Délmagyarország, 1937. október (13. évfolyam, 224-249. szám)
1937-10-01 / 224. szám
Péníek, 1937. október 1. Glosszák a költfégvetéfhez A városi költségvetés tárgyalásának ekS napián telies tizenöt percen keresztül a közgyűlési terem karzatáról egy Amerikából visszatért magyar szemlélte érdeklődve Szeged helyiérdekű parlamentjét. Akkor lépett be a karzat ajtaján, mikor az első szónok széttárta karjait, jelezvén, hogy az elejétől végig kifogásolt költségelőirányzatot elismerésének kifejezése mellett elfogadja és okkor hagyta el a termet, mikor a második szónok azt javasolta, hogy a borközraktár adassék valamelyik városi üzemnek — rossz nyelvek szerint a vizmütelepnek — kezelésébe. Az amerikás magyar, aki Newyork, Chicago, Cleveland méreteihez volt hozzászokva, kissé értelmetlenül hallgatta a neki nagyon is kicsiny számokat és nem tudott beleilleszkedni a második magyar város költségvetési tárgyalásának hangulatába. Csak két hete még, hogy idehaza van az ókontriban, még gyűjti a benyomásokat, horry majd esetleg hetek multával kritikát is tudjon mondani a látottakról és hallottakról. De egy szerény kis megjegyzést a negvedórás közgyűlési látogatás után is megkockáztatott: — Az önök közgyűlési terme nagyon szép. A plafonián az allegorikus képek nagyon tetszettek. Az oszlopokon és a falakon sok az arany. De az ablakfüggöny rongyokban lóg... Idegenből jött embernek fel szoktak tűnni olyan dolgok is, melyeket az itthonvalók megszokottsáp-uknál fogva észre sem vesznek. Ki törődik például nálunk az olyan kicsinyke kontrasztokkal, hogy a közcvülési teremben sok az aranv, de az ablak vászonfüggönye cafatokban lóg? Ki veszi észre például, hogy az arany és rongy találkozása nem puszta psetlegesség. hanem van jellemző ereje? Egymás mellett az arany és rongy olyan, mintha a várós költségvetését akarná valaki elemezni és alkotó részeire szétbontani. Mi ennek a költségvetésnek és általában minden magyar városi költségvetésnek legjellemzőbb sajátossága? Az, hogy a városi költségvetésben az állami elemek dominálnak. A költségvetés alakulása mindig attól függ, hogv az állam. — miként Winkler Elemér az ellenzék Kelveslése mellett kifejezte magát: a szűkkeblű állam, mit vesz el a város bevételeiből, vagy miivan uiabb állami terJ->Pl< viselését hárítja át a városra. Mert például nagyon szép és dicséretes, ha a bortermelő gazdák érdekeit a szivén viselő földmüvelésüwi minisztérium a borfogyasztás fokozása érdekében elengedteti a borfogyasztási adónak az egvik felét és ha azon töpreng, hogv nem volna-e rélszoni a másik ötven százalékot is nagylelkűen elengedni, hony lecyen hegyenvölgyön lakodalom Csónaktól Szatvmazig és Gvönwöstől Jánoshalmáig. De mit szóljanak ehhez a nagylelkűséghez, a városok, ameIvek annakideién urrv kanták a borfogyasztási adót, hogv integráns része legyen bevételeiknek. ha elvesztése ellenében sem kapnak sommiféle kárpótlást? És mit szóljanak a vidéki városok, amelyeknek háztartása igen nagy részben a forgalmi adóból predő bevételekre volt alapítva, ha azt látják, hogy Politikai napilap ennek az adónemnek az átalányozása óta a globális bevétel állandóan emelkedik, ők ellenben akár százalékosan, akár fix számokban egyre csökkenő összegeket kapnak belőle? A város polgármestere és főszámvevője bizonyára igen szép éneket tudnának zengeni az ínségjárulékról is, amely minden esztendőbén visszatérő refrénje a három téli hónapnak. Talán számszerűleg is ki tudnák mutatni, hogy Szegeden, a minden erőforrásától megfosztott városban befolyó összegeknek hány százaléka megy el idegen vidékek szegényeinek segélyezésére. És mikor nyilvánvaló, hogy a város nem kapja vissza azokat a pénzeket, melyeket lakói fizettek be, hogy