Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-09 / 104. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937. május 9. Politikai napilap XIII. évfolyam. 104. sz. Királyi tanú Anglia uj királya — csodálatos Hagyo­mány, — megjelent a birodalmi parlamentek szövetségének tiszteletére rendezett ebédjén s meleg szavakkal köszönte meg ünnepelte­tését. De nemcsak az ünneplőket köszön­tötte, hanem azt az intézményt is, aminek az angol birodalom és az angol királyság fenn­maradását, hatalmát és dicsőségét köszön­heti : a parlamenti rendszert is. „Itt izmosodtak meg, — mondotta az angol világ­birodalom királya, — a parlamenti kormány­zás rendszerének elvei, melyeket népünk a föld egyik sarkától a másikig terjesztett és amelyek ma a brit nemzetek társaságának közös örökségei és büszkesége i." Az emberi természet alapvető tulajdonsá­gai közé tartozik, hogy a legtöbb ember az­ért harcol, amije hiányzik. Ki harcol a szu­zadságért ? Aki rabságban él s akinek betel­jesülhetetlen vágyálma a szabadság. Kik harcoltak a parlamentarizmusért ? Akik ab­szolút uralom járma alatt nyögtek s akik az emberi társadalom legtökéletesebb formáját a népképviseleti elv megvalósulásában lát­ták. Csak ez a „kifordult világ" mutat ellen­tétes értelmű jelenségeket. Érthető volna, ha a hatalom urai, akik a maguk hatalmának korlátját látják a parlamentek működésében, kedvteléssel látnak a parlamentáris rendszer ellen az egész világon meginduló harcot s természetes volna az is, hogy azok, akik polgári szabadságukat, emberi életüket, em­beri jogaik elismerését a parlamenti rendszer megszüntetésének köszönhetik, a parancs­uralmak sürgetői ellen vonulnának föl s a Aepképviseleti rendszer védelmezői sorában kérnének maguknak helyet. Mindez érthető volna és természetes, — érthető és természe­tes tehát, ha mindennek az ellenkezője törté­nik. A világbirodalom ura a parlamenti rend­szert magasztalja, ezt a rendszert az angol világbirodalom büszkeségének nevezi s azok­nak unokái", akiket a népképviselet megvaló­sulásakor szabadítottak fel a deres és a jobb­ágysors szégyenéből és igájából, olyan álla­mi berendezkedésért harcolnak, ami tagadása a szabadságnak, az emberméltóságnak s an­nak a jogegyenlőségnek, ami előttük kinyi­totta az iskolák kapuit, szabaddá tette szá­mukra is a földet és a foglalkozást s felru­házta-őket — a szabadság elleni harc szabadsagával. Csudálatos jelenség, hogy minél méltósá­gosabb, ősibb, dicsőségesebb s Isten ke­gyelméhez közelebb álló a földi uralom, mi­nél patinásabb tradíciók, avultabb hagyomá­nyok védik és őrzik az uralom méltóságát és díszeit, annál több becsülete s annál különb tisztessége van a népképviselet elvé­nek s minél alacsonyabb sorból került ki a hatalom birtokosa, minél ujabb s mond­hatnánk : parvenübb az uralom haszonélve­zője, annál elszántabb hive a személyi kul­i uszon alapuló parancs u falómnak s annál eltökéltebb ellensége a népuralom­nak. S bármennyire csudálatos jelenség is ez, talán érthetővé teszi s közelebb hozza az em­beri gyöngeségek fölismerése. Az angol di­nasztiának nincs szüksége arra, bogy kor­látlan hatalom álljon rendelkezésére, az an­gol királyságot nem az abszolút hatalom, ha­nem a parlament ereje és tekint é­I v e tartja fenn s minél nagvobb ereie van a parlamentnek, annál nagyobb erő védelmezi a királyság intézményét is. A mai kor par­venü urai nem bizhatnak abban, hogy a nép, ha szóhoz jutna s ha akaratát érvényesíthet­né, uralmuk támasza lenne, a mai kor urai azért tisztelik a parancsuralmat, mert csak a korlátlan meg nem osztott, más szá­mára beleszólást nem engedő hatalomban mernek bizni. Ki az abszolútabb hatalom, ura, az-e, akinek van bátorsága a parlamentre és a népképviseletre bizni az állami funkciók végzését s a kormányzást a nép képviselői­nek kezébe teszi le, vagy az-e az a nem szó­használat, de lényeg szerint abszolút uralko­dó, aki csak a fegyverek erejében mer bizni s akinek összeomlana