Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-24 / 141. szám

Csütörtök, 1937. junius 24 Politikai napilap XIII. évfolyam. 141. sz " Közjogi reformok Nem ismerjük a kormányzói jogkör kiter­jesztéséről elkészült ujabb tervezetet, de is­merjük hatását: a politikai élet vezetőinek nyugtalansága megszűnt s kilátás van arra, hogy a kormány javaslatát a törvényhozás egyhangú határozattal emeli törvénnyé. S erre az egyhangúságra szükség is van. Ezer megoldatlan probléma gyötri ezt az országot, a gazdasági élet ezer kérdést vet fel, a pénzügyi helyzet szinte minden nap uj, meg uj feladat elé állit, külpolitikánk hiába békés irányú és törekvésű, el kell arra ké­szülnünk, hogy egy hirtelen jövő esemény olyan elhatározás elé állithat, ami kihat az ország egész sorsára, a belső rend helyreál­lítása nemcsak komoly és elhatározott cse­lekvéseket kiván, hanem azt is, hogy az or­szág polgári közvéleménye egységesen áll­jon a rendet oltalmazó hatóságok mögött; Ilyen kísérteties időkben alkotmányjogi re­formokat csak az egész ország he­lyeslésével lehet alkotni. A közjogi re­formokat nem tudjuk másként elképzelni, mint az ezeréves épület tatarozását, — amit szétmálasztott az idő, vagy ami korszerűt­lenné vájt -a haladás következtében, azt le kell borítani s helyében kell építeni az uj fa­lakat. Itt egy gerendát kell kiváltani, amott egy falat kell újraépíteni s az uj választójog törvénybeiktatásávai uj kötőanyaggal kell megerősíteni az egész építményt. De, amikor a falakon belül élőket úgyis irritálja minden kívülről jövő hír, amikor a munkával és ke­nyérrel való ellátás okoz fejtörést a várfala­kon belül, nem lehet akkor civódások anya­ga, viták forrása, harcok okozója az a kér­dés. hogy mit bontsunk le a régi falak közül és hová s milyen vastagságban építsük az ujat. Hogy ugy mondjuk :a civódások­ban való szükségletünk fedezve van s amikor az alkotmányhoz nyulunk, csak az egységes nemzeti közvé­lemény adhat bátorságot az újításhoz. Ezért kell örömmel regisztrálnunk azt a hirt, hogy a politikai élet vezetői megnyug­vással és megelégedéssel fogadták az uj ja­vaslatot. Az uj javaslat méltatásával most nem Fog­lalkozhatunk, mert annak autentikus szöve­gét még nem ismerjük. Jóleső érzéssel fo­gadjuk azonban atmak a törekvésnek meg­valósítását, amelyik a kormányzó vá­lasztás szabadságát biztosítja az országgyűlés számára. Ha az ál­lamfő jelölteket nevezhet meg a kormányzói tisztségre, ennek a jognak gyakorlása nem korlátozza az országgyűlés választási jogának szabadságát, ha az országgyűlésnek megma­rad az a joga, hogy az államfői jelöléstől füg­getlenül választhasson. Mi szükséges ehhez? Az, hogy. az országgyűlés titkosan sza­vazhasson abban a kérdésben: akar-e maga is jelölni s hogy a jelölés ugyancsak titko­sa n s a jelölésre jogosultak nem nagy rzá­mának megkívánásával történhessék meg. Ha a kormány tervezete a titkosságot bizto­sítja ugy a szavazás, mint a jelölés részére, akkor a tervezet alapján készülő törvénv va­lóban alkalmas lesz az országgyűlés válasz­tási szabadságának biztosítására. Nem minden elégtétel nélkül állapítjuk n\eg, hogy az Országos Tanács hatáskörének megállapításában a kormány uj tervezete an­nak az álláspontnak helyességét fogadta el, amelynek az országban először a D é 1 m a ­gyarország vezércikke adott nyilvános­ságot. Mi voltunk az elsők, akik az első tervezettel szemben felhívtuk a figyel­met arra, hogy az ország első méltóságaiból és zászlós uraiból álló Országos Tanácsnak s éppen a kormányzói szék üresedése idején nem lehet csak tanácsadói szerepet jut­tatni. Az Országos Tanács tagjainak méltó­ságát s közjogi tekintélyét ís sértené az a helyzet, hogy a kormány tonácsaikat meg­hallgatni köteles, de tanácsaikat megfogadni nem. A kormány és a kormányfőtanácsosok között lehet ez a viszony, de a kormány és az Országos Tanács tagjai között már nem. Az uj tervezet e részbon is szakított az első elgondolással s az Országos Tanácsra az uj kormányzó eskütételéig a kormányzói jogok gyakorlását bízza." Nem isemertes még, hogy változatlanul megmarad-e az első