Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-09 / 104. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Vasárnap, 1937. május 9. Politikai napilap XIII. évfolyam. 104. sz. Királyi tanú Anglia uj királya — csodálatos Hagyomány, — megjelent a birodalmi parlamentek szövetségének tiszteletére rendezett ebédjén s meleg szavakkal köszönte meg ünnepeltetését. De nemcsak az ünneplőket köszöntötte, hanem azt az intézményt is, aminek az angol birodalom és az angol királyság fennmaradását, hatalmát és dicsőségét köszönheti : a parlamenti rendszert is. „Itt izmosodtak meg, — mondotta az angol világbirodalom királya, — a parlamenti kormányzás rendszerének elvei, melyeket népünk a föld egyik sarkától a másikig terjesztett és amelyek ma a brit nemzetek társaságának közös örökségei és büszkesége i." Az emberi természet alapvető tulajdonságai közé tartozik, hogy a legtöbb ember azért harcol, amije hiányzik. Ki harcol a szuzadságért ? Aki rabságban él s akinek beteljesülhetetlen vágyálma a szabadság. Kik harcoltak a parlamentarizmusért ? Akik abszolút uralom járma alatt nyögtek s akik az emberi társadalom legtökéletesebb formáját a népképviseleti elv megvalósulásában látták. Csak ez a „kifordult világ" mutat ellentétes értelmű jelenségeket. Érthető volna, ha a hatalom urai, akik a maguk hatalmának korlátját látják a parlamentek működésében, kedvteléssel látnak a parlamentáris rendszer ellen az egész világon meginduló harcot s természetes volna az is, hogy azok, akik polgári szabadságukat, emberi életüket, emberi jogaik elismerését a parlamenti rendszer megszüntetésének köszönhetik, a parancsuralmak sürgetői ellen vonulnának föl s a Aepképviseleti rendszer védelmezői sorában kérnének maguknak helyet. Mindez érthető volna és természetes, — érthető és természetes tehát, ha mindennek az ellenkezője történik. A világbirodalom ura a parlamenti rendszert magasztalja, ezt a rendszert az angol világbirodalom büszkeségének nevezi s azoknak unokái", akiket a népképviselet megvalósulásakor szabadítottak fel a deres és a jobbágysors szégyenéből és igájából, olyan állami berendezkedésért harcolnak, ami tagadása a szabadságnak, az emberméltóságnak s annak a jogegyenlőségnek, ami előttük kinyitotta az iskolák kapuit, szabaddá tette számukra is a földet és a foglalkozást s felruházta-őket — a szabadság elleni harc szabadsagával. Csudálatos jelenség, hogy minél méltóságosabb, ősibb, dicsőségesebb s Isten kegyelméhez közelebb álló a földi uralom, minél patinásabb tradíciók, avultabb hagyományok védik és őrzik az uralom méltóságát és díszeit, annál több becsülete s annál különb tisztessége van a népképviselet elvének s minél alacsonyabb sorból került ki a hatalom birtokosa, minél ujabb s mondhatnánk : parvenübb az uralom haszonélvezője, annál elszántabb hive a személyi kuli uszon alapuló parancs u falómnak s annál eltökéltebb ellensége a népuralomnak. S bármennyire csudálatos jelenség is ez, talán érthetővé teszi s közelebb hozza az emberi gyöngeségek fölismerése. Az angol dinasztiának nincs szüksége arra, bogy korlátlan hatalom álljon rendelkezésére, az angol királyságot nem az abszolút hatalom, hanem a parlament ereje és tekint éI v e tartja fenn s minél nagvobb ereie van a parlamentnek, annál nagyobb erő védelmezi a királyság intézményét is. A mai kor parvenü urai nem bizhatnak abban, hogy a nép, ha szóhoz jutna s ha akaratát érvényesíthetné, uralmuk támasza lenne, a mai kor urai azért tisztelik a parancsuralmat, mert csak a korlátlan meg nem osztott, más számára beleszólást nem engedő hatalomban mernek bizni. Ki az abszolútabb hatalom, ura, az-e, akinek van bátorsága a parlamentre és a népképviseletre bizni az állami funkciók végzését s a kormányzást a nép képviselőinek kezébe teszi le, vagy az-e az a nem szóhasználat, de lényeg szerint abszolút uralkodó, aki csak a fegyverek erejében mer bizni s akinek