Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-25 / 219. szám

i Szombat, 1937. szept. 25. Politikai napilap XIII. évfolyam 219. sz. a mar nem hatehát akkora Magyarország Nem k a t o hadászati. Kanton és Genf Hivatalosan nincs háború a Távolkeleten. Nincs háború, mert hiszen nem történt hadüzenet. Lehetséges, hogy a japán nagykövetek zavartalanul folytatják diplomáciai működésűket Kinában és az is lehet, hogy Kina tokiói követe éppen ugy kézhezkapja a japán császári udvar díszes meghivóját a különböző ünnepi alkalmakra, mint — mondjuk — az angol nagykövet. Háború nincs tehát, a két nagy nép békében él egymás szomszédságában, a diplomáciai, a gazdasági és kulturális kapcsolatok békeszálai, amelyek összekötik őket, érintetlenek. Hivatalosain. De: Kanton, Délkina legnagyobb ipari- és kikötő-városa — amint a hírszolgálati irodák jelentik — a többször megismételt japáni légitámadások következtében óriási vágóhíd képét mutatja, a repülőbombák ötven méteres tölcséreket vágtak az ősi város testébe és ezek a tölcsérek tele vannak holttestekkel, szétroncsolt véres emberi tagokkal, férfiak, asszonyok, gyermekek tetemeivel. Kanton Délkina legnagyobb városa. Lakosainak száma meghaladja — lehet, hogy japán repülők látogatása óta ladja meg — az egvmilliót, város lehet körülbelül, mint fővárosa. És nyilt város, nai erődítmény, nem pont. Kinai iparosok, kereskedők, tisztviselők, orvosok, munkások, mérnökök laknak benne. Dél felől rizsmezők, észak felől szelíd lombok ölelik körül és körülöleli a három folyó is, a Hszi-kiang, a Pe-kiang és a Tung-kiang. Az ősi város, amely már ősi város volt akkor is, amikor Európa földjén barbár néptörzsek tanyáztak, tele van évezredes kincsekkel, elefántcsontokkal diszitett tornyokkal, pagodákkal. Már hosszu századok óta szállít ez a város selymet, porcellánt, elefántcsontfaragványokat é§ egyéb keleti csecsebecséket Európának, amely szereti magát „vén"-nek nevezni, pedig dédunokáin lehetne ennek a most szétkartácsolt kinai városnak. Kanton romokban Kever. A japán repülőbombák szörnyű tölcséreket vágtak a város testén és ezek a tölcsérek tele vannak véres embertestekkel, férfiak, asszonyok, gyerekek szétszaggatott holttesteivel. A hírszolgálati irodák jelentése szerint a japán pilóták méttani pontossággal dobálták gyújtó és romboló bombáikat Kanton legsűrűbben lakott részeire, amiből a külföldi szemlélők azt következtetik, hogy a többször megismételt légi támadásnak a polgári lakosság megfélemlítése volt a célja. Mi is lehetett volna más, hiszen Kanton nyilt város, nem stratégiai pont, nem erőditmény. De a Távolkeleten nincs háború, nem történt hadüzenet. A két sárga birodalom között béke uralkodik. A szűkszavú távirati jelentések a helyzet illusztrálása céljából megemlékeznek arról a komorarcu kinai úrról, aki a romhalmazzá bombázott város egyik uccáján állt és amikor elhaladt mellette az egyik külföldi ujságiró. fölhajtva a mellette fekvő gyékényponyvát, rámutatott valami véres h'üstömé g r e és fakó hangon csak annyit mondott: „Ez itt a feleségem volt". Keleten — hivatalosan — nincs háború, a japán hadirepülők csak barátságos látogatást tesznek Kina nyilt városai fölött és szeretetcsomagként dobálják !e szörnyű pokolgépeiket. Évezredes kulturkincseket, eleven embertömegeket, roppant pagodákat robbantanak pillanatok alatt véres, fölismerhetetlen egyveleggé, amely talán szimbólum lehetne a világdiplomácia tehetetlenségének és a XX. század humanizmusának. Patakokban folyik az embervér Kanton földúlt uccáin, fülsiketítő robajjal vágódnak a bombák a legsűrűbben lakott városrészekbe, a város lángokban áll, kénszagu füstfelhő borítja az eget, recseg, ropog a mindenség és a pokoli zajba gyöngén, alig hallhatóan vegyül bele a haldoklók, a sebesültek jajgatása, az izgalomtól megőrült férfiak és aszszonyok sikoltozása, az eltévedt, elárvult "gyerekek sirdogálása. ?.. Genf uccáin és a népszövetségi palota márványtermeiben sima, márványarccal