Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1937-08-13 / 184. szám

Erdei mese Kezdetben volt az erdő és az erdőben ter­mett a tűzifa. A tűzifának volt különböző fuj­tája, bükk, cser, gyertyán, tölgy, sőt még akác is. Az erdőnek volt természetesen gazdája is, aki néhanapján sorba állította a fejszcs em­bereket cs levágatott több-kevesebb ölre, vagy vasuti kocsira valót a fájából. A levágott fáért azután eljött a kereskedő, megvette és tovább adta a városi embereknek, ekik a fel­aprózott fával fűtöttek télen és lángján sütö­gették pecsenyéjüket. Néha a sorrend any­ryiban változott, bogy nem azután jött el a kereskedő, hanem már előre lcelőlegezte a/ erdőbirtokosokat és utólag kapta meg a pénzéért a fát. A lényegen természetesen ez nem változtatott. Igy volt ez már ember­emlékezetet meghaladó idők óta, legfeljebb annyi változás törtónt, hogy fa mellett szén­nel is fűtöttek, koksszal is fűtöttek. Nem kell azonban hinni, hogy a szénnel és koksszal való fütes versenye tönkretette az erdőbirto­kosokat. A fánál, szénnél és koksznál sokkal gyorsabban szaporodott ugyanis a fűtésre szorulók száma. A fa is, meg a szén is meg­maradt tűrhetően jó üzletnek, amelybe nem pusztultak bele, akik termelték és forgalomba hozták. Köztudomásu, hogy a felfedezések idézik elő a nagy változásokat a gazdasági éleiben. A fagnzdálkodás terén is jött egy nagy felfedezés. Valaki felfedezte, bogy a kí­méletlen fogyasztók, akik fűteni szoktak, k i­uzsorázzák a szegény erdőbirto­kosokat. Ök, akiknek semmi veszödségük sincs a fák növésével, vagy a lombok hullá­sával és akik meg sem tudják különböztetni a szilfát a juharfától, nem fizetnek többet a fáért, mint amilyen ár a kereslet és kínálat törvénye szerint szokott kialakulni. Még az­zal se kárpótolják a faérdekeltséget, hogy folytatnák a fűtést, mikor kimelegszik. Nem, ilyent a fogyasztók nem csinálnak. Mintha összebeszélnének, csak addig fűtenek, amig rá vannak szorulva. Nos, a felfedező a fo­gyasztóknak ezzel az összebeszélés jellegével biró tevékenységével szemben akarta meg­védeni a szegény erdőbirtokosokat. Hosszú érvelés és kapacitálás után meggyőzte őket, hogy ráfizetnek a fák növésére. Továb­bi kapacitálás és SZÍVÓS kitartás után a .felfe­dező meggyőzte még a kormányhatóságokat is, hogy a ráfizetést csak ugy lehet megszün­tetni, ha központosítják a fa forgalmát, iga­zolványokhoz kötik a fa vasuti fuvarozását és n é m i 1 e g megdrágítva eresztik be a fát a kereskedelembe. Csak ici-picit drágú­ják meg a fát, csak éppen annyira, hogy oz erdőbirtokosok parányi kevés vajneskát kap­janak száraz kenyerükre, bogy kiteljen belőle egy duzzadó fejű apparátus költsége, no, meg h felfedező se veszítsen rajta. Elvégre egy ilyen ötlet megér egy jó kis stallumot. Arról már a felfedező nem tehetett, a kor­mány se tehetett, hogy o fn sokkal jobban drágult, mint ahogy a felfedezésnek megfelelt volna; Arra se számítottak előre, bogy a fa esetleg el fog tűnni a piacról. Elvégre an­nak is volt némi igaza, aki ugy okoskodott, hogy ha az drágítja a fát, akinek birtokában van a szállítási igazolvány, akkor annak is van jogában hosszra spekulálni, aki nem a s z á 11 i tá s i igazolványt, hanem a fát tartja raktáron; Erre jött a kormány, amely eredetileg m i­nimális árakat akart biztosítani a faterme­lők javára és maximálta az árakat a fo­gyasztók javára. Ez a maximáló rendelet meg is fiadzott. Van egy pótrendelete, sőt már a pótrendelet is várandós. Jön az unoka­pótren delet. Ennek a rendelet-szapora­ságnak pedig a magyarázata az, hogy a vn a­gyar erdei mesét elolvasták a határon tul, Erdélyországbait és Romániában is. Köz­tudomásúlag az oláhoknak is van szi­v ii k; különösen akkor van szivük, ha arról van szó, hogy keressenek. Tapasztalásból tudják, hogy Magyarországon nincs elég és az egész Tiszántúl román behozatalra van utalva. Ha Magyarországon kitalálták az egy­kezet és ha Magyarországon — hála az cgy­kéznek! --a kormány rákényszerült a maxi­málásra, miért ne csinálnának ők is cgykozet és miért ne érvényesítenék a maximálást ők is a maguk javára. Kijelentették, hogy ők tudomásul veszik a maximális "árakat, ol­csóbban nem adnak el, de amit eladnak; azt se az egykéznek, hanem annak, aki táluk vfl­sárol. Igy bukott meg a magyar egy­kéz, igy van minden függőben a *elen pilla­natban és igy kell várni, hogy mit fog hozni a harmadik rendelet, amely most már a kül­földi tűzifa