Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-22 / 139. szám

• ' ' s DÉL MAGYARORSZAG Kedd, 1937 funius 22. MAKOvi. 22. Nikelszky polgármester szabadságon. Dr. N i­k c 1 s z k y Jenő, Makó polgármestere lujtfön öt­hetí szabadságra utazott. A polgármester egész­ségének • helyreállítása céljából igénybe vett sza­badságát magaslati levegőjű helyen fogja tölteni. Késsel támadt az anyjára. S i k 1 o v á n Sándor Báró Erdélyi-uccai lakos feljelentést tett bátyja, Siklován József ellen, mert édesanyjukat késsel a kezében életveszélyesen megfenyegette. A brutá­lis fiút mn vonta felelősségre a járásbíróság. A tárgyalásán Siklován József részegségével véde­kezett csak a fenyegetést ismerte be, azt. hogy kés lett volna nála, tagadta. A biróság 2 napi fog­házra ítélte. Öngyilkos asszony. A Marosparton a Fehérház Irányában dolgozó munkások egv pirosfejkendős asszonyra lettek figyelmesek. ak* félti']nő izgatott­sággal sietett a vizpart felé. Az első látásra rosz­szat sejtő munkások feléje igyekeztek, mielölt azonban odaértek volna, az ismeretlen asszony belevetette magát a vízbe, amely elsodorta. ílasz talon igvekeztek megmentésére megtenni mindent, nz öngyilkos asszony nem bukkant többé fel a víz­ből. csak piros fejkendőjét tudták kihalászni a vízből. .VI pengő jutalmat tűzött ki Braver Salamon makói kereskedő annak, aki Deák Ferenc-uceai üzletében történt betörés tettesének nyomára ve­zeti a rendőrséget. Tömeges vásári tolvajlások. A szombat-vasár­napi országos vásárban tömegesen történtek lo­pási esetek, főképen zsebtolvajlások. Mágori János Rádav-uccni gazdálkodó zsebéből az állat­vásárban ismeretlen letles kilopta a pénztárcá­ját, amelyben 3("0 pengő készpénz volt. — Usvan­csak az állatvásárban zsebelték ki Gera János makói gazdát, akinek pénztárcáját <*) pengő tarta­lommal emelték el a zsebtolvajok. — K á t a v Islván csizmodiasegéd munkaadó mesterének sát­rában árusítóit n vásáron. A sátorban egv szög re akasztott felső kabátja zsebéből kilopták a pénztárcáját. — A vásárban őrködő detektívek tettenérték György Jánosné csanádpalotai asz­szonvt. ninint az egyik sátorból egv terítőt akart ellopni. Bevitték a rendőrségre, ahol a kosarából Iiiég több holmi került elő. Budapest 6.45: Torna Hanglemezek. 7.20: Étrend, közle­mények. 10: Hirek. 10.20: Hogyan lehetünk jó gyorsírók. 10.15: Divatos fürdőruhák. 11.10: Nem­zetközi vizjelzőszolgálat. 12: Déli harangszó az egyetemi templomból, idöjárásjelentés. 12.05: Ál­lástalan Zenészek Szimfónikus Zenekara. Vezé­nyel Melles Béla. 12.30: Ilirek. 1.120: Pontos idő­jelzés. időjárás és vízállásjelentés. 13.30: Hfil­ter Pál gordonkázik és Nagy Olivér harmóniu­mon játszik. Zongorán kísér' Schwalb Miklós. 11.10: Ilirek. 15: Arfolyamhirek. piaci árak, élel­miszerárak. 16.15; A rádió diákfélórája: Mit ér­nek a trópusi vidékek? 16.15: Pontos időjelzés, időjárásjelentés, hírek. 17: Pertis Jenő és ci­gányzenekara muzsikál. 17.;i0: Berzeviczy Al­bert, Itália szerelmese. Előndás. 18: Zongora. 18 óra 30; A kisbalatoni kócsagtelep. 19: A rádió szalonzenekara. 20: Juhász Gvula emlékezete. 