Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)
1937-07-27 / 169. szám
242 DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1957 julius T5. Kedvezményes jegy Kérem csak tessék egész nyugodtan felszállani — érvényes, mondta az állomásfőnök, azzal már intett is a kis (Zöld palacsintasütővel és a pesti gyors a hajnali álmosággal nekilódult. Visszamentem a kocsiba és megkerestem a helyem, ahonnan az Imént valami folyton erősbödő bizonytalanságérzet kergetett ki, hogy megkerdezzek valaki hivatalos személyt, hogy hát érvényes-e ez a kedvezményes jegy, amellyel a balatoni Turul munkatáborba indultam, vagy sem. Mert egy félórával ezelőtt, mikor hazulról Szegedig akartam jegyet váltani, csak egy szánakozó és fanyar mosoly volt a válasz. — Majd Szegedtől a Máv-on, ez kérem a Szecsev — mondta a pénztáros az utolsó szót olyan nyomatékkal, mintha a kis csigalassú vicinális maga a keleti express volna. Azzal becsukta az orrom előtt az ablakot. .1 , i .. — Ez a Szecsev, ismételtem epésen, minden Keserűségemet beleteinetve. I I Mert igy van az, aki még soha, vagy legalább is nagyon ritkán jut valami ri'.ka s.e-encse révén kedvezményes jegyhez, hogy az utolsó percig. kétségfcevonja, hogy ő most nem ugy fog utazni, mint más földi halandó, hanem fillérekért. Ezen morfondíroztam, mikor a pesti gyors már kinn robogott a nyilt pályáin. De hogy az állomásfőnök megnyugtatott, legyűrtem aggodalmamat és végigdiiltein a padon. Nemsokára bejött a kalauz és kérte a jegyeket, vagy kis füzetből bárcákat tépett ki azoknak, akiknek nem yolt idejük a jegyváltásra. Kárörvendő mosolylyal néztem, milyen nehéz szívvel bontják ki a bugyellárist a kiszombori polgárok, mint szurkolják ki a nehéz pénzeket az utasok. Már láttam is magam, amint a kalauz hozzámlép és kéri a jegye'.. Máskor én is izzadva kotorászom a tárcámban, de inost, — bezzeg most csak belenyúlok a belső zsebembe és a legfölényesebb arccal előhúzok egy kis bűvös papírdarabot, mire a kalauz nem fogja tovább rikácsolni, hogy tizenkettő harminc, hanem ilyen kicsi lesz és félénken odamondja az egész kocsi irigykedésére, hogy három tiz. Igen, mert az a papír, egy olyan papír. És én, ha kérdeznek, csak dölyfösen azt fogom mondani, hogy »Ja, tetszettek volna munkatáborra jelentkezni, nent pedig henyélni a marosparti homokban, vagy hasukat süttetni a napon, akkor most lenne kedvezmény.* De nem mondtam. Nem, mert közben tényleg odajött a • kalauz és miután megforgatta a kis papirost, elölről, hátulról, — kereken ki ielentette hogy kérem nem érvényes.« Először azt hittem, hogy nem érti, milyen jegy ez. Megmagyaráztam. Hiába. Nem tágitott. Ugy éreztem magam, mint akit fejbeütöttek. Nem érvényes. — De érvényes. Nem. — De igenis. Érvényes, mondta végül, csakhogy nem a gyorsra, hanem csak a személyvonatra. Ez, tekintve, hogy a gyorson ültem, elég sovány vigasz volt. — De kérem, nekem maga az állomásfőnök mondta Szegeden — erősítettem —, hogy csak szálljak fel nyugodtan, érvényes. — Akkor re' érvényes, mert ehol van ni a hátulján, hogy csak személyvonatra szól, azon is csak a harmadik osztályra. \ | I i j Igaza volt. Meg voltam semmisítve. Átkoztam magam, hogy minek kellett nekem gyorsvonat, nem lett volna jó a