Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-29 / 222. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szerda, 1937 szeptember 29. Ami különbség van tartalomban, tápértékben, változatosságban a reggeli és az ebéd közöíű ugyanaz a különbség a regei és délben érkező fővárosi lapok között fl vidéki közönség kiszorul a fővárosi gyógyfürdőkből, ha gyorsan és gyökeresen nem változtatnak az árpolitikán Budapest, szeptember 28. Októberben zajlik lc Budapesten a nemzetközi fiirdőkongreszszus, amelyen megjelennek a világ leghíresebb gyógyfürdőinek vezetői. Budapest Fürdőváros reprezentánsai, aki a kongresszusi rendezik, büszkélkedve, mutatják be majd a külföldi szakértőknek Budapest csodás gyógyvizű fürdőit. A magyar főváros gyógvvizelre valóban büszke lehet minden magyar ember, de Vájjon mit szólnának a külföldi vendégek, ha mégtudnák, hogy Budapest-Fürdőváros nagyobb dicsőségére az Illetékes tényezők propagandatevékenysége jórészt abban merül ki hogv a külföldieket csalogassák ide, viszont olyan lehetetlen árpolitikát turnék el, hogv a 8 millió lakosú magvar vidék gvógvfürdőre szoruló publikuma már-már szinte teljesen kiszorul Budanestről és vagv a külföldi gvórtvíüfdőket kérési fel. vagy az egvré feilődő vidéki gyógyfürdőket lófogat ia, ameltck azonhan — sajnos csak nvári idénvre vannak berendezve. Sehol a világon nincs példa arra. hogy a hazai gvógvfürdők látogatását valósággal lehetetlenné teszik éppen a hazai közönsérf tulnvomó részének. nhelvCff, hogy elsősorban a hqVif nuh'iki'mof résZésilenéV á fiirdőkulfnra áldásaiban fiz a magvárázata annak, högv a vidéki vendég ma már alig rPer Pestre utazni. hogv váfamelvik evógvfürdőben kurnt tartson, hiszen a filrdöárok az elmo-adhatathrt mellékköltségekkel oívfen horribilis összegekre rifgnek, smH ma már rsak gazdag emberek engedhelnek meg maguknak. De sulvos mulasztása Budanest-Fűrdővárns rezefőinek nz is. hógv a mágnS fürdési kfiltséreken felül arról sem gondoskodnak, hogy a e- őgykcrá—i érkező vidék? utas me«felelő áron jusson szálláshoz. A budapesti szállodák iaVa- < része ugvaOis aránytalanul drága, tehát miként kénzolik Budapest-Fürdőváros komoly kifeilesztéséf, ha a vidéki közén- és kispolgárság tömegei számára egyszerűen megoldhatatlanná feszik a budapesti gyógyfürdők igénvhevételét? Nem vitás, hogv ha gyors és gyökeres intézkedések nem történnek. ugV a vidéki publikum a szó s/Orns értőimében kiszorul a hurfanéslf «vógvffifd<",1.-l>ő!. rrtár pedig pkármenrivit költ Bu(hips"t-Fürdővnros ínfézősége propngandnrá: helá'fható időn heliil még rsak rfem is remélheti, hogy az idevetődő gazdag külföldi kéiuínsnk állandóan megtöltsék és rentábilissá legyek a magyar főváros fürdőit és hoteljeik GAPDEN-PENZIó Btidápésf, V. Véeséy u. 4. fel. 116-40Á Parlamenf mellett. Villamos és autóbusz megálló, összkomfortos szobák, kitűnő ellátás. fizégőflieknek 10 százalék engedmény. Tulajdonosok: Mdthé Lilly és dr. HirschfcldnA. Franki Maada.' ' CSIPETKE —oQo— AZ OTI BAN TÖRTÉNT, de történhetett volna akármelyik közhivatalban, hiszen az ügyintézés szabályai mindenütt azonosak. Mindenütt fonlosabb a forma a lényegnél, a szabály az igazságnál. „Rend a lelke mindennek" — hirdetik a bürokraták és az ember kénytelen-kelletlen belenyugszik ebbe az áligazságba. Csak olyankor érzi, hogy valami hiba van, amikor olyasféle esettel ütközik ősszé, mint ez az alábbi, amely az OTI-ban történt, de megtörténhetett volna bármely más hivatalban is. Tehát: az OTI egyik tagja, idősebb asszony az illető, vagy egy féleszlendővel ezelőtt keresetképtelen beteggé vált és igy ápoláson bitül rászorult a táppénzre is. Mivel a táppénz megállapításánál igen helyesen figyelembe veszik á?t is, hogy a beteg, keresetképtelenné vált tagnak hány családtag eltartásáról kell gondoskodnia, az a'szony bejelentette tiaénnégyesztemíős Erzsébet nevü leánygyermekét is. Az OTI — hiven az előíráshoz — nem elégedhetett meg áz érdekelt tag egyszéfü bejelentésével, hanem az ügyrend értelmében felhívta, hogy bejelentését hatósági papírokkal is igazolja. Mutassa bc aZ állítólagos leánygyermek szütetési anyakönyvi kivonatát és mutasson föl hatósági bizonyítványt arról, hogy a tizennégyésztendős leánygyermek meg szülői ellátás alatt áll, önálló keresete nincs, stb., stb. A beteg aszszó'ny megszerezte mind a két iratot és most már boldogan szaladt vele az OTI palotájába, gondolván, ügye