1. Az élő költő. Dutka Akos előadása. 2. Az élő­h a lőtt költő. Szabó Lőrinc előadása. 3. A halha­tatlan költő, versek. Előadja Simonffv Margit és Baló Elemér. 20.IÓ: Hirek. 21.05: Hanglemezek. 22- Időjárásleientés. 22.20: Nicolas Zrinvi liuma­nise et poétc hongrois. Dr. Zolnaí Béla egyete­mi tanár francianvelvü előadása. 22.40: Budapesti Hangverseny Zenekar. Vezényel Bnjter Lajos 0.05: Hirek, külföldi magvarok számára. Budapest II. 18: Jávor Sándor jazz-zenekara látszik. 19: Pá­risi muzeumok és könyvtárak. Sötér István cse­vegése. Ifl.'iO; Földmivclésficyi minisztérium me­zőgazdasági félórája. '20: Hanglemezek. Külföld. Berlin. 6: Tarka óra a berlini trla, Else AYolfr Bio Kube közremükédésével. — Bécs. 1.05: Szórakoztató hangverseny. — Bukarest. 8.30: A rádió szimfonikus zenekara. Vezényel loncl Per­les — Hamburg. 7.30: Verdi: Aida cimü operá ­jának közvetítése a milánói Seala-szinházból. 11 óra 10: Szórakoztató és tánczene, — Hifversnm T. Kiss Béla és cigányzenekarának hangversenye. J<»55: Hanglemezek. — Kassa 5.10: Magyar tiilás — K&n.igsberg. 4: Délutáni hangverseny. Utazási ügyekben délután öttől hatig ad felvilágosítást a Délmagyarország kiadóhivatala. A Délmog y arorsz ág regény* MÉGIS ÉLEK (ts ItusiUbónys! Elemér, 12 ta. Hogy tapasztalatlan vagyok -- mond­— Hazudtál? — Hazudtam, — Miért? — Csak ugy. Sárkány Pista rögtön feltalálta magát. Gő­gösen, öntelten nevetett s ezzel nagyot könnyített Elek helyzetén. Megjegyzendő, én tudtam. — Mit? — Hogy be akarsz csapni. De liagytam. Ne hidd, hogy a multaikalommal bedőltem neked. Tudtam, hogy szamárkodol. — És az előbb? — Vicceltem, majom — kezet nyújtott. — Na, szerypsz. Pozsonyi közbeszólt: — Márta a szeretőd volt? Eleknek alig sikerült magán uralkodnia, annyira megrémült a váratlanul mellének szegezett kérdéstől. Igy kereken, durván: Márta a szeretőd volt? Szöniyü. És nincs hátraarc. Muszáj vallani. Most már muszáj. — Igen. — Megijedt saját hangjától. Szeme az öreg király falonfüggő szigorú, mogorva képmására tévedt. Felséges uram, bocsána­tot kérek, ne tessék haragudni, de én iga­zán... Húszan, huszonötén '.esték kíván­csian a szavát. Kis szünet; — Igen, Márta csakugyan... — Ujabb kis szür.et. Valaki vállára veregetett, biztatta. — Mondjad, mondjad... — ... a szerelőm volt. — Majd megfulladt, amig kipréselte a torkán a sza­vakat. Ez becstelenség. Ez alávalóság, de nem lehet mást tenni. Folytatni kell. — Nem tartom illendőnek, lovagiasnak, beszél­ni róla, ám ha nagyon akarjátok Ne okvetetlenkedjél, öregem, ne add előttünk a gavallért. Persze, hogy hallani akarjuk. — Torokköszörüléssel segített fátyolos hang­szálain. — Hát jő, nem bánom — kezdte Elek. — M arta fiatal elvált asszony, mellet­tünk lakik... a férje végrehajtó volt, valami szabálytalanságot követett el, kidobták a hi­vatalából, aztán elváltak. Márta egyedül maradt. Márta olyan szép, mint a Madonna, talán még szebb. Szüleimtől síirün hallot­tam: vétek, Hogy így elromlott az élete. Sajnáltam. Mindig ölhetett kézzel üldögélt nz ablaknál, ritkán járt ki a lakásából, szé­gyenkezett és szomorkodott; mintha