személy is. Hajnalban sem kellett volna felkelni. De persze — jutott eszembe — ma még vásárolni is akarok és rövid az idő. Nincs menekvés. Itt már csak csoda segíthet. Ekkor mentő ötletem támadt. Leszállok és megvárom a személyvonatot. Legalább a további szakaszon kedvezményesen utazóin (Hogy a ... törje ki azt a kedvezményes jegyet, ha már csak személyvonaton érvényes.) Igy is történt. A Szegedtől megtett utat kénytelenkelletlen kifizettem és leugrottam a vonatról. Sajnos, a viteldíjat meg kellett fizetni, nem lehetett ugy megúszni, mint Pesten a villamoson. Mert ha az embernek teszem azt a Nyugati felé van dolga, akkor felszáll egy arra haladó kocsira és mikor a kalauz jön, gyanutlanul megkérdi, hogy ugy-e ez megy a Boráros-térre, mire a kalauz jőszivvel megmagyarázza, hogy az pont az ellenkező irányban van. Ekkor az ember leszáll, megvárja a következő kocsit és kezdődik újra a dolog. De fizetni nem kell. | — Kistelek, látom felírva az állomásra. Nagyszerű, vigasztaltam magam, itt még úgysem jártam, legalább szétnézek a községben. »Ismerjük meg Hazánkat*, vigyorog rám az első plakát a váróteremben. — Majd csak eltelik az idő délig, akkor jön a vonat, 5-kor leszek Pesten s majd legfeljebb sietek egy kicsit a bevásárlásokkal, — gondoltam. Befelé indultam a községbe. Hogy hogyan szórakoztam, nem részletezem. Csak amikor ugy 10 óra tájban otthon azt mondták, hogy »na Jóska azóta már biztos Pesten van*, ott ültem a falu szélén egy libausztató partján és javában dobáltam a békákat. De mégis csak eltelt valahogy az idő és délfelé befutott a vonat. Beszálltam az egyik kocsiba, ahol még valahogy mozdulni lehetett a baromfi- és zöldségeskofáktól, akik óriási kosaraikkal és visítozó csirkészsákjaikkal minden talpalattnyi helyet elleptek. Elindult a vonat.. A máskor kegyetlen rázás most jólesően ringatott és az unalmasan eltöltött pár óra ugy tünt, mint egy rossz álom. Újra élveztem az utazást. Nem telt bele egy negyedóra, belépett a kalauz. Egyenesen hozzám. Átadom a jegyet. Hosszasan nézegeti, forgatja és éppen mikor ki akarja lukasztani, hirtelen meggondolja magát és kiköpi: •— Ez a jegy nem érvényes. — Nem érvényes? — mondom. Hát már mért ne volna érvényes? — Azér, mer az ur megszakította az utazást. Kezdtem szédülni. Meg aztán ehol van ni, hogy a lakóhelyhez legközelebb eső állomáson kell felszállni. Makó meg messze van Kistelektől, — igaz-é? Egymás kezéből rángattuk ki a papirost. Néztük. Igaza volt az öregnek, rajta volt, amit mondott. Olyan volt az a »Tudnivaló« rovat, mint a legkörmönfontabb dodonai jóslat, — akárhogy is forgattuk, mindenképen neki volt igaza. — Hiába mondtam, hogy éppen tegnap költöztünk ide Kistelekre — itt a kocsiban mindenki tudja, kérdezze csak meg. Nem segitett az se, mert ott virított az Íráson, hogy »Mal;ó—Balatonudvarul és v issza «, Mit volt mit tenni, Kifizettem a többletet, tekintve, hogy a leszállással már csak rontani lehetett volna a helyzeten. A kofák kárörvendve mosolyogtak, mivelhogy egy-két zöldbabos kosarat a pad alá kényszeritettem az előbb. Igyekeztem elfelejteni az esetet. Nem csodálkoztam volna^ ha bejönne egy ellenőr és megállapítaná, hogy ez a jegy sem jó. Beletörődtem. Egyszer volt 70 százalékos