ezekután csak elintéződik érdekeinek és az igazságnak megfelelően. Igen ám, el is intéződött volna, ha az OTI sas szeme, föl nem fedezi a hibát Az anyakönyvi kivonat kétségbevonhatatlanul igazolta, hogy a beteg tagnak van egy tizennégy éves leánya, akinek két keresztnevet is ajándékoztak mcgkcrcsztelés alkalmával, mégpedig a Teréz és az Irén nevet. A hatósági bizonyítvány ezzel szemben azt igazolta, hogy a beteg tag Erzsébet nevü tizennégy esztendős leánya áll szülői eltartás alatt, mivelhogy önálló keresete nincs. Ez a két iraf nem égy személyről szól — állapították meg —mert hiszen nyilvánvaló, hogy a „hatósági" Erzsébet nem lehet azonos az „anyakönyvi" Teréz-Irénnel. Az aSsZony erősködött, hógy bizony azonos és maga sem tudja, miért Teréz-Irén az Erzsébet, amikór az Erzsébet. A tag, az aszszony szava azonban nem hitelt érdemlő okirat, ezért az OTI kezébe nyomta mind a két bizonyítványt mondván, igazítsa el, tisztázza a dolgot, mért enéiknl nem számit sem az Erzsébet, sem a Teréz-Irén, annyira nem számit, hogy ugy veszik, mintha nem is lenne leánya. (Vehették volna ugy is, hogy nem egy leánya van a tagnak, hanCm kettő, mert hiszen a két hatóság hivatalosan igazolta égynek-cgynék a létezését, de hát aí OTI ugy vette, hogy egy sincs neki. Valószínűleg van érre is képlet, preciz matematikai formula, amely ilyen esétékben az egyik leányt „plusz", a másikat „ntinusz" előjellel ruházza fel, igy aztán a m.íivpl«u véffrekaitása esetén a kettő szabályszerűen megsemmisíti egymást.) A beteg asszony Szaladt városrészének plébániahivatalába, ahol megkeresztelték annak* idején és anyakönyvezték is a leányát. A plébániahivatal irást adott, hogy a leányát Erzsébet-Irén néven irták be tizennégy esztendővel ezelőtt. Az OTI erre még szigorúbbra vonta össze szemöldökét és már közölte is, hogy nem vehet tudomásul semmit, mert hiszen ha Erzsébet nem azonos Teréz-Irénnel, akkor TerézIrén sem azonos Erzsébet-Irénnel^ még kevésbé Erzsébet — az Erzsébet-Irénnel, valamint megfordítva sem és egyáltalán. Ezenfelül, ha kettő nem egy, akkor három még kevésbé egyA tag futott vissza a plébániára és a plébános sajátkezüleg kiegészítő magyarázatta! látta el a plébániahivatal által kiállított okiratot. Ez a kiegészítő magyarázat tanúsította, hogy a szőnyegen forgó kisleány igazi nevét a plébániahivatal anyakönyve mutatja, amely szerint a neve Erzsébet-Irén. Odahaza a leányt születése óta Erzsébetnek nevezik. Ezen a néven járta ki az iskolákat is. Ha a városi anyakönyvi hivatalban Teréz-Irénnek' írták be, akkor tévedtek. Az Erzsébetet Teréznek értették, az anyakönyvi bejegyzés tehát hibás. Az OTI szigorú szemmel olvasta el a plébános igazolását, aztán mosni kezdte kezeit, mondván: „bennem határtalan a jóindulat, de az esef Olyan komplikált, annyira zavaros, hogy a magam szíiköcskc hatásköréhen nem mondhatok Ítéletet benne. Majd fölterjesztem a Közponlba, a legfelsőbb helyre, minden aktamellekletével együtt. Bírálják el ott és döntsenek ők. Én itt, Szegeden, fióki mivoltomban, nem vállalhatom érte a felelősséget ..." Az aktacsomő föl is vándorolt Pestre és végre most, az eset kezdetétől számított hat hónap elteltével^ szépen, szabályosan elintézve vissza is érkezett. Az elintézés pedig imigyen szól: Miután a két anyakönyvi kivonat más-más névről szól, nyilvánvaló, hogy itt nem egy, hanem két személyről van sző. Lehetséges, hogy valamelyik anyakönyvbe tévesen került bele a név, azt azonban,hogy a hatósági bizonyítvány Erzsébetje azonos aa anyakönyvi hivatal Teréz-Irénjével, csak ugy] lehet elfogadható médon igazolni, ha az anyakönyvi hivalal belátván tévedését, kiigazítja saját bejegyzését és erről ujabb hivatalos bizonylatot ad. Pont. A taggal ezekután közölték, hogy — ha tovább is harcolni kiván vélt, avagy valódi igazságának érvényesítéséért, akkor fáradjon el az anyakönyvi hivatalba, annak rendje, módja és formája szerint indítsa meg az eljárást a hibás anyakönyvi bejegyzés kiigazításáért. Az eljárás eredményének birtokában aztán majd jelentkezhet ismét az OTI-nál... Állítólag az anyakönyvi tévedések korrigálásához már belügyminiszteri hozzájárulás és árvaszéki közreműködés is szükséges. Igy] — ha jól megy — hat-nyolc hónap alatt megtörténik a korrekció... De addig az OTI összevont szemöldökkel figyelheti csak a dolgokat. Mást mit is tehetne, hiszen: rénd a lelket mindennek. Nem igaz?, m-