Délmagyarország, 1937. augusztus (13. évfolyam, 174-198. szám)

1937-08-01 / 174. szám

delmagyárország Vasárnap, T"37 augusftwi Y. 2000 Pár cipő féláron! 99 ZsurKó nai Kossuth Laios sugárul 6. szám. fullus 26-161 aug. 7-ig a szezonvégi kiárusítás alatt! — Egységárak: I P 3.90 1I"P5^Ő"|| P6.90 II P8.90 IIT5S51 csak 14 napig! A japánok teljesen hatalmukba kerítették Peking és Tienesin vidékét * Sanghai, julius 31. A japán—kinai háború felles erővel tombol; a japánok folytalják „büntető expedíciónak" nevezeti hadjáratukat. Kínában nagv az elkeseredés a japánbarát kinai vezetők ellen. A kelethopei független kinai korináiiv elnökét, aki közismert japánbarát voll és hiveit a kínai csendőrség elfogta és agyonlőtte. Egv másik sanghaji jelenlés szerint a japánok Tienesin több negyedét felgyújtották. A japán bombák roiubadöntötték Nankaj egyetemét. A nankingi kormány most már egyáltalán nem reménykedik a békés elintézésben és hangoztatta, hogy a tárgyalásoknak kinai részről történő megindítása teljesen céltalan lenne. A sulvos helvzetre való tekintettel, bezárták a sanghaji tőzsdét, amely előreláthatóan csak a jövő hét közepén nyílik meg. Tokiói jelentés szerint a japán sajtó rendkívüli fontosságot tulajdonit a miniszterelnök rsászári kihallgatásának. A lapok szerint a császár kijelentette, hogv igen nyugtalanítják az északkinai helvzet fejleményei és részletes jelentést kért a helyzetről. A lapok azl is hangoztatják, hogv a japán csapatok még nem Ütköztek meg a központi kormány nagv hadseregével, amelynek ötvenezer embere észak felé nyomul. Sanghai, julius 31. A kinai központi kormány a tartománvok kormányaihoz intézett körtáviratában általános védkötelezettséget rendelt el. A ©táviratban hangsúlyozza, hogy az általános védkötelezettség megvalósítása, amely a nemzeti védelem gerincét alkotja, nem tör halasztást. Nankingban 26.543 20—22 év közötti hadkötelest hívlak be szolgálatra. Kína kormánya elrendelíe az általános védkötelezettséget Szung-Cse:Juan tábornok elrendelte, hogy a központi kormánycsapatok ne nyomuljanak előre észak felé. Ugv látszik, bogv a japán csapatok teljesen hatalmukba kerítették Peking cs Tienesin vidéket. Mbrecht királyi herceg repülőbalesete Délamerikában Buenos-Aíres, julius 31. Szűkszavú távirati jelenlés érkezett szombaton Buenos-A trésből. A távirat arról számol be, bogy Albrecht királyi herceget, aki expedíciós uton van Délamerikában, a Paran folvó közelében repülőbaleset érte. A szerencsétlenség a Paran folyónak a Paraguay határa közelében levő szakasza mellett történt. A királyi herceg, aki a paraguayi kormány vendége volt, magánrepülőgépén Posadas városa felé igyekezett, útközben azonban a gépben valami hiba történt és kényszerleszállást akart végrehajtani. A kényszerleszállás következtében a főherceg megsebesült. A távirali jelentés hangoztatja, hogy Albrecht sebesülése könnyebb természetű. Kinevezések a tanárvizsgáló bizottságba. Budapestről jelentik: A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Várady Tibor egyetemi tanárt a művészettörténetemre és dr. Förster Aurél egyetemi tanári cimmel felruházott egyetemi magántanárt az ókori történelemre az 1935—36. tanévtől kezdődő öt évi időtartam hátralevő részére, a szegedi állami tanárképző tanárvizsgáló bizottságának tagjává kinevezte. Ma, vasár nai SSSSÜT' SIMAY ED és társulatának nagy Bucsumüsora UTOLSÓ ELŐADÁSOK: VASÁRNAP DÉLUTÁN 5-KOR VASARNAP ESTE 94ÍOR, Még eddig sohasem látc kacagtató nr'sor 1 belépődíj nincs. Az ember aztán elmondja otthon Irta TÖRÖK SÁNDOR Az ugy volt, hogy a szegény embernek járt valami néhány pengő a gyártól, — holmi rajzokért, amit különórában csinált meg mi —, otthon meg éppen nagyon kellett a kis pénz. Hát bement a titkárhoz, mondta neki, kedves öregem, kérlek bocsáss