagyobb sietséggel Moszkvába repült. A nagykövet 14 napig lesz távol Nan­kingtól. A japán válassz Tokió, szeptember 30. Hirota külügymi­niszter eljuttatta Grew amerikai nagykövethez a japán kormány válasz jegyzékét a Nanking bombázása ügyében előterjesztett amerikai jegy zékre. A válasziegyzékben Hirota hangsúlyoz­za, hogy Nanking kinai katonai támaszpont. Púris, szeptember 30. Az agynevezett nyoni pótegyezményt csütörtökön délulán 1 órakor alá­írták a francia fővárosban az angol, a francia és az olasz megbízottak. A megegyezés ae utolsó pil­lanatban maidnem meahiasult. Beavatott helven XIII. évfolyam 224. sz. kenlése: A másik' oldal a kifejezetten állami terhek áthárítása a váro­sokra. Ha állami épületeket emelnek, a városoknak kell leszurkolni az obulusaiknt. Ha adót kell behajtani az állam szá­mára, a város végzi el, természetesen a saját embereivel és saját költségén. Ha köz­rendészet pénzbe kerül, ami igazán a legti­pikusabban állami feladat, rendőrségi h o z z á j á r ul á s cimén a városok terhe emelkedik. Ha államosítják a közegész­ségügyi szolgálatot, nemcsak azt rójja rá az állam a városokra, amibe a köz­egészségügy került, hanem a kiadásokat még megtetézi. És kíváncsiak vagyunk, hogy mennyivel fog többe kerülni a számve­vőség a városoknak, ha január elsejétől kezdve átmegy állami kezelésbe. Ezek a költségvetésnek az igazi és állan­dóan visszatérő kérdései. Nem az a fontos, hogy itt lecsípjenek a kiadásokból husz fil­lért, amott pedig husz pengőt, hanem fon­tos az alapvető jellegű kérdésnek, az-állam és a városok pénzügyi viszonyának a rende­zése. Ha a város megkapja, ami jogosan megilleti és ha nem kell viselni olyan terhe­ket, melyek alapjában véve nem őt illetik, az aranyos teremben az elnöki emelvénytől jobbra talán nem fog rongyokban lógni az ablak függönye. de a japán repülőgépek bombatámadása sem­iniképen sem irányul a harcokban reszt nem vevő polgári lakosság ellen. Ami pedig a kül­földi-ék által elszenvedelt kárt illeti, a japán kormány ebben a tekintetben már többizben kinyilatkoztatott szándéka változatlan maradt. zéket juttatóit cl az angol és a. francia nagy­követhez. Japán továbbra is bom­bászni foaja a lcinai városokat... Genf, szeptember 30. Japán hivata­los képviselője csütörtökön délután a következő nyilatkozatot tette: — A japán légi haderő továbbra is bombázni fogja a kinai városokat, ha annak szükségessége felmerül. ugy tudják, az aláírás szerdáról való elhalasztását egy római távirat idézte elő. A római távirati feladására állítólag az adott okot, hogy Lilvinou Genfben azt akarta elérni, hogy a népszövetségi határozati iavaslat elitéi6 szavakicai nuilulkozzan Olaszország részi vesz a Földközi lengeri ellenőrzésben Aláírták Párlsban a nyoni pólegyezményl A hatalmak tiltakozása ellenére Japán folytatja a kinai városok bombázását

Next

/
Oldalképek
Tartalom