Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-26 / 220. szám

Vasárnap, 1937. szeptember 26: d é l magyarország 787 MAGYAR FILMEK Irta TONELLI SÁNDOR Azt olvasom egy „szakszerű'4 cikkben, hogy a magyar filmgyártás az 1937—38. evi szezon­ban 38—40 u^ filmet fog a piacra hozni. Te­kintve a magyar „fogyasztás" korlátozott voltát és a magyar filmcxport elé gördülő nagy nyelvi akadályokat, a termelés kétségte­lenül elég jelentékeny. Ha a minőség is meg­felelne a mennyiségnek, feltétlenül meg le­helnénk elégedve, sőt büszkék is lehetnénk arra, amit a magyar stúdiók produkálnak. Alig merném azonban feltételezni, hogy a ma­gyar filmgyártás átlaga ki tudná elégíteni az intelligens mozilálogatók igényeit. Nem szeretném, ha félreértene valaki és azt hinné, hogy túlzott követelményeket akarok támasztani a magyar filmgyártó ipar irányá­ban. Nagyon jól tudom, hogy a magyar film nem támaszkodhatik akkora nyelvterületre cs akkora tőkére, mint az amerikai, angol, vagy német vállalatok. A magyar filmirónak, ren­dezőnek és vállalkozónak szerényebb anyagi és különösen szerényebb technikai eszközökkel kell megelégedni. A mi filmiparunknak eleve lc kell mondani arról, hogy háromszáz egy­formára dresszirozott görl kápráztassa el a nézőket, hogy egész papírmasé város essék ál­dozatul a san-franciscoi földrengésnek, vagy hogy egész szekérkaravánok és valóságos lo­vasezredek játsszák meg Amerika épo­szát. Az adottságok sokkal szűkebbek és alig lépik tul a budapesti lokálok, a lillafüredi Palota-szálló, a vidéki kastélyok, falusi kis házak és rengő búzaföldek kereteit. Ami azt illeti, ebben a keretben is lehet szépet, művészit és értékeset r ©kötni. Még né­mi invenciót is lehet belevinni az egyes dara­bokba. De vájjon ez történik-e minálunk? A nyers valóság az, hogy van néhány jó, sőt kiváló moziszinészünk, a magyar mozidara­bok zöme ellenben émelyítően unalmas és csapnivalóan rossz. A rendes mese az, bogv a bankigazgató elveszi a gépirókisasszonyát fezt az ötletet Szomaházy már harminc esz­tendő előtt megírta), vagy pedig a gazdag örökösnő nem akar férjhezmenni az akaratán kivül kiszemelt vőlegényhez, de mikor vélet­lenül megismerkedik vele, beleszeret és egy pár lesz belőlük (mintha ezt a mesét is ol­vastuk volna már ötven esztendő előtti regé­nyekben). Obligát kelléke mindegyik magyar filmnek a cigánybanda, az Ízléstelen duhaj­kodás és az éjjeli zene, amellyel a főhős be­lelopja magát a főhősnő szivébe. Tőlük jobb­ra és balra a gózonok és kabosok jobb ügy­höz méltó fásultsággal képviselik a humornak ugyanazt az agyoncsépelt fajtáját. Ugyanaz a cikk, amelyben olvastam a ma­gyar filmtermelés adatait, maga is elismeri, bogy bizony baj van a magyar filmek minő­sége körül; de ezt azzal a szégyenletesen sér­tő érveléssel mentegeti, bogy ennek a vi­déki közönség az oka. A budapesti filmszakérlő szerint egy-egy magyar film be­vételi lehetősége a legkedvezőbb esetben 110 ezer pengőt éri el. Ebből 35.000 pengő csik a budapesti nagvmozikra, 20.000 pengő a máso­dik hetes és kismozikra, 70.000 pengő pedig a vidékre. A bevétel nagy részét a vidék szol­gállatja. miért is a magyar filmgyártás kény­telen alkalmazkodni a vidék igényeihez és a t idék színvonalához. Ezért rosszak a magyar filmek. Legalább is igy magya­rázza ezt a budapesti szakértő. Nem akarok erős kifejezést használni és minden sértő él nélkül csak annyit mondok, hogy itt van az alapvelő tévedés. Nagyon té­lluklárrói fiáztfox száfliifa 1*1 fialanul készséggel bemutatta Keávezö fizetési teltételeket szab Réfjl Készülékét becseréli FONYó villamossági szaküzlet Kölcsey ucca 4 Telefon: 11—65. Kárász ucca 3. Telefon: 21—65. Minden Orion*rádiókereskedónél kapható Kívánságra diifiafamil bemutatja Kedvező részletfizetésre is kapható Deutsch Albert kf\.Sxegcd-K£ssrs£ Vételkényszer nélkül bemutatja MARKOVICS mérnök, Szeged, Tisza Lajos körűi 44. Telefon 30-20. Lakásán heszséaöci Demufoliá. _ ElOnuös fizetési feltétélek melleff száll ifjá Meteor Cslllárguár rí. lerahaía Szeged, Kárász ucca fi. ^^^^^^^^^^^ Díjtalanul bemutatta Szőke viilanyszerelő Szened, Lajos­57. ved, aki azt hiszi, hogy a helyretyutyus és vigányos magyarkodás, az álérzéssel elénekelt magyar nóta, a meghamisított tájszólás és a jampccbe oltott csikóslegény kielégíti a ma­gyar vidék igényeit. Ezeket elhiszi az, aki so­hasem .látott vidéki életet, de aki valaha is járt az alföldön nyáron, nagyon jól tudja, bogy kucsmában még sohasem arattak és ma-, gassarku delnők nem rakták a kévéket ke­resztbe az aratók után. (Nóta: Urambá­tyám fokoschára felmászott a pá­va....) A valóság az, a magyar filmek azért rosz­szak, mert invenció nélküli mesteremberek csinálják őket, rossz zenét irnak hozzájuk és vállalkozók itt is, ott is, le akarnak csipni a költségekből mindent, amit csak lehet. Már pedig régi igazság, hogy olcsó húsnak hig a leve. Ilyen filmeknél ne akarják az ódiumot a vidéki közönségre kenni és ne akarják a legkülönbözőbb őszinteség nélküli magyaráza­tokkal mentegetni, ha a közönség távol marad a moziktól. Tessék csak visszaemlékezni. Két magyar film emelkedett ki a termelés átlagá­ból: H y p p o 1 i t a lakájt és a Meseautó. Más filmeknél másnapra üresek voltak a mo­zik, ezt a kettőt beteken át zsúfolt házak előtt adták. Pedig ezeknél se valami amerikai esz­közökkel dolgoztak. De a mesének volt keze­lába, volt a darabokban eleven humor és nem volt bennük az a hazug szentimentalizmus cs ál-magyarkodás, amit a budapesti szakértők a vidékre akarnak rákenni. A tanulság az, hogy jól filmnek mindig meg­van a közönsége. Dc ezt a tanulságot vonatkoztatni kell a külföldről importált filmekre is. Vegye tudo­másul a magyar mozilátogató közönség, hogy / j,*-v ''*' *•'''mw ' KAKAÓ " tec' a ni

Next

/
Oldalképek
Tartalom