Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-05 / 203. szám

IS délmagyarország Vasárnap, T937. szeptember T2. Szeged sz. Kir, Táros polgármesterétől. 13.848—1937. L sz. Versenytárgyalási hirdetmény Szeged sz. kir. város intézményei (árvaház, Szeretetház, népkonyha és napközi otthonok) részére 1937, évi október hó 1-161 december 31-ig szükséges I. kenyér, zsemlye és liszt, II. tej és tejtermékek, III. hus, zsir és hentesáruk, IV. fűszeráruk szállítására 1937. évi szeptember hó 18-dn d. e. 10 órakor n gazdasági ügyosztályban (Bérház II. em. 23.) nyilvános versenytárgyalást tartunk, a beérkezett ajánlatokat ugyanezen napon és időben felbontjuk, amikor is ajánlattevők vagy meghatalmazott képviselőik jelen lehetnek. Ajánlati minta, vállalati és szerződési feltételek a gazdasági ügyosztályban (Bérház II. em. 22.) díjmentesen rendelkezésre állanak. Csakis az Itt nyert nyomtatványok felhasználásával lehet ajánlatot benyújtani. Az aláirt ajánlatokat sértetlen borítékban elhelyezve és pecséttel lezárva, fenti időpontig a városi iktató hivatalba (Városháza földszint 14) kel] benyújtani. Az ajánlat borítékját a következő felirattal kell ellátni: „Ajánlat a 43.848—1937. sz. versenytárgyalási hirdetményben közölt élelmiszerek szállítására." Az előrt mintákat a versenytárgyalás időpontjáig a gazdasági ügyosztályba kell benyújtani. Bánatpénzül az. ajánlati végösszeg 2 százalékának megfelelő összeget kell a város letétpénztárába befizetni s a letéti nyugtát az ajánlathoz mellékelni. Amenyiben az ajánlati összeg a 15.000 pengőt nem halad meg, a Kő/szállítási Szabályzat 30. §-ában megnevezett kisiparosok stb. bánatpénzt nem kötelesek letétbe helyezni. Szeged, 1937. szeptember 3-án. Dr. Pálfy József polgármester. Szeged városi közkörház gondnoki hivatala, ad. 15—1937. ikt. szám. Versenytárgyalási hirdefmeny. Szeged sz. kir. város közkórháza részére 1937. évi október hó 1-töl december hó 31-ig szükséges T. kenyér, zsemlye és liszt, II. tej és tejtermékek, III. hus, zsir, IV. fiiszeráruk szállítására 1937. évi szeptember hó 20-án d. e. 10 órakor a közkórház gondnoki hivatalában nyilvános versenytárgyalást tart. A beérkező ajánlatok ugyanezen helyen és időben bontatnak fel s cz alkalommal ajánlattevők vagy maghatalmazott képviselőik jelen lehelnek. Ajánlati minta, vállalati és szerződési feltételek a gondnoki hivatalban díjmentesen rendelekzésrc állanak. Csakis az itt nyert nyomtatványok felhasználásával lehet ajánlatot benyújtani. Az ajánlatokat sértetlen borítékban elhelyezve és pecséttel lezárva fonti időpontig a kórház gondnoki hivatalába kell benyújtani. Az ajánlat borítékját a következő felirattal kell ellátni: ..Ajánlat az ad. 15—1937. sz. versenytárgyalási hirdetményben közölt élelmiszerek szállítására." Az előirt mintákat a versenytárgyalás időpontjáig a gondnoki hivatalba kell benyújtani. Bánatpénzül az ajánlati végösszeg 2 százalékának megfelelő összeget kell a város letétpénztárábn befizetni s a letéti- nyugtát az ajánlathoz mellékelni. Amennviben az ajánlati végösszeg 15 ezer pengőt nem halad meg a Közszállitási Szabályzat 30. S-ában megnevezett kisinnrosok stb. bánatpénzt nem kötelesek letétbe helvezni. Szeged, 1937. évi szentember hő 4-én. Sajtos Ferenc mb. gondnok. Mai citromos HMiM arc. izek. krémek, olajok, púderek Szeo'fi