Délmagyarország, 1937. június (13. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-03 / 123. szám

Csütörtök, 1937. junius 3. Politikai napilap XIII. évfolyam. 123. sz. A ÍÜSSita A tűzifa problémájához nem a szakértő kereskedő tájékozódottságával akarunk hozzászólni, hanem a szakértő — fogyasztó kétségbeesésével cs felháborodásával. A kormányon kivül senki sem tudja már tétlenül nézni azt, ami a tűzifa-fronton végbemegy. Alig van alkalom, amelyen a kormány a maga komoly szándékait és energikus elhatározását olyan egyszerűen tudná végrehajtani, mint a tüzifadrágulással szemben a fogyasztók védelmét. A miniszterelnök ur úgyis, mint földművelésügyi miniszter kijelentette a képviselőház tegnapi ülésén, hogy ha a tűzifa körül a spekuláció tovább folyik, az államhatalom erejével fogja az erdőbirtokosok érdekeinek megvédése mellett a fogyasztók érdekeit is megvédeni. Ugy gondoljuk, hogy régen tul vagyunk már azon a feltételen, aminek bekövetkezéséhez a miniszterelnök ur a kormányhatalom beavatkozását kilátásba helyezte. Még tovább is lehet szerepe a spekulációnak ? Amikor a növekvő kánikulával együtt nő a tűzifa ára ? Most az isteni gondviselés füt helyettünk, a tűzifára alig van szüksége a fogyasztónak és — emelkedik a fa ára. Ha a kereslet nélkül is ilyen ugrásszerűen emelkedik a tűzifa ára, mi lesz akkor, ha majd megindul a kereslet? A bükkhasáb januárban 3.70 P volt, ma, juniusban 4.20 P. Amikor fűtöttünk, olcsóbb volt a fa, mint fűtési szezon után. Mi lesz ősszel, ha folytatódik ez az áremelkedés, ki fogja tudni beszerezni télire a fát, ha húsz-harminc százalékkal drágább lesz, mint amilyen az elmúlt év őszén volt ? Pedig már az elmúlt télen is horribilisen magas volt a fa ára. Alig van közszükségleti cikk, ami a háboru alatti árakhoz képest olyan emelkedést mutatna, mint a tüzelőanyag ára. S most újra szédületes emelkedésnek vajryunk szenvedő tanúi. Az erdőnk nem kevesebb, mint tizenöt év előtt volt, az erdő jobban birja nz időjárás szeszélyét, mint a föld bármelyik más terméke, a jég nem veri el, a szárazsággal dacol, a kanadai termés nem konkurrál, — a föld, az erdő nem tehet arról, ami a tűzifa körül történik. Senki sem kivánja azt, hogy az erdőbirtokosok károsodjanak, de mindenki joggal követeli, bogy az erdőtől a pincéig vezet ő u t o n ne álljanak oda a kartell urai, a koncesszió boldog hitbizományosai drágítani a fát és nehezíteni a nehéz magvar életet. Amit a kormány eddig' tett, az mind alkalmas volt a forgalom akadályozására s az árak emelkedésére. Még emlékszünk aira n bölcs intézkedésre, hogy a román tűzifát Szegedre nem lehetett vonaton behozni s Dorozsmáról tengelyen keliett fuvarozni a fát. A dorozsmaiak tüzelhettek erdélyi fával, de a szegediek csak akkor, ha Dorozsmáról ölhehózták. Ilyen és ebhez hasonló bölcseségek tették nehézzé a fa kereskedelmi forgalmát s minden akadály legyőzéséhez pénz kellett és minden költségnek meg kell térülni a fogvasztók nltal fizetett árban." Most már hónapok óta folynak a konceszSziós tárgyalások s a nagybankok, melyek az üzletet finanszírozzák s r> kedvezmények prezumptiv örökösei nem tudnak megegyezni a meg nem engedett haszon felosztásának Padjában. Ezek a kedvezmények jobban eszik a fát, mint a szu. Ebben a marakodásban, ebben a profitalkudozásban, ebben a pénz- és nagytőke-közelharcban védtelen m a r u d a fogyasztó. A fa ára már soha nem remélt magasságban lebeg, szinte már sztratoszferikus magasságban delel s a korm á n y m é g m i n d i g nem látja az időt elérkezettnek ahhoz, hogy visszaállítsa a tűzifa szabad forgalmát. Pedig amit a kötöttség ártani tudott, azt csak a szabad forgalom hozhatja helyr e. A vasúti tarifa szinte védvámszerüen oltalmazza a hazai erdőtulajdonosokat, nem kellenek mesterséges gazdasági szervezetek azért, hogy az erdőbíi tokosság védelmének jogcímén mérhetetlen hasznot biztosítsanak a maguk számára azoknak a kedvezményeknek segítségével, amelyekhez csak a kormány hozzájárulásával juthatnak. Hogyan remélhetjük azt, hogy a kormányzat e r ő t és határozottságot tud majd mutatni sorsdöntő kérdésekben, ha nem tudja legyőzni a fakonjunktura vámszedőit. Először mindenféle kedvezménnyel csábították a fogyasztót a belföldi tüzelőanyag fogyasztására s amikor átalakítottuk kályháinkat fafütésre — a világ egyik legdrágább fűtési rendszere a mienk, — akkor patikaárakat engedélyeznek a tűzifa számára. És mindez — szezonon kivül és