Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-30 / 120. szám

Vasárnap, 1937 május 30. opf M»nv»Rni?w»r. József főherceg nqUatkozata a Délmagprországnak a szegedi 46-osokrúl „Ez az ezreű volt az eguedtill az egész hadseregben, sínéig mind a 12 Isonzót ütközetet végigharcolta.. (A Délmagyarország budapesti munkatársától.) Mikor a Délmagyarország megbízásából jelent­keztem József főherceg szárnysegédénél, vi­téz D r é h r Endre őrnagynál, hogy eszközöljön ki kihallgatást részemre, bizonyos voltam benne, liogy fogadni fog. Igy nem is lepődtem meg, mi­kor a szárnysegéd telefonon válaszolt: — Kérem Szerkesztő ur, bár őfensége roppant el van foglalva, de mikor jelentettem, hogy a szegedi 46-osokról méltóztatik interjút kérni, őfensége azonnal időt szakított magának. Ké­rem, hogy pénteken délelőtt tiz órakor megjelen­ni szíveskedjék. Vitéz Dréhr Endre azonnal bejelentett és a palotába való belépésem után két perc múlva már József főherceg előtt álltam, aki a tőle megszo­kott egyszerűséggel ültetett le az egyik asztal mellé és várta kérdéseimet. — Milyen elevenen élnek Fenséged lelkében a világháború emlékei? — fordultam első kérdé­semmel felé. — Erre csak azt válaszolhatom, hogy olyan elevenen élnek bennem ezek az emlékek, mintha csak tegnap történtek volna. Mert igen sok esetben szemtanuja voltam a háborúnak és nemcsak az Íróasztal mellől néztem végig az ütközeteket, líletem legmélyebb benyomá­sait a háború legborzalmasabb eseményei al­kotják. — Milyen kapcsolatai és emlékei fűzik Fensé­gedet a szegedi 46-osokboz? — A 46-osokkaI akkor kerültem összeköt­tetésbe, — felelte —, mikor a hetetlik had­testet bizla rám őfelsége 1914. november 27­én és ettől kezdve Ferenc József halálai?. 1916 november 21-éig állt ez a hadiest vezetésem alatt. A legszorosabb kapcsolatban ál Ham a 46-osokkal, mint minden csapattal és ahogy lehetett, felkerestem őlu-t, hogy tartsam ben­nük a lelket, amire az^iban nem volt szük­ség, mert lelkes, hős fiukból álloli az ezred. — Milyen katonának ismerte Fenséged a sze­gedi fiukat ? Kivétel nélkül mind a legbátrabbak kö­zé tartoztak és mindenkoron hősiesen és di­csőséggel vívták meg súlyos ütközeteiket ugy a Kárpátokban, mint később a doberdói fen­sikon. — Van-e Fenséged emlékei között a szegediek­kel kapcsolatban olyan kiemelkedő esemény, amely különösen megvilágítja a szegediek hősi­ességét és vitézségét? — Erre már egy kissé hosszasabban tudok válaszolni — mondotta József főherceg Hogy megvilágíthassam a szegedi fiuk viselkedését, néhány eselet beszélek el. ÜDÜLŐ UJHUTA Gyógyhelyen 700 méter Lilla­füred felett. Magyarország egyetlen klimatikus gyógyhe­lye. basedow, vérszegény és szívbetegek számára, össz­komforttal ellátott 9- szobás Joli-kóser pensió, újonnan át­alakítva, parkírozva. Felvilá­gosifást ad Printz Lajos Mis­kolc. Kazinczi u. 6. Kívánatra prospektus. 324 1914 karácsony estéjén a Dukla­medencében Iwla község fölötti magaslatokat óriási orosz túlerő támadta és azakkor igen-csekély létszá­mú 46-os ezred feltartóztatta ezt az óriási tá­madást, sőt ellentámadásba mentek át és ki­verték az oroszokat állásukból. Sok száz 16-os maradt holtan a jeges bérceken. A Kárpátok­ban sokan estek el az ide-oda hullámzó küzdel­mekben, amelyet mások több, de én csak egy állandó csatának nevezek és amely egészen 1915 húsvétjáig terjed. A 46-osok ezalatt az idő alatt igen kevés kivétellel folytonos súlyos küzdelemben állottak az oroszokkal. Midőn a Jámy-magaslatot az' oroszok elfoglalta, a 46-osok mindig újból kiverték a sokszoros túl­erejű oroszokat, mig az én parancsom hozzá­juk nem érkezett, hogy elégedjenek meg a kissé hátrább levő állással- Szemtanuja vol­tam azoknak a hajmeresztő kézitusáknak, amelyek párjukat ritkítják a hősies és szívós eml>erfelefti