e'teni fényvédő szerek. iteifer Qszkárné mm\m\ intezete Szeged. Dugonics-tér 11., I. e>m. Telefon 26—02. Arcápolás. Széoséghi bák, szemölcsök, szőrszálak végleges eltávolítása. Fénykezelés. rnnltványok kiképzése. Olcsé bérietrer.dsze* Legújabb külföldi és belföldi asztékban, legolcsóbban javítások Jótállással kerékpárok n 'ege'őnyösebb részletfizetésre Alkatrészek, varrógépek gyermekkocsik, rádiók, gra, mofonok és lemeiek nagy rá. D é r y Gépáruház A Délmagyar»r«x4g regénye MÉGIS ÉLEK rla Ruiitob íny ol^Elemir. 63* Elég sokáig tartott, amig megszólalt. — Ezt nem lett volna szabad — mondta egyszerűen; minden póz nélkül beszélt, hangjából mégis kicsendült a rendkivüli percek zenéje. Melle vergődve emelkedett. Látszott, hogy ennél a megjegyzésnél többre nem futja az erejéből. Végigsimított ruháján, majd haját igazította. Elek mozdulatlanul figyelte. Akkor sem ment utána, amikor leült a zongorához. Hagyta, hadd térjen kissé magához. Ilyenkor a legokosabb emberi szó is szentségtörés... A nyitott ablak előtt sárguló-levelü fák, bokrok bólogattak, langyos szellő szökött be a szobába. A pianinó tetején sárga vázában sötétlila őszirózsák díszelegtek. Kamilla feje a kottatartón pihent. Amint igy előredőlt ültében, hátán megfeszült a ruha és gerince kirajzolódott. Méhek zümmögtek .: ? Egyszeresek élénkebb széljárás tört befelé, meglebbentette a függönyt, a könnyű anyag felcsapódott, belekapott az őszirózsák közé s egy elhalt szirmot a lány nyakára ejtett... Kamilla olyan nehezen eszmélt, mint aki kábult álomból ébred. — Miért nem jön közelebb? — szólt, mikor körülnézett s észrevette, hogy Elek a túlsó sarokban álldogál. — Vártam, hogy hívjon. — Hívom! — karját széttárta, ugy ismételte: hívom és nemsokára nagyon szomorú leszek, ha már hasztalan fogom szólítani..: Szóval megint és mindig, mindenünnen visszakanyarodtak a legfájóbb ponthoz: Elek elutazásához. Emellett még az első csók nagy szenzációja is eltörpült, rögtön elveszítették szavukat, amint erre gondoltak. Igv kimondva meg éppenséggel elnyomorodtak tőle. Nem volt itt többé helye hősködésnek, még pár óra csupán, azután vége. Talán övökre vége. Mindennek. Egv közösen elköllött vacsora... anya nem is vette jónéven, bogy legutolsó este se ők a fontosak, dohát Vizváry mama külön vacsorát készít, már régen megbeszélték, igazán nincs benne semmi, anyának nem szabad mérgelődnie, anya tudhatja, hogy mindenkinél előbbrevaló! mindenkinél? na igen, ő és Kamilla, világoson érthető, nem? Vizváryné és tanti is aranyosak, nagyon lehet szeretni mind a kettőt, de azért a paprikáscsirkét elengedhették volna; persze, amikor a búcsúvacsora gondolata megszületett, ki sejthette, hogy máma nem lesz étvágyuk és muszái enni, jaj, kezicsókolom, ennél finomabbat életemben nem ettem, szörnyű kilátások, nem elég dicsérni az ételeket, hanem bizonyítani is koll majd a fogyasztással, rémes, ki kíván ilyenkor enni? jobb volna Kamillával kettesben kiülni a kertbe, fogni a kezét, nagyokat hallgatni és nem mozdulni a közeléből, éjszakáig, ameddig az illendőség Azután hazamenni anyához . T. bekopogni az aitón, odakuporodni ágyához, vagy talán az ölébe csókolni, hízelegve kedveskedni neki és elmesélni: anyikám, drágám, olyan boldog voltam a nyáron s most olyan szerencsétlen vagyok, uvv fái a szivem, amiért el kell