Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-30 / 120. szám

vo CL IBU DÍCMAGYARORSZÍG IMMnnHBHMMMBHMnORI Vasárnap. 1937 május 80. Krómozás, nikkelezés Frischmannál! Tartós, olcsó, szép! Szeged, Br. Jósika-u. 13. Telefon 32—84. Elet: szijrve, hab nélkül Ülök a kávéház tcrra*zpn A fekelémet már regen megittam, a pincér cltakaritota az asztalról a csészéi, kiolvastam már a koradélutáni újságol is. A lap most elhusznjltan, Üresen bever előttem. Megdőbl^ntően Üres, hiszen kiolvastam. Szenzációi ellaposodtak, elkoptak. Vuatkozó szotticm azért játszik velük. Rájyk hunyorítom. * szenzációs tudósítások ökölnyi cimbetüire. Azíin mulatok azon, hogy -- ha aki rom -- mennyire összezsugorodnak e*ek a plakátbetük. Olyan picire, bogy szabad szemmel, persze hunyoriiott szemet, alig olvashatók. Hirtelen megunom a? ujfciggal v»ló szemjálékot és a következő pillanatban fáradt szemem messze dobja irtclmitlcn játékszerét. félrelöki, \jincs már szüksége rá. Más után kutat, öntudatlanul, ösztönösen keresi azt a settenkedő nagyobb szenzációt. Nagyon meleg van. A kávéház épülete ugyan árnyékot vet .1 t:rraszra, de a fülledt meleg, — valóságos kánikula ebben « csudálatos májusban —, betör uz árnyékba, alattomosan az asztalok alá kúszik és ingerli, dühösjti az embert. Az árnyék éppea csak a kávéházi terraszként fiasznált aszfaltjárdát bortija el. I)c ott, ahol a szegélykövek vannak és ahol a bszultkövos kocsiút kezdődik, már az erős napfény borit be mindent. Es ebben a forró napfényzuhatagban szélesen, lármázva, zörögve, ortfitozvu hömpölyög a legnagvobb, a legigazibb síciuáeló: az étet. Most már tudom, nnrt néjem és látom, hegy az élet rendezi meg előttem ünnepi fölvonulását. Nem törődik velem, legalább is vgy <«z, mintha nem törődne, nem is tudna a létezésemről, nem is éren« magán fölpattant és már nem untftkoió fezemen tekintetét Csak hömpölyög feltartózhatatlun folyamként a maga ossze-v issza uljón, a maga össze-visHa céljai felé. Az első pillanatokban l*les*é4úWk « fl\U zűrzavarba, ebbe az értclnu-tlen kavargásba. Dc az'án megszokja a szemem és kezdi szétszedni, elválasztani ugyanannak a történésnek j részelt, amelyek eleinte azonosoknak látszauak, egyformán értelmetlennek, da ajtán önállósodná!;, elszigetelődnek. * Nehéz teherautók, zörgő társzekerek úsznak » folyamban. A meoklenburgl lovak sfóles patája ulytt csattog a kövezet. A ren<jőr verejtékezve áll a sarkon. Bámulom, hogy milyen türelmesen, öntudatosan, milyen határozottan irányítja a for» galmat. Találgatom, hogy gondol-e közbe másra is? Tud-e másra gondolni? Eszébe jut-e, bogy ma reggel, utnlkor megkezdődött a s/olgálata é3 el kellett Jönnie hazulról, 11 kisfiának a foga fájt. í.rzi-c azt az érzést, amely tegnap este rakott tövises fészket a szivébe, amikor meglátta, hogy a feleségű kezét milyen hl/almusan szorongatja a házmester katonafia? Biztosan gondol mindenre és* érez mindent, du azért közben vé,#zi a munkáját. Találgatom, hogy melyik az ember a rendŐfunlformis ismeretlen belsejében: az érző és a gqndoló-e, vagy pedig 0 dolgozó? • Néhány méternyire tőlem gazdátlan bicikli támaszkodik a szegélykövekbe*. Oak látsjolaj? gazdátlan, mert 3 tulajdonosa Tjlamivel távolabb beszélget valakivel. A sarkon autó kanyarodik be. Nagyon közel kerül a járdához és széles gumikereke elkapja a bicikli kerekét. A bicikli ijedten sikolt é» elterül az autó mellett. A tikoltásl biSrom vékony acélküllő elpattanása okozta. A soffőr fékez és megállítja az autót. Aztán támad, hogy vétkezhessek. Szidja a még ismeretlen, de, mar mutatkozó biciklitulajdoiost. aki olyan ügyetlenül tette a gépét pontosan az nuto útjába. De az sem hagyja magát- éktelenül kiabál. És integet a rendőrnek A rendőr körül' néz, néhány pillanatig töpreng: elhagyhatja c a posztját, keresi a szolgálati szabályzat paragrafus-emlékei között az idevonatkozót, aztán minden irányban megállítja a forgalmat ós odasiet á karambol színhelyére, Már nagy a tömeg, de utat nyit a rendőrnek. Most aztán megkezkezdődik 3 vita, bogy kin» k a vigyázatlansága okozta a balesetet. A rendőr jegyez, fölírja a szereplőket és az önként jelentkező tanukat. Komolyan végzi ezt a müvejetet, mert tudja, hogy jegyzetéitől akta lész, por lesz, itélet lesz és talán a jegyzetén múlik az igazság diadala is. Aztán visszaurgy a helyére, nó'uány határozott karmozdulattal helyreállítja az ucca feltorlódott rendjét. Az élctfolyam már ismét hömpölyög a biciklista, pedig szégyenkezve tolja ej ui'^rokkaut tulajdonát. Ugy érzem: menekül vele. Látom a gondolatait, Érzem minden érzését. Munkásember, talán