Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1937-08-31 / 198. szám

kedd, 1937. aug. 31 Poliíikaf napilap ohmmmmbmbhi A bonyhádi példa Arra sem volt még példa a nemzeti egység megteremtésének fogaskerékbetöréssel megjósolt korszakában, hogy a nemzet érdekében pihenj !-t vezényeljenek a politikai pártok s harc nélkül engedjék át a mandátumot a politikai élet egy, egyébként tekintélyes neophitájának. Mi nem azt tartottuk nemzeti egységnek, hogy a fenyegetés s a parancsuralmi közszellem, az idegen példák sikereitől való félelem tájékozatlannága engedelmesen meghajolt az előtt, aki az egyetlen erőt és egyetlen akaratot igyekezett mutatni, mi a bonyhádi példában köszöntjük a belátásnak és önzetlenségnek, apolitikai érettségnek cs felelősségérzésnek azt a mértékét, ami nélkül nincs ma nemzeti politika és még holnap sem lehet nemzeti egység. A tolnai alispán pártonkívüli programmal Jelöltséget vállal s a pártok lerakják a fegyvert a pártonkivül jelölt előtt. Arra volt már eset, hogy a miniszterelnökséget viselt politikusoknak hivatalos ellenjelöltjei nem voltak s volt eset —, a szükségesnél mérhetetlenül több — arra is, hogy a pórtvezetőség, vagy helyi közigazgatási hatalmasságok jelöltjei ellenfél nélkül maradtak, de mindezekben az esetekben a párttekintet, a korteskedés, az agitáció' hiábavalósága, vagy a kölcsönzött, de visszavárt s éppen ezért csak látszat szerinti gavalléria avatkozott bele a választás menetébe. Arra azonban még nem volt példa, hogy — valamennyi politikai párt a magyarság és a nemzet érdekeit mérlegelve foglaljon állast akkor, amikor választásról van szó s amikor az uralom és tekintély birtokállományát lehet növelni, vagy az ellenfélét — támadni. Az letagadhatatlan s ha másban nem is lehetne, ebben minden esetre a javulás és tisztulás jelenségét lehet megtalálni, hogy végre olykor a nemzet erdeke i s győztesen kerül ki a politikai pártok tusakodásából. A politikai pártok lélektanához tartozik, hogy mindent az ország érdekében állónak tartsanak, anrí n párthoz tartozók uralmi t ö r e k v é s ei t szolgálja s mindenben a nemzet veszedelmét lássák, ami az uralmuk megtartásának, vagy megszerzésének esélvcit rontani tudja. A nemzet védelmét minden politikai párt csodálatos fogékonysággal képes azonosítani a legsajátabb kortestörekvéseivel s mindenkiben, politikusban és pártban egyaránt a nemze't veszedelmét látra, aki nem támogatja uralmát és nem szolgálja akár a legönzőbb érdekeit. Ez a nemzet sorsdöntő elhatározások előtt áll. A negyvennyolcas és a hatvanhetes korszak újjáépítésének ideje érkezett .el újra, a történelem számára kell alkotnia. Egy fel évszázad harcainak eredménye vár most megvalósulásra, amikor a becsületes és liszta választói rendszert kell megteremteni. Ha soha nem lett volna alkalom összetéveszteni a legszemélyesebb érdeket az örökkévaló követelményekkel, most annak könnyű alkalma elérkezett. . Milyen könnyen fogia minden érdekelt „sö.tétbeugrás"~nak deklarálni azt a javaslatot, ami alóla a gyékényt, mandátuma alól a kerületet készül majd kihúzni. A francia forradalom első nemzetgvülése, mielőtt feloszlatását kimondotta, elhatározta, hogy közülük senki nem nyerhet újra mandátumot. Ha a mostani országgyűlés tagjaira nézve állna ez a tilalom s mindenki tudná, hogy nem térhet vissza a törvény erejénél fogva az uj országgyűlésbe, talán kevesebb akadállyal kellene megküzdeni a nemzet nagy érdekei szolgálatára hivatott gondolatoknak. De igy, tisztelet azoknak, akik kivételek lehetnek, joggal kell attól tartani, hogy a választói törvényt minden törvényhozó elsősorban a saját mandátuma szemszögéből kezdi majd vizsgálni s helyeselni fogja az alkotmányreformot, ha az mandátumát fenyegetni nem fogja, de merényletnek fogja tartam a „nemzet nagy érdekei" ellen, ha meg fogja nehezíteni számára mandátuma megtartását. S éppen ezért fogadjuk örvendve a bonyhádi példát, ami végre mást is mutat s nemcsak önző politika önző képviselőinek önző törekvéseit. A bonyhádi mandátumot a magyar nemzeti politika számára kellett biztositani s ez előtt a feladat előtt eltörpülnek a pártérdekek s elnémultak a kortesek és önjelöltek. A bonyhádi jelölt bizonyára érdemes erre a megtisztelő