küzdelemben. — Sok hasonló esetről tudok még, amelyek mind a kárpáti harcok keretében fordult elő, de hosszú lenne a feleletem és igy áttérek az olasz harctérre, midőn királyi parancsra Karinthia védelmét szerveztem meg. . Egyes fontos magas­latok elfoglalásáról volt <szó, amelyet feltétlen megbízható katonákkal kellett vég­rehajtanom, akkor a 46-ik gyalogezredet küld­tem fel a Pal-grande és Pal-piccoló elfogla­lására és a szegedi fiuk, akik ilyen két­ezer méler magas óriási sziklákat mpg soha életükben sem láttak, "minden hegyi felszere­lés nélkül, sima tálpu cipőben, igen Súlyos küzdelmek árán elfoglalták a hegy gerincét, amelyet az olaszok kiváló alpini csapatai em­berfeletti hősiességgel - védtek. Mikor a karinthiai állások rendbejöttek és kiderült, hogy az olasz harctér fő küzdelme Görz és a tenger közti szakaszra, összpontosul, amelyet doberdói fensiknak neveztek, Boroevics hadseregparancsnok ké­relmére legfelsőbb helyen elrendelték, hogy az én hadtestemre bizassék Doberdó védelme. A 46-ik gyalogezred volt M^ÍÍISŐ, amelyet oda­szállítottak. Ez az ezred volt az egyedüli az egész császári és királyi hadse­regben, amely mind a tizenkét isonzói ütközetet végigharcolta és ehhez az esethez hasonló az egész háborúban nem fordult elő. Min­den más csapatot előbb-utóbb csendesebb helyekre vitték, csak a színmagyar 27. hadosztályt nem. Hiába könyörögtem legfelsőbb helyen, hogy ezt a hadosztályt vigyék csendesebb helyre, mert egészen elvérzik kiegészítő vidékre, mindig azt a rövid választ kaptam, hogy: „Nem nél­külözhető.'* — A 46-ik gyalogezred igy sokszor hónapo­Vofjv válassíélcban Ha-Há-nái Srer/ed, *»'eleme"-u. 12. kig felváltás nélkül küzdött a legsúlyosabb csatatéren, ahol hallatlan véráldozattal, de mindenkor győzelemmel és dicsőséggel állta meg a helyét. Sokszor kimentem hozzájuk azért, hogy lelki erőt merítsek tőlük. Sokszor midőn azt hittem, hogy lehetetlen megállni helyünket, egy szsretetteljes, kérő szóra csodá­kat müveitek és igy végig vívták mind a tizenkét ison­zói csatát. Azt ne kérdezze, hogy ez mibe került... — Végül a háború vége felé még egy di:ső­séges 46-os tényt kell megemlítenem. 1918 junius 15-én átkellek a szegedi fiuk a Piavén és egy borzalmas csatában Nervésa városát foglalták el. Még sok ilyen hasonló hősleltet beszélhelnék, de azt hiszem, már bebizonyí­tottam, hogy* kik voltak azok a szegedi fiuk. — Van-c Fenségednek közvetlen tapasztalata a 4C-osok egyéni hőstetteiről? — Van egy 46-os Hódmezővásárhelyen, jobbmórlu földműves ember, vitéz Szombati Pálnak hívják, ő voll hűséges kísérőm a do­berdói fensikon és sokszor velem volt a legsú­lyosabb pillanatokban is. Hűséges, derék em­ber, akihez ragaszkodom. Egyik legfényesebb hőslelte — ha jól emlékszem, a hatodik ison­zói csatában volt, — midőn az olaszok betör­tek állásainkba, elfoglalták századát és pa­rancsnokát s egy kavernában őrizte egy olasz század, várva a kedvező alkalomra, hogy hát­rakisérjék őket. Szombati Pál két 29-es hon­véddel összeszedtek egy csomó kézigránátot és hátbatámadták hárman az századot, olasz és széj ielverték azt. Igy megmenteUck az egész századot, # századparancsnokuk­kal együtt. Ezért az arany vitézségi érmet kapta, de különben is az ö?z­szes legénységi érmek birtokában van. Ahány­szor csak arramegyek, magamhoz hivatom és beszélek vele. — Egy másik 46-os gyerek, még az orosz harctéren jelentkezelt vezérkari főnökömnél Belvárosi Mezi Vasárnap Az idény 'narmbb magyar fltmie: PESTI !<fESE Páqer, Turay, Dobos A unt, BfekSssy stb. Széchenyi Mozi Vasárnap Láthatatlan ellenség Történőt az emberiíég legnagyobli "(Merőjének ktizJelmos é!et6b5l. ' Főaz. PAUL MUWt. Korsó MMÍ Szombat, vasárnap HAVI 290 FIX Jávor, Páqer stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom