Délmagyarország, 1937. szeptember (13. évfolyam, 199-223. szám)

1937-09-17 / 212. szám

4 délmagyarország Péntek, 1937. szeptember 17. » Átalakították a gyermekkórházat, elkülönítették a lüdővészes gyermekekel Igaz Géza telftiggeszíeíí kórházi gondnok fegyelmi ügye (A Délmagyarország munkatársától.) Csütörtökön délelőtt dr. Tóth Béla polgármesterhelyettes elnökletével ülést tarlott a kórliázhizoltság, hogy a kórház elintézésre váró dol gait megtanácskozza. Az ülésen dr. Debr e Péter igazgató-főorvos be jelentette, hogy a gyermekkórházban, amelv a közkórház alosztályaként működik, fontos átalakítási munkálatokat végeztek, átalakítottak két nagyobb és két kisebb kórtermet és igv lehelőség nvilt a tüdővészes gyermekek elkülönítésére. Jelenleg a gyermekkórházban a tüdőbajos betegek rendelkezésére 25—30 ágv áll. A bizottság ezután elbírálta azokat az ajánlatokat. amelvek a kórház fehér- és ruhanemű szükségletének szállítására érkeztek be. A bizottság a legmegfelelőbb aiánlatok benyújtóinál megrendelte a szükséges anyagokat mintegy háromezerötszáz pengő értékben. Tudomásul vetle a bizottság, hogv a kórház régi Röntgen-készülékét, amelv helyett két évvel ezelőtt modern, uj készüléket, amelv helyett ezelőtt modern, uj készüléket vett a város, 150 pengőért eladták egy magánorvosnak. A bizottság ülésén kérdést intéztek dr. Tóth Béla polgármeslerhelyetteshez, hogy miképen áll az állásától felfüggesztett Igaz Géza kórházi gondnok fegyelmi ügye. A polgármesterhelyettes elmondotta, hogy Igaz ellen két fórum előtt is folyik az eljárás, a fegyelmin kivül, a vizsgálat során felmerült terhelő adatok alapján megindult a büntetőjogi eljárás is és a fegyelmi eljárást a büntető eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztették. Elmondotta a polgármesterhelvettes, hogy a fegyelmi vizsgálat folyamán a kár összege állandóan emelkedett, kiderült, hogy sokkal nagvobb összegek tűntek el. mint eleinte látszott. Megállapították azt is, hogv a nostán érkezett kórházi ápolási di jakat azok, akik a visszaélést elkövették, nem fizették he a kórház pénztárába, nem vezették be a kórház könyveibe. A visszaélés akkor pattant ki amikor a kórház sürgette ezeknek az összegeknek a mecküldését és a fcriadók igazolták. hogy a pénzt már régen föladták a kórház rimére. A bizottság tudomásul vette a polgármesterhelyettes bejelentését. Harc a magyar fémipar fejlesztéséért a Szepességtől Szegedig Négy évtized küzdelmeiről és eredményeiről beszél Csizmazia Kálmán, a szegedi felsőipariskola nyugalombavonuló igazgatója (A Délinagyarország munkatársától.) Csizmazia Kálmán, a szegedi állami felsőipariskola igazgatója, kitöltve teljes szolgálali idejét, nyugalomba vonult. Az uj tanév előkészítését még ő irányította, csütörtökön délílőtt már átadta hivatalát Jung Péternek, az iskola legidősebbik tanárának, aki a kultuszminisztertől kapott megbízatása alapián végzi az igazgatói teendőkel. Csizmazia Kálmán nvugalombavonulása nem jelenti azt. hogv teljesen kikapcsolódik óbból a munkakörből, amelyet hosszu évtized k«M keresztül betöltött, nyugalombavonulásával egvidemleg az iparügyi miniszter a szeged' kerület iparoktatási szakfelügyelőjévé nevezte ki cs igv felügyeleti hatáskörébe tartoznak a szegedi felsőipariskolán kivül az egócz kerület iparoktatási intézetei. A város közönsége mégis a legnagyobb sajnálattal veszi tudomásul Csizmazia Kálmán távozását a felsőipariskola igazgatói tisztségéből, nmelyben rendkívül hasznos, eredményes