Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-04 / 149. szám

Vasárnap, 1057 fuTlug í. OfrMAfí7ARORSZÁCi II asae PAALJÓB kiPQRTSORQZATAt ftmcJustfüScfiraMoMiri 4 regényt Schratt Kaíalin és az udvar inírikója Amikor az uj uralkodó, IV. Károly Hohenlohet a „vörös herceget" nevezte ki az udvarmesteri hivatal uj főnökévé és Montenuovo [elgonibolt ingujjban maga Csomagolta össze jieíve holmiját, ezekkel a szavakkal mondott bue5ut -d Habsbur­gok udvarának: ..Boldog vagyok, hogy megszabadulhatok ettől fterindhtól , . . Ez már nem az én heh cm többé . . Amig azonban ez a sokak által régóta várt óra elérkezett, addig Montenuovo volt a teljhatalmú ur, talán az predesztinálta ezzé, hogy rajta kivül isenkisem ismerte olyan tökéletesen a spanyol ettiket útvesztőit, mint Neyperg gróf fagyoste­kintetii és származására annyira büszke unokája. Mindenkit, aki legalábbis nem grófi ágyban látta meg a napvilágot, lenézett, Sdiraltot is ezért gyű­lölte és minden alkalmat, amely csak kínálkozott a számára, megragadott arra, hogy 3 császár ba­rátnőjének bor$ot törjön az orra alá. Különös öröme telt benne, ha valami olyan sürgős elin­téznivalót terjeszthetett Eerenc József elé, amely lehetetlenné tette a tervbevett közös ebédet. Hivatalosan Schratt soliajem szerepelt rangsorba osztva az udvar ünnpélyeinél é$ meg kellelt elé­gednie azzal, hogy a legfiatalabb „Bittér von" is megelőzte öt. Monfenuovonak különös öröme telt benne, ha elsőnek tehetett jelentést Schratt rivie­rai kártyaveszteségeiről, a takarékosságra való hivatkozással gyakran vonalat húzott már el­készült jzámadásokon, a művésznő többször meg­tette, hogv bajbajutott kollegák pénzügyi zavarai­nak szanálására kérte meg az uralkodót, ha azon­ban az akták valahogyan Montenuovohoz, vagy­is gazdasági hivatal főnökéhez, Wetsehl igazga­tóhoz — Montenuovo balkezéhez —- kerültek, akkor a szanálásból rendszerint nem lett semmi. Montenuovo gondoskodot róla, hogy külföldi uralkodók bécsi látogatásainál tartott cerclekcn „megfeledkezzenek" az utolsó sorba állitolt „Hof­schauspálerin" megszólításáról Neki köszönhette Schratt, hogy figyelmességének egy-egy kedves megnyilatkozása nyom nélkül eltűnt a Burgból, mint „nem odavalóa napi rapportok gorán „véletlenül" és ártatlan arccal kimondott meg­jegyzései gyakran okoztak konfúziót és azok az emberek, akik Schratt szalonjának állandó ven­dégei sorába tartoztak, már clsö megjelenésük­kor belekerültek Montenuovo fekete könyvébe. Ezzel szemben egészen más természetű volt az öreg Paar, aki — minden más verzió ellenérc — nem Ferenc Józseftől kapta rangját, hanem egy nagyon régi, Olaszországból Ausztriába került olyan arisztokrata famíliából származott, amely­nek feje hercegi rangot visel. Paar gróf bohém természetű ember volt, papucsban és ingujjra vetkőzve, nyakkendő nélkül ült hivatalában, ke­vés dolga akadt, nem szerelte az uniformist és Ferenc József mosolyogva vett tudomást mindig erről a tulajdonságáról és ha tehette, * reggeli audienciákon tul nem zavarta őt. Paarban volt valami közvetlenség, a néppel való kapcsolatot nem tekintette leereszkedésnefc és milatt Monte­nuovo minden erejével azon volt, hogy Schratt protegáltjai, — ha nevűk már ott is szerepelt a kihallgatásra