tervezetnek az a szaka­sza, amelyik a régi s már feloszlatott országgyűlés jogkörébe utalja bizonyos esetben az államfő megválasztását. Alkotmá­nyos gondolkodásunkkal ezt a közjogi elren­dezést összeegyeztetni nem tudnánk. Abból a körülményből azonban, hogy a politikai élet vezetői megnyugvással fogadták íz uj tervezetet, szeretnénk arra következtetni, hogy a kormány ebben a vonatkozásban is átdolgozta első tervezetét. Mert ha ezt nem tette meg, az alkotmányos gondolkodás min­den aggodalmának s a közjogi felfogás min­den tiltakozásának az uj tervezet sem fog véget vetni. Már pedig arra van szükség, hogy ha más kérdésekben nincs is meg, a z alkotmány reformkérdéseiben legyen meg a nemzeti egység s a reformja­vaslatok a nemzet egységes felfogását épít­sék bele a magyar alkotmányba. Ujabb súlyos feszültség az európai helyzetben Szakítás a londoni tárgyalások kudarca miali — Németország és O.aszország bejelentette, hogy végérvényesen visszavonul a spanyol ellenőrzéstől — Aggodalmak és teljes bizonytalanság a következő események miatt London, junius 23. Az a feszültség, amely a Leipzig-ügy miatt sulvos nyugtalanságot kel­ült az európai politikai helvzetben, szerdán tovább súlyosbodott. Anglia és Franciaország tegnap visszautasította a német—olasz flotta­tüntetés] javaslatot, ehelyett előbb részletes vizsgálatot tartott szükségesnek a spanvol vi­zeken történt események ügyében. A megegye­zés meghisult, mire szerdán Berlin és Róma azzal felelt, hogv bejelentette teljes visszavonulását az ellenőrzéstől. A Londonban átnyujtoít olasz-német jegyzék rendkívül súlyos helyzetet teremtelt. Most még be sem látható, hogy milven következmé­nyekkel fog járni a tel jes szakítás. A szakítást megelőzték azok a tanácskozá ­sok, amelyek Berlinben folytak szerdán dél­előtt. A minisztertanácson Hitler elnökölt és résztvett azon Raeder, a haditengerészel fő­parancsnoka és báró F r i t s c h, a hadsereg főparancsnoka. A" minisztertanács után Juttat­ták el Londonba a szakítást bejelentő jegyzé­ket. A német kormány a leghatározottabban ál-' litja, hogy a Leipzig elleni támadást spanyol tengeralattjáró követte el. A lapok azt hangoz­tatják, hogy a Liepzig-ügyben kiélesedett! helyzetet az angolok idézték elő, de Franciaor­szágot is felelősség terheli. A francia sajtó aggodalmas színben látja a nemzetközi Hely­zetet. Attól tart, hogy a németek megtorló in­tézkedésekre ragadtatják magúkat, Londonban a Daily Mail és a Dailv Express ugv tudja, hogv az egvesült német és olasz haderő fel fog vonulni Valencia előtt és ágyúikat a városra szegezve, vértelen tüntetést rendez. A német Jegyzék London, junius 23. Bib bent rop londoni német nagykövei a német kormány megbizá ­sából szerdán délelőtt a következő iegyzéKet nyújtotta át az angol külügyi hivatalban: _— A német korány, miután értesült a Leip­zig cirkáló ellen június 15-én és 18-án inté­zett támadásról, azonnal tájékoztatta a spa­nyol partok ellenőrzésében résztvevő hatalma­kat, hogv a német kormány nem hajiondó tengeri haderejét, amelyet nemzetközi feladat teljesítésével bíztak meg. továbbra is kitenni a vörös spanyolok céltábla iának. A német kor­mány a legszűkebb mértékre korlátozza azo­kat a biztosítékokat, amikor azt kívánta, liogy a négy ellenőrző hatalom tengerészeti tüntetést hajtson véare, hogy ezzel kifejezésre juttassa a védekezésnek és összetartásnak érzését. Mi­után az angol és francia kormánv még ehhez i a minimális követeléshez sem voll Hajlandó { hozzájárulni, a német kormány sajnálattal ál­lanilia meg. bogy az ellenőrző hatalmak kö­zölt hiányzik az összetartás szelleme, amelv pedig elengedhetetlen feltétel a közös nemzet­közi feladat védelméhez. A német kormány elhatározta, liogv az ellenőrzésből végleg visszavo­nul. Az angol Presse Assocíation szerint az ellen­őrzéstől való visszavonulás még nem jelenti a semlegességi bizottságból való kilépést. Angol politikai körökben, sajnálattal fogad­iák a német jegyzéket, amelyből azonbarf örömmel állapítják meg. hogy Németország továbbra is tagja marad a semlegességi bizcü-

Next

/
Oldalképek
Tartalom