munkát végzett és hűségesen szolgálta vele Szeged fontos kulturális és gazdasági érdekeit. Csizmazia Kálmán jelenleg az egyetlen iparoktatási szakember Magyarországon, aki még l«merte Nagymagyarország min* den iparoktatási intézetét. Ifíí-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a budapesti műegyetemen, ahol műegyetemi hallgató korában is feltiint tehetségével és technológiai dolgozatával értékes pályadiiat nyert. A kővetkező évben a kereskedelmi miniszter kinevezte a Szcpesséchen levő Ofilniehánva fémimrt szakiskolájának rendes tanárává azzal a különleges megbízatással, bogv tanulmánvozza a felvidéki vasinar továbbfejlesztésének kérdését. Rövidesen a Felvidék legismertebb szakértője lelt ezen a téren. Néhánv év múlva a kassai felsőipariskoláhor helvezték át tanárnak, 1008-ban igazgatói minőségben visszahelvezték Gölnie.bánvára. 1913bnn a kereskedelmi minisztérium a Beszterrebánvai ni inaroktatási intézet megszervezésével és berendezésével bizta meg Mint Igazgató, ennek az, intézetnek az élén működött egészen a cseh megszállásig. A rsehek 191R-ban kiüldöztél?, menekülnie kelTeli. Budapestre került és az inaroktatási főigazgatósághoz osztották be. 1920-ban került Szegedre, Thiering Gusztáv akkori, igazgató mellé igazgatóhelyettesként, 1923-ban ujabb megbízást kapott a minisztériumtól, a nagykanizsai uj fa- és fémipari szakiskolát kellett megszerveznie. Ennek az uj intézetnek az élén dolgozott 1926-ig, amikor visszahelyezték Szegedre és kinevezték a szegedi íelsöipariskola igazgatójává. Azóta áll ennek az intézetnek az élén és harcol lankadatlan buzgalommal a gondjaira bízott iskola fejlesztéséért. Nyugalombavonulása alkalmából a Pélma. gyarország munkatársa felkereste a fclsőipariskola igazgatói irodájában Csizmazia Kálmán és megkérte, bogy mondjon el néhány érdekesebb momentumot pályafutásáról. A felsőipariskola igazeatója nagvon szerény, nagyon csöndes és kevésszavú ember. Látszik rajta, hogv nem szeret, nem akar önmagáról beszelni. Inkább azokról a feladatokról beszél, amelyek végigkísérték közel négvévtizedes tanári pályafutását. A szeme kicsit elhomálvosodik, amikor a Felvidékre ierelödik a beszélgetés. Hazájának érzi azt az elszakított, csodálatos országrészt, pedig nem ott született. A szomszédos Békésmegvc a szűkebb pátriája, de életének legszebb, legmunkásabb, leffharcosabb korszakát töltötte el a cipszerek földjén. — Fontos nemzetgazdasági érdél? volf — mondta plcrondnH-nzva —, hogy n felvidéki fémioar kimozdul ion ősi állanofábóf Tanítani, irányítani ke'Mt a derék felvidéki vnsinarosokat. hogv iobbat és olcsóbban termelhessenek. Különösen a láncipar és a szerszámípar feileszfése volt a fontos. Tanácsadóiul?, Trínvitóíuk kívántam lenni és azt hiszem, megszerettek azok ar ideeen emberek Legalább 's éreztették m'ndig a szeretetüket. Pálvám e"vik legszebb emléke, bogv amikor egv alkalommal el akarlak belvezni Gölnirbánváról, tudtomon kivül küldöttségileg jelentek meg a kereskedelmi miniszternél é kikönvöröglék. bogv hagviannk náluk. A szpnességi, a meizensefi és a merénvi féminnr feilesztésén munkálkodtam, ajnennvire r*nk l<én»s«égemből tellett. Nagyon fájdalmas volt, amikor a cseh megszállás utáni menekülnöm kellett, ott kellett hagynom a j Felvidéket..« De ugyanilyen lelkesen és szeretettel beszél Szegedről is, uj hazájáról, az itt végzett munkájáról és megvívott csöndes, de nehéz közérdekű harcairól. Több, mint tiz esztendeje, 1926. óta dolgozik szakadatlanul azért, hogy a szegedi felsőipariskola vissza* kapja soha nein használt „uj'* hajlékát, a Kálvária-téri épületet, amely a háború előtt készült el. Csizmazia Kálmán járta a minisztériumokat, terveket dolgozott ki, memorandumokat szerkesztett, mozgalmakat szervezett, hogy visszaszerezze a Kálvária-téri étiületet jogos tulajdonosa, a felsőipariskola számára, amelv jelentőségében nagvon megnövekedett a háború óta, hiszen jelenleg a budapestin kivül az egyetlen felsőipariskolája az országnak és a magyar életben egvre drágább, egvre keresettebb cikk a nagvobb felkészültségű technikai szakember. Csizmazia Kálmán harcolt annak a régebbi tervnek a megvalósításáért is. hogv a vezetése alatt áttó intézetet — a kor köveielménveíuek megfelelően — elektrotechnikai szakosztállyal paészitsék ki. • Nagvnehezen sikerült elérnie most ezt a kettős célt. — A Kálvária-téri énület átalakításához és berendezéséhez szükséges összeget végre kiutalta a kormánv — mondta —, a munkálatok nagyrészével elkészüllek annyira, hogy az in'ézet az elméleti oktatással már ebben az évben átköltözhet a Kálvária-térre, a mübelveket. a gyakorlati oktatást azonban csak jövőre helyezhetjük át és minden reményünk meg van arra is, Hogy a jövő tanévben megnvilik az elektrotechnikai osztály, amely egyetlen lesz az országban. A szegedi intézet igen fontos szerepet tölt be az országban, egyetlen ilven természetű tanintézete az eeész magyar vidéknek, hallgatóinak száma évről-évre emelkedik. Az idén már olvan sok volt az ui jelentkező, hogy meg kellett nyitnunk a harmadik parallel osztályt, ami azt jelenti, hogv a három évfolyamú intézetnek két év múlva már kilenc osztálva lesz. Az bizonyos, hogy az iskola nagyarányú fejlődés előtt áll és valószinü, bogy éppen ezért szüksége lesz erre a régi épületre is. Mivel nagyon sok a vidéki hallgatónk, internátusról is gondoskodnunk kell, illetve a meglevő internátus kibővítéséről. Csizmazia Kálmán szereteltei néz körül a napfényes igazgatói szobában. Szeme végigsimogatja az öreg Íróasztalt, a falon függő képeket, az iskola végzett növendékcinek hatalmas tablóit, meg azokat a fémipari remekmüveket® amelyekkel az iskola növendékei lepték meg éveken keresztül igazgatójukat. Látszik, hogy búcsúzik tőlük. — Nyugodt lélekkel megyek el innen — mondja aztán kicsit fátyolos hangon —, kitelt az időm, leszolgáltam, aztán meg helyet kell adni a fiataloknak. Nagyon szerettem volna, ha nyugalombavonulásom alkalmából a magam házába költözhetem, de hát ez a tervem egyelőre nem sikerült. Éniteni akartam, kis magánházat, de hát megfellebbezték az építési engedévt és a sok huza-vona már a kedvemet is elvette az építkezéstől... Nem ís titkolja, hogy ez az érthetetlen hercehurca, amely a huszárlaktnnya uecáiába tervezett háza, illetve házának elökertie körül keletkezett, fájdalmasan érinti. Nem tudta megérteni, hogy mi lappanghat az akadékoskodás mögött... Csizmazia Kálmán csak igazgatói minőségéhen vonul nyugalomba, de szakfelügyelője lesz ezentúl a szegedi iparoktatási kerületnek ?s továbbra is tagja marad a legkisebb munkabéreket megállapító bizottságnak, amelvbe a miniszter nevezte ki és a miniszter kénviseletében annak a kereskedelmi és iparkamarában működő intézőbizottságnak is, amely kisipari kölcsönök ügyét intézi. Aktiv ténvezője marad Szeged ipari és közgazdasági életének, amelvnek feltétlenül nagy szüksége van Csizmazia Kálmán kipróbált szakértelmére, fiatalos munkakedvére és energiájára. m. 1.