árát fogja maximálni. Az erdei mesének tanulsága és egyben enyhít c körül m é n y e, hogy a fogyasztóknak Csak­ugyan nem sikerült, bogy a fa termelőket és egyéb fa-nagyhatalmasságokat kiuzsoráz/ák Nem sikerült azért, mert fa alig van a látha­táron. Amint halljuk, jönnek nz e r é 1 y e s intézkedések, rekvirálások és mi egye­bek. Hangosan nem merjük mondani, de sut­togva mernénk egy másik orvosszert aján­lani: tessék megkísérelni a szabadfor­galom h e 1 y r e á 11 i tá s á t. Fenyegetés­nél többet fog használni és jobbon biztosit ja a téli tüzifaellátást, ha a szabadon behozott és olcsó fa leszorítja a faárakat, a visszatar­tott készleteket pedig előcsalja onnét, ahol lappanganak. Kína és Japán között beállt a hadiállapot Ostromállapot Sanghajban — Véres csata a hanhaul hágónál Sanghai, augusztus 12. Japán és Kina köz it! most már tényleg beállott a hadiállapot min­den hadüzenet nélkül, amit a legjobban a csü­törtökre virradó sanghaii események igazol­nak. A kinai csapatuk meglepetésszerűen olyan hadmozdulatot hajtottak végre, amelynek kö­vetkeztében birtokukba vették azokat a terüle­teket, amelyen egyébként az 1932. évi fegyver­szünet érteimében kinai csapatok nem állhat­nak. Ennek a meglepő kinai hadmozdulatnak az volt az előzménye valószínűleg, hogy szer­dán Sanghai tengerpartján japán hadihajóraj vonult fel és megkezdődött a japán tengerészek paitraszátlitása. A kinai csapatok a hadászati szempontból fontos helyekre beásták magukat. A jelentések szerint eddig 9000 japán katona szállott partra Sanghaiban. de ujabb katona­szállilrnányokat várnak. A japán katonák part­raszállása a végsőkig kiélezte a helyzetet. Tokiói jelentés arról számol be. hogv a japá­nok heves harcok után csütörtökön délelőtt el­foglalták a nankaui pályaudvart, miután a hankaui hágót birtokukba vették. Tienesin, augusztus 12. Japán forrásból szá*­mazó értesülések szerint a Nankau-hágó birto­káért csütörtökön délután elkeseredetten foly­nak a harcok. Nankau pályaudvarának és a várost elfoglaló japán csapatok balszárnyíl erős támadást indított a kinai csapatok ellen. A kinai csapatok a peking—szuijuami vasút­vonal mellett a Nagyfal közelében levő dom­bokon sáncolták el magukat. Sanghaii, kinai forrásból jelentik, hogy Csa­péi és az északi városnegyedekben kihirdették az ostromállapotot.. A sanghai—nankingi vas­út északi pályaudvarát a vasuti személyzet is elhagyta. Most katonaság őrzi az épületet. Szombat óla megszakadt a táviróforgalom Tienesin és Peking közöli. Ticncsinbe érkezett hitek szerint a kinai központi sereg csapatai tovább folytatják felvonulásukat. A Kangau­hágó vidékén, ahol a Nagyfal a Kargan fel*' vezető utat három helyen elzárja, tetemes ere­jű kinai csapatokat vonlak össze. A Nankau, Kargan és Suijam közötti vasútvonal kinai szakaszán több. mint 70 ezer főnyi kinai sereg táborozik. Tiencsinben messzemenő biztonsági rendszabályokat lettek. A külföldi engedmé­nyes területekel hatalmas nemzeti lobogókkal jelölték meg. A iapán engedményes területen egymásután létesülnek az erődítmények. A iapán lakosságot mindenünnen elszállították, a kinai lakosság is tömegesen menekül délre. Felkelő kémeket fogtak el Marseilleben Pá is, augusztus 12. Marseilleben szerdán letar­tóztattak egy postatisztviselöt, akit tetten ér­tek, amikor egy, a ra'enciai kormánynak címzett táviratot mayához vett. Nyomban házkutatást tar­tottak lakásán, ahol igen sok terhelő bizonyifé­tékot találtak. Bűntársai is voltak. A francia la­pok egybehangzóan azt irják, hogy a postatiszt­viselő és bűntársai cselekményükre a Franco-kor­mámjtót kaptak megbízást. Londoni jelentés szerint, a Times azt irja, i mallorcai flottaparancsnokság elismerte, hogy az Atglr magasságában történt, repülőtámadás tette­sei az ö ellenőrzése alá tartoznak. Eszerint a tá­rnádé repülőgépek a felkelők haderejébe- [tartoz­nak, jóllehet ezt a sa'amancai főhadiszállás a leg­határozottabban megcáfolta. Ugy a felkelőknél, mint a kormánycsapatok területén zendülésröl érkeztek jelentések csütör­tökön. Perpigani szerint a Ma'agdtan • eflhizudf felkelő tiszteket, akik három olaszt agyonlőttek, kivégezték. Harminc tisztet löt lek agyon a fel­kelők. Sansebasliani jelentés arról számol be,j hogy a carteganai anarchista lázadást csak heves harc után tudták leverni a kormánypárti csapa­tok. A hangulat még mindig rendkívül izgatott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom