Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1937-08-04 / 176. szám

Szerda, 1937. aug. A macska szemétől a bicskáig Soha nem hoztak törvényt olyan siető gyorsasággal, mint nálunk a háború utáni esztendőkben. Szó sincs róla, a nagy meg­rázkódtatásokat követő bizonytalanságban körül kellett bástyázni az országot benső meglepetések ellen, minekután a külső meg­lepetésekről gondoskodott Trianon. Nem csupán a történelem szolgál példákkal, látja a ma élő kortárs is, hogy nemcsak a legyő­zött országnak van kényelmetlen dolga, elég baja akad a diadalmaskodónak is, sőt nem menekül meg a viszontagságoktól az sem, amelyik azt hitte, hogy semlegességével rá­szolgált a békés fejlődésre, a nyugalomra. A törvények tehát, akár diktatórikusán születnek meg, akár a parlamentarizmus teljességével, vagy látszatmázával, biztosítani szeretnék oz uralmon levő hatalom munkálkodását, — le­. gyünk jóhiszeműek és ismerjük el, hogy par­lamentarizmus esetén mindig, egyébként né­ha becsületes szándékát is. Hogy az­tán sok ellenük a kifogás ? Először is nem volt még törvény, a kifejezetten célt tévesz­tettekről most nem beszélve, amely ki­vétel nélkül mindenki megelégedését kielégítette volna. Ha ma nagy pénz­osztást szavazna meg egy álmodozó képviselőház az ötven pengőn aluli életstan­dard páriáinak, lázadoznának ellene az öt­ven pengőn felüliek, akiknek nem jutott, ha­bár a megsegített tömeg egy színvonalra ju­tott velük. De történt már olyan eset is, hogy irányváltozás esett a politikai életben s az uralomra jutott ellenzéknek nem az volt az első dolga, hogy megváltoztassa az általa is kifogásolt törvényeket. Egyáltalában nem változtatta meg, mert neki sem voltak kel­lemetlenek uj helyzetében, amikor állítólag másképen lát az ember. Olyan ez, mint az egyszeri szakértő, aki véleményadása előtt megkérdezte a házigazdát, hogy kaucióra be­csülje-e a házat, vagy adóra ? Vannak aztán hosszú idők óta vajúdó kér­dések is. Az anyag hatalmas koncepciója előtt torpannak meg a kormányok, vagy nem jut rájuk elég idő az abnormisan hosszú szüne­tek miatt ? — most ne kutassuk. De itt van a büntetőtörvénykönyv, annak áz elavultságát állanlóan felhánytorgatják, de legalább is célzásokat tesznek rá, hogy más volt a köz­szellem Csemegi korában és más ma, ami­kor akárhányszor kombinált utakat kell meg­tenni a paragrafusok erdejében, hogy bűncse­lekmény és büntetés kvadráljon és az elinté­zés azt a megnyugtató érzést keltse a lelkek­ben, amely elengedhetetlen a civilizált világ­ban. Az alkotmányt is egyformán kell meg­védeni minden körülmény között, de ma hiányoznak azok a biztositék-cementzsákok, amelyek clriasztiák a sunyi, uj formákat ta­láló falásókat. Nem csak egyes betegségek­nek van divatjuk és járványszerüségük, a bűnök is váltakoznak. Hol ellunyhulnak, hol kiélik magukat, hogy más formáiban nagyobb erővel, hogy ugy mondjuk, raffináltabb kui­turával törienek elő. Ez a néhány sor nem akar jogi értekezés lenni, mert hiszen a sok hiány és változtatás­ra való szükség egész könyvet tölthetne meg, csak röptében elhaladva az intellektuális bű­nök divatszerü újdonsága mellett, melegen Politikai napilap köszöntjük azt a fővárosi rendőrbirót, aki öt­napi elzárásra itélt egy intelligens himpel­lért, mivel az perVerz játék közben kiverte egy macska szemét. Az állatvédelemre, va­lóban vannak törvényeink, de a lelketlen ke­gyetlenkedők rendszerint megússzák a dol­got apróbb pénzbirsággal, hiszen mindig a körülményeket veszik tekintetbe az Ítéletnél. Az emberi raffinériával, hősiességgel megtá­madott és agyonkinozott állat nem tud vé­dekezni, a szerencsétlent csak az emberi kul­tura mentheti meg. Épp ugy az agyonterhelt és ezért fokozott teljesítmény végzésére képtelen háziállatot, amit ha a sajátja nz úgy­nevezett szegény embernek, jobban félt, mint a családtagját, de minden nyomorult fölényét gyakorolja vele szemben, ha csak a kezére van bizva. Ezekben az esetekben a legszigo­rúbb büntetést sem szabad sokallani. Ment­ség ne legyen, a beszámithatóságot, amivel annyim visszaélnek, a legszűkebb körre kell redukálni és nem csak botrányok kipattaná­sakor előszedni spanyolfalnak. A részegség se legyen enyhítő körülmény, legkevésbé akkor, amikor bátorító dömping a cselek­mény elkövetésére. Teljes öntudatlanságában miért gvilkol a gazember ahelyett, hogy ez az öntudatlanság leugratná a hídról a Tiszá­Moszkva, augusztus 3. A szovjetorosz kor­mány erélyes tiltakozást jelentett be tokiói kö­vete utján a japán kormánynál a tiencsini ese­mények miatt és elégtételt követel. Helsinkiből az a jelenlés érkezett, hogv a szovjetkormány harci repülőgépekkel, piló­tákkal és kalonai tanácsadókkal Látta el a uan­XIII. évfolyam. 176. sz. ——— ba? . Van aztán egy Külön magyar specialitá­sunk, erre kellene végre olyan paragrafust találni, hogy ahbamaracljon s a lelkek meg­nyugodjanak. A bicskázásra gondolunk, mos­tanában megint különös szezonjára cs divat­jára. Ahogy valamikor járvány volt zöld és léha ficsurak közt a tyukszempárbaj. épp olyan hirtelen kapja elő egy görbe.szóért a műveletlen legény a bicskáját s a következmé­nyekre se gondolva, mártja bele a társába A.', emberi méltóság mebecsülésének nagyobb híve nincs nálunk, mégis ajánlanánk erre egy orvosságot. Amig revizió alá veszik a Btk-t, megoldhatná a 33-as bizottság is, hiszen Ha­talmasabb oz ereje a parlamentnél. Tessék a bicskázó legényt kése pengéjéhez mérten 3 ­4—5, vagy tebb vasárnap délben, mise után, bogy ugy mondjuk, népünnepély heteiében, deresre húzni a faluháza előtt, becsületesen kiszolgáltatva a tizenkét mogyorófapálcákat. Akármilyen fogadást merünk ajánlani, hogy féléven belül nincs több bicskázás. Hu pedig egy nemzedék elriasztódon tőle, meg is le­het szüntetni. Ne mondja senki, hogy ez visz­szatérés a középkorba. Tiszteljünk meg min­denkit annak a kornak a szokásaival, amely­be belehelyezkedni kiván. kíng] kormányt. A finn lap moszkvai tudósi­tója jelentette azt is, hogy B1 ü c h e r tábor­nagy, a távolkeleti szovjetorosz hadsereg főpa­rancsnoka már megérkezett Nnnkingba ós fel­kereste Csan-Ka i-Sek el a főhadiszálláson. Minden jel arra mutat, hogy Blücher átveszi valamelyik kinai hadosztály parancsnokságát. 99 Ki kell elégíteni azoknak a nemzeteknek a jogos követeléseit, amelyek ugy érzik, hogy igazságtalanul bántak velük" Chamberlain angol miniszterelnök az ólíalanos európai meg­egyezésért küzd Róma, augusztus 3. A Giornale de Ilalia lon­doni tudósitó ja értesüléseket közöl Cham­berlain és Mussolini levélváltásáról. Londonban ugv tudják, hogv Chamberlain szi­vcsen folytatott volna személyes megbeszélé­seket is a Dúcéval, dc mivel ez nem volt le­hetséges, ezért a levélváltás módszeréhez fo­lyamodolt. Londonban nem tartják kizártnak, hogy az olasz—angol közeledés legközelebbi eseménye a két külügyminiszter találkozója lesz. Való­színű, ha Olaszország ismét képviselteti ma­gát a Népszövetség őszi ülésén, gróf Ciano cs Eden találkozására Genfben kerül sor. A laptudósító szerint Mussolini és Chamber­lain levélváltása nincs összefüggésben a négy­hatalmi értekezlettel. Egyelőre teljesen kérdé­ses az is, bogy ezek a tárgyalások Londonban lesznek-e. Chamberlain felfogása szerint az általános európai megegyezésnek két feltétele van. 1. Helyre kell állítani a kölcsönös bizalmat az európai népek között, még pedig a nemzetek biztonsági érzetének fokozásával, 2. ki kell elégíteni azoknak a nemzeteknek iogos követeléseit, amelyek ugy érzik. Iiosv igazságtalanul bántak velük. Kina csapatösszevonásokkal készül a japán támadás elhárítására Kisebb üfközeíek volíak a kinatak és a japánok között

Next

/
Oldalképek
Tartalom