állan­dóan könnyes lett volna a szeme. Anyám egyszer átküldött hozzá valamiért, már nem is emlékszem pontosan, miért, de azt hi­szem .:. egyébként ez nem is fontos. Márta megsimogatott. Keze hűvös volt és mégis forró, nagvon jól esett az érintése. Szőke hajára rásütött a nap, bőrén friss szuppan­szag érződött. Megkérdeztem, hogyan van, hogy sohasem jön át mihozzánk? Majd, majd, felelte, nemsokára ... maga aranyos kisfiú, Lexike ... nagykorában se változzon meg... Hiszen már elég nagy vagyok, nem?..: Természetesen, csakhoirv én arra az időre gondoltam, amikor felesége íesz ... Értettem, mit akart ezzel mondani. Az urúr<* gondolt, akiben csalódott. Nem minden fér­fi egyforma, mondtam és megcsókoltam a kezét. Hagyta. Pedig nem ugy csókoltam meg, mint máskor, — ez a kézcsók sokkul tovább tartott. Hagyta, nem vonta el a ke* zét. És mosolygott. Elöntött a meleg s újra rászorítottam szájamat á bőrére. A karjára, valamivel csuklója felett... Ettől kezdve minden nap felkerestem. Egyszer ágyban találtam, azt mondta, meghűlt. Félhomály volt a szobában, estefelé járt s amint ott feküdt a párnák között, átlátszó ingén átsü­tött a teste. Alig tudtam pár szót kinyögni,; mindig csak meztelen karját néztem, sóhaj­toztam. — Maga is beteg? — Nem, de­hogy ... izé... — Megmozdult, felső testé­ről lecsúszott a takaró. — Szenved? — Igen: — Miért? — Nem tudom. —- Beszéljen őszin­tén. Leheilete égette az arcomat. — Ugye* maga szerelmes belém, Lexike? Kisfiú, na, mondja. — Nyakát előre nyújtotta, szájunk majdnem összeért; láttam a mellét, nem fe­leltem. Szédültem, melle egyenletesen süly­lyedt és emelkedett... egyszerre vaíaini láthatatlan kéz odalóditott mellé az ágyra, csókoltam, nem ellenkezett, későbben igy szólt: — ígérje meg, hogy hallgatni fog. —' Hogyan is képzeli? — Akkor most menjen és zárja be az ajtót, kétszer fordítsa rá a kulcsot... Pozsonyi csettintett a nyelvével. — Hü, az anyját.'.. Sárkány Pista ugy látszik a részletekre Í3 kíváncsi lett volna, mert megkérdezte: — Aztán? — Aztán megtanított.' Ennél többet azonban nem lehetett Elek­ből kivenni. Itt abbahagyta. Hiába faggat­ták, ennél a pontnál nem ment tovább. Ki­pirult arccal leült egy padra, titokzatosan mosolygott és hallgatott. Először nagy-nagy könnyebbülést érzett, hogy túlesett ezen a megpróbáltatáson, dicsérte magát, amiért leleményes volt s kitalálta ezt a mesét; ugy gondolta, hogy ezután egyenlő társa lesz Sárkány Pistának, Csetének, Gulyásnak, mos? a többinek. Ennek örült. Vége a csu­folkodásnak. Vége, hála Istennek. Néhn már igazán kibírhatatlan volt. — Hogy vagy, szűz úrfi?... vegyél még babot, tömd ma­gad. sokat kell enned, amig egy asszony . 7, — Mindenütt, állandóan ez az undok kötöz­ködés. Mártáról is folytonosan csúnyákat mondtak. Bánrévi és Gyepes kivételével az egész osztály résztvett benne. Most kész. Többé nem pofázhatnak. Beugrottak. Hihi­hi. Be bizonv, alanosan. (Folyt, köv.) Fürdőtrikók nadrágok, cipfik, sapkák, sliortok olcsón Széchenyi Jér Pnliálf Toolilőnalf Csekonics u. Uuió tag. ruilfln luulvul u" Kalász tag t

Next

/
Oldalképek
Tartalom