küldönce valamelyik vállalatnak. „Kerékpáros küldöncöt keresünk'' — olvashatta nemrég valamelyik újság apróhirdetései között. Szerencséje volt, idejekorán Jelentkezett, elnyerte az állást. Még nem kapta meg az első heti bérét. Most mit csináljon? A biciklijét sürgősen ki kellene javíttatnia. De pénze nipcs, Jla nem javíttatja ki, ncui lehet tovább kerekpáros küldönc... Lehajtott fejjel vánszorog el, vonszolja maga után a rokkant gépit és én látom, hogy mérhetetlenül nagy batyu van görnyedt hátán, rettenetesen nehéz, mintha ólommal lenne tele. Petiig /suk az élete van benne Líért nehezebb még az ólomnál is. Ls most már mindenkinek a hátán meglátom ezt a szörnyű málhát és látom azt is, hogy minden hát görnyedt, minden fej lehajtott, minden szem szomorú. Jönnek-mennek a batyusok kávéházi asztalom előtt, cipelik rongyos málnájukat és mindegyik üiálbába egy-egy élet^larabot csomagolt a kaján sor?. Öregasszony áll meg g túlsó sarkon. Ijedten nézegeti a forgalmat. Néha a szoborszerüen fölin aga ;>lo rendőrre tekint. Mintha attól várna r.egitseget. A* szeretne kerülni frre az oldalra. De nem mer nekivágni. Remegő laba tizszer is megmozdul, bogy lelépjen a szegélykövekről, de aztán jiidten húzódik vissza a poros, földigérő szoknya alá. Talán, ha tud még emlékezni, irigykedve gondol azokra, akik szereplői, részesei voltak a gorücej áttörésnek. Mert sokkol, de sokkal könynyebb dolguk volt, mint neki, szegény, reszkető, gyönge, rosszemü és rosszivü öregasszonynak. Végre nekibátorodik. Elszántan lép lc a kocsiutra és Indulna, de ebben a pillanatban fekete autó bukkan 1 eléje. Mintha odavarászolták volna. Baj nem történik, a forgalom megtorpan, tömeg verődik össze, káromkodás hallatszik. A nénike összezsugorodva bújik ki a gyűrűből és ráncos arcán ravasz mosollyal szökik át az innenső oldalra. Nem ls néz vissza, ugy siet tovább. Szeretném megkérdezni tőle, hogy hová igyekszik, mi a célja, mit akar elérni? Balfelől most éles zörgés hallatsjjik. Két fiatal munkás birkózik kis négykerekű kocsival. A kicsin hosszú vasgerendák zörögnek- A munkások fiatalok, szépek. Arcuk csupa korom és <veiiték. Karjuk meztelen és izomcsomóikon fé-nyesre iej szül a barna bőr. Az egyik a rudat fogja, a másik hatul tolja a kocsit. Szemüket sötét árnjekba borítja kiugró szcmöJdökesontjuk. Ellötem állnak meg. (Mondom, hogy itt mindért az én tiszteletemre történik.) Az egyik munkás, aki hátul tolta a nehéz kocsit, fáradtau dül a vasgerendák végéhez. A másik elengedi a rudat, kezefejével letörli arcáról a verítéket, aztán a zsebében kotorász, kopott papirdobozt szed élő, cigarettát vesz ki belőle, a szájába dugja, aztán rágyújt. Az első szippantás füstjét fölfelé fújja, egyenesen a sziporkázó, felhőtlen égbe. Az arca felejthetetlenül szép emberarc. A gyönyör szobrát lehetne most megmintázni róla. Még néhány nagy, végtelenbe kívánkozó szippantás, aztán tovább zörög a vesgercudás kocsi. * Az ellentét kedvéűrt most egy péklegény halad el az asztalom előtt. Egészen fehér a liszttől, Jobbkezében a biciklijét vezeti, a hátán hatalmas pékkosár. A balkarjába pedig egy nő kapaszkodik. Nézik egymást és beszélgetnek. Csak egymáshoz simuló tekintetüket látom. És már tudom, hogy véletlenül találkoztak. A fiu sebesen karikázott terhével a hivatalos oéija felé. Az utotf találkozott a nővel. Talán a menyasszonya, talán a szeretője. Most kisérik egymást — a vevő várhat néhány perccel tovább is arra a friss kiflire — és gyönyörűnek látják az életet, mert cgyt mást nézik és mert mást nem látnak. Csuda, hogy nem üti el őket az a ládákkal megrakott, dübörgő teherautó. Ezeknek az embereknek a batyuja láthatatlanná cs súlytalanná vált ezekben a pillanatokban, • A tulfő oldalon két kisfiú megy apró lépésekkel, összeölelkezve. Ar egyik a karjával a másiknak a derekát öleli át. a másik, a nagyobb, társának a nyakát. Igy mennek összesimulva. Málha nincsen a hátukon, de ott messze, a 1 ut végén, már leselkedik rajuk 1 Láthatatlan, mind t két kezében egy-egy szörnyű batyu és \árja, hogy rájuk akaszthassa az életet. * Jönnek, mennek az emberek", cipelik" az 'életüket. Mind halad valamilyen cél felé, mind akar valamit és mindegyiknek a málhája tele vaa véres szenzációkkal. Én pedig megrendelem az uzsonnakávémaf. Szűrve, habbal.., Magyar László, Bútorszállítás helyben és vidékre, beraktározás, darabáruk szállítása háztól-házig,, tömegáruk szállítása, vámkezelés saját ellenzáras magán* vámraktárunkban Perl Mór és Fia szállitók. Alapítva: 1865-ban. Iroda: Feketesas u. 17. lel. 11-21. Telep: Kálvária u. 21. Tel. 15-42.