Délmagyarország, 1937. július (13. évfolyam, 146-173. szám)

1937-07-18 / 162. szám

Vasárnap, 1937 julius 18. DÍLMAGYARORSZAG 15 Szegedről szervez uiasvonaioi a párisi viiágkiáíiiiásva a Délmagyarorszdg. Jelentkezni lehet a kiadóhivatalban. A POmoyy oront ág regény MÉGIS ÉLEK rta flunUbónyoi Elemér 28 Nevetséges. Szílvaváron nem volt Kol megtanulni ... igaz ..: de most lehet. A két uszoda között legfeljebb háromszáz méter távolság van. Ilyen rövid úthoz nem kell tudomisén mekkora gyakorlat. Mondjuk egy hét. Egy hét bizonyosan elég. És... halló, Margit! kezitcsókolom.:: ni, maga az, Lexi? nem is mondta, hogy úszni tanul s máris ennyire vitte? ... ugyan, semmiség, nincs könnyebb dolo>g az úszásnál, kezitcsókolom — a kezitcsókolomozást muszáj hangsúlyosan csinálni, a tegedőzés elmaradt a tavasszal, elhullott a szállongó szirmok bársonyával, Margit sehogyan se akar rá emlékezni. — Margiton vizes a fürdőruha, hozzátapad a testéhez és majd úszkálni mellette és megfogni a lábát és mindennap, igen, igen, szép az élet és szép a nyár, itt nincs világtörténelem, a világtörténelmet máshol csinálják, mások, minden perc, pillanat, uj fejezet, uj lap a történelemben, háború van, aki tovább birja, az fog győzni... Ugyanez áll Murgittal szemben is. Kitartás. Na!gy akarással feküdt neki a munkának, mintha az élete függött volna tőle, hogy mielőbb kimehessen a mélyvízre. Naponta elsőnek jelent meg az uszodában s mindig utolsónak távozott onnan. Konok kitartással küzdött a tó mélyén lakó titokzatos erőkkel, amelyek minduntalan magukkal húzták; annyi vizet ivott egy-egy délelőtt, hogy azzal akár egy kisebbfajta hordót is meg lehetett volna tölteni, de nem bánta. A tempókat már rövidesen egészen jól csinálta. Boldog volt. — Majd nagyot réznek, ha egyszer csak beállitok közéjük — dörzsölte elégedetten a kezét — senkit se avatott be tervébe... Amikor merész elhatározással nekivágott a veszélyes útnak", hogy a női fürdőig ússzon, akkor is egyedül ment. Ráfeküdt a szelíden terpeszkedő viztükörre, mély lélekzetet vett és elindult. Egyenletes, biztos csapásokkal haladt, könynyedén fúria magát előre, még néha fütyörészett is és ki-kinézegetett a partra, ahol ismerősöket keresett. Szeretett volna kérkedni a tudományával, odakiáltani valakinek, hogy: hahó, nef uszomí de ugy látszik', a nap agyvelőt forraló heve elől mindénki vagy az uszodába vagy az árnyékba menekült s így ezzel a szándékával megbukott. — Nem bar. lesz jobb is. Margit a fontos — vigasztalódott. — És ő okvetlenül meíg fogta tudni. — Aztán megint felmerte, talán huszadszor, az előtte lévő távolságot. — Mennyi IeKpt? Százötven? kétszáz méter? Hány tempó? Nincs kétszáz méter. Tisztán idehallatszik a beszéd s a nevetés :7. jól mulatnak... Az ut fele már bizonyosan elfogyott. — Hátranézett. — Mi ez? A férfiuszoda sokkal közelebb van! Lehetséges? Vagy optikai csalódásról van szó? — Fokozni igyekezett az iramot, de tizenöt-Kusz lódulás után ismét lassitani kellett. Megrémült. — Elfáradtam volna? Nem bírnám tovább? Nem! — összeharapta a fogát. — Csak előre! — Ám azért óvatosságból o part irá.r.yába kanyarodott. — Rarom nem történhehetik, hiszen a part közel van, legrosszabb (Csetben leállók kicsit pihenni — gondolta. , Arra ügyet sem vetett, hogy karja és lába már régóta nem egyszerre dofgoznak, hogy inkább kapálózik, mint úszik. Folytonosan a célt figyelte. A hangok zűrzavarából Margit szavát akarta kikeresni. — Mit fog szólni Margit, ha megpillant? Margit! Margit — vergődött, mint béka a szárazon. Gyenge szédülést érzett. — No, még tiz tempót! Egy.. kettő ... Alighanem kevés a gyakorlatom ekkora úthoz ... Három ..: négy :.7 Nem lesz szégyen a sekélyvizben lcállar.i, igy is szép, hogy úszómester nélkül... Öt... hat..: Milyen nehéz tud lenni az ember teste... Hét... nyolc ... Különösen a lábak súlyosak, olyanok mint a vas, mint az öntöttvas, alig sikerül őket vízszintesen tartani ..: Ki..: lene ... ti... i... z .:: Hah! Végre! Istenem! Jaj, Uramisten! Mindjárt szájamig ér a viz ... mindjárt..: — Kitátotta a száját, hogy segítségért kiáltson, de ordítása csak saját őrjöngő rémülettől vonagló lelkében zengett, mSs senki meg nem hallotta. Aztán elmerült. Kihullott az életből a semmibe, a megsemmisülésbe: A viz színén pár bugvborék, néhány egyrenövekvő-átmérőjü karika fodrozódott. És Elek süllyedt. Mintha