Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-23 / 217. szám

8 délmagyarország Csütörtök, 1937. szeptember 23, A Délmog y orer» t ég regény* jr ff HEGIS ELEK — Sziv- és idegbajosoknál, vese és cukorbetegeknél, köszvénvben és csuzban szenveiőknél egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz reggelenként éhgyomorra véve, a beleket alaposan kitisztítja, a gyomor és a máj működését előmozdítja s az emésztési és az anyagcserét lényegcsen megjavítja. Kérdezze meg orvosát. MAKÓ tx. 23. A battonyai gyilkos pincért beszállították a szegedi ügyészségre. A Délmagyarország részletesen beszámolt arról a véres családi drámáról. amely Battonyán játszódott le szeptember 5-én. ahol Roczkó Ignác állástalan pincér lelőtte sógorát, Pálinkás Péter gazdálkodót, mert az megtagadta anyósának támogatását. A gyilkos merénylet elkövetése után Roczkó Ignác hazarohant s lakásán kétszer magára lőtt. Az egvik golyó az oldalán hatolt be anélkül, hogy nemesebb részeket sértett volna, a második, amelyet jobb halántékába röpített, csodálatos véletlen folytán agyroncsolás nélkül hatolt át a koponyaüregen s a bal halántékon távozott. Roczkó Ignác a makói kórházba került, ahol mostanáig ápolták. Mára az orvosok annyira javultnak találták állapotát, hogy elbocsájtották a kórházi kezelésből. A rendőrség beszállította Roczkó Ignácot a szegedi ügyészség fogházába. Vérző eintiert talált az uccán a rendőr. Szerdára virradó éjszaka az örszemes rendőr az Almássy-uccában egy vérző embert talált. Megállapította, hogy az illető Nagy Imre Justh Gyula-ucca 21. rzám alatt lakó baromfikereskedő, aki öngyilkossági szándékból egyik kezén az ereket vágta fel, ugy azonban, hogy az ütőér sértetlen maradt s igy csak kisebb vérveszteséget szenvedett. A rendőr kórházba szállította a vérző embert, ahol bekötözték sebeit. Hogy az éjszakai öngyilkosság hátterében mi áll, azt csak sejteni lehet. Nagy Imre feleségétől kúlóuváltan él, a külön élő asszony szüleinek Almássy-uccai lakásán talált otthont. Valószinü a feltevés, hogy Nagy Imre feleségét akarta visszatérésre birni s amikor ez nem sikerült, elkeseredésében szánta el magát az öngyilkosságra. Bicskás affér a Fő-téren. Szerdán délben, amitor a makói Fő-téren még javában állott a hetipiac, nagy riadalmat okozott egy bottal hadonászó, hangosan kiáltozó férfi, akinek a nyakából vastagon folyt a vér. A riadalom tetőpontjára hágott, amikor a sebesült ember a Korona előtt az egyik késárus sátor asztaláról felkapott egy kést és rohant a piacos tömegben menekülő másik férfi után. A tömeg riadtan menekült a késsel hadonászó, vérző ember útjából, de hamarosan akadtak emberek, akik lefogták és lefegyverezték a magánkívül kiáltozó embert. Csakhamar kiderült azután, hogy mi történt. A késsel hadonászó sebesült ember Jankó Miklós makói lóalkusz volt, aki elmondotta, hogy a D. Nagy-vendéglő előtt összetalálkozott ismerősével, Jeszity Láza magyarosanádi lakossal, akitől 10 pengő járandóságát kérte. Efölött nézeteltérés támadt közöttük s ennek során Jeszity bicskát rántott és Jankót a nyakán megszúrta. Ez a szúrás hozta ki sodrából Jankó Miklóst annyira, hogy bottal, majd a kezeügyébe került késsel üldözte Jeszity Lázát, aki azonban a piaci sokadalomban eltűnt. 