Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-30 / 120. szám

DCLMAGYAkORSZAG Legújabb külföldi és belföldi kerékpárok a 'ege'finyösebb részletfizetésre. Alkatrészek, varrógépek, gyermekkocsik, rádlök, gra­mofonok és !«mesek nagy vá_ S^ttS. Déry Gépáruház PAA'IJÓB RIPORTSOROZATA ftruKJÓistf**S(hniltHatulfn regénye Egy csendes villa hallgat az Ischl pariján A traunparti kedves nyaralóhely társadalmi éle­tinek élő krónikása és minden eseményének tudó­ja: tíerkovits ur, az isehli fürdőigazgató imigyen meséli el nekem a Felicitas-villa történetét: — Ez a villa valamikor egyszerű parasztház volt és sohasem szerepelt a te'ekkönyvben Schratt Katalin nevén. Még Jóval a háború előtt Ischl ak­kori polgármestere, Koch Ferenc vásárolta meg, ő alakíttatta át, ö építtetett erkélyeket az enwleli szobákra és ö vetette meg a inai d'síeó kwt alap­jait is. Koch polgármestertől bérelte ki a villát elsőlzben Kissné-Schratt Katalin, ugy tudom, bé­kében ezerkétszáz korona bért fizetett érte, ugy az akkori tulajdonossal, mint a későbbiekkel gyak­rabban tárgyalt a ház megvételét illetően, de az árban sohasem tudtak megegyezni. Schratt az ilyen dolgokban takarékos asszony volt és kiszá­mította, hogy az évi bér lényegeren kevesebb, mint a villa vetelarúnak a kamata. Kochtól a villát a leánya örökölte, aki aztán eladta azt egy lun­denburgi, AVeigl nevű gabonakereskedőnek, aki ma­gi akart a villába költözni, de közbejött az inflá­ció és a húszas évek táján Weígl teljesen tönkre­ment. Lbbeu az időben már uem Schratt Katalin lakott a villában, a művésznő másutt bérelt la­kást magának és a Felicitasba az Infláció idejé­nek színházi csillaga, Mimi Kőth költözött, ő vette meg a nyaralót és pazar pompával rendezte be. Léda és a hattyú gyönyörű képe csüngött a háló­szobában, a baldachinos ágy felett, ez az ágy­olyan volt. hogy csak a francia Lajosok kasté­lyaiban akadhatunk párjára. Akárcsak Weiglnek, Mimi Köthnek sem hozott szerencsét a Felicitas, a színpad csillaga tudvalevően megmérgezte ma­gát, szerelmi históriája annakidején sokat fog­lalkoztatta a nyilvánosságot és tőle sz osztrák irodalomnak egyik kitűnő reprezentánsa, dr. Beda­Löchner Frigyes, Kálmán Imre diadalmas ope­rettjeinek brilliáns librettistája vásárolta meg a házat, illetve jutott csere utján annak birtokéba. Ugy tudom, hogy dr. Beda-Löchner a Traunquai partján, az Esplanade-al szemben levő villáját adta cserébe a Felicitasért. Kálmán Imre librettistájától, aki csak a nyári hónapokban dolgozik a villában és egyébként Bécsben él, telefonon kérek engedélyt arra, hogy a Fclicitas tmegtekintsem. A házmester — uj cmter ez ls — telefonon kap ugyancsak utasítást, hogy mutasson meg nekeiu mindent, sajnos, azon­ban a nagyszerű izléssol berendezett nyári lakban nom találok már egyetlen cailéket secu Schratt idejéből. A földszinten, ott, ahol egykor a Bauernstűberl állott, az a szoba, amelynek meghitt szögletében •ita meg teáját minden reggel a császár és ame­lyet Schratt az alpesi parasztházak tipikus bútorai­val tett stílusossá a környezethez, most modern konyha van. A falépcső, barnára vannak politú­rozva szélei fokai, felvisz az emeletre, ahol Schratt hálószobája volt, da már ez a lépcső is uj, a rézkarcok, amelyek körülötte a falat ekesitetik, ac c nclet szobáinak modern bútorai, bárszekrénnyel kombjnált könyvespolca, a dolgozószoba szélas Íróasztala és a pasztellek, meg az olajfestmények a falon részben Mimi Kőth gavallérjainak bőke­zűségét, részben pedig az iró finom Ízlését dicsé­rik. Az udvarban eltűnt az egykori istálló is, amelynek vályúja riőtt Ferenc József lova ka­pott abrakot, helyette garázs van már, hiszen a ma emberei lovak helyett autóval járnak. Egyetlen kedves emlékre akadtam a kastélyban és örülök neki, hogy ezt az emléket a kitűnő iró rendelkezésemre boesájtotta. Egy levelezőlap pihen kristályos poharak között a sarokba állított biedermeier szekrény csiszolt üveglapja alatt. Ezt a levelezőlapot — a posta­bélyegző árulja el — 1912 augusztus 22-én adták fel Ischlben, egy amatőr fényképfelvétele után ké­szült és az öreg császárt a számára épitett, úgy­nevezett Franz Josef-Stieg túlsó oldalán ábrá­zolja, amint meggörnyedt háttal, kezében botot és keztyüt tartva, egyedül indul hazafelé a Feli­citas-villából. ...Talán ez volt utolsó isehli látogatása a ba­rátnőjénél... Sürülombu, terebélyes, öreg fák váltakoznak a villa körül örökzöld fenyőkkel és zárják el a kí­váncsiak indiszkrét tekintetét a villa kertjétől. Oda, ahol a Irissan átfestett szalettli emelkedik, nem lehet ellátni. Az egykori Bauernstűberl