kivételre, de az bizonyos, hogy nem a reá való tekintet, hanem a nemzeti politika igényeinek és szempontjainak figyelembevételével hívta életre a bonyhádi példát. Ez az egyértelműség, a n e nr zeti egységnek ez a mikrokozmosza ad viszont jelentőséget a bonyhádi programbeszédnek, bár ebben a vonatkozásban is az az érdekes, hogy a hallgató pártok programja sókkal többet mond, mint amennyit a programbeszédét elmondó jelölt mondhatott. A politikai pártok, — talán Bonyhádon először, — elismerik, hogy lehet a nemzetet szolgálni pártkereteken kivül is s tehet a nemzetnek hasznos szolgálatot az is, aki nem tartozik a „mi" pártunkhoz. Az ország népének most már csak az lehet a ki] vánsága, hogy a bonyhádi példa az országos politika iránymutatója legyen, a helyi jelenségből legyen országos eredmény s amit a politikai pártok önzetlenségében s a nemzet szolgálatában meg tudtak tenni Bonyhádon, azt tegyék meg, amikor a nagyobb próbatétel ideje elérkezik, az egész országban is. Általános mozgósítást rendelt el á nankingi kormámj Kina ieduzéhben Kéri a Népszövetséget Beavatkozásra - Bombáztak e$u amerikai óceönjaröf - Anglia elégtételt és biztosítékot követe) Japántöl London, augusztus 30. Az angol kormány tiltakozó jegyzékét vasú nap "'nyújtották Tokióban. A jegyzék megállapítja, hogy az autón, amelyen az angol nagykövet utazott, világosan felismerhető volt az angol lobogó. Nyoma'ékosan tiltakozik az angol kormány a merénylet ellen és teljes elégtételt követel. Hangoztatja a jegyzék, hogy véletlenről nem lehet szó. A japánoknak tudni kellett vohn, hogy nent harcoló fe lel állnak szemben. Törvény é én cs tekédéinek minősiti a jegyzék azt a körülményt, hogy a japán repülök nem had ise'ö felet szándékosan támadtak meg. Ez az eljárás nem választható el sem a törvénytelenség, sem az anberte'enség fogalmától. Az előfordult esetre nincsen semmiféle mentség, annál is inkább, mert a hadiállapotot nem hirdették ki sem a japánok, sem a kinaiak. Az angol kormány követeléseit három pontban foglalta össze: 1. A japán kormány a aki bocsánatkérését. 2. A támadás elkövetésében vc'.kssek megfel lö megbüntetését. 3. A japán hatóságok nyújtsanak biztosítékot arra nézve, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek a hasonló esetek elkerülése érdekében. Repülőtámadás egy amerikai hajó eden Sanghaii jelentés szerint, u'iibh súlyos nemzetközi incidens történt a sanghaii kikötőben. Az egyik • amerikai személyszállító gőzöst repülőgépről ledobott bombák érték. Az ügyet még nem tisztázták. Sanghai. augusztus 30. A r.President Hoouiir« amerikai utasszállító. hajó ellen 4 repülőgép, helyi időszámítás szerint délután fél 5 órakor támadást intézett. A hajó éppen a Jang-Ce folyó torkolatánál lévő világítóhajó közelében ha'adt. Egyelőre nem tudják megállapítani, hogy kinai, vagy japán repü'ögépekröl van-e szó. A bombázás alkalmával a hajó hét tagj^ megsebesült, két embernek su'yos az állapota, egy utas eltűnt. Három utast bombaszilánkok horzsoltak. A ©President Hoower* vizvonala felett sérült meg és teljes gőzzel folytatta útját Köbe japán kikötőbe. Sanghai, augusztus 30. Kinai hivatalos körökben kijelentik, hogy a ©President Hoower* amerikai óceánjárót, amely egy japán csapatszállító hajó köze'ében tartózkodott, tévedésből kinai repülőgépek bombázták. A kinai kormány jegyzéke Genfben Genf, augusztus 30. Kina népszövetségi képviselője a Népszövetség titkárságán hétfőn délelőtt átadta kormányának terjedelmes jegyzékét, amelyben felhívja a népszövetségi tagállamokat, úgyszintén az amerikai EgyesültÁllamokat, mint az 1933. év óta fennálló kinai-japán ügyi tanácsadó bizottság tagja figyelmét a Kcletázsiában keletkezett uj helyzetre. A julius vége óta történt incidensek tüzetes ismertetése után a kinai jegyzék arra az eredményre jut, hogy Kina mindent megtett a viszály békés rendezése érdekében, Japán azonban megsértette a Népszövetség alapokmányából, a Kellogg-paktumból és a kilenchatalmi szerződésből származó kötelezettségeit. Az orosz szerződés Nanking hivatalosan értesítette a diplomáciai kar tagjait, hogy a megnemtámadási szerződést megkötötte a szovjettel. A szerződésnek nincsenek titkos záradékai. A szoviet—kinai kölcsönös segélynyújtásnak