gonosz szellemek tartanák fogva, hiába csipte, kaparta, tépte a vizet, képtelen volt újból a napvilágra törni. Viz. Viz. Viz. Elől, hátul, oldalt, fent, lent, mindenütt viz. Rengeteg tömegben. Az öntudat pillanatról-pillanatra gyengül. — Ez a vég! A halál! Mit fognak szólni otthon? Anya? Apa? Margit? érte.:, ő érette..: — Klukk-klukk, minden lélekzettel ui víztömeg tódul a gyomorba. — Udvari Elek kadét... úrfi.:. ez nem hősi halál, ez undok halál :: ennek a tónak nincsen alja? akármilyen mocskos, csak fö^d legven ... békák, kigyók, kukacok, nem bo}... föld! föld! amire rá lehet lépni... a cukorkás apának nyújtja majd be a számlát, Margit szereti a cukrot::, még az óceánnak is van feneke, csupán ennek a vacak pocsolyának . 7. Istennek szent üPyí« imádkozzál... höhhöhhuh .. 7 viz ... dagad a hasam.:: palacsinta,:, a königratzi csatában ... Margit kérem:.. Birkás doktornak a felesége ... katona voltam, nem grájzleros, akárki megmondhatja .7. voltam". — Mikor észrevette, hogv a víz ördöge még nem győzte le és emelkedik ismét felfelé, életösztöne hirtelen magához téritette. Újból birkózni kezdett a rettenettel. Pnránvi hangya viaskodott az összeomlott mindenséggel. Pehellyel iátszott a fergeteg. De akárhogyan is. a feiére nehezedő nyomás enyhült. — Még felfelé, még, még egy kicsit. — Ereje végső megfeszítésével rugdosódott, tört a levegő, a nap. az élet felé. S amii t felszinre került, elbődült, mint a sebzett állat: — segitséééég! —- hangjában a pokol borzalma üvöltött; megtépte a fák koronáját, az elnyújtott é-betük veszett csaholással végignyargaltak a békességben sütkérező kerti utakon, éneklő rigók aikán elakasztották a trillázást, birokra keltek a visszhanggal is, szembeköpték, azután mégegyszer: segiii... ennvi, befejezetlenül és két hadonászó kapkodó ököl a végtelen levegőégben.' Ez is mindössze keresztvetésnyi ideig. Utána megint csend és karikák és hólyagos pettyek a vizén De a parton futott valaki, ledobta kabátját és fejest ugrott. Máshol csónakot indítottak s dühös evezőcsapásokkal pofozták a bitangkodó tavat: a szelídnek hitt szörnyeteget, amiért embert akart zabálni. — Erre jöjjenek! A szökőkúttal szemben merült alá: Én láttam. — irányította az uszóember a csónakosokat. — A viz alatt pedig szakasztott ugy, mint előzőleg, a halál csiklandozta, gyötörte az életet. Klukk-klukk és mindinkább goruló homály, féleszméletlgnség, fogalmak értelem és összefüggés nélkül. — Sokat fognak ... ebéd ... sírni:.. halászok.^ az ugy vót... kivetettük a hálót.:; fekete nadrág a szabónál... fiam me'ghalt... — Nincs kis és nagybetű, nincs mondat, minden összegubbancsolódik, mint a leejtett kézimunkapamut. •— Kerekesazpatkány ..! apaanyafeketében :.. a fiukmind szegényudvari ... margitis,.: és ..: aótnemenged... ató ... ató ... holnapujság ... — A tehetetlen test forgott, mint dugóhuzó az üveg nyakában. Forgott, mint a pörgettyű. Már nem volt ember. Csak játékszer. Csiga. A' viz ereje űzte, hajtotta. És ő nem érezte. Semmit sem érzett. Azt sem, hogy megragadják a haját, reggel még szép göndör, barna haját, ami most lucskos s tele vari iszappal. Dehogyis érezte. Pedig olyan erősen fogták, hogy fején felszakadt a bőr. Piros lett a viz. — Siessenek emberek! Nagyon nehéz, tele van vizzel. Nem birom sokáig tartani. — A csónakban is lehunyt' szemmel feküdt a hasán, csak szájából ömlött a büdös, szürke lé. (Folyt, köv.) « KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A Aláv. Üzletigazgatóságnak, a Postaigazgatóságnak, a vasúti főnökségnek, a dalárdának, az egyleteknek, rokonoknak, jóbarátoknak és ismerősöknek, kik felejthetetlen férjem Békési János Máv. altiszt vígliszlességén részvétükkel és virágadományaikkal fájdalmamat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondok hálás köszönetet özv. Békési Jénosné és gyermekei Mélv fájdalommal tudatjuk, hogy a legjobb férj, apa, nagyapa Bliim Miksa festékkereskedő-életének 76. évében rövid szenvedés után elhunyt. Emlékét ötökké megőrizzük. Temetése folvó hó 18-án délelőtt fél 11 órakor a cinlercmből.. Köszönetnyilvánítás M Mindazon rokonoknak, ismerősöknek ^ és munkás társaimnak, kik felejthetetlen jó testvérem ' özv. Rikk Dezsőné szül. lloomor Teréz temetésén részvétükkel és virággal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondok köszönetet. Testvére: özv. Sári Jánosné