Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-01 / 98. szám

Szombat, TQ37 május T. DCŰMAG7ARORSZ*G 5 Tartós ondolálás szakszerűen, szebben, mérsékelt áron csak ar. H ELITE" MilgylodrasszalonDan, szecnenyi-ter ?. A szegedi törvényszék 8 hónapi fogházra iiélle az eleki orszáazászln megyalázójái Elmegyengeség, vagy tervszerű merénylet? (A Délmagyarország munkatársától.) Izgalmas tárgyaláson vonta felelősségre a steegedi törvény­szék Sáray-tíin&csj Engelhárdt Bezső 31 éves eleki mészárossegédet, az eleki országzászló meggyalázóját. Az ügyészség nemzetgyalázás cí­mén emelt ellene vádat. A mult hónap 8-án tör­tént hogy Engelhárdt letépte az eleki ország­zászlót, darabokra szaggatta és a zdszlófoszlányor kat az útszéli fákra aggatta fel, sőt egy darabjá­val az ártézi kut kifolyóját tömte be. A tárgyalásra egyedül a vádlott kapott idé­zést. Szuronyos fegyőr kisérte a törvényszék épü­letébe a rabruhás, szálas termetű fiatalembert. A személyi adatok felvételénél kiderült, bogy anya­nyelve német, de jól, tökéletesen heréiéi magyarul. Kijelentette, hogy angolul is beszél. Az elnök kérdésére elmondotta, hogy bünámek érzi ma­gát. — Azt mondja meg, hogy miért követte el ezl f) ... ezt a ... cselekedetét'? — kérdezte az el­nök. — Olyan különös lelkiállapotban voltam ak­kor . . . Magam sem tudom, hogy mi történt . . . — felelte Engelhárdt. Elmondotta ezután, bogy 1929-ben Amerikába ment. ahol 1932-ig tartózkodott, de miután mun­ka nélkül maradt; visszatért Magyarországra és ettől kezdve az édesapja üzletében dolgcV.ott. — Milyen politikai pdrlállásu maga? — fag­gatta az elnök. — .Vem tarloTOm semmiféle párthoz, — vála­szolta Engelhárdt. — De hát valamiféle okának c.sak keleti len­ni hogy ezt a cselekményt elkövesse . . ./ Ez nem megy csak agy! . . . — Abban az időben nagyon el voltam kese­redve. Anyagi gondjaim is voltak, keresni nem le­hetett, meg beteg is voltam . . . — Ez még nem indokolja meg „ nemzelgyald­zdsl! lla beteg volt, gyógykezeltette volna magát, de ne crvalázta volna meg a nen-rcetet . . . — Kezeltettem én magam, abban az időben 21 injekciót kaptam, lázas voltam . . ., magam sem tudom, hogy mi történt velem . . . — Mondja csak, nem nemzeti szociálista maga? — kérdezte az elnök". — Xcm voltam benne a pártban . . , — Hát akkor miért tette, magyarázz meg! — szólt rá erélyesen az elnök. — Nem tudom, csak ugy jött a gondolat, hir­telenül . . . — l'gyan kérem ne bezéljen ilyeneket, <*r nem pillanatnyi elhatározás következtében született... Abban tervszerűség volt . . ..' Maga felugrott a bástyára, megvárta, amig n a'kalmas pillanat el­következik. a járókelők elől elbujt. aztán felmá­szott a tetőre, alaposan kellett ott magának tor­násznia! Másznia kellett, még a kcllőskercsztre is felhágott. » a — Igen. kérem, ez így volt. Levettem a zász­;>>!. először hosszában kettéhasítottam, majd da­Ndseluem 1 méter • • • • 64 flUírtm Kartonok, festők t métsr • • 68 lillértSl Oirnffl zefír 1 méter • « • • 110 nnértsi larocen tavaszi Bzinokbön 1 méter* . 220 fillértSt nenyecshe Bolt • eaej, MttazAfh KAImftn ucca 16 szftn. 29S rabokra téptem. Egy darabkát felkötöttem a zászlórudra, a többit pedig az ntiszéli fákra ag­aatlam és az artézi kut ídfolyójába tömtem . . , — Na lássa! Ezek nem pillanatnyi elhatározások következtében történtek . . . Aki ilyesmit csinál, aki igy tornászik, annak előbb meg kell fontolnia a dolgot . . . — Nem foglalkoztam előbb a gondolattal, ahogy megfogamzott bennem, mingyárt keresztül is vittem ... — felelte a vádlott. — Hát ezt ép ésszel nem lehet megmagyarázni — folytatta az elnök. Mondja csak, hová tartozó­nak £rzi maga magát, van valami közössége a magyarsággal ? — Amikor kinn voltam Amerikában. — felelte Engelhárdt — azt éreztem, hogy jó hazafi va­gyok . . . soha nem voltam a hazámnak ellensé­ge .. . — Sehogyse lehet ezt megérteni . . . Maga az orvosszakértők kérdéseire . különös válaszokat adott. Azt mondotta előbb, hogy bár magyarul bctzél. de a németséghez huz . . . Később azt mondotta, hogy magának mindegy a nemzetiség, akár magyar, akár német, az a fontos, hogy meg­élhetése legyen. — Kérem, én ezeket nem mondottam . . . — tiltakozott Engelhárdt. — Már pedig a szakértő urak ezeket nem szopták ki az ujjukból . . . Most még csak azt mondja meg. hogy megbánta-e ezt a szörnyűséget? . . . — Igen. megbántam és nagyon sajnálom . . . Ezzel befejeződött a vádlott kihallgatása. Az elnök intézkedésére a teremszolga szétbontotta a bűnjel csomagát és kiteregette a teremben a meggyalázott, megtépett zászlót. A csomagból kisebb-nagyobb zászlófoszlányok hullottak a földre . . . Dr. Kle.itsch Tmre ügyész tartotta meg ezután vádbeszédét. Azt hangoztatta, hogy a vádlott cselekményére nincs mentség, a legszörnyűbb bűnt követte el. ami csak elkövethetett, amikor a trianoni sorsot hirdető, fclárbócra eresztett zászlót becslclcnitette meg. Sulyosbió, hogy nem­ztetiséglakta területen követte el tettét és ezzel azt a látszatát keltette, mintha az ottani németség nézetének felel meg a ténykedése, ezzel pedig a magyarsággal eggyéforrott németséget tüntette fel rossz színben a magyarság előtt. — Mint a gyermek, aki gyilkos kezet emel édesanyja ellen, ugv cselekedett a vádlott is. ezért méltó szigorú büntetést érdemel, — ^jezte be be­szédét az ügyész. A biróság rövid tanácskozás után kihirdette ítéletét, amelyben bűnösnek mondotta ki Engel­hardtot a magyar állam ds nemzet megbecsülése elleni vétségben és ezc'rt nyolchónapi fogházra itélte. A biróság súlyosbító körülménynek tekintette, hogv- cselekedete alkalmas volt arra. bogy Elek község német lakosságát kedvezőtlen színben tün­tesse fel az ország közvéleménye előtt, de súlyos­bitó az is. hogy a vádlott az ország trianoni bá­natát hirdető zászlót gyalázta meg. .Mz. itélet kihirdetése után a vádlott kijelen­tette, hogy az itéleben megnyugszik. Miután az ügyész sem jelentett be fellebbezést, az ité!e nyom­ban jogerőre emelkedett. Mielőtt a vádlottat el­vezették volna, a kivetkezőket mondotta még: — Elmegyengeség volt az egész . . , — Igen, de óriási kárt okozott vele, — vála­szolta az elnök. Pénteken megszűnt a szükség­munka Szegeden (A Délmagyarország munkatársától.) Az öt hő-< napig tartó szükségmunka a pénteki napon befeje­zést nyert Szegeden. Május else;étől már n^m fog-« Ialkoztat inségmunkásokat a város, a szellemi és a fizikai szükségmunkákat is befejezték, mert az erre a célra beállított fedeTet egészen kimerült. De egyébként is a népjóléti költségvetést már eredetileg ugy állították össze, hogy öt hónapra irányozták elö a fizikai és szellemi munkanélkü­liek foglalkoztatását, félő volt azonban, hogy előbb kimerül a fedezet, eiért az utóbbi hetekben már kisebb turnusokban osztották be a munkanélkülien ket munkára. Arról, hogy az öt hónap leforgása alatt hány szükségmunkást foglalkoztatott a város., most ké­szül a kimutatás a népjóléti ügyosztályban. Pon­tosan feltüntetik azt is. hogy a szükségmunkák so­rán ^ mérnökség és a kertészet mit végeztetett el és milyen munkát végeztek a különféle hivata­lokban foglalkoztatott szellemi szükségmunkások. Három olyan munka van még folyamatban, amelyet nem lehetett április végével egyszerűért beíe.'ezni. Ezen a három helyen még májusban is folyik a szükségmunka, de előreláthatólag 2—3 hét múlva befejezhetik. Az egyik ilyen munha az ujszegedi templom melletti barlangkápolna építkezése, a másik a Rákóczi-téri tildöbeteggon­duzó intézet fekvöcsarnoka, a harmadik pedig a városi gyermekstrand. Mindhárom munkánál a szükségmunkásokon kivül nagyszámban szakkép­zett iparosok is vannak foglalkoztatva. Legújabb divatú ^— anyagból, v " — óriási vó­•asztékban GYULAI TÖRVÉNYSZÉK büntetőtanácsának elnökét, Ungvdry Jánost az igozságügyminiázter a szegedi' törvényszékhez helyezte ál saját kérelmé­re. l'ngváry János tanácselnök a napokban meg­kezdi működését Szegeden. HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN a Külügyi Társaság május 23-án külügyi maliiét rendez Etőadást tart dr. Boér Elek, dr. Koós Zoltán és dr. Bárányi Zoltán. AZ OBOSHAZI JARASBAN JARVANYKŐRHÁ­ZAT állítanak fel, amely egyelőre ötven beteget fogadhat magába. A munkálatokra százezer pen­gőt irányoznak elő. Orosháza község ingyen telek­adományozással igyekezik megkönnyíteni az épít­kezést. A SZENTESI MUZEUM KÖNYVTARA részére az alispán házat vásárolt, mert a régi muzeum épületébe nem volt megfelelő helye a könyvtárnyit. Tervbevették, hogy a többi értékes gyűjtemény­nek ls külön épületet vásárolnak. CSONGRÁDMEGYE TÖRVÉNYHATÓSÁGÁHOZ a Gazdasági egyesület beadványt Intézett, amely­ben arra kérte a törvényhatóságot, hogy támogas­sa a kormánynál az alföldi megyéknek azt n rígi óhaját, hogy Békés-, Csongrád- és Szolnok ­megvét vegyék fel a kecskeméti kamara kerületé­ből és létesítsenek ezek számára önálló gazdasági kamarát. Az ügyet a legköftelebbi megyegyii'és fogja tá-gyalni, miután a kisgyűlés pártolja a be­adványt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom