Délmagyarország, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-16 / 110. szám

D£L" MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1037. má;us lí. /gJKL Ifontfbn4nnb 10 511 10alkatrészek> mik' na§Y javítóműhely w Hol lifilldl OSI (w** uarroo^peH, gyermeKHocsih, rídidii.tiramoionov,zxztr^&ííf'S,"™"! nem Gtitárfiház Másodszor, a felnőttek nevelése, műtermek cso­portos látogatása által, mert hisz' egyenként sem J.J ts.cmi merészkedik műterembe a vásárlási fe­szélyezettség miatt. És itt támadom aztán a mi társadalmunkat, mely majdnem közömbös ezzel az alkalmatossággal szemben, mely nekik a nép­művelési bizottság közvetítésével megnyitja a legjobb művészeink műtermeit, hogy mélyebben belepillanthassanak a komoly művészet műhelyé­be. Ha Tihanyi nem tudja elégszer támadni a kontárokat, akkor én tv'm ismételhetem elégszer, hogy t bajoknak igazi forrása a közönség kö­zönye a képzőművészetekkel szemben. Nem is akarnak, velünk foglalkozni, nem kívánnak mű­vészethez érteni Nem ismerek ma szellemi megmjilvámhisi, amely iránt olyan kevés érzékük volna müveit polgárainknak, mint a képzőművészetek, de fő­leg a piktnra iránt. Hiszen az annyiszor han­goztatott jelszó: .Ma nem divat a kép'' eléggé jellemzi a helyzetet. Elég, ha az isteni sporttal, zenével, irodalommal, színházzal foglalkozik a kultúrember; honnan szakítson időt műtermek látogatására, — mert, hogy a bridzsről, meg .szókról a lélekemelő estélyekről lemondana, — legalább itt-aft, Iiéhe-ltQba,.— Isten ments, hisz azok a kultúra teteje'. És milyen 'áldozatot jelentene ez a műterem­látogatás? Azt jelent;, hogy a művészek kisérő szava metleil véginézhetnek egy csomó képet, megismerkedve a miiveszi munka apró rés*lc[­vet, technikájúval, esztetíkd'áwl — mindezt látogatásként befizetett súlyos 90 fillérért. Ott nem zavarja őket:, mint a lárlatokon, ismerősök és ismeretlenek csevegése, igazán elmélyedhetné­nek, ha akarnának. De hányan akarják? Ha meg­hívok egy ezertagu egyesületet, este. mikor a leg­több munkának vége — eljön 50—25, pedig ennek az ezen jóriszénck felesége és leánya is van. Dehogyis pazarolnák erre az idejüket és hála az égnek, hogy ma a kép az alantas műveltségű em­ber szerint nem divat, hogy a kedves építőművé­szei; gondoskodnak arról, hogy egy-két arckép­pel a gazdag is elintézheti a művészet iránti kötelezettségét". Mert hiszen csak erröl van szó. Szívügye csuk az igazi kultwembcrnek a kép. Az a pár száz latcincr, aki megható lelke­sedéssel áldozni szerény garasát egy-egy kisebb alkotásra — alig jön számításba, na meg az a néhány vagyonos sem, aki a miikrltiket á'tal irá­nyított divatnak hódolva, egy pár felkapott nagy­ságnak alkotásuk, néha elég magas áron magá­ho,z váltja. A tömeg érintetlen ettől az érdeklő­déstől A közönség közönye megölt a komoly műré­széfet, mert csak a kontárnak és ügynökeinek ad persze életlehetőséget. Ezen lehet változtatni, csak komoly akarás cs egy kis felelősségérzet kell hozzá. Ez az utóbbi sohasem tartozóit a magyar erények közé és ezért nem lehet eléggé belekiál­tani a közönség fülébe, hogy itt kötelességei van­nak. Az állam nem igen törődik velünk és való­színűleg nem is törődhetik, dc méltatlan is, hogy a komoly magyar művészet az állam alamizsná­jából éljen» mert hogy monumentális megbízá­sokkal Uejn bája ma foglalkoztatni, az ért­hető —, de meg aztán 'a művészet lebecsülése, a társadalom részéről,' amely ezer apró, megszé­gyenítő tünetben és tényben lépten-nyomon meg­nyilatkozik, — mintegy tehermentesifi a kor­mányi esetleges l»enlőintézkedések alól így mindennek alfája és ómegája: ismerje fel végre ez a társadalom, hogy nem a kontárok a főbünösök, hanem a társadalom. Azért, ha nem Mielőbbi belépésre gyakorlott fiatalabb katolikus eladóseaédet karos posztókereslterlé?. Fínyképpal eüíUcitt sa­játkezű irásos ajánlatok kiképzés és eddigi mű­ködés, továbbá a fizetési iféítyek megjelölésé­vel a lap kiadóhivatalához Szeged „Üzletéi­réfe" joíige a'alt intézondök. ~ DU3 akarja, hogy a mai fiatal, tehetséges művész­nemzedék elpusztuljon, vagy legalább a magyar művészet szamára elvesszék: — vqy meg kell változtatni magatartását, hozzá kell látnia mű­vészi önneveléséhez. Akinek er kiállítások, mu­zeumok látogatása révén lehetetlen, járjon mű­termekbe, vegye cs nézegesse, a ponyvairodalom termékei helyett « művészi folyóiratokat és ismé­telje magában naponta: „Kutyakötetességem né­hány bridzspartiról lemondani, mert a magyar művészet életbenmaraddsa ezt megköveteli; mert ez a magyar művészet a magyar propagandának egyik legerősebb, mert minden külföldi számára is érthető megnyilatkozása; mert azok a korok, melyek érzéketlenek voltak a képzőművészetek* kel szemben — a világtörténelem legsötétebb, legnyomorúságosabb korszakai voltak és hogy azért szégyen müvcszanalfabétának lenni. Igen, nyomorúságos kort élünk. Soha oly mé­lyen nem kúszott az emberiség lelke, mint mióta a testek oly magasan szárnyalnak. És azért hi­szem, hogy csak kitartó propagandával tudjuk a közönség érdeklődését felénk fordítani. Nagyon mc'lyre sülyedtünk. Mi művészek, akik a röneszansz idején az élet ütőerein tartottuk kezeinket, ma ennek az életnek páriái vagyunk. Az utolsó kapuvéd, akármelyik molor messze tul tesz rajtunk és ez nem a mi szégyenünk. Márkás jégszekrények (SzíehenvMér 11, Városi bérház] Henneleiü iftattrima eiemrysisa Szántónál Az első probléma Irta GYÖNGYÖSI JÁNOS Egészséges parlament mellett, a költségvetés tárgyalása mindig hü tükörképét mutatja az ország hangulatának. A képviselők — partjuk programjának és a választóközönség felfogá­sának hangot adva — ilyenkor gyakorolják a bírálatot az ország politikai és gazdasági irá­nyítása, a kormány munkája és munkapro­gramja felett. Nagyjában igy történt ez a mos­tani költségvetési vitában is, ahol özönszerüen zudultak a dübörgő igazságok és a tornyosuló problémák, bizonyságául annak, hogy itt va­lami nincsen rendben. Köznépünk elesettsé­ge, a nyomor kiszélesedése, a mezőgazdasági, ipari és szellemi proletariátus megdöbbentő vegetatív sülvedése, a gazdaságilag erősebbis­tápolása a gazdaságilag kiszolgáltatottal szem­ben, az antiszociális adórendszer, a fogyasz­tás megdrágítása, a közigazgatás drágasága, egy ..fenn az ernyő, nincsen kas" állami és közületi berendezkedés, mind mind kiáltó szóval kerültek szőnyegre nemcsak ellenzéki, de kormánypárti oldalról is. Szinte azt lehet mondani, sem a baíok megálbmitásában. sem az orvoslás tekintetében ellenzék és kormány­párt között alig mutatkozott különbség, hacsak abban nem. hogy az utóbbi még az ellenzéket is igyekezett túllicitálni panaszokban és kíván­ságokban egyaránt. És ba mégis minden nagy igyekezet, megható egyetértés és megragadó, egyszólamú vezérmotivumok után sem a gaz­da, sem az inaros, sem a. kereskedő, munkás, vaöv munkába tő nem néz b'fbb reménységgel a közeltövő elé, hacsak az Úristen ióakaralát nem vária egv iobh termés iránvában. ugv valliuk be, ennek oka elsősorban az. hogy az elhangzott szavak hitele meggyengült, hoav el sem hir»»k kéozelni, hosv ezek a kénviselők valamit is tudnának cselekedni azoknak az el­gondolásoknak a fejövében és irányában, ame­lyeket teli tüdővel hangoztatnak. Hangsúlyozottan mondtuk, ezek, a képvise­lők. Mert nem áll az. mintha á dolgozó magvar nén nagy tömegei kiábrándul'ak volna a par­lamentáris rendszerből és a diktatúrára áhí­toznának. Nem! A mugvar tömegek nem a nértkénvisele'ből ábrándulki. ameÜvcl eva­kovla'i'ag még megismerni wm volt mód luk­ban, de az ihen narl»mcotb<">k amelr születé­sét nem a nét> akaratának, de ielentős részé­ben agész más hatalmaknak köszönheti, Fz a narbmient születést hibában szenved, amint azt a közigazgatási bíróság számos Íté­lete bizonyítja és ennek a rendszernek ereden­dő bűne van: a választójog és a választás, amin alapszik. Ha bizalom nincs, ezért nincs, ha a tömegek reménytelennek érzik helyzetü­ket. Mai népképviseletünk nem a nép akara­tának megnyilatkozása, legalább is nem an­nak a népnek, amit demokratikus értélembert annak nevezünk, hanem egész más erők függ­vénye. Hiába itt a szép szó, sokszor a becsü­letes szándék, minden probléma csak egy­egy feldobott kő, ami erőtlenül hull vissza, mert vagy játékos kedv. vagy árva akarat veti fel csupán. Azért minden problémánk problé­máin; a becsületes, titkos választójog. Népünk ezt részben tudatosan, részben ösz­tönösen nagyon jól érzi és ez a magyarázata annak, hogy olyan akarattal áll Eckhardt és társai alkotmánvvédő küzdelme és a titkos választó'ogért folytatott harca mögött. A nép­nek valóban kenyér kell, de nagyon jól tudia, hogv ezt a kenyeret csak akkor biztosithatja, ha ioga is van. Ezért minden probléma kulcs­problémáin a titkos választöiog s ha ez meg van, ha ennek alapián a népnek lesz joga és politikai hatalma, minden problémánk az or­szág természetes struktúrájának megfelelően oldódik meg. ürasiy Ezüst LEGJOBB A LJ | KARDOS | FESTÉK iiő: , férfi-, őuermeií­rutldt (Divatos női, Jeánykaruhák, blúzok) — Készpénz át o n : Divatcsarnok 6 havi hitel. Unio-kORpccskcrc»< vegyen, Klauzál tér 2-

Next

/
Oldalképek
Tartalom