jönnek, mennek a diplomaták, bizottságokat alakítanak, előkelő komolysággal tanácskoznak, ha megszólalnak, valamennyien a világbéke fenntartásának, megóvásának szükségességét hangoztatják, közben nagy gonddal készitik elő vadonatúj frakkjaikat, hogy méltó módon jelenhessenek meg Aga khánnak, a Népszövetség ezidőszerinti elnökének estélyén, amely — amit a hírszolgálati irodák jelentik — keleti fényével, pompájával felül fog múlni minden eddigi genfi parádét. Genfi tárgyalások a kfsantanttal A normális viszony megvalósítása a Kisebbségi Kérdés rendezéséiül és a fegyverKezési jog elismeréséiül iügg — Zürichi jelentés sxerint a tárgyaldsoK döntő stádiumba jutotiaK — A három Kisantant állam Közös nyilatKozaíot ad Ki ? Kánya Külügyminiszter pénteKen visszaindult Budapestre Genf, szeptember 24. Kánya Kálmán külügyminiszter és Krofta cseh külügyminiszter Genfben másfélórás megbeszélést folytatott. Kánya ezzel a megbeszéléssel befejezte azokat az eszmecseréket, amelyeket Genfben a kisantantkülügyminiszterekkel és a nagyhatalmak államférfiaival, közöttük Edennel folytatott. Ezek a tanácskozások, hir szerint, folytatásai voltak a sinajai eszmecserének. Kánya Kálmán tanácskozásainak befejezése után, pénteken délben vonatra ült, hogy viszszatérjen Budapestre. A magyar külügyminiszter megbeszéléseiről hivatalos jelentést adtak ki. A jelentés hangoztatja, bogv Kánva Kálmánnak genfi tanácskozása alatt alkalma volt több vezető hatalom államférfiával és diplomatájával eszmecserét folytatni és alkalma nyilt arra is, bogv a szomszéd államok képviselőivel a normális viszony megvalósításáról tárgvalion. Hangoztatja a jelentés, hogy ehhez elsősorban a kisebbségi kérdés nyugvópontra jutása szükséges. Megegyezés nem jött létre a tárgyalók között, az ügy fontosságára további türelemre van szükség. A kisantant államok és a kisebbséql kérdés meg a feqyverkezés Zürichi közlés a genfi tárgyalásokról Genf. szeptember 24. A Neue Züricher Zeitung ..A kisantant tárgyalásai Magyarországgal" riirtmel a következőket irja: — Magyarország és a kisantant közötti tárgyalások döntő állapotba jutottak. A tárgyalások megkezdésére iránvqló kezdeményezés Romániától indult ki. Hir szerint Beck lcnavel külügyminiszter éppen ugy befolyást gyakorol Bukarestre, mint Mussolini Budapestre. — Kánya külügyminiszter tárgyalásai meglehetősen előrehaladottak, mert Magyarország értékes támogatóra talált I'urics jugoszláv Kiküldött magatartásában. Egyelőre nem irnak alá Genfben valamilyen jegyzőkönyvet, vagy más írásbeli megállapodást. Áz ügy fontosságára való tekintettel Kánya külügyminiszter előbb tájékoztatni kivánja kormányát. —A kisantant nem emel kifogást Magyarország teljes felfegyverzési jogának helyreállítása ellen s a dolognak formálisan azzal veszik élét, hogy Magyarország kijelenti: „a felfegyverzés nem irányul a kisantant ellen", — Nehezebb a helyzet Magyarországnak a kisebbsé«i kérdés rendezésére irányuló kívánsága tekintetében, mert ez a rendezés a szómszédállamok szuverenitását érinti. Mig Jugoszlávia nem emel kifogást és Benes elnök' komolyan igyekszik a moldvai köztársaság nemzetiségei között az enyhülés útját megtalálni. addig más részről énpen az az állam fanusil legnagvobb ellenállást, amelvtől a kezdeményezés kiindult: azaz Románia. A prágai félhivatalos Cseszko Slovo kiielenti, hogy a nehézségeket dinlomáciai uton nem lesz nehéz áthidalni, l'sv látszik, hogv a három kísantantáUani hivatalos nyilatkozatban han<Tsulvo/ni fogia a kisebbségi kérdés rendezésérc való bnilandósápát. Csehszlovákia attól tartott, hosv bekerüik és hogv másik két szövetségese függetlenül iár maid el. különösen akkor, ha valónak bizonyul a budapesti—bukaresti lengvel közvetítés. Ha Magvarország és a kisantant között csakugyan sikerül nemcsak tc»hT> évre szóló niódus vivendit. hanem közeledést is létrehozni, ez annvit ielen'ene. hogv Mag varország és a kisantant tuljutott azon a holtponton, amely annyi év óta jelent aka-i