Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-09 / 104. szám

Vasárnap, 1937. május 9. D6CMSG7ARORSZKO 13 A vármegye larlsa tiszteletben a város autonómiáját lltf lön meghezdih a maKói régi rendtirsegl épület lebontását (A Délmagyarország makói szerkesztőségétől) Csanádmegve kisgyülóse szombaton délelőtt dr. Kászonyi Richárd főispán elnöklésével rendkívüli iiiést tartott, amelyen két városi képviselőtestületi határozat ellen beadott fellebbezésekkel foglalkoz­tak. Az első határozat a városi bérpalota egyik la­kásának bérbeadására vonatkozott, mely határo­zatot a képviselőtestületi szavazásnál kisebbség­tx'ii maradt lakásigénylő fellebbezte meg. A fel­lebbező mellett dr. Kovács Károly emelt szót. A kisgyűlés azonban azzal az indokolással, bogy a ráros szabályszerűen kinyilvánított akaratát, ami­kor az a város anyagi érdekeit komolyan nem érinti, a vármegyének megváltoztatnia nem sza­bad, mert az a város autonómiájába való beavat­kozás volna, — elutasította a fellebbezést. A másik határozat a régi rendőrségi épület lebontására és helyén egy városi bérház építésére vonatkozó versenytárgyalás eredményét s a szük­séges munkák vállalatba adását tartalmazta. Ezt a határozatot hárman fellebbezték meg többek között azon a cimen, hogy a város nem a legol­cfíóbb ajánlatokat fogadia cl A kisgyülésben dr. Galambos Emil állott fel a fellebbezők mellett. Xikclszky polgármester azonban kifejtette, hogy a város döntése szabályszerű volt akkor is, ami' kor nem a legolcsóbb ajánlatot fogadta el, mint­hogy ez az ajánlat nem volt szabályszerű s elfo­gadása zavarokat és nehézségeket is támasztha­tott volna. A célszerűségi szempont is a határozat sürgős jóváhagyását kivánja. mert csak a munka azonnali megkezdése esetén tudják őszre az épüle­tet rendeltetésének átadni. Végül arra való utalás­sal, hogy a képviselőtestület szabályszerű határo­zatát 39 szavazattal t szó ellenében hozta meg, a város autonómiájának tisztelete szempontjából is a fellcbbczétsck elutasítását kérte. Tarnay alispán az ő elutasító javaslatával szem­ben megnyilvánult ellenvetésekre kifejtette, hogy érzelmi szempontok egy ilyen természetű ügyben döntőek lehetnek egyesek állásfoglalását illetőleg, de csak az el^ő fórumon, a képviselőtestületben. A második fórum, a vármegye nent tekinthet ér­zelmi szempontokat s a kisgyűlés a maga köte­lessége ellen vétene, ha egy különben szabály­szerű és nagy szótöbbséggel hozott városi hatá­rozatot, az autonómia kétségtelen sérelmével, megváltoztatna. • A polgármester és ai alispán felszólalása után a kisgyűlés elfogadta az alispáni javcislatot s en­nek alapján hétfőn megkezdődik a bontási, illelve építési munka a volt rendőrségi épületen. A B B A Z I A HOTEL PALACK BELLEVIE a fürdőhely vezető háza! a tenger partján. Előkelő nemzetközi társaság. — A legtökéletesebb k'on­íort. — Mindennap ötórai tea, soiréö daneante, reunionok, előkelő és ke­délyes bár. Előnyös arrangementek. — Budapesti iroda: Budapest, VF., Andréssy ut 5. Telefon: tl—73—53. TORONTÁLI FAMETSZETEK Szenfjóbiné uío'só kívánsága Szentjóbi ur közéleti, férfin volt és fejjel ala­csonyabb a feleségénél. Azonfelül