mennem, Kamilla nélkül nem tudok élni, meg ilyesmiket, semmit nem elhallgatni, anya megértené s bizonyosan nagyot könynyehbodne, ha igy kitárulkozhatna; anya nem bőbeszédű, de simogatása mindig jól esik, hűvös, selymes a keze, nemrégen volt, tán tizenöt esztendeje, de oly élénken él az emléke, mintha tegnap lett volna, mikor Szilvaváron vérhasjárvány volt, akkor is anya keze segített, a vérhas gyalázatos betegség, csoda, hogy nem mindenki pusztul bele, anya napokig nem tágított, csak ült, csak simogatott s napról-napra kevesebb lett a jaj a betegszobában, kétség sem férhet hozzá, elsimogatta a kórságot... hátha mostan is segit az érintése? mert áldás van a kezemozdulatán, akárki elhiheti... anyával ez a beszélgetés eltartana egy-két óráig éjfél után, a vonat indulásáig maradna éppen elég sok idő, aludni felesleges, de meg lehetetlen is, hát ki lehetne osonni a szállodából és mégegyszer elmenni Kamilláék elé, az elfüggönyözött, sötét ablakok alá, leülni az árokpartra bokáncsok, későn éledt vadvirágok közé s megfogni, hogy a legszentebb, legőszintébb fogadalom is kevés volna ..: Egyelőre most válaszolni illenék, Kamilla biztosan várja; igen, Kamilla Elekre néz és mert a fiu még hallgat, ismét ő szólal meg. — Rossz lesz egyedül, el sem tudom hinni, hogy holnap mád — pityergősre görbült a szája, de nem sirt, csak nagyokat nyelt. — Igazán elmegy a kisfiú? Pubikám, igazán elmegy? — Elek egyetlen egy szót mondott .Egyetlen szót, amelyben mégis minden benne volt, minden benne volt, minden, ami szépség, ami gyötrelem, ami virágos öröm és gyászos, fáradt fekete bánat egyszerre. Amivel bevallotta, hogy csakugyan elmegy, amivel megígérte, hogy lelkét nem viszi magával, hanem itt hagyja, egyetlenegy szót tépett ki valahonnan igenigen mélyről: Kamilla!. 7. és beleszédült és beleremegett, mert ez az egy szó egy volt az életével. Ezután jó negyedóráig alig ís lélekzettek. Leültek a sarokba állított kis díványra, karjukat egyhefüzték és lesték a közelítő sötétet. Vizváryné innen hivta el Kamillát teríteni. De előbb megkérdezte: miért nem gyújtottak lámpát? — Nem is gondoltunk rá —> felelte Kamilla. — Rosszul tettétek, az ajtó nyitva van, akárki jöhet és kész a pletyka. Olyan jól elbeszélgettünk, észre se vettük, hogy ránk esteledett. — Jó, jó, azért mégis hibásak vagytok, haszontalanok. És mosit indulás asztalt teríteni — toppantott Vizváryné s közlőén mosolygott. Kamilla Eleket is magával húzta. — Menjünk, Pubi. Siessünk, mert a végén még verést kapunk — kinzottan, zavartan mosolygott. — Holnap ilyenkor már úgysem lesz segítségem — mondta s egyenesen édesanyjához fordult. , Ekkorára Elek is át tudta venni Kamilla színlelt, tréfálkozó hangját. — Bizony, a kisfiú reggel elkarikázik, mert a kisfiú mellesleg egy kicsit katonabácsi is — szól és ő is mosolyt erőltetett magára, még kevesebb sikerrel, mint Kamilla. Nem győzött eléggé csodálkozni, hogy Kamillának ez aránylag milyen könnyen sikerült. De nem is lett volna jó, ha Vizváryné valamit észrevesz. Kamilla ügvesen csinálta a dolgot. Magában dicsérte a lányt s azzal a tudattal követte az ebédlőbe, hogy nyugodtan rábízhatja magát, ha vacsora alatt is őhozzá fog alkalmazkodni, akkor nem lesz, nem lehet semmi baj: se tanti, se Vizváryné nem fogják megtudni, milyen nehezen birják ki köztülc. (Folvt. köv.J