jelentkezők lajstromán — ne kerül­jenek « esászár elé, a főadjutáns igyekezett Sehrattnak kedvében járni és gyakran lehetett őt látni a művésznő asztala mellett. Taafe gróf, aki tizenhét esztendeig vezette mint mini$ztcr­rlnók Ausztria ügyeit, de a tizenhét év alatt egyszer sc jutott hozzá, hogy Ferenc József hellyel kínálja meg az audienciáján, sohasem cseleke­dett Schratt ellenére, Kerzl báró, a király or­vosa, Schraltot kérte meg intervencióra, ba Fe­renc József nem akart szót fogadni neki és Liechtenstein Budolf herceg, az előkelő gavallér, akinek mókáin a c$ászár sokat nevetett, pajtás­nak és cimborának tekintette at uralkodó barát­nőiét. Raituk kivül azok az udvari emberek, akik­nek évszázadokra tekintett vissza a rangjuk és címerük felett a sokágú korona, Montenuovohoz hasonlóan, ha nem. is gyűlöltek, de negligálták a ,.badcni rőfös" leányát és Schratt Katalin igazi barátokra csak azokban az udvari emberekben talált, akiket nem az ősök. hanem az eszük jutta­tott el a császári palota parkettás termeibe. Ezek között első helyen kell megemlíteni Pal­mer Edwardot, a bécsi Lgnderbank vezérigaz­gatóját. Alacsony, emberke volt, le nem tagadható sémita típussal. Larisch grófnő azt irja róla, hogy­ha beült a fotöjbe. ugy nézett ki. mint „egy rok­nyaralni, üdülni, szórakozni; Bármely társasutazáson kiván résztvenni: Valutáját, kedvezményes vasúti jegyeit megkaphatja, társasutazási részvételét költségmentesen bejelentheti NEU ERNö banküzlet utazási irodájában Minden prospektus díjtalanul mae-kapható kokó figura paróka nélkül." Palmer Edvvard volt anyagi természetű ügyekben egyetlen tanácsadója a Cjászárnak, aki annyira szerette öt, — és ez jellemző I-'ereiic József gondolkozására, -r hogy amikor Schratt elmesélte egyszer, bogy a Lán­derbankban milliós sikkasztásnak jöttek a nyo­mára, a császár arca komorrá vált és hosszabb gondolkozás után ezt mondta a sehönbrunni park­ban 3 barátnőjének: „Most aztán gondoskodnunk kell róla. hogy szegény Palmer ne tudja meg a dolgot. Biztosan nagyon felizgatná magát . . .-­Palmer nagy megértéssel volt mindig Schratt dolgai iránt, ő rendezte. elsőizben a művésznő ama adósságait, amelyek a Kiss-vagyon összerop­panásával keletkeztek ós Palmer gondoskodott arról, hogy a költséges utazások és a nagy össze­geket megemésztő háztartás kiadásai ne az ud­vari könyvekben szerepeljenek, hanem Ferenc József magánvagyonának a Lánderbanknál veze­tett számláin. Palmer fizette ki mindig a külön­böző alkalmakkor vásárolt ékszereket, hozzá fu­tottak be a számlák, e mellett talpig tisztességes és tisztakezü ember volt, aki soha$em használta ki a császár bizalmát. Ugyanilyen kaliberű volt Paul Schulz, a legfel­sőbb számszék elnöke, aki, midőn valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki, az udvar kí­vánságára kénytelen volt hitet cserélni, mert mint zsidó nem tehette le a lilkostanácsosi esküt. Anproisot, mindenféle gyógynövényt, borkövet, borseprőt legmagasabb napi áron uásarol V\m MilflÁe syőgvnövény %JT• nlRIVd nagykereske­dés r. t. Budapest. V., Vilmos cs. ut 6. Tel.: 180-577. Másnap azonban megjelenvén Ferenc Józsefnél, hogy megköszönje n kinevezését, igy szólt a csá­szárhoz: „Felség! Én tegnap keresztelkedtem ki, d« azért holnap is csak olyan zsidó leszek, mint voltam tegnapelőtt . . ." Paul Sehulz mesélte egyszer sz"k baráti kör­ben, hogy a bécsi egyetem egyik híres professzo­rával, Európa egyik legnevesebb pszichiáterével sokáig beszélgetett a császár szerelmi életéről és hallatlanul érdekesnek találta azt, amit ez a pszichiáter, a saját véleménye gyanánt elmon­dott neki. „Azoknál az embereknél — mondotta Exzelleníi Sehulz mint az idegorvos szobait — akik abban a korban vannak, mint amelyben Ferenc József uralkodik a szerelmi életnek kevés a jelentősége, ha férfit a munka, a Családi bajok, a sikerek, aa egyéblrányu elfoglaltság túlontúl igénybeveszik, A kevesetdolgozó emberek még öregebb koruk­ban is intenzivebb szerelmi életet élnek és na" gyobb fontosságot tulajdonítanak a szerelemnek, mert az élet egyéb vonatkozásaiban nem találjála meg azt, amit a német nyelv ezzel a szóval: „Per* sönlichkeitsgefühl" olyan szépen tud kifejezni. Azoknak az embereknek vannak a legnagyobb si­kereik a nőknél, akiknek legtöbb a ráérő idejük", ezek kiélik magukat a sikereikben, niig az any­nyira elfoglalt, hatvan felé járó öreg urak, mint Ferenc József. a nőben mást keresnek és mást i* találnak meg, mint azok, akik a Fenstergukkee ablaka mellett mustrálják a Karntnersttasse höl­gyeit. A császár életszükségletének csak elenyé­szően kis százalékát teheti ki a szerelem utáni vágyakozás, az ő gondolatait, érzéseit, ideáit é® céljait ezernyi más probléma foglalkoztatja és aa ő számára teljes kielégülést jelentenek azok * rövidebb vagy hosszabb időközben bekövetkező látogatások, 'amelyeket a külföldön utazó Erzsébet, tesz a Burgban, Ischlben, vagy Gödöllőn. A hatvan év felé járó férfiak a szerelmi elet szempontjából normális igényekkel rendszerint csak akkor rendelkeznek, ha az élet egyéb vonat* kozásaiban nem tudják energiájukat és idejüket lekötni. Ha az a férfi, akinek nincsen egyebe-, mint egyetlen rendes ruhája, sikeresen bonyolít le egy randevút, akkor boldogan vacsorázik oda­haza, szük udvari szobájában krumplit is, mer? az életlel szemben más igénye nincsen. De annalá a férfinak, aki hajnalban kel, akinek az iróaszta* Ián görnyednek az akták és ezek kőzött restan­ciát nem tűr meg, akinek ötvenkétmillió enibefl sorsáról kell gondolkodnia és ezt a hivatását ha­lálosan komolyán veszi, aki háborúkat üzen és békét köt, akinek életet évtizedek óta keseritiki meg családi gondok é$ minduntalan felmerüli", uj családi problémák, a szerelem és minden, ami ezzel összefügg — nem életszükséglet többé , . « , . . Budolf nevét a niayerling! tragédia óla sem vette ajkára a császár és attól a perctől kezdve, hogy Erzsébet koporsóját letelték Budolf szarkofágja mellé, a császárné nevét sem mondta ki az özvegyen maradt férj. Schratt Katalin gondoskodása a barátjáról és * barátja életéről etlől az időtől kezdve még in­tenzivebb lett . . . Amikor Erzsébetet eltemették", Ferenc* József hetven esztendejéből csak kettő hiányzott , . , Líraim i Rács Clpösxalon, Kölesei u. 7. Rács Cipők exutdn nem csak méret után, (janem késsen is kap & a í ók. A legsxebb cipők olyan árakon ke­rülnek eladásra, öogy meglepetést keltenek ax egésx városban. JSéxxe meg a legújabb kirakataimat

Next

/
Oldalképek
Tartalom