ab­lakai is az iKharra nézuek, ezek az ablakok nyitva voltak mindig és Ferenc József nem fordult mtsr soha a villa többi szobájában. Schratt Katalin itt is korán kelt és Ischlben élő egykori alkalmazottai — a művésznő mindig Ischl­ből, a császárhű és Aojális traunparti nyaralóból vitt szobaleányokat magával Bécsbe — pontosan emlékeznek mée az Ischlben töltött nyári hóna­pokra. Régi alkalmazottainak egyike, Frau Eitenpichler — szobaleány volt egykor a Felicitas-villában —, meséli nekem: — A villa valamennyi bútorát Bécsből szállí­tották ide és amikor Frau Schratt elköltözött Ischl­ből, a bútorok egy részét itt adta el, más részét magával vitte külön vagonban. A nagyságos asz­szony rettenetesen pedáns volt. Reggel négykor kelt és alighogy elkészült a toilettejével, végig­járta a villa valamennyi szobáját. Fehérayelü fog­kefe volt a kezében és ezzel nézte meg, nincs-e por a szekrények tetején, vagy a széliek lábain. Pedáns volt, de jó volt a szive, ő járta kl, hogy mi, az alkalmazottai »Kaisergeldet« kapjunk, ne­kem huszonöt forint járt ki ezen a elmen és ez Vasárnap, 1937 mátus 30. rettenetes nagy pénz volt abban az időben. Bécs* ban fekete ruhában és fehér kötényben szolgáltunk fel, Ischlben egész nyáron át nem járhattunk, csak dirndliben, tarka dirndliben járt a nagyságos asz­szony is, a császár gyakran zöld vadászruhában, zergeszakállal a kalapja mellett jött el a villába és a rendeletére kizárólag fiatal leányoknak volt szabad az ételeket felszolgálni. A nagyságos asz­szony kammerdienerje, a Táubl is zöld ruhában járt és szarvasaggancsból készült gombok voltak a kabátján. Volt egy fiatal, feketehajú szobaleány, a Lizi, azt nagyon szerette a császár és többször megcsipkedte az arcát. Mindent odahaza főztünk, csak a süteményeket hordtuk rendszerint a Zau­nertól,. olyankor, ha sok vendég volt A nagy* ságos asszony maga is ki szokott jönni a kony­hába, utánanézett mindennek, hogy rend van-e, felügyelt a terítésnél, ssie war sehr hauslicht. fschlt, mint a művészek és irók fürdőhelyét is­meri a világ, a Traun partjának jobboldalán — a hálás Ischl ezt az útját Lehárquai-nak nevezte cl — áll a Vigözvegy komponistájának csendes vil­lája és a Zaarsteiner-féle nyári lakban Kálmán Imre álmodik muzsikát. Az operett konjunktúrá­jának nem volt olyan komponistája, szövegírója, primadonnája és tenoristája, aki julius elején ne Ischlbe váltott volna jegyet és hogy a Habsburgok régebben olyan előkelően csendes nyaralóhelye a művészet centrumává vált, azt Ischl elsősorban Schratt Katalinnak köszönheti. A Burgtheater mű­vésznője hietzíngi villájának vendégei ide is kö­vették a házigazdát és a gloriettegassei fesztelán összejövetelek még kedélyesebben folytak a Villa Felicitasban tovább. Amig a schönbrunnl kastély szomszédságába elért még az ettiket hideg szele, addig — Montenuovo rendesen szabadságon volt olyankor, ha az udvar Ischlba költözött. Gyakran előfordult, hogy Ferenc József elfáradva a nyári melegben a Kaiservilla Íróasztala mellett, szó nél­kül felállt és bejelentés nélkül toppant be Schratt­hoz olyankor, mikor a kerti szalettli hangos volt a bécsi bohémek kacajátóL Előfordult egyszer, hogy a császár a nevető színészek és irók tár* saságába lépve, maga is e társaság tagjává lett és nevetve kérdezte Bécs egyik legtöbb sikert arató komikusától, Tewele-töl, aki ijedtében resz-, ketve el akart* szaladni, miért és hova siet, rnira Tewele igy felelt: ..Felség! Bocsásson meg nekem, ha alázattal meg­kérdezem, mit tenne Felséged, ha az én helyemb* lenne és egyszerre csak Ausztria császárával ta­lálná szemben magát...« A császár megjelenése természetesen mindi* véget vetett a kedélyes és bohém társaság együtt­letének, Schratt vendégei üyenkor diszkréten tá­voztak, Girardi maradt egyszer csak ott, erőszak­kal beszélgetést szeretett volna kezdeni Ferenc Jó­zseffel és mivel hirtelen nem lutott az eszébe más^ megkérdezte tőle: >Szokott Felséged biciklizni??* A császár meg­lepődött rajta, hogy kérdést intéznek hozzá, hi­szen ezt tiltja az ettiket, de azért mosolyogva válaszolta: »Én nem, de az öcsém biciklizik.* Schratt villámló tekintetet szórt Girardi felé, mi­re ez lassan hátrálva, megjegyezte még: »Kár^ hogy Felséged nem biciklizik... a biciklizés nagyon egészséges... ha Felséged parancsolja, én szive­sen megtanítom...* Persze sohasem került sot arra, hogy Alexander Girardi biciklizni tanitsa meg Ferenc Józsefet. FÉLÁRU UTAZÁSI IGAZOLVÁNYOK a szegedi ipari vásárra a DÉLMAGYARORSZÁG szegedi, békéscsabai, cyulai és makói kiadóhivatalában

Next

/
Oldalképek
Tartalom