'Anyakönyvi hirek. Házasságra jelentkeztek: Ovulai Károly Bartha Juliannával. Elhaltak: Kis Mihály 49 éves (Paradiesom-ucca 5.), özv. Szűcs Péterné Gera Rozália 80 éves (Szckfii-ucca 30.). Az orvosnő esnlója. Pr. Kállay Magda makói orvos feljelentést tett a rendőrségen egv ismeretlen asszony ellen, aki az orvosnő nevében több makói üzletben bevásárlásokat 'eszközölt s a számlát az orvosnő lakására küldte. A rendőrség n kapott személyleírás alapján keresi a szélhámos asszonyt. A szerdai makói hetipiac árat. Gabonapiac: Haza 19.10—19,(S0, árpa 14, zab 15.50, tengeri 10.40, csöves tengeri 5.70—5.80. Baromfipiac: esirke 93 —95, lyuk 90—92, liba 120, kacsa 85. tojás 120— 130 fillér kilónkint. Sertéspiac. Fiatal, nehéz OSON. öreg 91—91. közép 90—92, könnyű 82-81, süidő 115-120 fillér kilönkint. Zöldségpiac: hagyma 2.50 —270, fokhagyma 7—18, répa 3—350, zöldség 5—6 pengő mázsánkint. >ta ttmika^'r' ''"""'"B——H 78 Mikor Kamillát meglátta, elébe sietett. — No? — kérdezte kíváncsian, • — Ha mama elválik, mindent visszakapunk. — Addig semmit? — Egy darabot se. Látszik", hogy nem ismeri papát, egyébként ezt nem is kérdezte volna. De ugye, Pubi, a férfiak nem mind olyanok, mint ő? — Nem háti A Kecskeméti-uccában mentek; verebek trónoltak a fákon, mint megannyi hámozott dió. A levegőnek csipős ködszaga volt. Egymáshoz igazított léptekkel mentek, szivük azonos ütemben vert és gazdagok voltak, mert magukénak vallhatták az élet két legnagyobb kincsét: a fiatalságot és szerelmet. Lassan, pilinkélve esni kezdett a hó. 25. Gazsi szerencsésen hazakerült a frontról, de anyáékhoz már nem juthatott el. Akkorára a szerbek lezárták a határt, azonkívül sok mindenféle kósza hir keringett, tehát inkább Szegeden kötött ki. Eleket szintén odairányitották, aztán igy találkoztak. Gazsi félig-meddig otthon volt a városban, hiszen oda is vonult be annakidején. Eleket viszont csak lógósnak küldték le Pestről. Még Kamilla közelsége se tudta elfelejtetni vele, hogy ő elsősorban és mindenekfelett katona, addig kilincselt a minisztériumban, mig egy nap nyiltparancsot nyomtak a markába s állomáshelyéül, alighanem találomra, a tiszaparti várost jelölték meg, mondván, hogy ott várja he a további parancsot. Na, nem is fogadták valami szívesen a katonasággal zsúfolt városban. Sőt. — Mi a fenének jöttök mindnyájan ide? Mit gondoltok, mi ez itt tulajdonképpen? Hajléktalanok menhelye? — hörcsögte a képébe egyik magasrangu tiszt. Elek hiába erősködött, hogy ő nem gondol semmit, amit gondoltak, azt a fővárosban gondolták, az illetékes ügyosztályban, az öregúr rá se hederített, barátságtalanul elküldte, beosztást pedig nem kapott. Gazsinak se volt dolga és még sokaknak, hát piszkálhatták a körmüket napszámra. Szállásukon heverésztek, kezdetben rengeteg mondanivalójuk volt; Gazsiék a Piávénál állottak az összeomláskor, onnan jöttek vissza teljes rendben, teljes felszereléssel, az egész hadosztály, kis sereg, amelyik akár nemzetmentő lehetett volna. Erről beszéltek legtöbbet. Elek szinte maga előtt látta a hős tábornokot, amint könnyezve búcsúzik hűséges tisztiéitől. Idővel valóságosan mániájává vált, hogy ezt boldog-boldogtalannak elmondja. De a többség csakhamar megunta, már megelégelték a háborút. Kizárólag Nagy Miklós háborgott vele szüntelenül, ő nem kapott még mostan se hasmenést az undortól, szívesen verekedett volna tovább a hazáért. ügy járt az uccán, bogy derékszíján állandóan két kézigránát lógott, mellen a vaskoronarend, marcona huszárfőhadnagy s azon fohászkodott, bárcsak valami csirkefogónak szemetszurnn különös öltözködése vagy más egyéb, hogy felrobbanthatná az illetőt. Szavai szerint, hogv elküldhetné a pokolba az ördögökhöz kalucsnit nvnlni. Beszélték íóla, hogy mikor tizenhétben gyalogositották az ezredét, brigádérosa előtt tépte le zubbonyáról minden lovastiszt büszkeségét; a vállszalagot s földhözcsnpta. — Az Isten erre-arra toporzékolt. — Ha már kitalálták ezt a marhaságot, baka leszek egészen, kiröhögni azonban nem hagyom magom. Huszár ló nélkül, hahaha, ilyet a szentek se pipáltak. — Rohamosztaghoz kéredzkedett és ettől fogva ugy harcolt kézzel, lábbal, foggal, ököllel, mint a sátán... Eleknek Miklós lett a példaképe, lassanként az árnyékává szegődött, őt is ilyen vaskatonának nevelték a kadétiskolában, természetes volt, hogy megértették egymást. Miklós, aki sehogyan se tudott beleilleszkedni a változott életbe, szívesen vette a fiatalabb látható rajongását, mert bánatában óriásiakat ivott, mindjárt ivópajtásnak is megfogta. Komolyan megható volt ennek az 'ércembernek a vergődése. Egyszer sirvafakadt borospohara mellett s véresre verte öklét az asztalon. — Hát én ezt nem birom tovább: Ebbe bele kell dögleni..: összetett kézzej nézik odafent Pesten a véget, pártpolitikát csinálnak, ahelyett..7 Adjanak nekem huszonöt-harmincezer embert és kipucolom az országot... Csak a felét adják, nem bánom, az is elég lesz, becsületistenemre elég lesz, csak adják s bizzák rám a többit..: ez igy, ahogy van, szégyenletes és vérlázitó..: tudod te, kik akarnak bennünket felfalni? tudod? — ordított, mint tehetetlen, lekötözött pólyás, akinek vizes a pelenkája. Elek megölelte s megcsókolta. — Csillapodj, Miki, maid eljön még a mi időnk is — biztatta. — Majd, a szentségit! Majd . T. mikor? mi? a tűzoltással nem lehet várni, hallod? már valamennyi gerendánk lángol. — Napról-napra fantasztikusnál fantasztikusabb terveket eszelt ki. Hol Budapest ellen akart vonulni, hol egyenesén innen a Tisza mellől akart szabadságharcot Indítani, szemében a fanatizmus, mindenre elszánás ő>ülete szikrázott, Zrínyit, Hunyadi Jánost emlegette, Bemet, Damjanichot, meg társaikat istenitette; máskor röpiratokat, felhivásokat fogalmazott, fegyverbe szólította az egykori frontharcosokat, lótolt-futott, tárg'yalt, veszekedett, erőszakoskodott, fenyegetődzött s közben fogyott, pusztult, akár az égő gvertya. Hasztalan erőlködött, nem sokan hallgattak rá. Jobb volt a Széchenyi-téren sétálni, kardot csörtetni,, udvarolni. — Pesten van felelős kormány az intézkedjen — vonogatta vállát a többség. Elek meg is kérdezte Nagy Miklóstól egy rossz pillanatában. — Nincs ebben valami igazuk? elvégre 7.. — Nincs! — Azt monejják, úgyse boldogulnánk a sokszoros túlerővel. — Miklós paprikavörösep csapkodott. — Hogy nem bírnánk? ki mondja?..! Kogy rni nem birnánk? ... és ha nem bírnánk, akkor is legalább drágán fizettetnénk meg a bőrünket — zöldes fény izzott pupillájában. — Csodálom, hogy már téged i9 megfertőzött az a penészes tunyaság _—11 mondta s aznap nem törődött többé Elekkel. Közben gvorsan multak a betek: December első fele is elmorzsolódott, karácsony közeledett. Szomorú, fekete karácsony, anynyi bizonyos. Eleket meg még egy mindennél fájóbb szomorúság is érte: Kamilla lemondta a tervezett szegedi kirándulást, amiben előzőleg megegyeztek. — Impossibilf® sigiior Udvari — irta, kedvenc szokása szerint olasz szavakat keverve a szövegbe —4 nagyon-nagyon sajnálom, de nem utazhatunk, mama gyengélkedik, lázas, félek, bogy komolyabb baja lesz, imádkozzon érte, Pubikám és értem ís . T. (Folvf. lcov.J Dflmaaiwiirsiáa lf©lcsöühöii!srtár AntiAHa leőnnüuotib, eloitzeK.se ieüKiseftü!