Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-11 / 155. szám

Vasárnap, 1937. Julius 11. Politikai napilap XIII. évfolyam. 155. sz. Lélek az Óceán fölött Egy kimerülő leadóállomás kattogja jeleit olykor az Óceán felett, — egy világ szive borul az Óceánra és hallgatja a távoli üzenetet. Egy lélek vergődik valahol a habok között, exotikus szigetek exotikus messzeségében s segélykiáltásai, melyek az éter hullámain terjednek szét a világűrben, ugy hallatszanak, mint a Szentlélek harangjának végtelen, távolból átszűrődő hangjai. Egy lélek kiált az emberiséghez a végtelen égnek és végtelen viznek szörnyű zárkájában, — nincs börtöncella, melynek két lépésnyi hossza és két lépésnyi szélessége nem volna tágabb, vigasztalóbb és reménytkeltőbb, mint a végtelenségbe bezárt lélek rabsága. Fölötte az ég, körülötte a viz, talán százmértföldes körzetben nincs mellette élő ember, de amig az akkumulátorba rejtett elektromos erő meg tudja rezzenteni az étert, addig nincs egyedül. Vele van a világ, az egész emberiség mellette van s mintha minden emberi sziv, — titokzatos energiákat indit útjára a biologiai élet, — egy-egy c o h a er e r volna, ugy veszi át ennek az egyetlen vergődő szivnek minden kiáltását. Az umerikai tengeri haderő, — írják az újságok, — naponkint százötvenezer dollárt költ arra, hogy ezt az egyetlen lelket megmentse. Repülőgépanyahajók kutatják végig a tengert, amerre sejtik létének talán utolsó óráit. Óceánjárók kikerülnek utjukból, repülőgépek pásztázzák végig az Óceánt, bogy megmentsék a küzködő lelket s megszerezzék maguknak a hősi mentésnek kék szalagját. Ha tömegkatasztrófa az áldozatok százainak életét pusztítja el, ha összeomlik a hid az expressz alatt, felrobban a gyár, vagy beomlik a bánya s százak és százak halnak meg, — a világ érdeklődését nem fesziti ugy keresztre a tömegek halála és tömegek gyásza, mint ennek az egy léleknek viaskodása az életért." Csudálatos dolog az, Kogy az emberi szolidaritást a romantika sokkal hamarabb és sokkal kétségtelenebb bizonyossággal mozdítja meg és küldi harcba, mint a legátfogóbb és legegyetemesebb kötelességvégzés. Nemcsak botorság, de lelketlenség volna sokallani azokat az áldozatokat, melyeket Amelia E a r h a r t megmentéséért áldoz munkában, pénzben, kockázatvállalásban az emberiség lelkiismerete, de nem lelketlenség arra gondolni, hogy amikor nem egyetlen lélekről, de százmilliók életéről, jövőjéről, kenyeréről és nyugalmáról van szó, miért nem mozdul meg ezekhez az arányokhoz mérten az emberi szolidaritás? Elvégre — mindannyian kétségbeesve s majdnem reménytelen várjuk a segítséget, mint ez a szerencsétlen repülő az Óceán habjai között, mindannyian az életünkért reszketünk s fáradt lelkünk kikihagyó leadóján szólunk mi is talán mar inkább a jövőhöz, mint a jelenhez: mentsétek meg a lelkeinket. Mi is repültünk, a fiatalságunk motorját s az illúziók szárnyait építettük bele repülőgépünkbe s rábíztuk a magunk életét és azok nyugalmát, akiknek életéért felelősek vagyunk repülőgépünkre, mi is lezuhantunk s most várjuk a csudát, — mikor talál meg a megváltó gondolat, mikor menti meg életünket a béke anyahajója s mikor kapjuk első italát kiszikkadt szánkba a hitnek drága kulacsából ? De amikor mindnyájan vergődünk hajótörést szenvedve, amikor mindnyájan varjuk a boldog felszabadító segítséget, — egyetlen Óceánjáró nem kerül ki útjából, egyetlen repülőgép nem emelkedik fel, e g ye 11 e n dollár nincs, hogy az emberiség viaskodó lelkének megmentését megkönnyítse. Egyért öszszefogunk mindnyájan, de mindanynyiunkért nem fognak össze egyesek sem. Az embert meg akarjunk menteni, de az emberiséget veszni hagyjuk. Mi mással tudnánk ezt magyarázni, mint a romantika varázsával. Amikor a háború alatt a Zeppelin legénysége a csatornába fulladt, az angol repülők koszorút dobtak a tengerbe. Ha a világháború egyik hősi pilótáját lelőtték, az ellenséges pilóta kétezerméteres magasságban követte a gyászmenetet és virágot szórt áldozatának koporsójára. Az oxfordi egyetem márványtábláin a háború alatt is megöröütették az egyetem elesett növendékeinek mégha Anglia ellen küzdve estek is el. Romantikus szépséget találunk életben és halálban, hősi küzdelemben és hősi halálban, csak egyet nem találunk meg soha: a lelkek megmentésének útját. Egy lelket meg tudunk még menteni, egy lélek meg tudja mozdítani még az egész emberiség szivét s láncba tudja kovácsolni az emberi szolidaritást, egy lelket kell megmenteni ? — megindulnak a hajók, felszállnak a repülőgépek, megmozdul Őfelsége a Dollár is, ahány újságja van a világnak, mind ezzel a mentési akcióval foglalkozik, ahány rövidhullámú felvevőgép van, mind ennek az egynek sóhajtását figyeli. Vérben gázolják le egymást a spanyolok s kiujulnak a véres harcok a japánok és kínaiak között, nem tudjuk, Európa népe mikor zuhan vissza abba a vériszapba, amit máig sem tudott lemosni magáról, a hafalmak fegyverkeznek, a gyilkolás és tömegirtás borzalmas méretű eszközei óráról-órára nagyobb tömegben állnak elő, de amikor egy elveszett asszony sir a babokban, a világ lelkiismerete feléje fordul forró részvétével, mintha érezni akarná az emberi szolidaritásnak azt az ünnepét, amit gonosz könnyelműséggel, mazochista tékozlással elriaszt magától és meggyaláz minden gyilkos szóval és minden véres gondolattal. 48 órás várakozás ulán Franciaország kedden megnyitja a spanyol határt, ha nem íeljesllik a londoni Javaslatokat Eden megkezdíe a Tárgyalásokat a megegyezés kidolgozására Nagyarányú támadás Madrid körül a polgárháború egyéves fordulóján London, julius 10. A benemavatkozási bizottság tegnapi ülése — mJnf jelentettük — megint nem hozott döntést. A legnagyobb feltűnést az a francia ultimátum keltette, amely a spanyol határvonal é lenőrzésének megszüntetéséről szól. A lapok egyáltalán nem titkolják, hogy továbbra is súlyosnak találják a helyzetet. A francia elhatározás válasz akar lenni a portugáloknak, akik nyitva tartják Francoék felé a határt. Párisi jelentés szerint a lapok a józan szellem diadalát látják abban, hogy a bizottság elfogadta Anglia közvetítését és remélik, a brit kormány meg fogja találni a közvetitö megoldást. A lapok hangoz-/ tatják, Franciaország hajlandó még hány napot várni. né« ha azonban azt látja, hogy a portugál határon; továbbra is szabadon lehet Spanyolországba hadianyagot szállítani, akkor a Pireneusokban is megszüntetik az ellenőrzést. Franciaország bejelenti az ellenőrzés felfüggesztését Páris, julius 10. Hivatalosan je'entik, hogy a francia kormány julius 12-én bejelenti a benemavatkozási bizottságnak, hogy 13-tól kezdve a francia—spanyol határon felfüggeszti a nemzetközi ellenőrzést. Politikai körök szerint a francia kormány csak abban az e:eíben lépteti életbe határozatát, ha a benemavatkozási bizottság nem teljesítené a francia kiküldött előterjesztett kívánságait. A francia intézkedés egyébként nem jelentené a határok megnyitását, csak annyit, hogy a francia határ az augusztusi közigazgatási rendelet értelmében továbbra is zárva marad a spanyol földre irányuló aranyelött. és lőszerszállitniányok Az Havas Iroda jelentése szerint a francia határozatnak az a célja, hogy a francia—spanyol határon ugyanolyan helyzetet teremtsenek, mint amilyen van néhány nap óta a portugál határon. Meg kell állapítani, hogy a franria rendszabály csak a külföldi megfigyelők ellenőrzésének megszün'elésére vonatkozik és ideiglenes jellegű. Az intézkedések akkor lépnek életbe, ha a francia nagykövetnek a londoni benemavatkozási I