összeomlana hatalma, ha megvalósíthatná akaratát az a nép, amelyik fölött uralkodik. S vájjon mit szólnak most azok a „kótyagosak", akik a parlamenti rendszer számára ássák a sirt, amikor azt hallják, hogy a világ legnagyobb és leghatalmasabb államának ura, Róma. május 8. Nagy feltűnési kelteit diplomáciai körökben az olasz kormánynak az az intézkedése, amellyel visszahívták az Angliában működő olasz újságírókat. A rendelkezés az angol-olasz feszültség elmélyülését jelenti. A rendelkezésről a Stefani Iroda ezeket jelenti: Azt a jelentést, hogy az olasz lapok viszszahivták londoni tudósítóikat, az esti lapok > - -——— Lakehursf. május 8. X borzalmas léghajókatasztrófa áldozatainak statisztikáját szombatra véglegesen összeállították. A kimutatás szerint a „Hindenburg" felrobbanása következtében 33 ember tesztette életét. Ezek közül 22 ember a személyzethez, 10 az utasokhoz tartozik. A harmincharmadik halolt Lehmann kapitány, aki súlyos égési sebeibe tegnap este belehalt. Sok halottnak nem lehet megállapítani a személyazonosságát, a holttestek szénnéégtek. Pruss kapitány állapotában némi javulás állott be. Newyorkból jelentik: Steeck Vilmos, a Hindenburg rádiós tisztje a newvorki kórházban belehalt a szerencsétlenség alkalmával szenvedett sérüléseibe. Pruss kapitányt és Sammt első tisztet a lakewoodi kórházból az egvik newyorki klinikára szállították. Mindkettőjüknek, igen válságos az állapota. Vérátömlesztéssel próbálják megmenteni az életnek. Este az egyik newyorki kórházban meghalt K n o c h e r Erik német, kereskedő és isv a az angol király, milyen csudálatosan magasztaló, szinte hódolattal teli szavakkal emlékezik meg a parlamenti rendszerről ? Mivel fogják ennek a tanuságtételnek erejét és méltóságát csökkenteni ? Talán arra hivatkoznak majd, hogy az angol népnek való, de n e m nekünk a parlamenti rendszer? Da ki tudja eldönteni azt, hogy miért való nekünk inkább a német, mint az angol rendszer? A magyar alkotmány az angol alkotmánnyal rokon s ez a rokonság bizonyára nem véletlen. Az államalkotó és államfenntartó erő, az intézményekben élő nemzet kollekt'v megnyilatkozásai, a polgár és állam viszonya is megegyezésre mutatnak a két ország alkotmányának hasonlóságában. S talán ezért lehetnek olyan vigasztalóan visszhangosak nálunk azok a szavak, melyekkel az angol világbirodalom ura a parlamenti rendszer örökkévalósága s történelmi hivatása mellett tett megcáfolhatatlan s meg nem erőtlenithető tanúbizonyságot. feltűnő helyen közlik és az intézkedést az angol sajtónak Olaszországgal és haderejével szemben elfoglalt magatartásával indokolják. Ezzel az intézkedéssel egyidejűleg Olaszország területéről kitiltották az anitől lapokat a „Dailv Mail", az „Eveninga News'* és az „Obszerver" kivételével. „Hindenburg" halálos áldozatainak száma 35-re emelkedett. Lakehurst, május 8. A „Hindenburg" katasz* tréfájáról a következő hivatalos veszteség-megállapítást adták ki: — Meghalt 12 utas, — akik közül hét személyazonosságát végérvényesen megállapították, — a legénység közül 22 ember személyazonossága kétségleien. Meghalt a leszállásnál segédkező legénység egy tagja. A halottak száma tehát 35. — A kórházban van 33 ember, ezek közül 15 utas, 16 legénységi, 2 pedig a repülőtéren tartózkodó ember. A kórházban levő 33 ember közül 11 állapota válságos, 22 ember töhb«'kevésbé súlyosan megsérült. A megmeneküllek száma 32, ezek közül 9 utas volt, Berlinből jelentik: A birodalmi biztosítási ügyek vezetőségének közlése szerint a „Hindenburg" léghajót valamennyi nagyobb német biztosítási intézet közösen bizlositottn A léghajó biztosítási értéke 6 millió márka. Angliából visszahívták az olasz újságírókat, Olaszországból kitiltották az angol lapokai A „Hindenburg" kataszfröfaianok hivatalos mzlescgllsldla: ~ 35 halott, 33 sebesült II sebesUll állapom válságos - A „Hindenbura" rádlóstlsztte is be* lehalt sérüléseibe