kedvezményes jegyem és nemcsak, hogy az egész utat egész jegygyei tettem meg, de még ásítoztam hét órát egy unalmas váróteremben, fejfájást kaptam a veszekedéstől, de ez még mind nem elég, — amikor megérkeztem Pestre, minden üzlet zárva volt. Pánikszerűen meneküültem a pályaudvarról az uccára' és ugrottam fel az első villamosra. Vettem egy átszálót és dühösen lógtam az egyik kapaszkodón. A Király-uccánál felszállt egy ellenőr és az első szava az volt: »Kérem ez a jegy nem érvényes, tessék leszállni!* Már ez is kezdi. Azt hittem hasbavágom. Akkor láttam csak, hogy a mellettem álló kövér öregúrnak szól, aki belegabalyodott a hurokvágányba. Egyszer volt kedvezményes jegyem. Elég volt. ' —diós— Betört a trafikba, mert — szenvedélyes dohányos Két esztendei fegyházra ítélték (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi törvényszék Bácz-tanácsa hétfőn vonta felelősségre kétrendbeli lopás büntette cimén Miklós Lajos 32 esztendős makói állásnélküli fiatalembert. Miklós niájus 3-án éjszaka betört özv. Kollár Endréné trafikjába, felfeszitette a fiókokat és 200 pengő értékű trafikárut vitt magával. Egy hónappal később pedig Nagy Sámuel makói lakásába tört be. A lakásban nem tartózkodott senki és Miklós a nagy üvegtáblákat az öklével törte be, hogy egyik szobából a másikba jusson. 500 pengő értékű holmit zsákmányolt, itt azonban rajtavesztett, mert a detektívek rövidesen elfogták. Amikor ugyanis az üvegtáblákat betörte, kezét megsebezte és a vércsöppek pontosan megmutatták az utat, amerre a betörő távozott Nem is tagadhalott, mert a kezén lévő seb mindent elárult. Á hétfői tárgyaláson a fiatalembert mindent bevallott és érdekes módon védekezett. Elmondótta, hogy hosszabb ideje állásnélkül van és ez az állapot felőrölte idegzetét. Szüleinél lakást, kosztot kap, ez azonban nem minden, mert például srenvedélyes dohányos, cigarettára azonban egy fillért sem kap. Amikor a trafikbetörést elkövette, azért ment az uccára, hogy valakitől egy cigarettát kérjen, dc nem találkozott ismerőssel. Megpillantotta a bezárf t-afiku*, hirtelen ötlettel betört oda ... A második betörés már könnyebben ment, vallotta. A törvényszék Miklóst 2 esztendei fegyházra ilclte jogerősen. KI SHIRDETESEK a nagy szegedi kereskedelemről és iparról. mmmmmammmmmmnmammmmxi mmnnmmmmmmmmmmimmammmt Motor- és géplavitás villany motorpersely ezés Frischmannál, Kálvária-ucca 2/b. csillárját ZT" beváltom, ba nálam cseréli be ujjA. Rosner József Tisra Lajos körut 39. Bohota Bálint uriszabósága, Vidrau. 2. Divatöltönyök mérték után. Dus szövetrak tár. JKalászra kiszolgál. Karpiiosmunha bizalom kérdései Fordaljon mclhofhebhez ! PolgAr n. 4. erisza r.ajnr körut 'sarok) Rekamiörek, fotelek Állandóan raktéron. Ifj. Hegedűs Béla disztemetkezési vállalata Klinikák, gyermekmenhely stb. szerződéses szállítója Szegőd, Szent György-tér 1. Te!. 15-55. üvegezés Körösi Géza Méray u. Tel. 19—ST DélmagyarosiAg leg nagy o b b nztlca éa IIÍB smeArnhAza A TÉTEL :fiLL. ÜZLET EIYIEGY HA HIRDETESE: FU1 DELmOGVaflORSZABAn. Futótűzként terjed a TROPIKÁL KORDA-RUHA Széchenyi-tér. „Hattyú" kelmefestő és végy tisztító üzem «*wNagy Imréné fest, mos, tisztit Szeged, Horváth H, u. 7, Széchenyi mozival szemben.