Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-02 / 200. szám

DCLMAGYARORSZÁG Csütörtök". 1937. szeptember 2. mm mm ...n 50 °!fl-0S ll'azáSÍ lakberendezési VHOHI1 igazolványai a DÉLMAGYARORSZA6 jegyirodájánál! KaphatűH. VASAR t Budapest T. 6.43; Torna. Utána hanglemezek. 7.20: Étrend, köziül,hmv«k. 10,; Hírek, lz.20- Mit kell tudni a csúzröl i'.'öadás. 10.15: A nagy remete. Felolva­sás. 11.10 Nemzetközi vizjelzöszolgalat. 12: Déli ha.angs-,. s:/ Egyetemi templomból, idöjárásje­lentés. i'-'.XÖ: Hanglemezek. 12.30: Hírek. 1.20: Idő­jelzés, időjárás- és vízállásjelentés. 1.30: Szmir­nov Szergej balalajkazenckara 2.40: Hirek. 3: Arfclyamliirek, piaci árak, élelmiszerárak. 4.1ö: A szabványosítás a. háztartásban. Előadás. 4.4-3: Időjelzés, idöjárásjelentés, hirek. 5: Az Országos' Kézművesipari Kiállítás megnyitása. Közvetítés az Jph rcsarnokból. 5.50: Dánielné Magvar Ilonka érekel zongorakísérettel. 6: Yi/isórkány és pergö­csiga. Mészáros József sportelöadása 6.30: Kóczé Gyula és cigányzenekara. 6.55: Szamosnienti élet. 7.30: Btnesch Senta gordonkazik. zongorán kiséri Polgár Tibor. 8: Ave Caesar. Gladia tor játék Ró­mában. Irta dr. Révay József Zenéjét szerezte és vezényel Polgár Tibor. Karvezető Abonyi Tiva­dar. Rendező dr. Németh Antal 10: "ilirek. idöjá­rásjelentés. 12.0á: A József nádor 2. honvédgya­logczred zenekara. Vezényel Seregi Artúr. Budapest TI. 6: Kóczé Gyula és cigányzenekara. 6.30: Hang­lemezek. 7.30; Egy magyarországi barokkmester: Fellnér Jakab. Előadás. 8 10: rádió szalonzene­kara. 9.35: ilirek iigetöversenyeredmények. Külföld. Berlin. 7.15: Beethoven-kamarazene. — T.ipcsc. 7; Régi és uj táncok. — Milánó. 9: Lobcngrin, \\ngi,rr operája a rádió stagioneiának előadásá­ban. — Varsó 1 15: Beethoven: VIII. szimfónia. — W ion. 1.05: Az utolsó tiz esztendő slágerlemezei. A Oélmpgyarorírág regtfnym MÉGIS ÉLEK Irfa Runttob jwyel tUwt'i oi Szeged sz. kir. város polgármesterétől, 43.152 —1937. I. sZ. Versenytárgyalási hirdetmény . Az 1936—37. évben felépített tanyai elemi nép­iskolák részére szükséges butorberendezési, bá­dogedény, zászló és tanfelszcrelési tárgyak szál­lítására 1937. évi szeptember hó 13-cn c/c'etött 10 órakor a gazdasági ügyosztályban (Bérház, II. emelet 23.) nyilvános versenytárgyalást tartunk, a beérkezett ajánlatokat ugyanezen helyen és napon délelőtt 11 órakor felbontujk és ezalkalommat ajánlattevők, vagy meghatalmazott képviselői jelen lehetnek. Ajánlati niinta, vállalati és szerződési feltételek a gazdasági ügyosztályban (Bérház, II. eme!?t 22.) díjmentesen rendelkezésre állanak. Csakis az itt nyert nyomtatványok felhasználásával lehet' ajánltlot benyújtani. Ajánlat tehető az egyes árucsoportok száliitá­sára külön-külön, esetleg iskolánkint külön vá­lasztva is. Az aláirt ajánlatokat sértettel borítékban el­helyezve és pecséttel lezárva a fenti időpontig a városi iktdtóhivatalba (Városháza, földszint 14.) személyesen, vagy posta utján kell benyújtani. Az ajánlat borítékját a következő felirattal kall el­látni: ^Ajánlat a 43.152—1837. sz. hirdetményben közölt iskolai l-e endezési tárgyak szántására.