kereslet nélkül történik, mi lesz nvyd akkor, ba itt lesz a fűtésnek, vagy a tüzelőanyag beszerzésének ideje ? Ilt a példa és itt a bizonyíték arra, bogy milyen előnyei vannak a monopóliumnak s a kereskedelem szabadságát pusztító kedvezményeknek. Termelőnek, fogyasztónak, gazdasági életnek telhetik öröme abban a katasztrofális helyzetben, amit a kedvezményeknek és kivételeknek rendszere hozott ránk ? Á 1litsák vissza a forgalom szabadságát, adják vissza a kereskedelem függetlenségét és fürgeségét, ne szétosztó helyekre, hanem a szabad kereskedelemre bízzák s szükségletek kielégítését s nyomban o 1 » csóbbleszafaés könnyebb lesz az élet.' Pénzügyminiszteri nyilatkozat és interpellációs nap Julius elmétől bizonuos mértékben csökkentik a magánalkalmazottak 230 szazaiékos Különadóid*, de nem törlik el a lisztforgalmi adöf es nem szüntetik meg a tisztviselők fizetésének csökkentését Budapest, junius 2. Élénk érdeklődés mellett érdekes ülést tartott szerdán a képviselőház. Zsindely Ferenc ismertette a pénzügy! tárca költségelőirányzatát. Rámutatott arra, hogy adórendszerünk sok tekintetben rossz és nem felel meg a szociális követelményeknek. A n d a h á z v-K a s n y a Béla helytelennek tartja a Nemzeti Bank üzleti politikáját. Egy devizacsaló, aki hat hónapig volt vád alalt, a sok keserű pirula megédesitésére megkapta a másodosztályú érdemrendet a csillaggal, egy másik pedig felsőházi lag lelt. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nem igy van. Grecsák Károly sürgette az adórendszer reformját. Ernszt Sándor azzal kezdte beszédét, liogv az ádö behajtásánál szigorra van szükség, mert különben az adómorál romlik, de azokbon az esetekben, amikor az adót megfelelő szigor mellett sem lehet behajtani. n oénziigyminiszternek méltányosan kell eliárnia. Na svon fontos kérdés, hogv a költségvetés mindig ruuékonv legyen. Részletesen beszélt az autonómiákról, amelyek fellegvárai a nemzetnek. Netn szabad ok nélkül lerombolni az autonómiákat. Kéri a minisztert, hogv az autonómiákat erősítse meg. mert ugyanakkor az autonómia a nemzeti életei fogja erősíteni. —- A szellemi szükségmunkával nem Iclíet megoldani az ifiusági problémákat, hanem rendszeres, organikus nro^mmmal. A kormány nem organikusan intézkedik, hanem olvkorolvkor e>/vet ránt a szekéren. Ez azután mindig naav áldozatokat ieh'ul. Nem igazságos, h'o^v egves emberek nagv kedvezményeket éheznek, másokra viszont csak a terheket rak iák rá. A költségvetésnek' alkalmazkodnia kell nz egész nemzethez, különösen » kisemberekhez. Ezt nem Int ia a tnovi-nii köl'sértvplé«ben M a 1 a s i 1 s Géza az adórendszert antiszociálisnak tartja. Az adómoraJ és az adókivetés laza, nem azok fizetik' a nagy adókat, akik tudnák, hanem azok, akiket a pénzügyminiszter könnyen elér. Az alkalmazottak különadóját radikálisan meg kell szüntetni és meg kell szüntetni a lisztforgalmi adót. A vámok révén mesterségesen tenyésztenek ki olyan csempésztábort. . amellyel az állam nem fog bírni. A sulvvámok helyeit az értékvámokra kell áttérni. A tárca költségvetését nem fogadja el. V a y Miklós báró helyesli egy belső kölcsön felvételét. A kölcsön kibocsátásánál azokat kellene megadóztatni, akik a háboru utáni konjonktúrából meggazdagodlak. Bródy Ernő beszélt ezután. "Á városi polgárság sulvos adókötelezettségét és aránytalan teherviselését telte szóvá. — A városi polgárság — mondotta — sulvos adóterhet visel általában, de kiíliinös sulival nehezedik ez a kevésbé teherbíró rétesekre, amelv alacsony fix fizetéssel dolgozik a köz- és magánhivalnlokban és azokra a Szabad foglalkozásúakra. kereskedőkre, iparosokra és egvéh értelmi foglalkozásúakra, akik mindennapi gondok között viaskodnak a boldogulásért. Öszszeadva a magyar városokat. Budapestet is beleszámítva, a városokra. 185.260 millió penííő esik. az összes egyenes állami adónak llíl százaléka. — Az alkalmazottak különadnia 24 millió. Ez a legigazságtalanahb antiszociális adónem. amely a városi szegényeket életlehetőségükben támadja meg. — A" városok szénen prosneráltak. de 1931. óla a városi bevételeket lecsökkentették. A forsalmifdó részesedést és a borfogyasztási adói les'/állilollák s az alkalmazottak Hílön kereseti adóját magának foglalta le az állam. Ugyanakkor, nmikor a kormánv n bevételekéi csökkentette, iiiabh kiadásokat varrt a városok nvakába. i — A városok ilyen körülmények között állandóan fizetési zavarokkal küzdenek Pénzza$