hatalma, ha megvaló­síthatná akaratát az a nép, amelyik fölött uralkodik. S vájjon mit szólnak most azok a „kótya­gosak", akik a parlamenti rendszer számára ássák a sirt, amikor azt hallják, hogy a világ legnagyobb és leghatalmasabb államának ura, Róma. május 8. Nagy feltűnési kelteit dip­lomáciai körökben az olasz kormánynak az az intézkedése, amellyel visszahívták az Angliá­ban működő olasz újságírókat. A rendelkezés az angol-olasz feszültség elmélyülését jelenti. A rendelkezésről a Stefani Iroda ezeket je­lenti: Azt a jelentést, hogy az olasz lapok visz­szahivták londoni tudósítóikat, az esti lapok > - -——— Lakehursf. május 8. X borzalmas léghajóka­tasztrófa áldozatainak statisztikáját szombat­ra véglegesen összeállították. A kimutatás sze­rint a „Hindenburg" felrobbanása következté­ben 33 ember tesztette életét. Ezek közül 22 ember a személyzethez, 10 az utasokhoz tar­tozik. A harmincharmadik halolt Lehmann kapitány, aki súlyos égési sebeibe tegnap este belehalt. Sok halottnak nem lehet megállapí­tani a személyazonosságát, a holttestek szén­néégtek. Pruss kapitány állapotában némi ja­vulás állott be. Newyorkból jelentik: Steeck Vilmos, a Hindenburg rádiós tisztje a new­vorki kórházban belehalt a szeren­csétlenség alkalmával szenvedett sérüléseibe. Pruss kapitányt és Sammt első tisztet a lakewoodi kórházból az egvik newyorki kli­nikára szállították. Mindkettőjüknek, igen vál­ságos az állapota. Vérátömlesztéssel próbálják megmenteni az életnek. Este az egyik newyorki kórházban meghalt K n o c h e r Erik német, kereskedő és isv a az angol király, milyen csudálatosan magasz­taló, szinte hódolattal teli szavakkal emléke­zik meg a parlamenti rendszerről ? Mivel fog­ják ennek a tanuságtételnek erejét és méltó­ságát csökkenteni ? Talán arra hivatkoznak majd, hogy az angol népnek való, de n e m nekünk a parlamenti rendszer? Da ki tudja eldönteni azt, hogy miért való nekünk inkább a német, mint az angol rendszer? A magyar alkotmány az angol alkotmánnyal rokon s ez a rokonság bizonyára nem vé­letlen. Az államalkotó és államfenntartó erő, az intézményekben élő nemzet kollekt'v megnyilatkozásai, a polgár és állam viszonya is megegyezésre mutatnak a két ország alkot­mányának hasonlóságában. S talán ezért le­hetnek olyan vigasztalóan visszhangosak ná­lunk azok a szavak, melyekkel az angol vi­lágbirodalom ura a parlamenti rendszer örök­kévalósága s történelmi hivatása mellett tett megcáfolhatatlan s meg nem erőtlenithető tanúbizonyságot. feltűnő helyen közlik és az intézkedést az an­gol sajtónak Olaszországgal és haderejével szemben elfoglalt magatartásával indokolják. Ezzel az intézkedéssel egyidejűleg Olaszország területéről kitiltották az anitől lapokat a „Dailv Mail", az „Eveninga News'* és az „Obszerver" kivételével. „Hindenburg" halálos áldozatainak száma 35-re emelkedett. Lakehurst, május 8. A „Hindenburg" katasz* tréfájáról a következő hivatalos veszteség-megállapítást adták ki: — Meghalt 12 utas, — akik közül hét sze­mélyazonosságát végérvényesen megállapítot­ták, — a legénység közül 22 ember személy­azonossága kétségleien. Meghalt a leszállásnál segédkező legénység egy tagja. A halottak szá­ma tehát 35. — A kórházban van 33 ember, ezek közül 15 utas, 16 legénységi, 2 pedig a repülőtéren tartózkodó ember. A kórházban levő 33 ember közül 11 állapota válságos, 22 ember töhb«'­kevésbé súlyosan megsérült. A megmeneküllek száma 32, ezek közül 9 utas volt, Berlinből jelentik: A birodalmi biztosítási ügyek vezetőségének közlése szerint a „Hin­denburg" léghajót valamennyi nagyobb né­met biztosítási intézet közösen bizlositottn A léghajó biztosítási értéke 6 mil­lió márka. Angliából visszahívták az olasz újságírókat, Olaszországból kitiltották az angol lapokai A „Hindenburg" kataszfröfaianok hivatalos mzlescgllsldla: ~ 35 halott, 33 sebesült II sebesUll állapom válságos - A „Hindenbura" rádlóstlsztte is be* lehalt sérüléseibe

Next

/
Oldalképek
Tartalom