rabbiátus egyéniség, aki akárhányszor cigánnyal kísér­letté haza magát, mikor is feldúlt áll a­J iotban válogatottan goromba kifejezések­kel vetette az asszony szemére, hogy udvarol­tat magának. Pedig csak páratlan korlátoltság, •vagy rosszindulat gyanúsíthatta meg. hiszen alig volt szórakozása, sehová se vitték. Azon­felül hozzátartozott egy időben néma bámu-. latom megtestesült tárgyaihoz s én bizonyára megéreztem volna, hogy érdemtelenre pazaro­lom lángomat­Többnyire egyedül vacsorázott is, mert Szentjóbi ur, ha nepi duhajkodott, mindig ta­lált hivatali kiszállásokra alkalmat s hol itt szállt ki. hol másfelé, de állandóan szálldogált. Igy aztán azzal a tbzta judiciummal állapítot­tam meg amely tizenhatesztendős úriemberek­ben a legerősebb, hogy a nő mártír, a férfi maga a kárhozat. Ámbár, ha angval valaki lélekben .akkor mosolvog a szenvedésekben s' lelke magasztos régiókban szárnyal. (Ezt egyébként igen sikerült költeményben kifeje­zésre is juttattam.) Akkor történt, hogv elhervadt a nvár min­den rózsája s a halál bekopogtatott Szcnl­jobiékhoz. Az én ragvogó szőkeségem, akivel életében szót nem váltottam, egyszerre ösz­szelört. Sosem tudtam meg, mi voll a baia, szentségtörésnek tartottam volna az érdeklő­dést is. De a ravütal mellé immár szabad volt lépnem s néma fájdalommal bámulhattam olyan közelből, amilyen közel vosem férkőz­tem hozzá az életben. Felhasználva a részvét­látogatók tömegét, sokat tartózkodtam a ha­lottas szobában, néztem a klasszikus metszésű kis csiga-száját, a finom vonalú orrát, a eso­dálatos puhasáru aranyhaját, — iaj, csak a sremét nem láthattam. Bogdánné, -AZ egyetlen jóbarátnő, igen mély gyászban beszélt róla. Amint jötték a látoga­tók, elismételte a részleteket, hisz Szentjóbi ur szörnyű fájdalmában az italhoz menekült. — Én fogtam le a szemét, velem közölte az utolsó kívánságát. A részvéttel teli asszonyok", miközben sűrűen használták a zsebkendőjüket, bizonyára csak az illem kedvéért. — oh, feltétlenül odavetőleg és koránlsem kíváncsiságból, — megkérdezték­— Mi volt szegénykének az utolsó kívánsága? — Tudnotok kell. hogv egy angyal volt. aki rendkívül sokat szenvedett az ura mellett, nyilván kinyílt tenne is a megértés virága, azt hiszem,, volt édes titka, gondolt valakire. Csak tiszta lehetett ez a szerelem, nem szabad ben­ne kételkedni. Az asszonyok egymásra néztek", némelyik bó­lintgatott. a másik szeme borotvaéles aliá-t kiáltott. Bogdánné azonban sürü szipogással folytatta: — Mikor hirtelen elfogta meggyötört szivét az a végzetes roham, belekapaszkodott a ka­romba s azt súgta: Majd mondd meg neki, hogy nagyon szerettem s ha emlékszik még boldog, .ritka napjainkra, ő dobja koporsómra az utol­. só rögöt. Megkérdeztem tőle, — cihilletitek", tisztán csak azért, hogy teljesithcsspiu a kívánságát, — bogy kinek mondjam meg? De akkor már a szeme fennakadt s hamarosan megszűnt do­bogni a szive. A páratlan 'óságu Bogdánné szava síró csuk­lósban végződött, nem tudln. folytatni. De az elbeszélés nagv hatással volt a jelenlevőkre, akiket u>ak váltottak fel,,mikor ís az egyetlen barátnő kézdte e.lőlrül n részleteket s csrxlák csodá'ára