Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-04 / 149. szám

DÉIMAGYA RORSZAö Politikai napilap XIII. évfolyam. 149. sz. Vasárnap, 1937. Julius 4. Orosz dolgok Irla TONELLI SÁNDOR Oroszország megint népszerű néhány hét óta. Népszerű annyiban, hogy a megdöbbent világ érdeklődése oda irányul, ahol a vérszomjas istenek a forradalom nagyjainak sorából szedik mind sűrűbben áldozataikat. A szovjet eljutott oda, ahol a francia forradalom tartott a nagy rémuralom idején, mikor az arisztokratákat követték a vérpadon Danton, Desmoulins, Robespierre. Csak amennyivel nagyobb Oroszország Franciaországnál, annyival nagyobb az áldozatok száma is. A perekről, amelyek a kivégzéseket megelőzik, teljességgel lehetetlen a valóságot félig is megközelítő képet alkotni. Azt is nehéz eldönteni, van-e valamelyes alapjuk a vádaknak, amelyek alapján a rögtönitélő bíróságok a halálos ítéleteket kimondják. Nem valószínű ugyan, hogy tábornokok, törzstisztek és magas állású tisztviselők százai cimboráltak volna a szovjet ellenségeivel, de hát ennek az eldöntése nem ránk tartozik. Egy azonban feltűnő. Az esetek nagy részében az ítéletek a vádlottak beismerő vallomásra hivatkoznak. Volt olyan per is, amelynél a vádlott állítólag töredelmesen bevallotta, hogy vétkezett s szovjet ellen és maga kérte a halálos ítéletet. Tuchcsevszki és másik két tábornok elitélése alkalmával az asszonyok vallottak férjeik ellen. Annyira természetellenesek ezek a jelenségek, hogy az olvasó akaratlanul is meghökken ós keres valami félig-meddig elfogadható magyarázatot. Ha csupán a hivatalos sajtóiroda állítaná, Tiogy ezek a dolgok megtörténtek, azt lehetne mondani, hosry az egészből egy betű sem igaz. De voltak perek, amelyeknél egész sereg külföldi uiságiró is volt jelen; a legkülönbözőbb pártállásu és világfelfogásu nngol, amerikai és francia lapok megerősítik, hogv a vádlottak összeroskadva ismerték be a vád tárgyává tett cselekményeket. Egyikmásik megemlíti, hogy irtózatos kimerültség, bágyadtság és fizikai fáradtság nyoma látszott a vádlottakon. * Egy angol ujságiró, aki hét évig elt Szovjet-Oroszországban, mint lapjának tudósitója, Európába való visszatérése után külön könyvben irta meg azokat a tapasztalatait, amelyek véleménye szerint tulmentek a naoi érdekesség keretein és megérdemelték, hogy állandóbb formában is megörökítsék őket. Ebben a könyvben olvasom a következőket.' Egy nagyobb vidéki városban szovjetfísztviselők Idegenekét kalauzolnak 'és dicsekedve mutogatják nekik az uj elemi iskolát, melvet a közoktatásügyi népbiztosság építtetett. El kell ismerni, nagyszerű iskola, a technika és higiéné minden vívmányával felszerelve. Ilyen iskolák nincsenek se Angliában, se pedig az Egyesült Államokban. Az egyik látogató kiváncsi azonban, hogy fiz első osztályos gyerekek mennyire tudnak írni. Megkéri a tanitót, hogy vétesse elő a gyerekekkel a ceruzájukat és Írasson velük egy mondatot. A tanitó zavartan tekint körül és megkérdi, hogy nem felelne-e meg, ha egymásután két-három gyereket kihivatna a táblához 'és krétával iratna velük valamit. Kiderül ugyanis, hogy az egész iskolának nincs egyetlen ceruzája. * Egy ismerősöm mesélte, aki a mult esztendőben járt Leningrádban, a néhai Szentpéterváron. A város külsőleg nyugodt. Le van rongyolódva, a házak kopottak, hiányzik a tatarozás, az üzletekben kevés az áru, de az álldogálás és jegyre való árusítás megszűnt. Ha szegényesen és nem kielégítő minőségben is, de pénzért mindent lehet kapni. A volt főváros egy nagyon leszegényedett, de normális életet élő város benyomását kelti. A régi cári palotából muzeumot csináltak és oda hordták össze a volt arisztokrata családok otthonaiból származó műkincseket. Példátlan gazdagság van ezekben a termekben felhalmozva. Időről-időre egy-egy látogató csapat vonul végig a termeken. Gyári munkások, akiket kirendeltek, hogy szakszerű vezetés és magyarázat mellett gyarapítsák művészeti ismereteiket. Előkelő, vagy ismert idegeneket, akik Oroszországban utaznak, a GPU. ellenőriztet. Az ellenőrzés igen udvarias formák között történik: az idegen mellé adnak egy kísérőt, azon a cimen, hogy mindenben rendelkezésére álljon, felvilágosításokkal szolgáljon és az esetleges akadályokat elhárítsa az útjából. A valóságban a kísérőnek kettős feladata van. Ellenőrzi az idegent és egyúttal, mint a halhatatlan emlékezetű Potemkin utóda, gondoskodik a szovjet alkotásainak kizárólag kedvező szinben való beállításáról. Az egyik külföldi ur mellé, aki már három hete utazik Oroszországban, egy nagyon jó megjelenésű tisztviselő van beosztva. A kisérő beszél németül, franciául és angolul, a modora teljesen kifogástalan, mintha Európában sajátította volna el a társadalmi érintkezés formáit. Szemmelíáthatólag szeretne érintkezést találni az idegennel, de hiába. A vendég nagyon óvatos, mert tudja, hogy a rendőrség emberével áll szemben, akinek az a kötelessége, hogy mindent besúgjon. Három hét elteltével, mielőtt az idegen elhagyná Moszkvát, a kísérője igy búcsúzik el tőle: — Három hét alatt ön nem ajándékozott meg bizalmával, mert besúgót sejtett bennem .. 7 Sajnos, ez igy van ... Higyje el, teljesen őszitén beszélek. Volt cári főhadnagy vagyok és most úgynevezett idegenvezető vagyok a GPU szolgálatában ... Valamiből élni kell. Ezt a kis históriát az az ur mesélte el, akivel megtörtént. Hozzáfűzte az elbeszéléséhez, hogy meghatóbb és őszintébb tekirv tetet sohasem látott életében.' Az angol-francia szövetség éles állásfoglalása a német terv ellen Rendkívül súlyos az európai Helyzet - Londonüan rendkívüli minisztertanács lesz Eden feltűnést keltő beszéde a helyzetről - „A spanyol kerdes megoldásánál Anglia létérdekei vannak erintve" Paris, julius 3. A nemzetközi helvzetet reménytelennek látják a francia külügyminisztériumhoz közelálló körökben; nem' hiszik, hogy a benemavatkozási bizottságnak újbóli összehívása változást hozhat. A jobboldali „Epoque" azt irja, Róma cs Berlin megfeledkezik arról, hogy a veszély pillanatában Franciaország mindig egységes volt és mindig a legnagyobb elszántsággal alUa a rákényszeritctl harcot. A radikális Oeuvre szerint a komédiát nem lehet tovább lörni és végei kell vetni a játéknak. Helyre kell állítani a szabadkereskedelmet a spanyol köztársasággal és hozzá kell fogni a hadianyagszállitásokhoz Madrid. Valencia és Barcelona számára. Londoni jelentés arról számol be, hogy három angol óriáshajó rövidesen csatlakozni fog a Földközi-tengeren levő hajóhadhoz. „A Földközi tenger Anglia életének ütőere" London, julius 3. Eden külügyminiszter Southamplonban beszédében ezeket mondotta a spanyol polgárháborúról: — Az angol kormány kizárólagos célja a küzdelem korlátozása Spanyolország határai közé és Spanyolország területi épségének fenntartása. amelv Anglia határozott érdeke. Ezt az álláspontunkat osztja mindkét küzdő fél és ebben a tekintetben mindig számithalnak támogatásunkra. .Anglia nem akar semmit Spanyolországtól. A mult év novemberében kijelentettük,-hogy a Földközi-tenger Anglia számára nem csupán utrövidités, hanem a birodalom életének ütőereje. A kormány felfogása ebben a tekintetben nem változott és sohasem fog változni. — Hogy Spanyolországnak niilvcn kormányformája van. annak eldöntése kizárólag a spanyol népre tartozik. Azonban, ha ebben a tekintetben érdektelenek vagyunk is, ez még nem magyarázható érdektelenségnek, ott, ahol már Anglia létérdekei vannak érintve, mini Spanyolország tengeri, vagy szárazföldi halárai, vagy a Spanyolországon át vezető kereskedelmi utak tekintetélten. — A nemzetközi helyzet mérlegelése folytán a lehelő legnagyobb súllyal esik latba megnyugtató körülményként Anglia barátsága Franciaországgal, amely sohasem volt jobb, mint ma. A nemzetközi helyzet második megnyugtató eleme az Anglia és az EgyesültÁllamok közötti jő viszony. 24 állam az anqol-francfa lerv melleit London, julius 3. A spanvol benemavatkozási egyezményt aláirt 27 állam képviselői át-