legyen miből fenntartani a népkonyhát, legyen miből támogatni a szellemi inségmunkásokat és legyen miből envhiteni a téli nyomort, akkor halkan, de méltán felmerülhet az* a kérdés is, hogy akold u s n d ó néven ismert „társadalmi segélyakció" nem volna-e könnyebben lebonyolítható, ha a város rendelkeznék a saját inségiárulékainak összegével? Akkor talán nem kellene inségjérulék, koldusadó és egyházi adó cimén nagyrészt azonos célokra ugyanazokat az adóalanyokat háromszorosan megterhelni. Eddig az egyik oldal, a jövedelmek IecsökLonclon, szeptember 30. A Daily Telegraph sanghai tudósítója azt közölte lapjával, hogy a papánok feltűnően nagy haderőt vontak öszsze Mandzsúriában, kétszer annyi csapatot küldenek, mint Északkinába. Mandzsúriába szállítják a legfiatalabb korosztályt, a legjobb ezredeket, a legtökéletesebb ágyukat és repülőgépek^!. Bogomolov, nankingi szovjetnagykövet a legnagyobb sietséggel Moszkvába repült. A nagykövet 14 napig lesz távol Nankingtól. A japán válassz Tokió, szeptember 30. Hirota külügyminiszter eljuttatta Grew amerikai nagykövethez a japán kormány válasz jegyzékét a Nanking bombázása ügyében előterjesztett amerikai jegy zékre. A válasziegyzékben Hirota hangsúlyozza, hogy Nanking kinai katonai támaszpont. Púris, szeptember 30. Az agynevezett nyoni pótegyezményt csütörtökön délulán 1 órakor aláírták a francia fővárosban az angol, a francia és az olasz megbízottak. A megegyezés ae utolsó pillanatban maidnem meahiasult. Beavatott helven XIII. évfolyam 224. sz. kenlése: A másik' oldal a kifejezetten állami terhek áthárítása a városokra. Ha állami épületeket emelnek, a városoknak kell leszurkolni az obulusaiknt. Ha adót kell behajtani az állam számára, a város végzi el, természetesen a saját embereivel és saját költségén. Ha közrendészet pénzbe kerül, ami igazán a legtipikusabban állami feladat, rendőrségi h o z z á j á r ul á s cimén a városok terhe emelkedik. Ha államosítják a közegészségügyi szolgálatot, nemcsak azt rójja rá az állam a városokra, amibe a közegészségügy került, hanem a kiadásokat még megtetézi. És kíváncsiak vagyunk, hogy mennyivel fog többe kerülni a számvevőség a városoknak, ha január elsejétől kezdve átmegy állami kezelésbe. Ezek a költségvetésnek az igazi és állandóan visszatérő kérdései. Nem az a fontos, hogy itt lecsípjenek a kiadásokból husz fillért, amott pedig husz pengőt, hanem fontos az alapvető jellegű kérdésnek, az-állam és a városok pénzügyi viszonyának a rendezése. Ha a város megkapja, ami jogosan megilleti és ha nem kell viselni olyan terheket, melyek alapjában véve nem őt illetik, az aranyos teremben az elnöki emelvénytől jobbra talán nem fog rongyokban lógni az ablak függönye. de a japán repülőgépek bombatámadása seminiképen sem irányul a harcokban reszt nem vevő polgári lakosság ellen. Ami pedig a külföldi-ék által elszenvedelt kárt illeti, a japán kormány ebben a tekintetben már többizben kinyilatkoztatott szándéka változatlan maradt. zéket juttatóit cl az angol és a. francia nagykövethez. Japán továbbra is bombászni foaja a lcinai városokat... Genf, szeptember 30. Japán hivatalos képviselője csütörtökön délután a következő nyilatkozatot tette: — A japán légi haderő továbbra is bombázni fogja a kinai városokat, ha annak szükségessége felmerül. ugy tudják, az aláírás szerdáról való elhalasztását egy római távirat idézte elő. A római távirati feladására állítólag az adott okot, hogy Lilvinou Genfben azt akarta elérni, hogy a népszövetségi határozati iavaslat elitéi6 szavakicai nuilulkozzan Olaszország részi vesz a Földközi lengeri ellenőrzésben Aláírták Párlsban a nyoni pólegyezményl A hatalmak tiltakozása ellenére Japán folytatja a kinai városok bombázását