minden alkalommal ugyanannál a résznél érzéVnyedett el. Az iskolában azt hazudtam, hogv rokonom temetésére kell mennem, ntlhon viszont arról regéltem. hogv főigazgatói látogatás lesz. kö­Szerdán^ kezdődik az C osztály sorslcgvek II. húzása. Hiva'alos árak osztályonként Nyolcad P3'50 Hegyed Fél 14 Még nem késő sorsjegyet venni löárustiónál Szelted, Széchenyi tér vetkezőleg illendő feketébe öltöznöm. Mire megebédeltünk, a történetemben meghalt a főigazgató ur nagynénje s ez elég ok volt arra, hogy flórt kössek a kalapomra. Mondhatom, nem dicsértek meg érte, hiszen strébernek mutatkoztam. Annyi embert, amennyi Szentjóbinét kisérte utolsó útjára csak akkor láttam, mikor a főis­pánok szoktak meghalni. Rózsikát mégis szeb­ben temettük, habár itt nem cipeltek karvas­tagságú gyertyát a jegyzők s nem vittek fes­tett címert. Elkísértük egész a temetőbe, az ut­casarkokon nem szökött meg senki. Külön sze­kér hozta a koszorúkat, — az én három szál rózsám a koporsóba került, — a vezető pap püspöksüveggel jelent meg. Aztán elhangzott az utolsó gyászdal is, a koporsót sirba eresz­tették. Néhány néni imádkozott, az asszonyok a szemüket törölgették, az urak igen komorak voltak. _ Akkor pedig nagy elégtétellel látta az ért tiszta gyermeki szivem, bogy mennyire sze­relte ezt a szent asszonyt mindenki, hogy oda volt ő nőve a társadalomhoz, melynek szine­java eljött búcsúzni tőle. Mikor ugyanis a sirásók' l>c akarták a sirf földelni, a főszolgabirő ur fölvett egy kis gö­röngyöt és a koporsó után küldte. Példáját nyomban követte a járáshirósági jegyző, aki­nek a csipős szél vörösre marta a szemét. Erre fellobbant a kegyelet a gyógyszerészünkben s ő is lerótla a kegyelet adóját egy marék Mid­del. Épp ugv telt az állomásfőnök, aki lovagló­nadrágot viselt és sarkantyút. Az egészet ma­gába mélyedve nézte végig a Krisztus szakállú bankigazgató, majd utat tört magának a tö­megbe s szintén göröngy után nyúlt. Erre a főszolgabíró hajolt le másodszor s hogy a fáj­dalmas bucsu minden ürömcsöppét kiigya, még egv görönggvel adózott az én bálványom em­lékének. Minthogy pedig ő igy cselekedett, csakhamar ujabb göröngyöt szorongatott mar­kában a járáshirósági jegyző, akinek szemét egyre vörösebbre hántotta a szél, továbbá a: gyógyszerész, az állomásfőnök • s maga a helyi bank illusztris vezetője. A koporsóból már semmi sem látszott, <le a göröngyök még egyre hulllak — végtelen fá jdalmas lehetett a bucsu a legszebb, a legjobb asszonytól. A főszolgabíró már valósággal dobálózott, látnivaló, hogy szokatlanul meg volt hatva. A gyógyszerész, akinek kevésbé jó hely jutóit a sir mellett, most eltolta a főbirót és ujabb bizonyságát adta ke­gyeielének. Egész ránk esteledelt, az őszi szürkületben alig ismerték meg egymást az emberek. Valaki karon fogta a támolygó Szentjóbit s azt mond­ta: — Gyere, majd elkísérünk1. Met* is indultak mindnyájan, én maradtam egyedül a síron. S akkor a távozók felől felém rÖDÜlt valami. Göröngy voll. a fejemen mállott szét. Az én találékony szivem megérezte, hogy e? is Szentjóbinét illeti. Isten tudja, ki akart minden áron a legutolsó lenni. Torontáli

Next

/
Oldalképek
Tartalom