meg, de okvetlenül be kell jutnom a direktor úrhoz tudniilik .... — £n tudom kérlek, dehát mit csináljak, ha nent lehet. Most két bécsi ur van nála, a vagondologban, aztán lejön Simoncsics a raktárból referálni ... — Na de kérlek mégis, ba te akarod . . , — Dc az Isten áldjon meg, ne engem nyaggasatok. Ha nem mehetsz be, tőled van mit halllak, ha meg beengedlek, én tarthatom a hátamat. — Hát ugye . . .végeredményben nem szívességet kérek, nekem jár az a pénz. — Nekem ne magyarázd öregem, tudom "én, dc , . . >— Na jó, hát akkor míg a világ szaladgálhatok" otána? Elvégre . . . Igazán, Igazán . , , — Hát majd csinálok Valamit, várj egy kicsit. Az ember azután elkezdett nláfel sétálni a fn. /yosón, a vörös szőnyegen. Előbb az első falilámpáig ment és vissza az ajtóig, hat-hat lépést és körben fordulva. Aztán elment a kővetkező lámpáig, de nem jött vissza az ajtóig, hanem csak az rlsó lámpáig, az nyolc lépés oda-vissza. Aztán belevette a harmadik lámpát. Akkor már ugy félhatra járt az idő és már csak a szónveg egvik oldalán ment mindig odafele, a jobboldalán; viszszafelé pontosan a baloldalon. De csuk a szélin, mintha síneken járna, egyensúlyozva és magában a dobszót utánozta, amit a Tosca második felvonásában csinálnak tram-taratam . . . laram-taratam-taratam . . . Hét órakor azután bejutott a direktorhoz, aki már menni készült s a titkár is intett az ajtóban, hogy csak röviden, mert ideges az öreg, ajaj — Alázatoszolgája. —• Jónapot, mi tetszik. — Direktor ur kérem, tudom direktor ur már ideges, ha hallja, de tessék elhinni . , , — Jójó kérem, miről van szó? — Direktor ur kérem az a harminchat pengö ugyanis . . . — Majd megkapja kérem. — De direktor ur kérem arról van sző , , • Ugyanis váratlan kiadásaim voltak . , , — Rendben van kérem, a hét végén megkapja. — Dc kérem . . . — Na. Nem jó magának a vállalat harminchat pengőre. — Kérem, szépen direktor ur, nem sürgetném, ha igazán nem keltene annyira és különben is elvégre . . , — Elvégre ide, elvégre oda, engem ne nyaggasson folyton azért a harminchat pengőért. Jár, megkapja, slussz, más gondom is van! — Igenis, alázatosszolgája . . . Na most este az asszöny megkérdezte: mi Van? — Háát ... azt mondta, hogy a héten megkapom. — A héten, a héten! Mi az, hogy a héten?t A héten van még szerda, csütörtök, péntek és szombat. ' — Na jó, át nem izélhetem folyton ugyebár. — Hö! Hát nem Atyaúristen ó se. Persze, hagyod, hogy mindenki a fejedre üljön. — Kérlek, tc ezt nem érted, az ember nem ugrálhat a mai világban. — Nem, én semmit nem értek. Annyit mim esetre értek, hogy én bemegyek ahhoz a di torhoz, ha te vagyok én és én megmondom ápertén: kérem engem ne bolonditson Ide tn dennap, kl hallott ilyet! De te egy tyutylmi fráter vagy, aki nem mer megmukkanni, ve mindenki packázhatik, te csak nyámmogsz és a zatoskodol és ... — Nyugodt lehetsz én is megmondtam nei a véleményemet — mondta az ember kissé bizonytalanul és a tányérjára nézett. — Mit mondtál meg? — Megmondtam, hogy .... hogy ez nem járja, és nem hagyom magam, elvégre és megdolgoztam azért a pénzért • . , • — Nem szívességet kérsz! — Ugy van, nem szívességet kérek! azt mondtam, mire . . , ööööö . , , — Naaaa? — Azt mondta intézkedik. — De mikor? — Mondom, hogy még e héten. 4 ' — A héten, az nem dálunt, mondtad volna, kérctn nekem az jár és tessék azonnal kiutalnil — Na jó, hát az ember nem izé . . . úgyis éppen eleget , , , elég éles volt a dolog, tudniillik . . . — Tudniillik? — Semmi, semmi. De mi volt az íslenlrtf — Semmi, ha mondom, na. Hát elragadtattam magam és talán kissé hevesebb voltam a kelleténél. — Na dc ml volt? — Kérlek én nem birom ezt a hangot, amit néha megenged magának. Nctn vagyok krakéler, de önérzetes ember vagyok és nem lüröm, hogy • • . nem tűröm senki fiátólt t