* Bánatpénzül a: ajánlati végösszeg 2 százaléká­nak megfelelő ös-zeget kell a város letctpénztá­rába befizetni s a letéti nyugtát az ajánlathoz mellékelni. Amennyiben az a,ánlati végösszeg 15.000 pengőt nem Halad meg, a Közszállitási Szabály­zat 30. paragrafusában megnevezett kisiparosok, stb bánatpénzt neír^ kötelesek letétbe belvezni. Sfle.ged, 1937 szeptember 1. Dr. Pá'.lu József polgármester. Tanti és Vizváryné tiz óra körül visszavo­nultak. Elek, Kamillával lemervt a kertbe. Sötét uta­kon sétáltak, melyekre csak elvétve dobott egy-egy ezüstös foltot a hold. Keveset szól­tak. Hol van az előirva, hogy folytonosan beszélni kell? Nem muszáj. Vannak esetek, amikor merőben felesleges. A kimondott szó igen sokszor mást mond, mint ami mögötte megbújik ... Megkerülték a telket. Aztán ked­venc padjukhoz mentek és szorosan egymás mellé ültek. Összebújtak, mintha félnének. Lc-het, hogy a sötétben megérez.ték a feléjük sziszegő féltékeny gyűlöletet. Mert Borsos Margit és Ember Jóska bizonyosan nincsenek egyedül acsarkodásaikkal. Mit akarnak? Idus is okvetetlenkedett a napokban: mindenki rajtad röhög, amiért örökösen Vizváryéknál lógsz. — Kinek, miért fáj ez? Anyának nem fáj. Anyának inkább tetszik, le is intette Idust, lvogy törődjön a maga dolgával. Ez s/ép volt anyától, pedig nem is ismeri Ka­millát ... Sajnos, a többség nem ilyen ... Elek cigarettára gyújtott, a gyufát messze elhají­totta. Olyan mozdulattal, mintha le akart volna valakit ütni. Kamilla arról kezdett be­szélni, hogy milyen lesz majd télen. Együtt fogunk színházba járni, hangversenyekre, f meg mindenüvé. Fel a János-hegyre, mikor j esik a hó és minden fehér és a fagy pirosra csipi nz ember arcát, Pest télen talán még szebb, mint nyáron. Szereti a telet? Én imá­dom. Volt már fent télen a Várban, a Halász­bástyán? Látta a zailó Dunát? A hites Rusz­wurm cukrászdába is elvezetem .".. — élénk­iáléku arcát megvilágította a holdfény. Elek hallgatta bársonyos-puha, mégis világosan fénylő hangját s miközben szűkszavúan vá­laszolgatott egyik-másik kérdésre, egyszerre megértette, hogy olv sokan irigylik tőle Ka­millát és féltékenyek rájuk. Haragja lecsilla­podott, elcsitult benne a háborgás; csak pil­lanatnyi időre hasított bele döbbenetes erő­vel: terveket szövünk hónaDokra előre és há­ború van! — Ekkor Kamilla szembefordult vele, ránézett. Szeme melegen tüzelt. — Ugye, Pubi, maga is örül a télnek? — Elek­ben valami bizonytalan félelem harangozott. — Én magának, egyedül magának örülök, Kamilla — mondta csendesen. A háborút nem emiitette. Nem mintha egyességükre emléke­zett volna, hogv: lehetőleg sohase fogunk a háborúról beszélni... á nem, de a háború Re­ményi Gerőt is jelentette, meg minden egyéb sokezer bizonytalanságot, amikre jobb volt, riem gondolni. Most nem. Mégegyszer ismé­telte. - Mindenütt, csak magának fogok örülni, akárhová állítson is a sors Beszéd köz­ben ujjain számolta, mikor telik le a szabad­sága. — Még tizenkét nap. — Azután —?Ki tudja, mi lesz azután. 2T. Minélinkább közeledett a tizenkettedik nap, annál gyorsabban múlott az idő. Elek mindgyakrabban tapasztalta, hogy mikor el­kerülhetetlen elutazáséra gondol, összeszorul a torka. Valami nehéz nyomás feküdte meg a mellét, mintha megtiporták volna és fázott® didergett a napsugaras kora-őszben. Kamilla se nevetett annyit, mint azelőtt. Az ő jóked­ve is észrevehetően megfogyott. Nyíltan még nem beszéltek az elválásról, csak tekintetük! riadozása, egy-egy önkéntelen sóhajtás volt® nmi amellett bizonyított, hogy állandó sz» rongásban élnek. Hiába virult ki mégegyszer® utoljára a nyár, nem tudtak neki örülni, nem érdekelte őket, figyelemre se méltatták a sotí kínálkozó alkalmat: nem jártak uszodába® szeptember harsogó -színei is hatástalanok maradtak, a kék, az arany, a lila és a rőttvö­rös ..: nem, nem, — kirándulni? — minek?! — ha nagyritkán elindultak is valamerre, ak­kor is gondolataik elől futottak, amig rá nem jöttek, milyen hasztalanul erőlköldnek. Egy­szer Kamilla szólalt meg: mához egy hónaprsl már Pesten leszek — ekkor Elek riadt felj vájjon nem fog-c elfelejtenni? hátha sokáig nem találkozhatunk, vár-e majd rám? Pesf nagy város, szörnyű nagy város s annyi aí ember! a férfi! ki tudja, kivel hozza, össze al véletlen, — máskor Kamilla keseredett neki egynéhány ártatlanul elejtett szótól — kíván­csi vagyok, milyen beosztást kapok télire? —* vagy — ma azt olvastam az újságban, hogy| korán költöznek a gólyák, tehát szokatlan hi­degekre számithatunk — ennyi elég volt, tú­lontúl elég és máris elkedvetlenedtek, rögtöri hazafelé kanyarodtak s napokig nem moz­dultak ki a szobából. Elek minden kétsége ellenére legalább az­zal tisztában volt, hogy Kamillát nem fenye­geti veszedelem; Pesten ugyanilyen bizton­ságban iesz, otthon, Budán, a horpadt-tetejü® öreg házak között akár arról sem kell tudo­mást vennie, hogv háború van. ez feltétlenül jó cs megnyugtató érzés. Kamillát viszont ép­nen ez ejtette kétségbe : a bizonytalansági Fagyni fog nemsokára, hó lesz, eső lesz® Eleknek nem lesz meleg szobája! napról-nap­ra közelebb a tél, reggelenként már ködöt pi­pál a határ s a nap mindig nehezebben győ­zedelmeskedik, egyelőre még szén idő van,­igen, de novemberben, meg később? tavaly, is ezrével fa'iryott el a katonák keze-Iába..! Az azt követő éjszakán, amikor Elek arról be­szélt. hogy a gólyák ezévben iókorabh kelnek vándorútra, menekülnek a szigorú tél elől, Kamilla egész éj jel sírt. De mostanában más­kor is előfordult, hogy E'ek könnvek nyomát fedezte fel az arcán. — Mi baj, kislány? Mi­ért sírt. mondia meg szépen. — Téved, Pubi. Nem sirtam, inkább nagyon ís jókedvem van — tiltakozott ilyenkor tettetett élénkséggel, étm Elek & keze remegősén érezte, hogy nem mond igazat. Elek mélyen, komolyan szemé­be nézett, fogta a kezét. Miért nem őszin­te? — Őszinte vagyok — másodszorra még kevésbé csengett meggyőzően a hangja. Sze­rencsére azonban a zongora fedele nyitva volt, leülhetett, belevághatott a billentyűkbe és ez megszabadította. (Folvt. köv.V Ha este a f BAROSS ETTEREMBF.N (volt Bohn) parázson sült FLEKKEN, kolozsvári rakott káposzta és lángos. o3

Next

/
Oldalképek
Tartalom